"Mintha itt lenne, csak nem mond semmit"

A régi tervek szerint tegnap mentünk volna haza mind a négyen - én egy kis időre, a gyerekek a nyárra. A repjeggyel szerencsénk volt, miután nincs kötelező időpont, az ár volt a döntő. A 3 hónap nagyon hamar eltelt, és az utóbbi két-három hétben már teljesen ráhangolódtak a hazamenetelre a gyerekek. Pontosabban, egészen 2 hétig: Patrik ugyanis kijelentette, hogy inkább mégis maradna velem. Miután kiderült, hogy teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán bármikor a nyáron - főszezon közepén - haza tudnék jutni, úgy döntött a nagyfiú, hogy nem biztos, hogy olyan sok időt kibírna nélkülem. :-) Majdnem naponta megkérdeztük, de kitartott a véleménye mellett, úgyhogy be se csekkoltam már tegnap. Szerencsére a gép későn indult - mivel eleve másfél órás késéssel indult Bud-ról, így nem rohantunk. Még egy búcsúfagyira betértünk Marbella-ra, aztán indultunk a reptérre. Először útközben hangzott el P szájából, hogy Ő inkább mégis hazamegy, mert hiányzik a szobája - de mondtuk, hogy ez már sajnos nem jön most össze. Azért ettől sem esett kétségbe :-)
A gyerekek - míg bejutottunk a terminálra - egymást ölelgetve vonultak végig, tényleg nagyon cukik voltak, aztán szépen elbúcsúztunk tőlük és indultunk hazafelé. Útközben elbeszélgettünk a világ dolgairól - egészen meglepő módon olykor rettentő felnőttes megnyilvánulásai vannak a fiúnak.
Az este szép csendben telt; az utolsó két hétben szó szerint legyilkolták az idegeimet az örökös civakodással és cukkolással, úgyhogy mondogattam is, hogy nekik is jót fog tenni így a különlét (hát még nekem). Miután tegnap még indulás előtt mindent elpakoltunk - legalábbis próbáltam elérni -, este P szerette volna berendezni a babaházat. Amíg én a radaron követtem Lindáék gépét (Szardínia és Róma felett ment a gép, később kiderült, fentről felismerték Rómát), addig Ő berendezte a lakot. Miután leszálltak, elvackoltuk magunkat mi is, aztán reggel kezdődött is a játék. Jött-ment a fürdőszobából a szobába, és egyre mondogatta, hogy olyan, mintha Linda itt lenne, csak nem mond semmit és én se mondjam, hogy nincs itt :-) Persze megbeszéltük, hogy naponta háromszor skype-olunk majd, beszámolunk a történésekről, bár erre kevés esélyt látok, miután Lindát a mai évzárón szó szerint szétszedték a lányok, annyira örültek neki :-) Neki a nyár a barátnőzésről fog már alapvetően szólni, és persze a tábor is a nyár fénypontja lesz, amit a tanítónénijével és az osztálytársaival fog tölteni sok kirándulással, közös főzőcskével - nekem meg sok munkáról :-) Bár éppen  gondolkodtam ezen is, itt valahogy akármennyire is sűrű egy nap, valahogy mégis folyamatosan olyan érzésem van, mintha egész évben nyaralnék ;-)

Fehér falvak Andalúziában 2. - Medina Sidonia

Eltelt legalább 3-4 hét, hogy nem jutottunk el új helyre, időm se volt írni: a munkával kapcsolatos teendőkről úgy gondoltam, kevésbé szórakoztató (bár némely vendég annál inkább); este örültem, ha végre ágyba esem.   Itt erőteljesen beindult az élet, a vendégek jönnek-mennek és persze a teendők is sokasodnak, folyamatosan jönnek be a foglalások és nem kevés idő mindenféle ajánlatokat írogatni. De addig jó, amíg az embernek van mit csinálnia :-)
Szerdán megérkezett J is, aki persze menne minden nap; tegnap végre nem volt semmi különösebb teendő, úgyhogy rábólintottam, menjünk. Ilyenkor igyekszünk új helyeket felfedezni: a netről kikerestem a pueblo blanco-k listáját, melyeket szeretnénk egytől egyig végigjárni (bár jövőre is itt leszünk és ezek a falvak aztán tényleg nem futnak el előlünk). A választás a viszonylag könnyen és (autópályán) gyorsan megközelíthető Medina Sidonia-ra esett, de ha már arra jártunk, akkor beiktattuk még Alcala de los Gazules-t is. Itt álltunk meg először. A falut vasárnap délben igazán nem sok turista látogatta, bár miután felmentünk a tetején álló templomba, azért meg is állapítottam, hogy annyira nem nagy szám ez a falu.

Alcala de los Gazules

• Iglesia Mayor Parroquial de San Jorge - Alcala de los Gazules

Innen mentünk át Medina Sidonia-ba, ami hivatalosan is "Pueblo Blanco", Alcala-val ellentétben.

A gyerekek kicsit nyűglődtek a melegtől, így ameddig lehetett, kocsival mentünk fel. A Plaza de Espana-ra érve egészen meglepett a nagy tér, mely tele volt emberekkel, sok árussal és az éttermek előtti kiülős helyek is szinte tele voltak.

Plaza de Espana - Medina Sidonia

Vasárnap lévén itt az a szokás, hogy válság ide vagy oda, a család apraja-nagyja beül egy étterembe és szimplán jól érzik magukat :-)

Iglesia Sta. María la Mayor - mögötte az Alcazar

Alcazar

Medina Sidonia viszonylag közel fekszik az óceánparthoz, így úgy döntöttünk, hogy ha már itt járunk és szép az idő is, akkor lássunk egy kis vizet is. Az óceán partját nagyjából végig ismerjük már Tarifától egészen Cádiz-ig, de Barbate alatt Zahara és Atlanterra (Atlanterra "zsákfalu") valahogy mindig kimaradt.
Először Zahara-n álltunk meg, és úgy látszik, kezd átalakulni a belső hőmérőm, mert bár sütött a nap, képes voltam felvenni hosszúujjú polár pulcsit, a szél ugyanis fújt. A bátrabbak persze bemerészkedtek az óceánba, a gyerekek is befutottak, igaz, utána meg akartak fagyni :-) Itthon persze láttuk este, hogy a fázás ellenére a nap jól megkapott minket (főleg engem, mert csak nekem van fehér bőröm), a gyerekek rögtön barnulnak.
Miután kellően homokosak is lettünk, átnéztünk még Atlanterrába (4 km) és bizony, itt ámultunk a legnagyobbat: igazi kis gyöngyszem, az útikönyvek alig (vagy sehogy) sem említik, kimondott kis ékszerdoboz jól eldugott helyen. A part frenetikus; a végében a világítótoronnyal (Faro Camarinal), ahova fel lehet sétálni és a másik oldalon a vállalkozóbbak nudizhatnak kicsit.
A partszakasz középső részén található a "bunker" : ez az egyik legkedveltebb partszakasz, ahogy láttam.

A világítótornyon túl már Bolonia fekszik, de kocsival nem lehet átmenni sajnos a hegyen, az katonai terület. Bár mi tavaly mikor Bolonia-n jártunk, jó messzire felmerészkedtünk a hegyen, de amikor túl sok helyen omlott a szikla, ott inkább visszafordultunk. A google szerint sincs út (bár most láttunk egy épülő új utat, kiváncsi vagyok, hova vezet).

Atlanterra kísértetiesen emlékeztetett Morairára a Costa Blanca-n: a sziklás hegyoldalba bújtatva komoly villákat építettek. Ez a hely (sem) a tömegturizmusról szól. Bár van egy nagyobb szálloda, az illeszkedik a környezetbe, de komolyabb, nagyobb építkezések szerencsére itt sincsenek. Persze ez az árakon is meglátszik: egy szoba a Melia Atlanterra-ban bizony igencsak 100 EUR felett mozog 2 főre.

Ide még mindenképpen vissza fogunk jönni, a világítótoronyba felmenni mindenképpen megéri és gondolom, onnan még pompásabb a panoráma: tiszta időben magasan emelkedik ki a vízből az Atlasz-hegység Marokkóban.

A jól sikerült napot Tarifán a múltkor tesztelt Pedro Patata-s vacsorával zártuk - a kaja természetesen most is kiváló volt :-) Azt viszont megállapítottuk, hogy ezt a remek éttermet ha mondjuk Mo.-on lenne, kapásból bezárnák: a kis előtérből jobbra nyílik a konyha, mellette a WC; az előtérben a polcon a poharak, ott engedik a sört - engem mondjuk nem zavart, de itt HACCP rendszerről ugye nem beszélhetünk ;-)

A gyerekek mindent tudnak

Ezt most kaptam egy kedves barátnőmtől és úgy döntöttem, muszáj felraknom :-)

A gyerekek mindent tudnak !!!

Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le.

A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejeztek be teljesen.

A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.

Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai.

Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerûen pohárba teszi õket.

Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.

Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetõben.

A svájci teheneket elsõsorban csokigyártáshoz használják fel.

Szardínia lakosait szardíniának hívják.

Hogy jó legyen, a kórházi nõvérkének teljesen sterilnek kell lennie.

Az orvosok azt mondják, hogy a halálos betegségek a legrosszabbak.

Amikor a kistesóm született, akkumulátorba kellett tenni.

A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.

A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható, elejébõl-hátuljából hús van, a bõrébõl cipõ, a szõrébõl kefe, a nevével meg káromkodni lehet.

Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.

Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet.

Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.

Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem, Apu fog fõzni ránk.

Az akvárium egy mini tenger, ahol a házi halacskák úsznak.

A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor apa elköltözik otthonról.

Az örökbefogadás sokkal jobb lehetõség, mint a szülés. A szülõk saját maguk 

választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron elfogadniuk, azt amit éppen kapnak.

Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.

A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, nehogy kilötyögjön a tejük.

A férfiak nálunk csak egy nõvel házasodhatnak. Ezt úgy hívják, hogy monotónia.

Nem értem, miért haragszik annyira anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt és kínai, nem is a miénk.

A nõvérem már megint kitûnõvel fejezte be az osztályt, csupa ötösökkel. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem!

A nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön ..