Az élet egy kaland :-)

... írta Bogi barátnőm, miután pár sorban összefoglaltam, hogy minden nap van valami előre nem tervezett esemény :-)

A szerdai Ronda-i kirándulásról még nem írtam, de ami késik, nem múlik.

Másnap, csütörtökön, sikerült átvenni délután az autóklub által lefoglalt és fizetett bérautót, ami jár addig, amíg meg nem javítják a kocsit. Hihetetlenül jól működik a rendszer, folyamatosan tartják a kapcsolatot a bajba jutottakkal és kérdezik, mire van szükség, tájékoztatnak mindenről. 20 év múlva sem lesz ilyen Magyarországon, erre itt és most mérget veszek. Egy gyönyörű C5-öt kaptunk, mit mondjak, élmény volt vezetni, bár én személy szerint megőrülök a parkolóradartól és attól, hogy vinnyog, ha nem azonnal kötöm be magam. A gyerekek a régi autónkat követelték, mondván, ebben a vacakban nem lehet hátradönteni az ülést, ha aludni akarnának. Más gond nem is volt a kocsival :-D A navigáció francia volt, de rájöttem, hogy igy pillanatok alatt meg tudnék tanulni franciául közlekedni.

Pénteken kivittük J-t a reptérre, mivel csak egy hétre szólt a küldetése, és Kriszti anyukája is éppen akkor reggel érkezett, úgyhogy együtt mentünk a reptérre, majd bementünk Malaga-ra. Ők sétáltak kicsit, mi kimentünk játszóterezni a Banderas-sétány végébe, majd egy közös ebéd után indultunk Mijas-ba, ahol a gyerekek még tudtak játszani egy kicsit.

Szombaton költözés volt a program, viszont a kocsiból el kellett hozni pár cuccot, igy gyorsan bedobáltuk a csomagokat és elrobogtunk Ronda-ba, ahol végül fagyiztunk is ott, ahol isteni étcsokifagyit kért J múlt szerdán (senki ne hagyja ki, aki arra jár, a sétálóutca felső részénél, kicsivel az Intersport alatt van egy olasz fagyis). Tarifa felé egy panorámautat választottam, nem bántam meg, mert egészen egyszerűen fenomenális volt végig a táj, néha apró fehér falvakkal tarkítva. Sabinellas-nál kötöttünk ki, ahol egyből kiszúrtak a gyerekek egy jó játszóteret egy parkban, úgyhogy ilyenkor mindig meg kell állni. Tarifa-ba 7 körül értünk le, és mondtam, hogy még feltétlenül nézzük meg a naplementét, mégis csak a vízben bukik le, amit nem láthatunk mindíg :-) Valóban elképesztő volt, hát még a homok: fehér-arany szín, abszolút tiszta, selymes, a gyerekek ugráltak benne, szórták mint a havat, és öröm volt nézni azt a gyermeki felszabadultságot. Linda futott is pár kört félig a vízben, de mivel itt legtöbbször elég erős szél fúj, azért éjszakára már nem vállaltuk a partot :-)

Másnap Krisztiék lejöttek látogatóba és persze kimentünk a gyerekekkel is a partra. Vasárnap lévén tele volt kiteszörfösökkel, nagyon mókás volt a sok szines "paplan" az égen. (képet is mellékelek utólag). Körbejártuk az Óvárost, imádom ezt a hangulatot!

Hétfőn átmentünk Gibraltárra, de a felvonó délelőtt a szél miatt nem ment, igy Zsanya tanácsára a botanikus kertbe mentünk játszótérre. Már egy ideje ott élvezkedtek a gyerekek (fotót is rakok fel a játszótérről majd), mikor megláttuk, hogy beinditották a felvonót a tájfun elteltével. Felmentünk a majmokhoz, mert a gyerekek ugye alapvetően azokra voltak kíváncsiak, de azért óvatosak voltunk, mert nem akartuk, hogy  a nyakunkba ugorjanak. Mosolyogtunk a látogatókon, mert majdnem mindenki egy szál semmibe jött fel, de mi már tanultunk belőle, hogy fent mindig fújt a szél és vittünk pulóvert meg dzsekit, ami persze most is jól jött. Nem sokáig időztünk, totál átfújva értünk le így is. Innen átgurultunk az Europa-Point-hoz, aminek az építését tavaly óta befejezték, és egy nagyon-nagyon extra játszóteret is sikerült telepíteni - az egyetlen szépséghiba itt is a tájfunszerű szél volt. Nagyon sok és nagyon jó játékok vannak, még szeretnénk egyik délután visszamenni. Kinéztük azt is, hogy hol kell megállni a tengerparton ahhoz, hogy ha jön Gibraltárra repülő, akkor a kifutópálya szájából láthassuk a landolást :-)

Tegnapelőtt lehozták a kocsit is egy magyar autószerelőhöz Torremolinos-ba  - mit meg nem tesz értem az autóklub, pedig én totál ráfizetés vagyok nekik :-D.

Mivel van egy összeghatár, hogy meddig fizet a klub autóbérlést, igy úgy döntöttem, hogy legyen kocsicsere, viszont biztosra menjünk, hogy amig kész nincs, addig legyen mivel járnunk.Az autóklub ugyanis csak a drága megoldásokat ismeri, én viszont most potom 66 EUR-t fizetek a 8napra... (már készülök kiszámolni, nem éri e meg folyamatosan bérautóval járni :-D ) 12 előtt tehát elindultunk Tarifáról gyereküléssel és a nélkülözhetetlen laptoppal (kinek rúzs, kinek a számitógép :-) ) Kicsit elfelejtettem a délutáni sziesztát, igy csak 16.30-kor tudtam leadni a kocsit Marbella-n; mivel előtte még belefért az időnkbe, gyorsan felmentünk a buszállomásra megnézni, hogy hol van egyáltalán, lehet e jegyet venni kártyával (nem lehet!, de van automata). Úgyhogy vissza le, 16.30-kor autót leadtam, taxi jött oda, vitt fel minket a buszállomásra, majd gyors jegyvétel és már mentünk is Malaga reptérre felvenni a következő 8 napra a kocsit. A reptér még mindig nem ment össze, gyorsan elmentünk még a talált tárgyak osztályára is, hátha J a reptéren veszitette el a telcsijét, de sajnos nem :-(
Gyerekek szegények kitartóan jöttek, sok kaját nem pakoltam, de néha magam is meglepődöm, milyen béketűrőek és mennyire jól bírják a kiképzést. Meg is dícsértem őket :-)
Most egy Corsa-t kaptunk, mondjuk a C5-höz képest tisztára fapados, de legalább nincs rajta parkolóradar. Hegymenetben nagyon lomha, nem is néztem, mekkora motorja van. A reptérről még beugrottunk az autószerelőhöz, ott jól elbeszélgettünk Adriennel, úgyhogy akinek magyar autószerelőre van szüksége, nyugodtan jöhet :-)
Fél 9 fele elindultunk Tarifa felé, de még útközben kellett keresnünk egy aloe bokrot is, kisebb egészségügyi problémáim kezelésére - egy gyulladás, annak kenegetésére, és persze milyen a mi formánk, Algeciras felé ahol kiálltunk épp egy aloe mellett álltunk meg. Gyorsan be is tartalékoltunk 5-6 levelet. Ditke biztosan fogja a fejét, ha ezt olvassa :-D De jelentem, hatásos a cucc, a gyulladás teljesen lelohadt...

Szeretjük a kalandokat - no de ennyit? :-)

Reggel 7-re állítottuk be a vekkert, hogy időben tudjunk indulni Ronda-ba, de csak 8 után sikerült kikászálódni és a kávé után felébredni teljességgel. Végül 10.30 körül sikerült elindulni, meleg ruha és kellő mennyiségű élelemmel felszerelkezve (nekünk P miatt muszáj, mivel lisztérzékeny, és gyakorlatilag egy morzsányi lisztes cucc sem kerülhet az ételébe, külön kés, stb. tehát az éttermi étkezéseket kénytelenek vagyunk minimálra redukálni). Marbella alatt kanyarodik fel az út a hegyekbe, szédületes tájon visz a közel 50 km-es út. J persze rögtön megtervezte, hogy ott lehetett volna egy híd pilléren, meg minek kellett ennyi hegyet gyalulni - de ezeken csak mosolygok :-)

Nagynehezen, hosszas kavargás után sikerült parkolóhelyet is találni, ami Ronda-ban kész művészet, bár nem csoda, mert később kiderült, rengeteg a turista. Városlátogatásokra mindíg 2x2 keréken - értsd itt: roller Lindának, bicaj Patriknak - megyünk, ez az egyetlen módja, hogy a gyerekek bírják a többórás kiképzést. Átsétáltunk gyakorlatilag  a fő sétálóutcától egészen a Puente Nuovo-n át az Óvárosba, ott tettünk egy nagy kört; közben P alakított, mert már láttam, hogy pisilnie kell, de nem mondta volna semmiképp, mindig letagadja és végtelenségig tartogatja. Aztán jött a baj, úgyhogy sikítva téptem le róla a gatyát, hogy mentsük ami menthető, de persze félig vizes lett....12 fokban nem volt túl meleg, úgyhogy tovább bolyongva bekeveredtünk egy múzeumba, berongyoltam a vécébe, felemeltem a gyereket és a forró levegővel megszárítottam a farmerját - na persze ezt már élvezte a fiatalúr :-) Így zajlik nálunk az élet :-D Persze 3-4 óra mászkálás után még járművel is nyűgösek, úgyhogy jött egy fagyis engesztelés, majd végre beszállhattunk a kocsiba. P persze egyből bealudt, mi meg még a szokásos "ahol a madár se jár" helyet próbáltuk megtalálni, hogy lentről is láthassuk a Puente Nuova-t.

Itt újabb kaland, mert J csak kiugrott, hogy na felmegy a dombra, de nálunk megint közbeszólt az élet és kellett SOS egy 00-s helység...úgyhogy vissza fel, be a benzinkútra, ahol egyből tankoltam is, nehogy megint úgy járjak, mint Xativa-ban... J sehol, hiába hivom, egy órát vártunk rá, ide-oda mászkáltam, már azt hittük egyszer, hogy a meredek falon mászik fel, mert láttunk valakit fehér pólóban (utóbb kiderült, hogy egy nylonzacsit lengetett a szél). Mire visszaértem a lejtőn, hopp, a váltó megadta magát - csak egy kis változatosság, mert már túl nyugis volt az elmúlt 2-3 hét...Az első fél perc ilyenkor amolyan "anyázással" (a kocsié, csakis, persze) telik, aztán gyorsan jön minden: autóklub (ez az osztrák, ami egészen egyszerűen kiválóan működik), hibafelvétel, 30p-en belül tréler, viszik a kocsit. Hívnak, velünk mi legyen, mondom, gyorsan mondják meg, hogy jutok le Malaga-ra, mikor megy busz/vonat, hogy ott felveszem a bérkocsit (Ronda-n nincs bérautó lehetőség), meg van oldva minden. De én türelmetlen vagyok (még mindig), Krisztit hívom, nézze meg a neten; gyerekeket terelem ki a játszótérrel, hetedik érzékem azt súgja, hogy menni kéne a buszpályaudvar felé. Bemegyek a bárba, hívjanak taxit, hívnak, taxi jön, akkor már tudom, 19.45-kor megy a busz. 19.30 van, taxi 19.33-ra befut, kacsázunk az utcákon át. Kipattanunk, futás jegyet venni, kártyával nem lehet fizetni - hurrá - hol az automata? Rohanok, rám szól egy férfi, hogy Ő jön...mondom bocs, de megy a busz :-D Morog, de odaenged, futok vissza a pénzzel, fizetem a jegyeket, keressük a buszt, megvan - már szállunk is fel, le se ülünk, indul a busz...na milyen simán megy minden (akkor még!). Jó egy és háromnegyed óra döcögés, fel megint Guadalhorce felé, nem mintha újra arra akartunk volna menni. :-) Közben az autóklub szervezi a bérautót, bemondják a foglalási kódot, Europcar-t keressük. Buszról leszállunk Malaga-n, megint futás a vonathoz, mert közben Kriszti szólt, hogy az megy a reptérre; szerencsére a pályaudvar mellett van a vonatállomás is (logikus is ugye). Vonatról le - mondjuk a gyerekeknek, ma már mennyi járművön utaztunk :-D -, keressük a Europcar-t. Megint a malagai hodály parkolóház, kószálunk vagy fél órát, persze nem tudják, hol van a Europcar Office. Nagy nehezen mikor már majdnem a bordcard-ot kellett felmutatnunk, segítenek. Újabb kör vissza. Odamegyek, de már tudják kik vagyunk (este 11-kor két gyerekkel???!!! ), de kiderül, hogy autót mégsem tudnak majd adni, mert nincs ott az a kártyám amin lenne annyi kaució is (és amúgy meg sosem fizettem még autóbérlésnél kauciót, tehát nem is értettem miért akarnak annyit blokkolni). A doyouspain-nel foglalva csak a biztosításra "kényszerítettek", de úgy látszik, az ADAC nem ismeri a kedvezőbb árú lehetőségeket. :-( Autóbérlés sztornó, hív az autóklub, hogy legyen taxi, mondom jó, itt megint ment a kavarás, de az ember kezelje humorérzékkel ezeket a helyzeteket, mert különben nem bírná ki :-) Kérdezi, aki irányitja hozzánk a taxit, hogy hol vagyunk, mondjak utcanevet.... mondom, Malaga Airport, itt nincs utcanév...vagy mire gondol? Azt mondja a pasi, keressek magam mellett egy embert, aki beszél spanyolul...odamegyek egyhez, alig néz hülyének, de Ő is csak angolul beszél. Kitartóan mondja a telefon másik végében az úr, hogy akkor keressek egy taxist; rohanok egy taxishoz, bekopogok, kezébe nyomok egy telefont, hogy beszéljen spanyolul; ugyanazt mondja, amit én mondtam angolul, Malaga Airport, taxiállomás vagyunk?! Mily meglepő. Azt mondja a hang, maradjak elérhető, majd hív a taxisofőr. Közben J észreveszi, hogy a telefonja nincs meg, visszarohan a WC-be, meg ahol jöttünk végig, hátha. A taxisofőr hív, hogy ott van, mondom én is, de hol?? Végül megegyeztünk, hogy a söröző előtt talizunk. Egymásra találtunk. Végre, el se hiszem, éjfél előtt. Robogunk haza, gyerekek bealszanak persze. Ágyba be, jöhet a bor ennyi izgalom után, meg a blog, mert ha az ember nem írja le azonnal, akkor már nem olyan :-)

Lazítunk

Az elmúlt napokban igyekeztünk kicsit lazítani a tempón, mert a gyerekeknek kicsit elege lett az állandó pakolunk-beszállunk-kiszállunk-megnézünk-beszállunk-kiszállunk körforgásából és szeretnek itthon is nyugodtan játszani és persze nem hagyom ki, hogy tanulni is kell - de utóbbival határozottan jól állunk (ha olvas Mary :-) ). Hétvégén Krisztiék jöttek át a fiúkkal, így egész nap party volt (nekik), amit persze mindenki nagyon élvezett. Szeretem nagyon az ilyen közös főzőcskés-gyerekes bulikat, otthon is rendszeres volt nálunk, bár ott általában a kertben sütöttünk-főztünk. Este volt nagy pancsolás a kádban, aztán későn ugyan, de végre kidőltek :-)

Vasárnap még lementünk együtt a partra, aztán jött értük Brice, mi pedig Cabopino kis hangulatos kikötőjében tettünk egy kört. Most így visszanézve a fotókat (soha nem csinálok semmit a képekkel, csak feltöltöm), rájöttem, hogy a színeket (is) imádom itt, az erőteljes színeket a képeken (meg persze élőben).

Cabopino kis kikötője

Playa Calahonda

Tegnap délután lementünk Estepona-ba, itt lakott február végéig Tesóm barátnője a párjával. Nekem nagyon tetszett, sokkal nyugodtabb hely, mint Marbella, de vannak határozottan vonzó részei, pl. Estepona északi részén bekeveredtünk egy jó kis villanegyedbe :-) Az Óváros is hangulatos, tele voltak a beülős helyek, főleg a "Virágok terén". Fagyiztunk is egy jót, a gyerekek nagy örömére.

Annyira tiszta, derült idő volt, hogy nagyon messzire láttuk Afrika hegyeit is a partról!

Linda persze mondta egyből, hogy menjünk át Afrikába is :-) Ez még a jövő titka, hogy belefér-e, de Tanger-be nagyon szeretnék átjutni, az tény. Ez persze Brice-szel, Kriszti férjével és velük történne, mivel Ő ott nőtt fel és nagyon jól ismeri a várost.

Estepona tengerpartja hosszan homokos, a sétányon hosszan nyújtózó játszóteret találtak a gyerekek természetesen. Öcsém pedig kérdezte, hogy megnéztük e a hajóroncsot - de sajnos nem, úgyhogy majd legközelebb még meg kell néznünk :-)

Ma délután pedig megmutattuk J-nak is Fuengirola-t és a csodás Benalmadena-i La Palma parkot. A gyerekek készültek egy kis kenyérrel, úgyhogy lehetett etetni a kacsákat és a hattyúkat, de most elég sok nyuszit is találtunk a bokrok alatt.

 

A "dzsungel" közepén felüdülés ez a hatalmas park!

Guadalteba körút

Reggel felpakoltam kellő munícióval, és elindultunk a malagai reptérre J-ért. Itt én még nem jártam, úgyhogy kapásból el is ájultam, mikor megláttam, hogy a T3-ig mennyit kell mennünk ezeken a mozgójárdákon. Végül is odaértünk időben, sőt, már rég leszállt a gép, de J még sehol, pedig sorra jöttek ki már a magyarok is. Egyszer csak jön az SMS, hogy az információnál áll. Mondom hiperszuper, mert ahogy hátranéztem, kapásból 3 információ volt mögöttem, és feltételeztem, hogy akkor az egész reptéren van minimum 20. Ez is tipikus, hogy kettőnk közül mindíg Ő téved el :-D Végül is sikerült összehozni, meglett Apa, mert a gyerekek persze már nagyon várták. Kiderült, hogy az indulási szinten várt, de hogy hogy került oda??

7 hosszú mozgójárda

Innen befele indultunk a Guadalhorce irányába, amit igazából egy Ronda-i körúttal akartam összehozni, de végül úgy döntöttem, hogy az úgyis sok lenne egy napra két gyerekkel, meg nincs kedvem megint szállodába be, aztán ki, állandóan pakolgatni. Első állomásunk Aldares volt, ahol valószínűleg ritkán fordulnak meg turisták, mert úgy néztek ránk, mintha a Marsról jöttünk volna. A kocsi rendszáma is teljesen ismeretlen lehetett számukra :-) A városka a hegytetőn elhelyezkedő történelmi múltra visszatekintő templomáról valamint a felette elterülő Ardeles kastély romjairól nevezetes.

Nekem nagyon bejött a város hangulata, erre már azt mondom, hogy na igen, ez már a valódi Spanyolország :-)  A probléma csak a széllel volt, ami jól jött a szélerőműveknek a távolban, mi viszont jéggé fagytunk.

Jóleső érzéssel ültünk be a kocsiba, hogy folytassuk utunkat El Chorro felé, de kitérővel Bobastro felé. A táj egészen elképesztő, sehol sem láttam még ilyet:

Sajnos a kép egyáltalán nem adja vissza azt az élményt, vagy szimplán rossz a fotó :-(  A legegyszerűbb tehát, ha személyesen nézi meg mindenki :-)

Sajnos Bobastronál ahova be akartunk menni megnézni a IX. századi erődítmény és a mozarab templom romjait őrző kiállítóhelyet, már éppen zártak. Igy most csak egy kép róla, ezt nem én készítettem.

Tovább El Chorro felé haladva a szurdok:

Hazafele úton még bekukkantottunk Coínba és Alhaurin el Grande-ba, előbbiben nem találtunk igazán különös látnivalót, így mivel Patrik bealudt, ki se szálltunk. Alhaurínban viszont a belvárosban kószáltunk egy kört, ez nagyon tetszett, nagyon szépen felújították nemrégiben a házakat.

Alhaurín el Grande utcakép

Ha valaki erre jár, ide mindenképp térjen be:

Az út különben - maga az út minősége, amit a térkép alsóbbrendűnek jelölt - kiváló volt, lényegesen jobb, mint mondjuk egy 5-ös főút Kecskemét felé. Ami meglepő, hogy még a kevésbé turistás helyek is meglepően tiszták, rendezettek, amerre ma jártunk.

Utolsó állomásunk, ahol kiszálltunk, az La Cala de Mijas, ahol a parton éppen egy angol házaspár kereste elveszett csemetéjét - míg ők előtte nyugodtan kávézgattak. Aztán persze meglett a gyerek :-)

La Cala de Mijas, játszótér (a partszakasz legészakibb részén)

A többi kép az albumban, itt

Turistamentes(ebb) fehér falvak Andalúziában

Megkérdeztem a gyerekeket, hogy hova menjünk, fehér falut nézni vagy tengerpartra, de végül mindkét helyet megjártuk :-) Jól bírják a kiképzést, az állandó menést, de azért a kocsiban mindíg van min civakodni, meg "én győztem", a másik "nem, én győztem", "csaltál", stb. folyamatosak, amitől én 1. vagy megmondom, hogy Ők szállnak ki ketten vagy én;  2. sikerül kikapcsolnom a fülemet és nem hallok, nem látok (csak előre, az utat természetesen). Ezért rövidebb távú utakat nézek ki, a legközelebbi ilyen ajánlott fehér falu Ojen, ami tőlünk kb. 14 km volt. Elsőre nem tűnik feltétlenül látogatásra érdemesnek, de aztán igyekeztünk bejárni az összes kis utcát, és mit mondjak, nem bántuk meg. Nem az a tömegturistás hely, mint Mijas, de mégis nagyon bájos, nyugalmas, természetközelibb a falu. A kis utcák tele virággal, így végig éreztük illatukat. A falu nevezetessége az 5 lyukú kút és a templom a Fő téren.

A falu felső részén van egy barlang, onnan csodálatos a kilátás a tengerre.

Innen lementünk Puerto Banus-ba, de legnagyobb bánatomra ma nem fogott úgy meg a hely varázsa; nyilván ennek az volt az oka, hogy nagy volt a tömeg és folyamatosan csak azt hajtogattam, hogy "vigyázz, autó", "fel a járdára", "menj lassabban", "ne üss el senkit" meg ehhez hasonlók, eközben persze még fotózni is kellett, tehát átélésről szó sem volt. A lassúság meghozta gyümölcsét, mert Patrik legalább hatszor esett álló helyzetből, így rá kellett jönnöm, hogy száguldás közben nagyobb biztonságban van a gyerek. :-D (gyalog ugyanis esélytelen lett volna).
Húsvét előtt pont Boat fair volt, állítólag olcsón lehetett hajót is venni, sok volt most is az eladó, de mivel nem tudtunk választani, így nem lettünk boldog yachttulajdonosok. Még jó is, mert a hajó valahogy soha nem vonzott igazán, "korlátnak" érzem, hogy a víz közepén sehova se tudok menni, úgyhogy maradunk a lakóautónál, azzal bárhova eljutunk :-)

A többi kép az albumban, itt.

Több képet már Linda készített, főleg a virágokról, de bajban leszek, mert folyton elkunyerálja a gépet. Azért nem baj, ha már most elkezdi, hátha fotós lesz :-)

Marbella-i délután

Ma Marbellára mentünk le, kinéztem előzetesen a google térképen, hogy melyik partszakasz szimpatikus, és kiirogattam  pár utcanevet is, hogy majd bepötyögöm a naviba, és odavisz. Hát ez csak félig jött össze, de nem bántuk meg, hogy végül abszolút improvizáltunk, mert a legjobb részeken sikerült kikötnünk :-) A sors fintora - és nem, nem hiszek a véletlenekben :-D -, hogy '98-ban, mikor Anyuval jártunk itt, a Goyo cukrászdába tévedtünk be és egészen fantasztikus almás süteményt ettünk; tavaly, J-vel, újra megtaláltuk a cukrászdát (nem kerestük, csak teljesen véletlenül mentünk el mellette :-) ; erre idén, 3. ittjártamkor, PONT a cukrászda előtt találok parkolóhelyet - na ugye, ilyen véletlenek nincsenek?? :-D Pedig fogalmam sem volt, hogy melyik utcában van, nem kerestem, egyszerűen PONT oda lyukadtunk ki. Mutattam is a gyerekeknek, hogy Anyátok harmadjára keveredik ide VÉLETLENÜL :-D

Lesétáltunk a partra, a gyerekek jót játszottak, és újabb véletlen, hogy pont a csúzdás mászókán 4(!!!) magyar gyerek játszott (szerintem testvérek voltak). Linda mondta, hogy magyarul beszélnek, mondtam, menj oda, köszönj - a kislány talán 1-2 évvel lehetett idősebb nála -, de nem volt hajlandó ismerkedni. Van az elefánttól feljebb, a sétányon - az Óváros felé - egy magyar étterem, nem tudom, volt e közük hozzá.

Avenida del Mar, Marbella

Avenida del Mar - Ettől a ponttól balra van a magyar étterem

Avenida del Mar

Ez a Paseo de la Alameda-ba torkollik, ahol a gyerekek kicsit ijesztgették a pihegő időseket (nagyon jól csúszik ugyanis a kő).  A hangulata mindig megfog!

Innen már csak egy ugrás az Óváros - főleg, aki két keréken megy :-)

Plaza de los Naranjos 

A séta után volt végül is a sütizés miután bepakoltuk a járgányokat és kellően kifáradtak :-)

Utána elindultunk tovább délre, de Puerto Banus-ba még nem akartam, oda majd hétvégén :-) Úgyhogy lefordultunk egy számomra eddig ismeretlen beach felé, amit megláttam és azt hittem Thaiföldön vagyok újra :-)

Playa Casablanca

Playa Casablanca

Hihetetlenül jó rész, olyan "természetközeli", és fantasztikus villák, paloták vannak végig.

Innen még bóklásztunk persze, visszamentünk Marbellára és bekavarodtunk a Plaza de la Constitucion-hoz, ami a mai tervek között szerepelt, így gyorsan berobogtunk egy kis játszóterezésre. 7 előtt kinéztünk még a partra, ez a szakasz a Playa del Faro, és a gyerekek megláttak két fantasztikus játszóteret, úgyhogy  azokat is ki kellett próbálni persze :-)

Sajnos a szél eléggé feltámadt már, mikor az alsó (de a felső képen lévő) játszótéren voltunk, így kénytelenek voltunk hazaindulni, szemünk-szánk tele volt homokkal :-) Itthon persze az is volt az első, hogy bedobtam őket a kádba, hajmosás - miután imádnak a homokban hemperegni. :-) Linda kérdezte, hogy az összes beach-et megnézzük? :-)) Mondtam, ha rajtam múlik, akkor igen :-D

További képek az albumban, itt

Már 2 órája töltögeti persze, mert bent a lakásban egyszerűen nem megy a net, agyrém, ki kellett ülnöm a teraszra, de itt meg szétfagyok. :-(

Velem van a baj? :-)

 Ma - egy foglalási gikszer miatt, amivel tisztában voltam (csak nem minden részletet közöltek velem előre) - átköltöztünk egy különálló apartmanba Marbella közelébe. Egészen közel vagyunk most Banderas-ék házához; holnap majd lemegyünk megnézni :-D Maga a lakópark nagyon fullos, van sok a környéken, 7 km-re található légvonalban a part és gyönyörű a kilátás. DE: luxus ide vagy oda, számomra sokkal fontosabb egy makulátlanul tiszta hűtőszekrény, zuhanykabin vagy kád, mint a teljes falat beterítő LCD tévé. Így aztán mielőtt bepakoltam a hűtőbe, kipakoltam a polcokat, műanyag részeket és mindet elsúroltam, mivel nem egyet borított már penész :-( Sajnos a sütő is alaposabb kezelést igényel majd, mielőtt használni fogom. A "luxus" fürdőszoba zuhanykabinja körben tiszta penész - sokan nem tudják, de az ecet csodát művel - egy liter itt mindössze 0,60 cent, még drágának sem mondható!! A kádat is fél óráig súroltam, az előző lakó szappanos vize meg ki tudja mi rá volt rakódva; a tisztának kikiáltott szoba az ágy alatt csupa kosz (amúgy szerencsés a kő színe, ugyanis csak akkor látszik a kosz, ha az ember lehajol).
Én nem értem komolyan, de ezt már szállodáknál is észrevettem, hogy még egy Marriottban sem takarítanak az ágy alatt???!!

Azt már meg sem említem, hogy ha én mint tulajdonos egy vendégszobát adok ki a lakásomban, akkor az a minimum, hogy jelzem előre, hogy a lakásban kutyát tartok, mert nem mindenki szereti a levegőben folyamatosan szálló kutyaszőrt, meg úgy általában a kutyát a lakásban (én személy szerint utálom). De persze nem szólok egy szót sem (vagy kéne??). Abba meg ne menjünk bele, hogy vannak sokan, akik már eleve allergiásak a kutya/macska szőrére, megérkezik egy ilyen vendég, akkor nem is tudom mit csinál??? 

Igazából ezeken már csak azután bosszankodtam, hogy elvileg nekem a foglalás teljes időszakára járt volna net, de tegnap kiderült, hogy az itt nincs. Mivel elég felkészült vagyok és gondolok minden eshetőségre, így az Orange-os mobilnet stick ugyan nálam van mindíg, csak éppen térerő nincs, magyarul dolgozni azzal képtelenség volt. Igy felhívtam a párt, akiknél Torremolinosban laktunk, és akikhez "tartozik" vagyis kiközvetítik a lakást, hogy valahogy oldjuk meg ezt a dolgot, mivel én jeleztem előre, hogy nekem a net a munkához elengedhetetlen. Végül egyeztettünk, bár nem tudom még mennyire járok "jól"; a lakás nem kap napfényt (vagy csak reggel), földszinti, így elég hideg van bent, miközben kint tök jó meleg van és megrekkentünk ma a 30 fokban. A környéken építkeznek, így csendnek hűlt helye van (én szeretem a csendet :-), egész késő délutánig flexeltek a szomszédban, hurrá. Az automata ha be van kapcsolva a tűzhely, mosogatógép meg a mosógép meg megy a villanybojler, akkor folyton lekapcsol :-( Nem is értem, Javea-ban sosem volt ilyen gondunk, pedig ott ha ment több helyen a fűtés, a mosógép meg a villanytűzhely, akkor se produkált ilyet :-(Ja, és a strand állítólag 6 km, de ezt még sajnos repülve sem hozom össze, nemhogy kocsival....csak akkor miért nem lehet valós adatot írni??
Remélem, nem velem van a baj, hogy túl sokat várok el! ;-)

Slusszpoén: persze le kellett mennünk a hegyről keresni egy Orange-shopot, hogy feltölthessem a kártyát és már nem emlékeztem, hogy milyen szöveget kell küldeni SMS-ben, hogy egy hónapra legyen érvényes. Meg is találtuk a legnagyobb bevásárlóközpontot (La Canada, az n-betűn a hullám de most nem keresem meg), szerencsére nem kellett a másik végébe gyalogolni a boltig. Kérdezem a nőt kapásból, beszél-e angolul, mire mondja spanyolul, hogy nem. Jó mondom magamba nekem mindegy, én biza csak angolul tudom elmondani, hogy mit akarok, de aztán amikor látta, hogy venni fogok valamit, furcsa mód azonnal folyékony angolra váltott. Milyen könnyű kihozni az emberekből a képességet! :-)