9 éves voltam, amikor Apukám akkori munkahelyének "jóvoltából" életemben először (és utoljára) mentem táborba. Olyan igazi, ottalvósba. Senkit nem ismertem, hiába jártak össze a kollégák, az évi egy-egy találkozás során nem alakult ki semmiféle kötődés a gyerekek között. A Keleti-pályaudvaron volt a találkozó és Miskolc-Tapolcára mentünk, kollégiumban laktunk. Emlékszem, hogy egy hatalmas bőröndbe pakoltak a szüleim, amit mindig más kísérő cipelt, összességében ugyanis a bőrönd nagyobb volt, mint én, és nem bírtam el. Minden részletre persze már nem emlékszem, de arra határozottan, hogy első nap írtam gyorsan egy képeslapot az Öcsémmel éppen a nagyszülőknél nyaraló szüleimnek, hogy azonnal vigyenek haza. Utólag kiderült, hogy a Nagypapám jött is volna egyből, de a szüleim szerint kibírható az a 9 nap. 2-3 nap után a strandon összeszedtem valami frankó vírust, úgyhogy a következő napokat a kollégiumi szobában töltöttem egyedül. Isteni volt. Még az sem rémlik, hogy valaki felnőtt ottmaradt volna, de nyilván nem hagytak teljesen egyedül. Alig vártam, hogy leteljen végre a 9nap és mehessek haza. Amikor begurult a vonat a pályaudvarra, persze már vártak, állítólag nagyon koszos voltam, úgyhogy egyből a fürdőkádba dobtak :-)
Nekem ez a tábor annyira rémálommá sikerült, hogy megfogadtam az évek során, soha nem fogom majd az én gyerekeimet táborba küldeni.
Szerencsére most, hogy már gyerekeim vannak, nem kényszerültem és kényszerülök táborba küldeni őket, ráadásul elég sok a napi tábor, ez szerintem azért sokkal kímélőbb. Tavaly volt Linda először sulis társasággal, ismerte a tanárnőket, ott volt a legjobb barátnője, és persze nagyon élvezte. Idén, ahogy hazajöttünk, csengett a telefon, hogy van egy üresedés egy igazi tanyasi táborban, viszem e Lindát. Persze hogy ment, megint ott volt a legjobb barátnő és még mások is az osztályból és nagyon szívesen is ment. Engem mondjuk a tanyasi környezet annyira nem vonz, de Ők rettentően élvezték és minden nap volt lovaglás is, bocietetés, kézműves foglalkozás. Ők készítették az ebédet bográcsban, szabadban. Készült egy póló is, amire Ő rajzolta a bocit, és bevallom el sem akartam hinni, hogy az nem csak egy kész rávasalás, annyira jól sikerült.
Azt viszont nem érzem, hogy szívesen elmenne több napra úgy, hogy ott alszik, nincs rá igénye. Meg persze ismeri az anyját, hogy mennyit papolna, moss kezét, erre figyelj, arra figyelj, nem közlekedünk papucs nélkül ismeretlen fürdőszobákban, nem ülünk le sehol vécére, nem eszünk meg ezt vagy azt :-) Igen, ez (is) mind én vagyok :-D
2012. július 23., hétfő
2012. július 22., vasárnap
Világrengető kérdések az éj közepén
A helyzet az, hogy nem mindig jár előnyökkel a családi ház sem. Bár felettünk és alattunk senki nem dübörög, mellettünk annál többet. Tegnapelőtt éjjel megint vendégeik voltak a szomszédunknak, és ha ők a nappaliban illetve a télikertben cseverésznek, akkor minden szót tisztán hallok a hálószobában az ágyban. Sajnos muszáj nyitott ablak mellett aludnom, mert különben úgy érzem, megfulladok. Péntek éjjel tehát arról ment éjfél körül a vita, hogy úgy általánosságban a nők mi alapján választanak társat: érzelmi alapon vagy az anyagi biztonság a fontosabb. A társaságban volt egy nő, aki mint egy automata ismételte el sokszor egymás után, hogy a mai világban neki sokkal fontosabb az anyagi biztonság, mint az érzelmi része, és szerinte a nők nagy része így van ezzel. A házigazda váltig állította, hogy ez tisztára hülyeség, mert a mai (magyar) férfiak 90%-a eleve csóró, tehát az anyagi biztonság kilőve. Borzasztó hangosan és egy idő után elég indulatosan próbálták egymást meggyőzni, ráadásul adott, hogy hiába van meg ma az anyagi biztonság, ha holnap munkanélkülivé válik szegény férfiember - akkor meg otthagyja a nő? Aztán arról is szó esett, hogy ha adott egy házaspár - ezt a házigazdák vetették fel - akkor a nő esetleg miért csalja meg a férjét, kiváncsiságból vagy mert gazdag a kiszemelt.
Mindenesetre érdekes kérdés, bár nem biztos, hogy én erről az egész utca "jelenlétében" vitatkoznék. Valamikor aztán sikerült elaludnom, így nem tudom, hogy miben sikerült kiegyezniük, borult e az asztal, ha nem értettek egyet vagy majd folyt. köv. egy másik éjjel?!
Mindenesetre érdekes kérdés, bár nem biztos, hogy én erről az egész utca "jelenlétében" vitatkoznék. Valamikor aztán sikerült elaludnom, így nem tudom, hogy miben sikerült kiegyezniük, borult e az asztal, ha nem értettek egyet vagy majd folyt. köv. egy másik éjjel?!
2012. július 15., vasárnap
Hazaút képekben
 |
| Malaga reptere |
 |
| Air Lingus gép |
 |
| Monarch légitársaság gépe |
 |
| A mi gépünk :-) |
 |
| Guadalest fentről |
 |
| Nizza reptere |
 |
| A nizzai partszakasz a tengerbe nyúló St. Jean Cap Ferrat félszigetével |
 |
| A Lido és Velence |
 |
| Érkezés Budapestre |
2012. július 12., csütörtök
8 hónap
Pár nap híján 8 hónapot töltöttünk egyhuzamban Spanyolországban. Ez alatt az idő alatt a gyerekek rengeteget változtak, túl azon, hogy jól meg is nőttek (sok napfény? :-) ). A testvéri kapcsolat ill. kötődés rengeteget erősödött, és persze minden nap előfordul, hogy képesek fél órán át is húzni egymást (meg az én idegeimet persze), de azért a különbség mégis szembetűnő. Tudom, hogy ez abból is adódhat, hogy egymásra voltak utalva, hiszen nem nagyon akadt más játszótárs. De szerintem a távoli jövőhöz ez egy jó alapozás volt. Minden nagyobb testvér féltékeny a kicsire, ez nálunk sincs másképp. Az egészséges azonban állítólag az, ha olykor ezt látványosan ki is fejezik. Legalábbis nem szerencsés a visszafojtás, mert az a későbbiekben pont az ellenkezőjét eredményezheti: a testvérek megutálhatják egymást (van rá példám).
Linda, ha kettesben voltak játszótéren vagy bárhol, mindig nagyon anyáskodó volt Patrikkal. Megvédte a nagyobbaktól amíg kisebb volt és nagyon méregbe gurult, ha nagyobb fiúk kicsúfolták valamiért. Néha elcsodálkozom amúgy, hogy tényleg nagyon sok ellenszenves gyerekbe sikerült már ütköznünk, bár alapvetően ez a szülők hibája. Én mindig előbb a saját gyerekeimre szólok, bár szerencsére erre ritkán kerül sor, mert tudják, hogy nem piszkálunk másokat, nincs verekedés, szekírozás, lökdösés.
De kanyarodjak vissza :-)
Linda rendkívül önálló lett, abszolút nagylány, de hát már 9 éves lesz! Simán elmosogatott ebéd után (Rozi híján :-D ), fürdeti Patrikot ha szükséges, elkészíti a vacsorát, reggelit, csinál salátát, besegít a főzésbe, terít, porszívózik (a felmosás az én privilégiumom, azt nem engedem át másnak :-) ). Nagyon lelkiismeretesen gondozza az állatait, mert én tudtára adtam, hogy ha Ő állatot akar, arról kizárólag csakis Ő fog gondoskodni. A nyulakat míg itthon voltunk, már szépen gondozta, cserélte az almot, etette őket, friss víz naponta. Nekem semmi teendőm nem volt. Javea-ban pedig ott volt Kormi, szintén etetés, friss víz; remeterákok vízcseréje néhány naponta. Rengeteg dolgot tanult, nagyon jól tájékozódik, megtanítottam a térképet is olvasni. Tudom persze, hogy a tananyagból lehetett volna többet "csipegetni", de mint ahogy írtam már magamról, az egész iskola-témával is a maradék 1%-ba tartozom, akinek teljesen más véleménye van róla :-) Ehhez képest éppen ma olvastam egy cikket, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha a gyerekek a mobiltelefon működését tanulnák meg, mindenféle kacifántos elmélet helyett, sőt, a múltkor még Rubik Ernő is azt nyilatkozta, hogy az óvodában a legkreatívabbak a gyerekek, de aztán ez szépen ez fokozatosan csökken. Én azért nem panaszkodhatom, Linda valami elképesztően kreatív, nem tudok olyan tárgyat vagy akár egy gyümölcsmagot (!), amiből Ő ne találna ki valamit. Sajnos nincs itt nálunk, de Javea-ban a mangó magját például kiszárította, Ő utána kifestette, papírból készített neki szárnyakat és lett egy mosolygó pillangónk :-) Készített egy macicsaládot, megrajzolta az anyagra, kivágta, kitömte, összevarrta a széleit. Patriknak a Linda által varázsolt kis maci volt sokáig a legkedvesebb és csak vele ment aludni. Van ennek a kreativitásnak azonban némi árnyoldala is, ugyanis ez a rengeteg elkészült csoda egész egyszerűen nem tárolható és gyűjthető, egy idő után ugyanis elhatalmasodnak rajtunk :-) Én nagyon igyekszem nem letörni a gyerekeket, csinálhatnak bármit, de mindent megőrizni képtelenség. Kb. 6 nagy karton doboznyi rajzot, festményt és még ki tudja mit őrzünk így is, mert Linda az oviban készült összes munkáját megkapta félévente. Javea-ban több doboz kagyló vár ránk, készültek már nyakláncok belőle, de a terasz mennyezetére is abból kreált szélcsengőt.
Persze a számítógép sem maradt ki az életükből, de persze felügyelet mellett, az Ő gépük a nappaliban, szem előtt volt. Régen hevesen tiltakoztam ellene, de azért valljuk be, ez a jövő útja. Ráadásul látja, hogy mi is órákat ülünk a gép előtt :-) Soha nem mutattam neki semmit, mégis tudja, másol, ment, emailezik, letölti a Barbie-s filmeket, és nagyon jól tud keresni, ha valamire kiváncsi. Manapság az interneten olyan információhalmaz van fent, hogy inkább a hatékony keresést és az információk hasznosítását kéne megtanítani.
Patrik. Ő is rengeteget változott. Érkezéskor 1 nap alatt megtanult kétkerekűn biciklizni, ez volt az első mérföldkő. Március 6-án leraktuk a pelenkát végre - vonatot szeretnél vagy pelenkára költsük a pénzt? - jelszóval. Beszédben rengeteget fejlődött, mint írtam, Ő csak tavaly július-augusztus környékén kezdett csak el, de belehúzott rendesen, hatalmas szövegei vannak :-) Elképesztő ügyeséggel közlekedik a sziklákon és a legnagyobbaknak való játszótereken is, és bár bízom a gyerekben, azért néha liftezik a gyomrom, ha már elég hajmeresztő a mutatvány. Rolleren is bűvészkedik, úgyhogy mivel már kezd ez is uncsi lenne, felajánlottam, hogy már jöhet a gördeszka.
A számokat felismeri 100-ig (ezt nem tudom hogy, mert én nem tanítottam), a nevét leírja, Linda tanítgatta a betűket is neki olykor, de igazából nem pártolom.
Reggelente már Ő is egyedül választ ruhát, felöltözik szépen, egyedül jár vécére (de csak bejelentés után), zuhanyozik. Nem katonatiszt vagyok, nem kell erre gondolni (bár szoktak ezzel viccelődni), de szerintem fontos, hogy önállóak legyenek és ne kiszolgáltassák magukat.
Sokat fejlődtünk a 8 hónap alatt így jó két hónap szünet után majd izgatottan várjuk az újabb kalandokat ;-)
Linda, ha kettesben voltak játszótéren vagy bárhol, mindig nagyon anyáskodó volt Patrikkal. Megvédte a nagyobbaktól amíg kisebb volt és nagyon méregbe gurult, ha nagyobb fiúk kicsúfolták valamiért. Néha elcsodálkozom amúgy, hogy tényleg nagyon sok ellenszenves gyerekbe sikerült már ütköznünk, bár alapvetően ez a szülők hibája. Én mindig előbb a saját gyerekeimre szólok, bár szerencsére erre ritkán kerül sor, mert tudják, hogy nem piszkálunk másokat, nincs verekedés, szekírozás, lökdösés.
De kanyarodjak vissza :-)
Linda rendkívül önálló lett, abszolút nagylány, de hát már 9 éves lesz! Simán elmosogatott ebéd után (Rozi híján :-D ), fürdeti Patrikot ha szükséges, elkészíti a vacsorát, reggelit, csinál salátát, besegít a főzésbe, terít, porszívózik (a felmosás az én privilégiumom, azt nem engedem át másnak :-) ). Nagyon lelkiismeretesen gondozza az állatait, mert én tudtára adtam, hogy ha Ő állatot akar, arról kizárólag csakis Ő fog gondoskodni. A nyulakat míg itthon voltunk, már szépen gondozta, cserélte az almot, etette őket, friss víz naponta. Nekem semmi teendőm nem volt. Javea-ban pedig ott volt Kormi, szintén etetés, friss víz; remeterákok vízcseréje néhány naponta. Rengeteg dolgot tanult, nagyon jól tájékozódik, megtanítottam a térképet is olvasni. Tudom persze, hogy a tananyagból lehetett volna többet "csipegetni", de mint ahogy írtam már magamról, az egész iskola-témával is a maradék 1%-ba tartozom, akinek teljesen más véleménye van róla :-) Ehhez képest éppen ma olvastam egy cikket, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha a gyerekek a mobiltelefon működését tanulnák meg, mindenféle kacifántos elmélet helyett, sőt, a múltkor még Rubik Ernő is azt nyilatkozta, hogy az óvodában a legkreatívabbak a gyerekek, de aztán ez szépen ez fokozatosan csökken. Én azért nem panaszkodhatom, Linda valami elképesztően kreatív, nem tudok olyan tárgyat vagy akár egy gyümölcsmagot (!), amiből Ő ne találna ki valamit. Sajnos nincs itt nálunk, de Javea-ban a mangó magját például kiszárította, Ő utána kifestette, papírból készített neki szárnyakat és lett egy mosolygó pillangónk :-) Készített egy macicsaládot, megrajzolta az anyagra, kivágta, kitömte, összevarrta a széleit. Patriknak a Linda által varázsolt kis maci volt sokáig a legkedvesebb és csak vele ment aludni. Van ennek a kreativitásnak azonban némi árnyoldala is, ugyanis ez a rengeteg elkészült csoda egész egyszerűen nem tárolható és gyűjthető, egy idő után ugyanis elhatalmasodnak rajtunk :-) Én nagyon igyekszem nem letörni a gyerekeket, csinálhatnak bármit, de mindent megőrizni képtelenség. Kb. 6 nagy karton doboznyi rajzot, festményt és még ki tudja mit őrzünk így is, mert Linda az oviban készült összes munkáját megkapta félévente. Javea-ban több doboz kagyló vár ránk, készültek már nyakláncok belőle, de a terasz mennyezetére is abból kreált szélcsengőt.
Persze a számítógép sem maradt ki az életükből, de persze felügyelet mellett, az Ő gépük a nappaliban, szem előtt volt. Régen hevesen tiltakoztam ellene, de azért valljuk be, ez a jövő útja. Ráadásul látja, hogy mi is órákat ülünk a gép előtt :-) Soha nem mutattam neki semmit, mégis tudja, másol, ment, emailezik, letölti a Barbie-s filmeket, és nagyon jól tud keresni, ha valamire kiváncsi. Manapság az interneten olyan információhalmaz van fent, hogy inkább a hatékony keresést és az információk hasznosítását kéne megtanítani.
Patrik. Ő is rengeteget változott. Érkezéskor 1 nap alatt megtanult kétkerekűn biciklizni, ez volt az első mérföldkő. Március 6-án leraktuk a pelenkát végre - vonatot szeretnél vagy pelenkára költsük a pénzt? - jelszóval. Beszédben rengeteget fejlődött, mint írtam, Ő csak tavaly július-augusztus környékén kezdett csak el, de belehúzott rendesen, hatalmas szövegei vannak :-) Elképesztő ügyeséggel közlekedik a sziklákon és a legnagyobbaknak való játszótereken is, és bár bízom a gyerekben, azért néha liftezik a gyomrom, ha már elég hajmeresztő a mutatvány. Rolleren is bűvészkedik, úgyhogy mivel már kezd ez is uncsi lenne, felajánlottam, hogy már jöhet a gördeszka.
A számokat felismeri 100-ig (ezt nem tudom hogy, mert én nem tanítottam), a nevét leírja, Linda tanítgatta a betűket is neki olykor, de igazából nem pártolom.
Reggelente már Ő is egyedül választ ruhát, felöltözik szépen, egyedül jár vécére (de csak bejelentés után), zuhanyozik. Nem katonatiszt vagyok, nem kell erre gondolni (bár szoktak ezzel viccelődni), de szerintem fontos, hogy önállóak legyenek és ne kiszolgáltassák magukat.
Sokat fejlődtünk a 8 hónap alatt így jó két hónap szünet után majd izgatottan várjuk az újabb kalandokat ;-)
2012. július 9., hétfő
Értelmetlen kérdések
Azt kell mondanom, hogy néha a felnőtteknek sincs sokkal több a fejükben, mint egy néhány éves gyereknek.
Tegnap meséli nekem egy barátunk, hogy megkérdezte Lindát, szeretne e visszamenni Spanyolországba, mire Linda azt mondta, hogy nem. Igazából csak azon akadtam fent, hogy a kérdést akkor tette fel neki, amikor több hónap utáni viszontlátás alkalmával először találkoztak és játszottak együtt a lányok. Egy ilyen helyzetben nyilván a másik oldalra billen a mérleg, ráadásul egy gyerekről van szó, aki a pillanatnyi érzéseire alapozva mondja azt, amit mond.
Mondjuk ehhez képest este a vacsoránál kiborult, és azon kesergett, hogy a kis ház Toscamarban sokkal jobb volt, mert kicsi volt, és Ő ott jobban szeretett lenni. Éjjel rendszeresen átjár hozzánk, amit megint nem tartok normálisnak (mert minden éjjel jön).
Jeleztem végül, hogy a kérdést nem a gyerek, hanem én fogom eldönteni.
Ha toporzékolna, hogy márpedig nem akar visszamenni, akkor nyilván elgondolkoznék egy kicsit, de egyelőre szó sincs ilyenről.
Úgyhogy kéretik a gyereket nem kérdezgetni és főleg gondolkozni, hogy mikor kérdezzek!
Tegnap meséli nekem egy barátunk, hogy megkérdezte Lindát, szeretne e visszamenni Spanyolországba, mire Linda azt mondta, hogy nem. Igazából csak azon akadtam fent, hogy a kérdést akkor tette fel neki, amikor több hónap utáni viszontlátás alkalmával először találkoztak és játszottak együtt a lányok. Egy ilyen helyzetben nyilván a másik oldalra billen a mérleg, ráadásul egy gyerekről van szó, aki a pillanatnyi érzéseire alapozva mondja azt, amit mond.
Mondjuk ehhez képest este a vacsoránál kiborult, és azon kesergett, hogy a kis ház Toscamarban sokkal jobb volt, mert kicsi volt, és Ő ott jobban szeretett lenni. Éjjel rendszeresen átjár hozzánk, amit megint nem tartok normálisnak (mert minden éjjel jön).
Jeleztem végül, hogy a kérdést nem a gyerek, hanem én fogom eldönteni.
Ha toporzékolna, hogy márpedig nem akar visszamenni, akkor nyilván elgondolkoznék egy kicsit, de egyelőre szó sincs ilyenről.
Úgyhogy kéretik a gyereket nem kérdezgetni és főleg gondolkozni, hogy mikor kérdezzek!
Irigy kutya :-)
Tegnap Patrik éhes volt - már majdnem kész volt az ebéd pedig - így egy joghurtot ajánlottam fel gyorsan. Megeszi a felét, aztán otthagyja.
Kérdem, hogy akkor megehetem én?
Mire Ő: igen, megeheted.
Betolok egy kanál joghurtot, mire elkezd üvölteni:
- Ne edd meg a joghurtomat! Nem tudtam mit mondok! - és fogja a fejét.
:-)
Kérdem, hogy akkor megehetem én?
Mire Ő: igen, megeheted.
Betolok egy kanál joghurtot, mire elkezd üvölteni:
- Ne edd meg a joghurtomat! Nem tudtam mit mondok! - és fogja a fejét.
:-)
2012. július 7., szombat
Mindenütt jó, de a legjobb....?!
Lindától folyamatosan kérdezik, hogy hol jobb: itt vagy Spanyolországban? Szegénynek nem egyszerű, hiszen 8 hónap hosszú idő, ráadásul teljesen szabad volt és nyilván élvezte ezt a szabadságot. Lett macska, volt remeterákunk és olyan élményekkel gazdagodott, ami máshol nem lehetséges. Ráadásul még a tengert is imádja, hozzám hasonló módon :-) És persze lett egy otthonunk, amit nagyon hamar megszerettek.
Magyarországon viszont itt vannak a legjobb barátnők. Úgyhogy bölcs a lányom, mert egyensúlyt próbál teremteni még a lelkének is, és azt mondja, hogy mindenhol jó. Mesélte is ma, hogy mindenki ezzel a kérdéssel gyötri, én meg kontráztam, hogy na és akkor hol jobb? Mire Ő: Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Kérdem: ez most akkor mit jelentsen? Hiszen a Toscamar is otthonunk volt. Persze, Ő is ugyanezt mondta :-) Érdekesek a gyerekek amúgy ( általánosságban), úgy veszem észre, hogy sokkal inkább biztonságban érzik magukat, ha kis térben vannak együtt a szülőkkel, testvérrel, mint egy hatalmas házban, távol egymástól. Gyanítom, hogy Linda is emiatt érezte otthonosabban magát Javea-ban, mivel kicsi volt a ház - 50 nm2 kb. - és mindig szem előtt voltam, akárhol volt, mindig látott. Mo.-on jóval nagyobb területen élünk, és ez sokszor zavarta. Éjjel rendszeresen átjárt hozzánk, félt a szobájában. Ezt a szót, hogy félek, a javea-i házban viszont soha nem hallottam és aludt reggelig mindenki a saját ágyában. Nem mondom, hogy 1x sem fordult elő átjövetel, de most mióta hazajöttünk, megint napi szintű lett :-(
Egy hete vagyunk Magyarországon, de azt mondja, hogy még mindig furcsa neki itt és nem találja a helyét. Furcsa. Tavaly sokkal jobban tartottam attól, hogy Őt jobban megviseli a váltás, ehhez képest pont Patrik volt, aki sokszor emlegette a budapesti otthont. Igaz, neki a játékok hiányoztak, most is így meséli ám mindenkinek, hogy Ő azért szeret itt lenni, mert itt van Thomas, meg Playmobil, meg úgy általában a játékok nagy része :-) Pedig Neki aztán a komplett Thomas pályát elvittük a negyvenakárhány vonattal, egy szava sem lehet, csak hát a DUPLO-s Thomas az maradt, és az nem ugyanaz, mert abból más pályát lehet építeni.... Milyen jó, hogy van választék! :-) A Verdák és a Mack szintén nélkülözhetetlen kellékek, ezt most a bőröndben kellett hoznunk. Nélkülük nem lehet ellenni 2 napot sem, nemhogy 2 hónapot!
Linda csak az Icike-Picike barátokat vitte le, mind a 78-at, amivel imád játszani már lassan 2 éve. Nem egyszer a skype-on játszottak Jankával a kamera előtt :-)
Én meg persze változatlanul nyavajgok. Nagyon nem találom a helyem, nincs semmi kedvem dolgozni, igaz, a meleg is betesz, moccanni sem lehet szinte. Eddig két pozitívumot tudok felsorolni: család/barátnős talik és az IGAZI, MAGYAR GYÜMÖLCS! Ez utóbbit most kezdem igazán megbecsülni, mert valljuk be, sárgabarackban, meggyben és őszibarackban szerintem a magyar termés verhetetlen. Szerencsére a sárgabarackfánk tele van, mert amúgy a zöldségesnél horror árakat tapasztaltam :-( Csak kimegyek, megrázom a fát, és az érett barackok lepotyognak, tiszta bio, semmi permet :-)
Patrik többször hiányolta a túró rudit is, nos, neki is teljesült persze már az álma.
Üzenem azoknak, akik kitalálták, hogy a túró rudi Magyarország egyik fő vonzereje, hogy még egy túró rudi függő is teljesen jól bírta nélküle 8 hónapig ;-)
Magyarországon viszont itt vannak a legjobb barátnők. Úgyhogy bölcs a lányom, mert egyensúlyt próbál teremteni még a lelkének is, és azt mondja, hogy mindenhol jó. Mesélte is ma, hogy mindenki ezzel a kérdéssel gyötri, én meg kontráztam, hogy na és akkor hol jobb? Mire Ő: Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Kérdem: ez most akkor mit jelentsen? Hiszen a Toscamar is otthonunk volt. Persze, Ő is ugyanezt mondta :-) Érdekesek a gyerekek amúgy ( általánosságban), úgy veszem észre, hogy sokkal inkább biztonságban érzik magukat, ha kis térben vannak együtt a szülőkkel, testvérrel, mint egy hatalmas házban, távol egymástól. Gyanítom, hogy Linda is emiatt érezte otthonosabban magát Javea-ban, mivel kicsi volt a ház - 50 nm2 kb. - és mindig szem előtt voltam, akárhol volt, mindig látott. Mo.-on jóval nagyobb területen élünk, és ez sokszor zavarta. Éjjel rendszeresen átjárt hozzánk, félt a szobájában. Ezt a szót, hogy félek, a javea-i házban viszont soha nem hallottam és aludt reggelig mindenki a saját ágyában. Nem mondom, hogy 1x sem fordult elő átjövetel, de most mióta hazajöttünk, megint napi szintű lett :-(
Egy hete vagyunk Magyarországon, de azt mondja, hogy még mindig furcsa neki itt és nem találja a helyét. Furcsa. Tavaly sokkal jobban tartottam attól, hogy Őt jobban megviseli a váltás, ehhez képest pont Patrik volt, aki sokszor emlegette a budapesti otthont. Igaz, neki a játékok hiányoztak, most is így meséli ám mindenkinek, hogy Ő azért szeret itt lenni, mert itt van Thomas, meg Playmobil, meg úgy általában a játékok nagy része :-) Pedig Neki aztán a komplett Thomas pályát elvittük a negyvenakárhány vonattal, egy szava sem lehet, csak hát a DUPLO-s Thomas az maradt, és az nem ugyanaz, mert abból más pályát lehet építeni.... Milyen jó, hogy van választék! :-) A Verdák és a Mack szintén nélkülözhetetlen kellékek, ezt most a bőröndben kellett hoznunk. Nélkülük nem lehet ellenni 2 napot sem, nemhogy 2 hónapot!
Linda csak az Icike-Picike barátokat vitte le, mind a 78-at, amivel imád játszani már lassan 2 éve. Nem egyszer a skype-on játszottak Jankával a kamera előtt :-)
Én meg persze változatlanul nyavajgok. Nagyon nem találom a helyem, nincs semmi kedvem dolgozni, igaz, a meleg is betesz, moccanni sem lehet szinte. Eddig két pozitívumot tudok felsorolni: család/barátnős talik és az IGAZI, MAGYAR GYÜMÖLCS! Ez utóbbit most kezdem igazán megbecsülni, mert valljuk be, sárgabarackban, meggyben és őszibarackban szerintem a magyar termés verhetetlen. Szerencsére a sárgabarackfánk tele van, mert amúgy a zöldségesnél horror árakat tapasztaltam :-( Csak kimegyek, megrázom a fát, és az érett barackok lepotyognak, tiszta bio, semmi permet :-)
Patrik többször hiányolta a túró rudit is, nos, neki is teljesült persze már az álma.
Üzenem azoknak, akik kitalálták, hogy a túró rudi Magyarország egyik fő vonzereje, hogy még egy túró rudi függő is teljesen jól bírta nélküle 8 hónapig ;-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)