Sikerült mára teljesen leeresztenem, hiába, 7 hónap non-stop gyerekekkel, ez korábban nem volt, most sok volt így egyben. Nemcsak miattuk persze, de nagyon rossz ez a bizonytalanság, már összepakoltunk, de várni kell, ilyenkor leszek ideges. A gyerekek is szenvednek, meleg is van nagyon, a klímát nem szeretem, bár még lekopogom, mert árnyékos a ház, annyira nem süt be a nap. Tegnapelőtt esett is, akkor a páratartalomtól fulladtam meg majdnem. Minden nap ez a hülye főzőcske, kitalálni hogy mit együnk, mert elmenni P miatt nem olyan egyszerű; aztán csinálok végül valamit, de alig esznek, rakhatom el. A ház tartalma mintha felrobbant volna, szanaszét a játékok, pedig nagyon utálom a rendetlenséget és felmosni sem lehet így rendesen. Az autószerelő már sokadszorra tologatja az időpontot, pedig 10 perces munkáról van szó. A gyerekek egyre többet ölik egymást, és ha civakodnak, attól én a falra tudok mászni, szó szerint. Patrik folyamatosan vagdos kis fecniket és 3x3 mm-es kockákra számokat kell írnom, ami papírpénz és utána mennem kell a boltjába vásárolni. De nem adhatok oda akármilyen "pénzt", csak azt amin mondjuk a 12 van, ha 12-be kerül, ahhoz viszont végig kell nyálaznom ötvenakárhány fecnit, hogy megkeressem, melyiken van a 12... végül lebeszéltem erről, és meggyőztem, hogy jobban járunk, ha kártyával fizetünk :-) Persze a boltoshoz összeszedte a ruháimat, nedves kendőt, telefontöltőt, ollót, meg mindent - amit majd én pakolhatok el. Ezer dolgom lenne, mert ugye nyár van és mindenki most utazik és kéne ezzel foglalkozni, ráadásul ahogy látom, mások is hőgutát kaphattak, hogy nem tudnak megírni szimpla két sort (másfelet) az anyanyelvükön (magyarul), hogy le akarnak foglalni egy szobát...igaz, nem csodálkozom ezen annyira, mert a postán is számtalanszor találkoztam emberekkel, akik egy mezei ajánlott szelvényt sem tudtak kitölteni.
Hiába, a gyerek viselkedése az anyai lélek tükre, valahogy így szokták mondani. Kínomban beküldtem őket mesét nézni. Fürdeni még nem lehet, mert 40 fok van napon, legalább csend lesz egy kicsit, aztán mehetnek le ázni.Ha valaki küldene egy kis magányt, megköszönöm. Teljesen meg tudok érteni Mindenkit, akinek elege van a saját gyerekéből olykor - ahogy olvasgattam, mostanában másoknak is :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése