A gyönyörű fehér falu, Mijas

A mai napot Krisztiéknél töltöttük Mijas Pueblo-ban. Ez egy teljesen tipikus, bájos kis andalúz falu Fuengirola felett 7 km-rel. Tavaly is jártunk itt, imádnivaló a hely, nagyon vonzó, bár most nagyon sok turista volt már és ma volt a körmenet is. Amíg a gyerekek játszótereztek, addig egy kicsit körbejártam és fotóztam, így most a képek beszélnek helyettem :-)

Csokigyár

Panoráma Mijas Pueblo-ból

Plaza de Toros - azaz a bikatér (aréna)

Körmenet - pillanatok

Körmenet - pillanatok

Bormúzeum

Utcakép

Krisztiék utcája

Alegjobb bőrös a környéken: egyedi, kézzel készített VALÓDI bőr táskák

Kabátok, táskák, pénztárcák és még sok más a valódi bőr és igényes, exkluzív termékek kedvelőinek :-)

Kriszti férjének boltja - a blogra hivatkozva kedvezményt kapsz!!! :-)

 Ez volt a reklám helye :-) Tény és való, hogy a táskák és a kabátok csodaszépek, rendkívül igényes kivitelezésben. Ez nem az 5EUR-s kínai, ez VALÓDI bőr. Minden Marokkóban készül, szinte nincs két egyforma táska. Hamarosan a webáruházban is kaphatók lesznek ezek a gyönyörű darabok!!! :-)

Benalmadena, Parque de la Paloma

Kriszti barátnőm, akivel gyakorlatilag születésünk óta ismerjük egymást és már egész pici korunktól fogva együtt játszottunk, Mijas-ban lakik 10 éve a férjével és a gyerekekkel. Nyáron sokat voltak Budapesten és szerencsére el tudtak jönni hosszabb időre hozzánk, a gyerekek meg élvezték az együttalvós bulit :-) Most szerencsésen jött ki, hogy pont tavaszi szünet van, így tegnap megbeszéltük, hogy a mai napot együtt töltjük, a gyerekek is már nagyon várták. Benalmadena-ban, a Parque de la Paloma-ban találkoztunk, ez is egy hasonlóan szenzációs park, mint ahol tegnap voltunk Torremolinos-ban, a Parque de Batería (ahova elfelejtettem a fényképezőgépet vinni, de még úgyis megyünk oda, így majd lesznek később fotók :-) ).
A parkot mondjuk navigáció ellenére alig találtuk meg, a táblák összevissza mutattak, a sor mindenhol állt, lépésben lehetett csak haladni, amitől általában én kiborulok, és visszasírtam a Costa Blanca-t (újra), ahol ilyen gond soha nem volt eddig, és mindíg ott tudtam parkolni, ahol épp akartam. Itt csak úgy lehet helyet találni, hogy elöl 2cm, hátul 2 cm :-)

A park jó nagy területen helyezkedik el, a felső részén van bőven parkolóhely; a legegyszerűbb a Biblioteca táblát követni, mert ott van mellette a bejárat. A felső részen van egy hatalmas nagy játszótér, jó sokan voltak - a szünetnek is köszönhetően. Szerencsére a nap nem sütött, így nem kellett félnünk a napszúrástól sem.

 

Miután kellően kiugrálták - csúzdázták magukat a gyerekek, elindultunk felfedezni a park többi részét. Van egy kis tó, ahol kacsák és hattyúk úszkálnak, szerencsére Kriszti felkészült előre és hozott sok kenyeret, így a gyerekek élvezték az etetést is :-)

A parkban szabadon kószálnak nyulak, csirkék, csibék és kisebb állatok. Még répánk is volt a nyulaknak, bár a nyúltartók tudják, hogy a nyúl valójában nem eszik répát (nekünk volt otthon nyulunk és mondták a nyúltenyésztők, hogy ne adjunk répát nekik).

Több helyen van vécé, van még egy nagyobb tó a lenti, déli részen és középen is egy szökőkút. Nem jártuk be teljesen, mert tényleg nagy :-) Két nagyobb kávézó-büfé is van, lehet kölcsönözni bringóhintót meg ilyen elektromos rollerszerűséget. Még kaktuszok is vannak! :-)

 

Mondanom sem kell, hogy a mini állatkertet, a kis állatsimogatót is roppantul élvezték!

Aki erre jár és gyerekkel, annak kihagyhatatlan! :-) A közelben van a Tivoli Park (vidámpark) és egy kabinos felvonó is megy a hegyre, ahonnan gondolom fenséges a panoráma. Reméljük, oda is feljutunk!

Ideiglenes búcsú Javea-tól

Tegnap két napi lázas pakolás után 13 óra körül vágtam neki a két gyerekkel a 600 km-es útnak, a következő 4 hétben itt leszünk lent Andalúziában. Félreértés ne essék, még nem nyertünk a lottón :-D A szállás "ajándék" volt egy licitálós oldalnak köszönhetően, igy a 3 hét mindössze 12000 Ft-ba fájt (pontosabban 5 hét, de ebből 2 márciusban lett volna, de a kocsi miatt nem tudtunk lejönni). Egy magyar pár a tulaj, nagyon szimpatikusak, itt élnek 1 éve, és magyarokat utaztatnak saját kisbusszal, meg teljesen komplex szolgáltatást nyújtanak, tehát vannak apartmanjaik is. Én is ezen dolgozom folyamatosan, hogy valami képet is adjak a munkámról, de mindezt a Costa Blanca-n szeretném megvalósítani. A terv még tavaly nyáron állt össze, sokan elriasztottak, így nem akartam túl sokat invesztálni anyagilag sem. Őket januárban ismertem meg - mármint a céget - ugyanazt csinálják, amit én terveztem, csak 600 km-rel lejjebb, Torremolinos-Marbella környékén.
Most, hogy éppen itt ülök Torremolinosban a parton, illetve kaptam egy kis ízelítőt (idén, mert ismertem a helyet, tavaly is, előtte is jártunk itt), azt látom, hogy itt nem laknék semmiképp hosszú távon, nekem ez borzasztó nyüzsgős hely. A Costa Blanca a maga vadregényes és ehhez képest rendkívül nyugodt atmoszférájával nekem jobban bejön, de lehet csak öregszem :-)
Mivel eleve nem vagyok egy napozós típus, igy a hosszú homokos part sem igazán jelent nekem semmit, én a kis, eldugott öblöket, igazi felfedeznivaló helyeket kedvelem.
A gyerekek amúgy nagyon jól viselték az utat, persze többször meg kellett állnunk, de összességében egy szavam se lehet. Előtte már alaposan átbeszéltük, hogy anya egyedül van, nem lesz, aki menet közben kiszolgálja őket, vagyis egymásnak kell segíteni majd. Persze a beígért kis jutalom is rásegített ;-)

Azt is sikerült megtudnom a tulajdonos pártól, hogy itt lent ők egyáltalán nem boldogultak az angollal, a némettel főleg nem; míg én ott Javea-ban simán elboldogultam a két nyelvvel bárhol, Ők itt rákényszerültek a spanyol tanulására :-) Persze ez is pozitív a maga nemében....

A lakópark amúgy nagyon szép, jókat lehet biciklizni, van játszótér, medence, nagyon igényes. A középső egy hétben, jövő hétfőtől egy foglalási csavar miatt Marbella-n leszünk, szintén lakóparkban, társasházban.

Április végén pedig egy hétre leköltözünk még Tarifa-ra, így majd igyekszem beszámolni minél több kirándulásról. Addig is kedvcsinálónak egy fotó amit még tavaly készítettünk Puerto Banus-ban - ez a kedvenc :-)

Macskamánia

Megint sikerült elmaradnom az írással, de igazából nem sok minden történt és nyakig beleugrottam a munkába is, meg úgy döntöttem, tovább kell magam képezni :-)
Az elmúlt két-három hétben nemigen mozdultunk ki, egyrészt sikerült kapnunk J jóvoltából egy kis influenzavírust, úgyhogy felváltva nyomtuk az ágyat, csak Patrik úszta meg (mázlista).
A kocsi elkészült végre valahára, igaz a betegségek miatt nem hiányzott különösebben.
Kormi, az ideszokott macska, aki ellen még novemberben kemény harcokat vívtam, az utóbbi egy hónapban rendkívüli módon összebarátkozott Lindával, és naponta többször megjelent, ha hívtuk (már ért magyarul is :-) ). Egy ideje látszott rajta, hogy kiscicái lesznek, szépen gömbölyödött, és sokszor megesett rajta a szivem, mindíg kapott egy kis finomságot, úgyhogy nagyon hálás volt. A gyerekek házat is csináltak neki, amibe kiselejtezett ruháinkat raktuk, hogy ne fázzon a macska (nem mintha hideg lenne).
Ma azonban Kormi nem jelent meg, ami nagyon furcsa volt, hiszen minden reggel már vár minket, hogy felébredjünk és kukucskál a teraszon vagy felugrik a konyhaablakba. Délután már roppant fura érzésem volt, így körbejártuk a lakóparkot, mondtam, hogy na biztosan megszült, hátha halljuk valahol a nyávogást. Persze nem találtuk meg, viszont rá egy jó órára magától bejelentkezett és persze rögtön lehetett látni, hogy a cicák bizony már nem a pocakjában vannak. Azt találtuk ki, hogy etetés után biztos majd siet vissza a kicsikhez, így az egész délutánt meg estét kint töltöttük és vártuk, hogy elinduljon a kicsinyeihez és majd utánasomfordálunk, és meglessük őket... de nem különösebben izgatta magát anyamacs, mert legalább 4 órán keresztül itt volt, nem is értem. Ha valakinek van valamilyen tippje, hogy tudnám rávenni, hogy odavezessen, azt megköszönöm :-) Sajnos ennyire még nem perfekt magyarból a macska :-)

A képeket a gyerekek készítették, így a beállítások nem tökéletesek :-)

Lényeg, hogy egészen megkedveltem még én is ezt a kis bestiát :-) Azt hiszem úgy 11-12 éves lehettem, amikor nekem is lett cicám. Anyukám átküldött a szomszéd nénihez spenótért, és arra már nem emlékszem, hogy spenótot is hoztam, mindenesetre egy kiscicát biztosan. Egy hónapos volt, tündéri, gyönyörű szürke cica fehér foltokkal. A teraszon bebújt a kövek alá, de elsőre ott és akkor megtanulta a nevét is és jött.
Úgyhogy valahol meg tudom érteni a lányomat is, ami a "valami állatot szeretnék" témát illeti. :-)

BKV másképp

Persze itt nem BKV-nak hivják, de gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy a tömegközlekedésről ejtek néhány szót :-)

Bár túl sok tapasztalatom nincsen, mert autóval járunk, azt a néhány alkalmas tapasztalatot gondoltam, mindenképp leírom, hogy így is lehet csinálni.

Ma busszal mentem fel az Óvárosba, miután ott lehetetlen parkolni amúgy is. Itt áll meg a lakópark előtt, felszállás első ajtón, sofőrnél fizet az ember (itt többnyire egy nő jár), 1.30-at. A buszon zene szól egész jó hangerővel, a buszvezetőnőnek mindenkihez van pár szava, mindenkivel beszél, persze könnyű neki, hiszen sok az ismerős egy ilyen egyvonalas járaton. :-)

3 megállóval lejjebb jön egy középkorú nő egy viszonylag nehéz bőrönddel, a buszvezetőnő KIPATTAN(!)  a kabinjából, leszáll a buszról, felcipeli a bőröndöt és megfelelő helyre elhelyezi. Mindezt úgy, hogy pont olyan helyen állt meg, ahol nem volt rendesen kiépített megálló, vagyis amíg be nem fejeződik a ceremónia, addig a kocsik mögötte várnak (és senki sem dudál türelmetlenül).

A következő megállónál leszáll egy házaspár akik előttem 2 sorral ültek, hátrafordul a nő, és köszön "adios". Nézek hátra, bár úgy emlékeztem, hogy senki nincs mögöttem, aztán tudatosul bennem, hogy nekem köszön és gyorsan mosolygok és visszaköszönök :-)

Felérünk az Óvárosba, pont ott áll meg, ahova megyek:  leszállok, berohanok a bankba, elintézem a tennivalót, amire 10 percem van, hogy elérjem ugyanazt a buszt, mert csak óránként jár. Kijövök, rohanok az első ajtóhoz, akkor tudatosul bennem, hogy a sok nyugdíjas szintén mind a buszra vár, úgyhogy gyorsan beállok a sor végére :-) Ez biztos egy tipikus magyar szokás, hogy rohanunk a busz után, pedig Bp-en sem jártam BKV-val, csak elvétve.

Nyugdíjasok ellepik a buszt, zene szól menet közben, mindenki vidám, a buszsofőr mosolyog és a csoportba tartozó nyugdíjasok ülve rázzák magukat. Ez már a múltkor is így volt, már akkor teljesen ledöbbentem, most már csak mosolyogtam :-) Aki útközben leszáll a buszról, attól mind elköszön a sofőrnő (kivéve aki középen száll le, de az csak én voltam).

Na, hát így is lehet :-) Persze nem tudom, hogy máshol hogy működik, nyilván egy nagyvárosban erre nincs lehetőség, így lazulni. Valenciában utaztam metrón és buszon, buszon mindenhol csak első ajtónál lehet felszállni, sofőrnél fizetni, a jegy ott 1.50 EUR, de van mindenféle kombinációban, metró+ busz, és persze ha "tömbjegyet" vesz az ember, úgy jóval olcsóbb. A megállóban nincs tolongás, nem tapossák egymást az emberek, hogy hamarabb sorra kerüljenek, senki nem ideges, a sofőr se, hogy nem percre pontosan indul. A megállókban (nem mindenhol, de sok helyen) elektronikus tábla jelzi, hány perc múlva ér be a busz.
A metró viszont jó sztori volt, persze nincs kiirva, én meg kivételesen nem találtam ki, hogy működik a jegy :-D Automatából is lehet jegyet venni, úgy olcsóbb, 10-es jegyet vásárolva 1 EUR-ra jön ki egy út (1 órán át érvényes, ha átszállsz, akkor is). Először csak 2 jegyet vettem, Lindával voltunk, és nem értettem teljesen, hogy miért csak egy jegyet köp ki, de eltettem a számlát, hogy én ugye kettőt vettem. Arra még rájöttem, hogy le kell húzni a bejáratnál (kb. mint egy síbérletet), viszont nem kapcsoltam, hogy mivel ketten megyünk ezért kétszer kéne lehúzni. Amikor leszálltunk, újra ugyanolyan kijárat volt, ott is le kellett húzni, de ugye csak egyszer húztam le. Jól elmetrózgattunk igy, aztán legközelebb, mikor Bogi itt volt, és Vele is metróztunk, akkor gyanus lett neki a dolog, hogy két jegyet veszünk de csak egyszer húzzuk le, úgyhogy végül odament és megkérdezte (portugálul), mire elmagyarázták, hogy ahány személy, annyiszor kell lehúzni :-) Még jó, hogy a korábbi jegyeket gondosan eltettem, mert így mindegyiken volt egy-egy plusz :-D

Nagyon jó a metróhálózat amúgy, jó messzire és bárhova el lehet menni, közvetlenül a reptérről is bevisz a centrumba.

 

Talán egyszer Ferihegy 2-re is megy majd metró, ha már a Ryanair lecsapott Budapestre :-)

Paella kutyagumival

Tegnap megint volt egy reptéri transzferünk - ezúttal Valencia-ba, így nézegettem, hogy a napot hol töltsük, hova kiránduljunk, mivel csak este 8-ra kellett a reptérre érnünk. Még korábban beszereztem egy nagyon jó, részletes, kimondottan Costa Blanca-ra vonatkozó térképet, amin be van jelölve minden fontosabb látnivaló. Persze a google earth-on is szoktam kirándulni, igy a kettőt kombinálva hoztam ki a végeredményt, hogy menjünk Xátiva-ba. Reggel szépen összecuccoltam, nagy adag gyümölcs, mindenféle vésztartalékra kaja, víz, váltás ruha, meg ami két gyerekkel elengedhetetlen kellék :-) Úgy döntöttem, hogy ne a 332-ön és végig ilyen forgalmas úton menjünk, hanem legyen izgalmasabb az út, a hegyek között, így a 332-esről lekanyarodtunk Pego felé  és elindultunk nyugatnak. Az útvonalunk itt alább látható:

Pego után jó kanyargós lett az út, és 3-4 tündéri kis falun haladtunk keresztül. Utólag bánom, hogy nem álltunk meg, mert én imádom az ilyen helyeket, szeretek a szűk kis utcákon csatangolni, de a "rohanás csak azért volt, mert Pego-ig nem tankoltunk, utána meg már nem is álmodhattunk benzinkútig, így kicsit idegesebben vezettem le azt a huszonvalahány kilométert :-) A táj, a hegyek, a teraszos kiépítésű domboldalak gyönyörűek, a szárazság viszont ordító volt.

Először Planes-ben álltunk meg, miután begurultunk az első benzinkútra és végül lenyugodtam, hogy nem valamelyik romos, útszéli, rég elhagyatott kőházikóban kell majd töltenünk a napot és az éjszakát, mert erre bizony a madár se nagyon jár. Persze telefon volt és az autóklub is jön, ha kell, de azért mégis...

Planes szintén megért egy sétát, tipikus spanyol hegyi falucska,  itt is nagyon korrekt kis játszótér volt rögtön a főút mellett, amit kiszúrtak a gyerekek.

A téren több térkép, programjavaslatok a környékbeli kirándulóhelyekről, úgyhogy kedvet is kaptunk, hogy megnézzük a helyi vármaradványt a falu legmagasabb pontján, ahonnan valóban páratlan volt a kilátás.

A helyi pékség annyira hangulatos volt - igazi fatüzelésű kemencével!! -, hogy rögtön elcsábultunk két muffin-ra :-)

Innen aztán meg sem álltunk Xátiva-ig. A város maga már első látásra meglepett: ahogy beértünk, jobb és bal oldalon gondozott park, játszótér, új építésű házak, abszolút rendezett környék. Mint utóbb kiderült, történelmi és kulturális szempontból is az egyik legjelentősebb város a régióban.Xátiva egészen a 18.századig élte fénykorát, és többek között arról is híres, hogy 1150 körül itt állították elő a mórok az első papírt Európában.Egy beszámoló szerint a 12 .század közepén Xátiva a papírgyártás virágkorát élte és a szomszédos országokba is exportált. Még az arabok kiűzése után is megmaradt ez a fő tevékenység Valencia körül, mivel nagy területeken ültettek lent, ami kiváló nyersanyag a papír előállításához.

Mi elsősorban a város feletti dombon hosszan elterülő vár miatt látogattunk ide. Még itthon kinéztem a street view-val, hogy meddig lehet kocsival menni, mivel gyalogosan elég hosszú lett volna gyerekekkel, de szerencsére a kapu előtt lehetett parkolni :-) Először is kora délután lévén, gyorsan a bejáratnál beültünk ebédelni, mivel a gyerekek már elég éhesek voltak. Se angol, se német étlap nem volt, csak spanyol meg valenciano, így sokat nem értettünk, és nem is a megszokott ételek voltak, mert  a halak nevét már legalább ismerem... maradt a rizs. Patrik lisztérzékenysége miatt eleve jóval korlátozottabbak vagyunk, és ritkábban hódolhatunk a gasztronómiai szenvedélyeknek. Gyakorlatilag még morzsányi lisztet sem ehet és ezt vendéglátóhelyen ugye nem látja az ember, nem tudnak annyira figyelni. Megrendeltük hát a paella-t, ami elég érdekesen nézett ki: még most is csodálkozom, hogy a gyerekek hozzányúltak és egyáltalán ettek belőle, ugyanis elég felismerhetetlen furcsaságok voltak benne. A legjobb az volt, amikor Linda azt mondta, hogy azt a kutyakakihoz hasonlító valamit inkább nem enné meg. :-) Gondolom valami fekete kolbászka lehetett, mindenesetre újra arra a megállapításra jutottam, hogy a paella még mindíg nem tartozik a kedvenc étkeim közé. Már bánom, hogy nem fényképeztem le.

Kedd délután a várba minden látogatónak ingyenes a belépés - így ez egy pozítiv meglepetés volt.

Túl sok képet nem sikerült csinálni, pedig lett volna még mit fotózni, mivel a reggeli kapkodás eredményeképp sikerült elfelejtenem a pótaksikat is, és lemerült a fényképező :-(
Persze akkor már tudtuk, hogy majd Jánossal is el kell ide jönnünk, mert a városból gyakorlatilag semmit nem láttunk, úgyhogy valószínűleg jövő héten amig J itt van, újra elmegyünk és akkor több képpel tudok szolgálni :-)

Innen még kb. 75 km volt Valencia és reménykedtem, hogy a gyerekek bealszanak, de nekiálltak a kocsiban rajzolni ajándékot Apának :-) 7 körül még gyorsan beestünk egy Carrefour-ba, de "pechünkre" nagy leárazás volt, igy a lényeges dolgok helyett persze a játékrészlegen kötöttünk ki, ahol a gyerekek kikönyörögtek egy-egy játékot. Patrikot viszont kicseleztük kicsit, és kérdeztük Lindával, hogy mit szeretne inkább, egy újabb vonatot a Thomasos sorozathoz vagy inkább pelenkát, de a vonat mellett döntött, úgyhogy most kőkeményen elhatároztam,  végérvényesen leszokunk a pelenkáról, mert micsoda dolog egy 4 éves nagyfiútól.  Hát, majd beszámolok az eredményről. Mindenesetre az világos előtte, hogy vagy vonat, vagy pelenka - ha pelenka, akkor visszük vissza a vonatot :-)

Szorzótábla és divat

Pár napja találtam meg Fodor Marcsi blogjában egy jó kis verses szorzótáblát (Varázsbetű), amit azóta már kinyomtattam és egész jól bejött Lindának. Amikor ősszel elkezdtük, találtunk már több jó kis gyakorlós feladatot, de tegnap rábukkantam erre , és eddig ez viszi a pálmát. :-) Mert a lányom pont nem olyan rég kitalálta, hogy Janka barátnője után Ő is divattervező szeretne lenni, ha nagy lesz, és egyből bőszen nekiállt ruhákat tervezni. Óvodás kortól kezdve "lovardás" akart lenni, még kora ősszel is, úgyhogy egész sokáig kitartott a lelkesedés és az elhatározás. Mindenesetre a kreativitása megvan hozzá, ma éppen egy kukacot varrt Tesónak, aki szegény itt szuszog mellettem félig aléltan. :-(

Jópár játékot találtam még, kedvcsinálónak akit érdekel:

Itt képek segítségével kell felírni a műveletet

Egy rakás szorzós játék, nem próbáltam végig mind

Minél több van, annál jobb, nem un rá a gyerek :-)

Itt is öltöztetni lehet a figurákat, de csak úgy jut be az ember a házba, ha előtte megcsinálja a feladatokat. Király!!! 

Rengeteg van még, rá lehet keresni, nekünk a júniusi vizsgáig ki kell végezni a szorzótáblát, de most felgyorsultunk ezzel a játékos tanulással. :-) Közben ragad rá egy kis angol is, tiszta haszon.