Nyomozunk

Szerda éjjel érkeztünk, csütörtökön még semmit sem tudtunk a kiscicákról, pénteken pedig Kormi idetelepítette őket. Nagyon édesek, néhány képet is csináltak a gyerekek, az egyik tiszta anyja, a másik tiszta apja :-D (csak gyanítjuk, ki lehet az apa).

Ketten a dobozban

Ő lett Manka, a másik a Tigris :-)

Először nagyon fújtattak, látszott, hogy félnek, de aztán óvatosan úgy fogtam őket, hogy lehessen simogatni, lássák, hogy nem kell félni tőlünk, igy aztán másnapra már könnyen kezelhetők voltak. Éjjel a terasz alatti bokorban aludtak.
Szombat éjjel azonban arra ébredtem, hogy óriási haddelhad zajlik kint és bár nem volt lelkierőm felkelni, sejteni lehetett, hogy macskák (vagy más állatok?) háborúznak. Tegnap már csak Kormi volt itt a házunk táján és ő is enyhén lesántulva, nem is nagyon mozdult mellőlünk. Látszott, szenved szegény, a kiscicákról pedig semmi jel....Kormi este is itt maradt és beköltözött a gyerekek által készitett "macskakuckóba", láthatóan jól érzi magát, én viszont már nagyon nem tudtam aludni éjjel, mert izgatott, hogy vajon mi lehet a picikkel. Próbáltam reggel megnézni Kormi cicijein, hogy látszik-e esetleg hogy még szopiznak és akkor tudom, hogy minden ok, de sajnos én ezt nem tudtam megállapítani :-( Ma reggel gyorsan összeszedtük magunkat és módszeresen körbejártuk a telepet, bekukucskálva a nagyobb bokrok alá hátha, de semmi. Egy helyen hallottam nyávogást, de Linda szerint az egy másik macska volt. Úgyhogy sajnos nincs más, mint kivárni, hogy megint maguktól előjönnek és reménykedni, hogy nem valami egyéb állat vitte el őket. Mögöttünk ugyanis egy nagyobb erdős terület van, nem tudom, hogy élnek e esetleg akár rókák vagy bármilyen más állat, ami képes elragadni két kiscicát.
Az egyetlen pozitívum a a macskatörténetben, hogy láthatóan sikerült megszabadulnom egy újabb "korláttól", ez pedig a tartózkodás az állatoktól. Messziről nagyon szerettem őket, korábban volt cicám is, de aztán az idő haladtával meg egy korábbi munkámból kifolyólag "higiéniai" okokra hivatkozva nem nagyon nyúltam hozzájuk és ha mégis, egyből rohantam a csaphoz ötször meleg vizben szappannal kezet mosni és persze a gyerekeket is erre treníroztam folyamatosan :-)  Most azonban szerencsére fordulat állt be - talán nem véletlen, hogy kaptuk Kormit? :-)

Eseménydús ebéd

Ma nem volt kedvem főzőcskézni, ezért úgy döntöttem, hogy Ilinél ebédelünk a Miramarban. Nemigen szoktunk gasztronómiai túrákat tenni Patrik lisztérzékenysége miatt, mivel nem tudom Mindenkinek elmagyarázni, hogy egy hangyányi liszt sem érhet az adagjához, ezért marad a főzőcske, meg a viszünk magunkkal csomagot, ha úgy alakul, hogy egész nap úton vagyunk. Iliék viszont nagyon jól kezelték a kérdést, mert tiszta olajban sütötték a krumplit is, hogy  még véletlenül se legyen vmi lisztes morzsa benne.
Még csak az előételnél tartottunk, amikor a szomszéd asztalnál ülő holland pár arra lett figyelmes, hogy egy kis katamarán felborult a tengerben. Szóltak Ilinek, hogy esetleg hívni kéne segítséget, hiszen ott van a kikötő egy ugrásra. Mivel nálam mindíg van minden vacak - rúzs és szemfesték helyett -, így gyorsan elővettem egy kis távcsövet, ami J jóvoltából maradt itt, azóta is hurcolom a táskámban (most milyen jól jött). Azzal kémlelték a vizet jóideig, hogy a benne ülőknek sikerül e átfordítani a katamaránt. Csak félfüllel hallottam, hogy elég sokat szenvedtek, de nem akart összejönni, nagyon fújt a szél - minket is majdnem elvitt ebéddel együtt. Nem is értem, hogy jut eszébe vkinek ilyen időben kimenni nyílt vízre?? Végül pont jött egy arra járőröző rendőrnő, és a pár férfi tagja odaküldte a nőt, hogy szóljon, mi a helyzet és átpasszolták a távcsövemet is, hogy Ő is felmérhesse a helyzetet. Egyből riasztott is valakit, de mire elindult a segítség, addig pont sikerült visszafordítani a katamaránt és elindultak a kikötőbe a kísérőhajóval együtt.
Persze ezalatt az ebéd kihűlt, mert ugye ez mindennel érdekesebb volt és mire végre nyugi lehetett volna, megjelent egy nő, szeme köré két virág festve, kb. 14-16 gyerekkel és letelepedtek közvetlen közelünkben a sétányon. Hurrá. Újabb figyelemelterelő hadművelet!
Nem volt nehéz a gyerekek öltözékéből kideríteni, hogy szülinapi parti szemtanúi lehetünk és éppen csapatversenyeket végeznek. A legjobb az volt, amikor két csapatra osztotta a festett nő a gyerekeket (koruk szerint 7-13 éves korúak lehettek, fiúk-lányok vegyesen), mindkét csapat kapott egy-egy teli vödör tengervizet, majd 30méterrel odébb felállítottak egy-egy üres vödröt. A feladat az volt, hogy egy műanyag poharat megtöltöttek tengervizzel, szájukkal megfogták a poharat, hogy ne essen le, majd el kellett futni az üres vödrökhöz és ott lehetőleg kézi segítség nélkül át bele kellett önteni a vizet az üres vödörbe, majd szintén szájban tartva a műanyag poharat visszafutni és jöhetett a következő versenyző a csapatból. Először nem kapcsoltam, hogy miért fújtatnak és láthatóan anyáznak, de aztán rájöttem, hogy nyilván nem volt kellemes a sós víz sem, meg egyeseknek a kiöntésnél valószínűleg az orrukba is befolyt a víz. Végül az a csapat nyert, akinek több víz volt a vödrében, többet sikerült átszállítani :-) Azt már csak félve írom le, hogy  a lányok sokkal jobban bírták a kiképzést, a fiúk kiborultak :-)
Mindenesetre az ebédhez a show szórakoztatóra sikerült :-)

Válság?

Már szerda este, mikor visszaértünk, furcsa érzésem volt, hogy nagy a csend és kihalt minden. Nos, úgy tűnik nem tévedtem sokat, ma elmentem az autószerelőhöz egy gyors vizitre, és mondják, hogy bár ők nem érzékelik, hiszen alapvetően nem a turisták autóit javitják, de az éttermek és az Arenal rész (homokos strand és a sétány az éttermekkel) gyakorlatilag üres. A hosszú május 1-i hétvégén állítólag fél Madrid levonult, és a strand maga tele volt, az éttermek azonban kongtak az ürességtől. Délután beugrottunk Ilihez is a Miramarba, Ő is azt mondja, hogy sajnos Húsvét óta semmi forgalom, legalábbis a tavalyihoz képest, pedig a január-február jól indult. Én is úgy éreztem, hogy mintha több embert láttam volna mielőtt lementünk Andalúziába - jól láttam. Nem tudjuk, hogy ennek a válság az oka, vagy más, mivel itt a válságról bármilyen hihetetlen, de nem sok szó esik. Kriszti is azt mondja, hogy itt nem csöpög a csapból és nem ontják az újságok se, gyakorlatilag nem foglalkoznak vele. Valaki úgy látja, hogy nincs is válság, egyszerűen az emberek félelemből nem költenek semmit, csak igy éppen minden beáll. Mert állítólag van pénzük ám a spanyoloknak, csak a fogukat húzzák, amikor mondjuk az autószerelőnél ajánlatot kérnek egy SOS javításra, sokallják, miközben szükségtelenül túl sok extrával felszerelt autókkal járnak, meg szinte új autókat dobnak ki a kukába -> kerülnek a roncstelepre.
Mindenesetre múltkor az egyik magyar hírportálon is volt egy felhívás Spanyolországban élő magyarok felé, hogy írjuk le, mi hogyan érzékeljük a válságot. Nos, én személy szerint sehogy :-) A nap többnyire süt, az emberek nem morcosak, nem kedvetlenek. És így egész más megélni a válságot :-)

Párbeszéd

- Anya, a Kormi kiscicája bebújt a terasznál ahol lefolyik a viz, hogyan vegyük ki?

- Sehogy, hagyd békén, majd kijön.

- Megpiszkáljam egy kicsit egy bottal?

- Ne csinálj semmit, mert az fáj neki.

- Jó, de akkor, mikor fog már kijönni?

- Ha nem zajongunk tovább a teraszon.

- De akkor szólj Patriknak, hogy maradjon csendben.

- Patrik csendben van, Te beszélsz folyamatosan.

2 perc csend.

- Anya, még mindig nem jött ki.

- Majd kijön, biztosan nem marad ott örökre.

- De Anya, Neked volt kiscicád, Te értesz hozzá, hogy vegyük ki!

- Én békénhagynám, nem szereti, hogy folyton maceráljuk.

- Jó, de meg akarom simogatni.

- Figyelj, akkor csinálj amit akarsz, jó?

- Akkor megpiszkálom a lekerekített bottal, jó? Vagy inkább a tobozzal?

- Szerintem egyikkel se, hagyd békén.

- Jó de most akkor mit csináljak, hogy kijöjjön?

- Nézd, én elmondtam, hogy mit csinálj, ha nem hallgatsz rám, akkor ne kérdezd szerintem.

- De Anya, annyira szeretném megsimogatni!

- Majd ha megszokik minket, akkor meg tudod simogatni többször is. Most lát minket először, persze hogy félnek tőlünk!

- Benyúlnál esetleg Te? Engem megkarmol.

- Kösz, engem megkarmolhat?

- De azt akarom, hogy kijöjjön végre!!!

- Ki fog jönni, hidd el, amint bementünk a házba.

- De én nem akarok egy évet várni.

- Annál biztosan hamarabb ki fog jönni. Esetleg rakj oda neki egy kis palacsintát, hátha megeszi.

- Anyaaaaaaaaa! Kormi megette a palacsintát helyette!!!

- Na bumm, sajnálod tőle?

- Nem, de nem neki adtam.

- Adj még egy falatot akkor.

- Nem jön ki így se.

- Akkor futás fürdeni. Mire kész leszel, meglátod kijön.

És így is lett :-)

Visszatértünk

Bő 5 hét után ma este 10 után visszatértünk Javea-ba. Bevallom, teljesen vegyes érzésekkel, ami még engem is meglepett. Imádtam itt lenni, élveztem a nyugalmat, a csendet, és az első pár napban nyomasztónak éreztem a pörgést Costa del Sol-on. Aztán egyre jobban belejöttem, több magyarral is megismerkedtünk, történtek kellemes és kevésbé kellemes dolgok, de ezek egyike sem történt véletlenül. Hétfőre terveztük a visszatérést, a gyerekek már nagyon akartak jönni: Linda leginkább Kormit hiányolta, Patrik pedig a Thomasos vonatot, amit nem voltam hajlandó elvinni, mivel nagy és sok darab. Hétfőn viszont korán kellett kelnünk, Bogiékat kivittük Fuengirolába a vonathoz, hogy kiérjenek a reptérre, így a fáradtság miatt megtoldottuk a tartózkodásunkat előbb egy, majd még egy éjszakával. Kedden összejött egy találkozó valakivel, gyakorlatilag erre vártam mióta Spanyolországba érkeztünk és úgy érzem, zöld utat kaptam :-) De erről majd később, ha valóban úgy történik minden, ahogy elterveztem.
Krisztiéknél még ma délelőtt gyorsan összeválogattam mit kell hozni és mi maradhat, náluk, ugyanis egy kis autóval kell beérnem, és nem erre terveztem a szállítandó mennyiséget. De még a  kocsi miatt is vissza kell mennünk, kb. 2 hét múlva lehet csak kész; beugrottam a szerelőhöz, aztán irány Javea. Két gyerekkel jobb éjszaka utazni, mert akkor alszanak, de már türelmetlenek voltak, meleg is volt, úgyhogy fél 5-kor kezdtük a 600 km-es távot. Persze szokásos nyűglődés, mert valamiért nem működött a konverter (a szivargyújtóba kell bedugni a készüléket és gyakorlatilag a másik oldalon egy konnektor van, mint a fali, hogy tudjanak mesét nézni. Nem tudom mi lehetett a gond, a lejátszó persze pont nem volt feltöltve, mert amúgy kibír 2 órát kb. Végül maradt a laptop, de az is csak 3 órát bírta. Tudom, káros a túl sok mesenézés, de ilyenkor nincs más választásom. :-) Végül azért egész nyugisan telt az út, a szokásos pisilni kell, éhes vagyok kántálást leszámitva, de Alicante után már őrjöngtek és kiabáltak, hogy éljen Javea, éljen Kormi :-D
Mikor letértünk az autópályáról, már fura volt, hogy teljesen kihalt minden, és gyakorlatilag tök sötét van. Beértünk Javeaba, igaz a hátsó úton, de sehol egy ember, még autó se, pedig épp 10 óra volt. Tisztára deja vu érzésem támadt, mikor 14 éve épp Nizzától indulva Németország felé valahol Genf felett járhattunk Anyuval francia részen teljesen kihalt utakon és olyan félelmetes volt az egész, alig vártuk, hogy végre autókat és embereket lássunk.

Mindenesetre itt most a lakóparkban autót is alig láttunk, pedig kezdődne a nyár ugye, de élet semmi (de majd holnap persze lemegyünk a partra szemlélődni). Szóval most nem esik még jól ez a nagy nyugi, és ezért furcsa minden.  Kormi viszont szinte itt várt minket és borzasztóan örültek a gyerekek, egyből kaját is kapott, mert bizony láthatóan nagyon sovány (ahelyett hogy egerészne :-) ). Patrik nekiesett a vonatpályának, de aztán hamar kidőlt, elvégre 11 óra is elmúlt, mire bepakoltunk meg úgy-ahogy elrámoltam a szállított "konyhámat".

Meglátom milyenek lesznek a következő napok, visszatér-e a régi érzés, bár most elég keményen el kell merülnöm a munkában :-)

112

Tegnap elhagytuk a Bellasol apartmanházat és még 2 napra míg pár ügyet elintézünk, átköltöztünk Benalmadenába a Vista del Rey aparthotelbe. A 112-es szobában lakunk, földszintit kértem, ne kelljen málházni 2 éjszaka miatt :-) Reggel 8-kor csörög a telefon - nem kértem ébresztőt pedig, örültünk, hogy végre alhatunk akármeddig (hát eddig sikerült). Később kimentem a recepcióra, hogy szóljak, maradunk még egy éjszakát (tegnap még nem volt biztos), erre szegény recepciós fogja a fejét, hogy hú elnézést kér a reggeli telefonért, de egy vendég beteg lett és a 112-öt akarta hívni, de véletlenül nem nyomta ki, hogy városi legyen, így aztán a 112-es hívás nálam csörgött. Jött is a mentő nem sokkal utána.
Tanulság, hogy azonnal ki kell húzni a telefont ahogy belépünk egy hotelszobába :-)

Mi kell még? :-)

A 4 napos hosszú hétvégét a gyerekkori lavóros barátnők (így neveztük el magunkat :-) ) együtt töltötték egészen kedd estig La Cala de Mijas-ban  és szerintem elég emlékezetesre is sikerült ez a 4 nap :-)

Ami még a történethez tartozik, hogy Bogi egy barátnőjével jött, Judittal, aki ráadásul nem kedveli a gyerekeket, így rögtön 4 jutott neki :-D Ezt azonban teljesen poénra tudtuk venni, szerintem Ő is. Bár a reggel 9 előtti kelés (és annak módja, értsd: 4 gyerek hangzavart okoz) kis durcát eredményezett, mára ezen is túljutottunk. Lévén elég sokat esett az eső, így nagyjából egész idő alatt a lakásba szorultunk és az időt kártyázással ütöttük el. Este 10 után nagyjából a gyerekek is már ágyban voltak, bár sustorgás még volt ám rendesen, hiába, ez nekik is rendkívüli állapot volt. Utána jöhettek a nagy kártyacsaták vörösbor és az általam kreált pina colada társaságában. Ettől persze mindannyiunknak dupla jókedve lett és gyakorlatilag hajnali háromig fuldokoltunk a nevetésben vagy a kártyaparti miatt vagy az éppen aktuális film kapcsán: Kriszti ugyanis hozott pár jó kis vígjátékot, és a százalékok felerősítették a humorérzékünket is. :-)

Bár mint már írtam az előző bejegyzésben, hosszú évekig nem láttuk egymást, és csak tavaly óta rendszeresebb az összejárás - részben a távolság miatt is -, meglepően sok a hasonlóság hármunk között és nagyon sok mindenben teljesen egyformán gondolkodunk. Bogi például azt emelte ki, hogy egyikünk sem "adta el a lelkét" (ezt mi értjük :-) ) és a mai "korlátolt" társadalomban az átlagnál jobban sikerült megőriznünk a "függetlenségünket", tudunk ellenállni a kívülről érkező "ki nem mondott elvárásoknak".

Ha minden igaz, akkor szombaton este még tartunk egy marokkói estet és Kriszti férje fog főzni, a folytatás pedig majd valamikor a nyáron lesz, de már Budapesten. :-)

Mi pedig pár napon belül újra visszatérünk Jávea-ba és reméljük, hogy szép kiscicák fogadnak majd minket :-)