Pezsgő élet Javea-ban

Június 1-re gongütésre megtelt Javea, de szó szerint. Amennyire kétségbeejtő volt a kietlenség május közepén, most annál nagyobb élet van! Igaz meleg is van a javából, gyakorlatilag csak 1/2 5- 5 körül lehet lemenni a medencéhez is, mert különben meggyulladunk, én meg ugye amúgy is hamar hőgutát kapok :-) A gyerekek persze élvezik nagyon a fürdést, nehéz őket kiszedni a medencéből. Szerencse, hogy a gyerekmedencét nemigen használják mások, így teleöntik labdával, hajóval meg mindennel és képesek órákig játszani, és a víz is már tök jó meleg. Én kb. 10 percig bírok nyugodtan feküdni a napon, utána úgy érzem, mintha egy betontömböt helyeztek volna rám. Én is jó fej vagyok, hogy tengerpartra vágyom, nem? :-)) Sosem voltam strandolós-homokban fekvős típus, én a jövést-menést többre értékelem, meg a lássunk mindent... Az egyetlen hely, ahol eddig képes voltam órákig feküdni (és aludni!!!) a napon (napernyő alatt, pardon) az Thaiföld volt, mert ott olyan szinten megüti az embert a 100%-os páratartalom, hogy képtelenség két lábon járva tölteni a napot. Mindenesetre reggeli felkelés, reggeli, ki a partra, alvás délutánig majdnem egyhuzamban....azok a régi szép idők! :-)
Érdekes, de ma pl. kijöttem a Lidl-ből és bár nem olyan mértékben, de itt is megcsapott a páratartalom. Amúgy nem érzem, egész nap nyitva ajtó-ablak.
Esténként lemegyünk a partra, 9 körül még mint a méhkas, olyan virgonc mindenki. Tegnap jó poén volt - és ezt (is) imádom itt, levittük Patrik focilabdáját, rollereztek, meg görkorizott Linda. Az Arenalon nagyon jó széles a sétány, lehet mindent csinálni. Elmentünk a végébe, ott van egy szélesebb rész, nekiállt focizni először egy kb. 2 éves talán török kisfiúval (Javea amúgy tiszta multi-kulti hely). Utána úgy jöttünk végig a sétányon végig focizva, hogy öreg nénitől kezdve a tűsarkús cicababán át a kamasz fiúig mindenki rúgott egyet-egyet a labdába, mindenki vidám volt, senki nem neheztelt, ha nekigurult a labda, mindenki játékosra vette a figurát, de tényleg szó szerint mindenki! És mennyire más, hogy ilyen emberek vesznek körül!!!

Biztonság

Mióta itt lakunk, mindíg úgy éreztem, mintha Javea egy kis sziget lenne, ahol nincs bűnözés és semmi rossz nem történik. Kérdeztem is azokat, akik több éve itt élnek, hogy valóban ennyire jó e a helyzet, mert se betörés, se gyilkosság, de még kocsifeltörés se, soha semmi ilyen jellegű hírrel nem találkoztam a helyi angol ill. német nyelvű újságokban. Erre azt mondták, hogy valóban, nemigen történnek szerencsére ilyen események, talán a nyári rendkívüli főszezonban fordul elő, ha nagyon kiteregetik a cuccaikat a turisták, hogy eltűnik valami, de amúgy elvétve. Erre a ma reggeli kávé közben olvasom az újságban, hogy Javea a legbiztonságosabb város a legalacsonyabb bűnözési rátával Alicante tartományban! :-) Ez köszönhető biztos az erős rendőri jelenlétnek is, akik folyamatosan járnak-kelnek, a parton is, vagy a narancsültetvények között.
Bevallom, én itt a lakóparkon belül sokszor a kocsit ajtaját sem zárom be, jó persze semmit nem is hagyok benne (amúgy meg kétlem, hogy bárkinek kéne a kocsim :-D ). Bécsben is nyugodtan tudtam aludni, mikor elromlott a központi zár és napokig nem lehetett bezárni az ajtót.
Újabb érv, hogy melegen ajánljam Javea-t :-)

Mérleg

Valamelyik nap írtam Anyukámnak egy listát az érvekkel (mi szól Spanyolo. mellett) és ellenérvekkel (na ez a része borzasztó rövid lett :-D ). Próbálnának ugyanis egy közelebbi ország mellett voksolni, mondjuk Német v. Ausztria, a németem miatt, de én már éltem pár évet Ausztriában is és az a nagy helyzet, hogy egy cseppet sem kívánkozom vissza. A német "kockaság" is kiborító tud lenni, de tény, hogy munka szempontból ez óriási előny. Annyira kiakasztóak azonban bizonyos helyzetekben, hogy én, aki mindíg normálisan be tudok parkolni, egyszer valahogy mégsem 100% párhuzamosan vonalra álltam be a kocsival, és egy német teljesen fennakadt rajta és elkezdett papolni nekem, hogy milyen bénán állok meg... csak lestünk. Hozzáteszem, ha két autó közé áll az ember és a többi kettő ferdén áll, akkor értelemszerű, hogy a középső beálló hozzájuk igazítja a párhuzamosságot és már nem a vonalhoz, különben előfordulhat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Na, lényeg, hogy én azért elég kockás voltam szerintem amúgy is Mo-on,  így kellett ez a lazulás-szellem itt. :-)

Egyre bosszantóbb azonban, hogy a spanyolok, ahogy Roxy is írja, azért eléggé el tudják linkeskedni a dolgot és válság ide-vagy oda, bizony még a kényszer sem elég nagy úr, hogy dolgozzanak. Ma például az autószerelő mesélte, hogy 2 hete próbálja elérni egy fényezőnél, hogy csinálja meg a kocsit, de nem hajlandó rá - és puszta lustaságból. Ja, hát ha nem kell a munka?
Kriszti is mondja tegnap, hogy az állatorvos, akihez jár asszisztálni, kirakta a segédfiút, aki hol ment, hol nem, meg késett, meg ki tudja, éppen milyen kedve volt....
Adrienn pedig pár hete olyan érdekességet mondott (na ezt lehet már írtam de most nem nézem meg), hogy mikor beindultak itt Spanyolban a nagy építkezések huszonakárhány éve, akkor mindenki ment nagyon jó pénzekért a 8 általános (vagy ahogy itt van suli) után téglát rakni, és szó szerint nem volt, aki mondjuk egy szakmát kitanult volna rendesen. Így például sok szakember csak egy-egy laza tanfolyamot végzett el többéves suli helyett és hát ugye akadnak hiányosságok. Itt pl. senkit nem érdekel, ha a fényező szarul csinálja meg a kocsit és rücskös vagy megfolyik a festék, az autótulaj nem háborodik fel, ez teljesen megszokott :-) Igaz itt a kocsik 99%-a rendelkezik valamilyen sérüléssel és sztem már meg sem állnak betétlap cserére .... Nekem "mindössze" egy visszapillantótükör bánta - eddig, aztán igy pár nappal indulás előtt még gyorsan elvitték a kocsi oldaláról a díszléceket is...
Visszatérjek a lényegre, ezek mulatságos apróságok a szememben és gyakorlatilag még mindig nem találtam igazán ellenérveket :-) Az ügynökség, akivel most együtt dolgozom, szintén eléggé Pató Pál úr módjára kezeli a dolgokat - miközben problémáznak, hogy nem megy a kiadás, de nem is tesznek érte semmit, úgyhogy majd egy kicsit hajcsárkodom velük :-D
Küzdőszellem mindenesetre nem sok van bennük, ahogy én látom...de kivételek biztos vannak.

Az egyetlen de nem igazán erős ellenérv az iskolarendszer. Ezzel még nem mindig nem sikerült gondolatban sem megbarátkoznom. Tény viszont, hogy a fiam Mo-on nem járhat önkormányzati oviba, miután nincsen "Tartósan beteg gyermek" című igazolásunk a lisztérzékenységéről és állítólag enélkül az állami ovik nem rendelhetnek neki spec. kaját (arról meg, hogy én vigyek neki, ugye szó sem lehet :-( ). Ha valaki ezügyben tud valamit, azt megköszönöm :-)
Mindenesetre az érvényes protokoll jelenleg még úgy szól, hogy hiába van egy gyakorlatilag 100% biztos szerológiai eredményünk, kellett volna egy bélbiopszia vizsgálat is (hogy bizonyítsák a bizonyítottat??!!!), ami ráadásul mint kiderült idén, nem mindíg megbízható eredményt ad!! Agyrém. Én ugyanis úgy döntöttem, hogy nem teszem ki a gyereket felesleges beavatkozásnak és ezt nem is bántam meg, nem érdekelt az emelt csp meg gyes, meg akármi. Ráadásul előfordulhatott volna az a hülye szituáció, hogy elvégeztetjük a biopsziát, de a vékonybél még nem sérült annyira (mert mondjuk relatíve hamar kiderült az allergia a vérvétel alapján), és simán azt mondja a gasztroenteorológus, hogy nyugodtan egyen tovább a gyerek mindent.... Szép lett volna, aztán jön a kóma :-( De az előírás az előírás, mese nincs! (de logika se benne).

Sulira vissza. Itt a gyerekeket életkor alapján sorolják osztályokba, amitől csak egész kivételesen esetekben térnek el. Igy Lindát ha beadnám, akkor szeptembertől lehet, hogy kuncsorogni kéne egy sort, hogy ne 4. osztályos legyen, mivel  a 3.-at sem végezte el. (úgy tudom itt nincs olyan, hogy vki évvesztes, mindegy, hogy januári v. augusztusi, ugyanabba az osztályba kerül). Ezt Ditke mondjuk jobban tudja, én így hallom. 4 éves gyerekek már a betűkkel ismerkednek, Kriszti fia 6 lesz, gyakorlatilag folyékonyan olvas. Ez így szép meg minden, de én jobb szeretném, ha még játszana, futkosna, motorozna,  mint betűkkel meg írással foglalkozzon... Ráérünk még tanulni!

A nap és a víz együttes hatása maga a csoda. Ez a legnagyobb mellette szóló érv :-) Nem is nagyon láttam még depis embert itt :-)

Ami szokatlan lehet, az a sok helyen látható szárazság. 2 hét óta sokat változott a déli rész is, minden elsárgult, 3 hete pedig olyan szép zöld volt minden.... Gondoltam is ma hazafele, miközben forrt az agyvizem a kocsiban, hogy küldenék egy kis meleget meg napsütést Angliába Marcsiéknak cserébe esőt kérünk :-)

A nyelvről már írtam, ez az országban eltérő lehet. Itt Costa Blancán ezen a részen teljesen jól elvan az ember spanyol nélkül, tele van a környék angol meg német szolgáltatókkal, tehát nem kell attól félni, hogy kihívok szükség esetén egy spanyol szerelőt és nem értem amit mond, aztán jól átvág. Costa del Sol dettó, egyre több angol megy oda, nem is szeretik állítólag a madridiak, mert ott már csak angolul lehet megszólalni (ezt a héten mondta egy ismerősöm aki jó 10 éve él Murciában). Nyilván más a helyzet Madridban vagy akár Barcelonában, ott lehet, hogy gondban lennék.

Lényeg a lényeg, hogy a nyaralós helyeken a válságból semmit sem érezni (én nem érzem), úgyhogy lehet jönni :-) 

Ki alszik az ágyacskámban?

Krisztiéknél van két macska, Frufru és Mimi, akik tényleg abszolút otthonosan érzik magukat az ágyban is akár :-) Történt hát, hogy Mimi este 10 után betelepedett az ágyamra, amivel nem is volt semmi gond, ha szép csendben alszik reggelig. Viszont ahogy leoltottam a villanyt, Mimi távugrást kezdett rendezni és folyamatosan egyik oldalról a másikra ugrált. Közben üldözött egy molylepkét is, átmászott a fejemen, játszani próbált a mozgó lábammal a paplan alatt, szóval igazán jól elvolt. Végül egy idő után meguntam a dolgot és kiraktam Mimi szűrét, becsuktam az ajtót. Aztán még úgy hallottam, hogy átment a gyerekekhez és valami golyógurigatást hallottam, úgyhogy a játékos kedve nem múlt el. :-)

Véletlenek pedig nincsenek

Ma le kellett jönni Malagába, miután végre (újra) kész a kocsi, bérelt kocsit leadni, szerelőnél átvenni, stb. Nyomni kellett, mert 5-ig kellett a Centaurohoz érni a reptér mellett. Valahol Lorca után álltam meg egy tök kietlen helyen, és eredetileg a benzinkútig terveztem menni a szervízúton, de végül visszatolattam egy bárhoz nem tudom milyen megfontolásból :-) Bemegyek, gyanús volt 3 ember, hogy olyan "magyarnak" néznek ki (ne kérdezze senki mitől látszik valakin hogy magyar :-D sztem szimpla női megérzés), és persze, bejött....megszólaltak, én meg mivel mellettük álltam, köszöntem. A csapat férfi tagja teljesen odavolt, hogy ilyen nincs, hogy pont egy magyarba ütköznek, úgyhogy gyorsan ki is kérdeztek, honnan jövök-hova tartok és ha már ismerem a környéket jaj de jó, akkor mondjam meg, hova érdemes menni, 4 napjuk van.... Mondtam, de utána derült ki, hogy idejük viszont nincs annyi ráadásul 4 olasszal utaznak egy kocsiban, és hát ugye alkalmazkodni kell - illetve meggyőzni őket :-) Mindenesetre tényleg mindíg elképedek, hogy a leghihetetlenebb helyeken tudok magyarokba ütközni, ugyanakkor azért vicces persze.
Lényeg, utána minden flottul ment, jöttem Krisztiékhez aludni - milyen más, nincs két gyerek a nyakamon, jó egy kis nyugi :-)

Elvek

Sok esemény nem történt a napokban, gyakorlatilag nem is igen mozdultunk ki, épp elég volt az áprilisi jövés-menés...most csak lejárunk fürdeni itt a lakóparkon belül, nincsenek sokan, úgyhogy a gyerekek ricsajozása sem zavar senkit :-)

J megjött szerdán Valenciába, majd együtt megyünk haza kocsival - időpontot még nem tudunk, de már június lesz belőle. Érkezése másnapján döbbenten tapasztalhatta a "viszonyomat" Kormihoz: a macska bejöhetett a házba, sőt, le is feküdhetett a kőre, amit aztán Ő nem hagyott végül és kitessékelte a macskát. Azt nem tudom, hogy ez még tőlem ragadt rá Magyarországon vagy alapból ilyen, mindenesetre megállapította, hogy ragaszkodnom kéne az elveimhez, hogy háziállat a lakóterületünkre nem teheti be a lábát :-) Mondtam, hogy én itt egy csomó magamnak felállított korlátot le tudtam dönteni, el tudtam engedni, és neki is ezt kéne tennie - egyelőre azt hiszem, hajthatatlan :-) Pedig már az is megfordult a fejemben, hogy a macskát elvisszük, aztán majd visszahozzuk, de ez nem biztos, hogy jó ötlet.... Mellesleg Kormi ma már meg sem jelent, remélem, nem J-re haragudott meg?! Nincs ilyen elutasításhoz szokva szegény. :-(

Vészesen közeledik....

már a nap, és haza kell mennünk Magyarországra. Őszintén szólva még egy deka honvágyat sem éreztem, ami miatt kapom is a szemrehányást, de ugye nem bevallani sem lenne jobb? Állítólag jó háromnegyed év után kezdődik az a folyamat, nos, mi még kevés híján, de nem tartunk ott. Lindának menni kell vizsgázni és nekem is vannak intéznivalóim, de mivel elég elszánt vagyok (és tudok lenni), így mihamarabb újra vissza is fogunk jönni :-) A projektek szerencsére elindultak, és bár nehezen viselem, amikor másra kell várni és nem abban a tempóban haladnak a dolgok, ahogy én szeretném, most kénytelen leszek kivárni. A spanyolok sajnos nem arról híresek, hogy rögtön és azonnal cselekszenek, ezt már többször tapasztaltam, talán ez a legbosszantóbb számomra egész Spanyolországban :-) Aki ismer, tudja, hogy elég gyorsan cselekszem, gyorsan jönnek a gondolatok is, ha valami újról van szó, épp ezért dupla kín, hogy pont még ezen is dolgoznom kell (magamon), hogy eme területen is tanuljak némi türelmet... Mindenesetre épp a napokban beszéltük meg Adriennel (autószerelő párja Torremolinosban), hogy válság és munkanélküliség ide vagy oda, a spanyolok bizony nem különösebben izgatják magukat, ugyanolyan ráérősen teszik a dolgukat. Márpedig ebből én azt a következtetést vonom le, hogy akkor még mindíg nincsenek kellően rászorulva, hogy mielőbb tegyenek is valamit, és dőljön a lé :-)

Mivel a héten pont ez történt, és már megint több napja várok egy fontos emailre, így elakadtam, nem tudok tovább lépni - sose kezdj egy spanyollal? :-D Nem szeretek tétlenül ülni, így bevetettem magam egy kicsit a wordpress tartalomkezelő világába egy online tanfolyam segítségével, amit bár 5-6 hónapra tervezett a készítője, én 2 nap alatt megettem (a Photoshop-pos részeket részben kihagytam viszont). Miután azonban van már egy meglévő oldalam, amit még Cs készített tavaly, de az meg joomla-s,  így addig győzködtem magam, hogy arra is ránéztem. Nem tudom, látott e már valaki "hátulról" adminisztrációs felületet a joomla-ban, de megmondom őszintén, hogy többszöri ránézés után sem igazán értettem és borzasztó bonyolultnak tűnt. Ehhez képest a wp kezelhetősége tisztára szőke nős szerintem :-) Szóval nagyon könnyű, a widget-ek hozzáadása, sabloncsere, meg minden szerkeszthető egyszerűen.. 2 nap tömény wp után azonban ráuntam kissé (napi  15 órában nyomva) és újra bemerészkedtem a joomla menüjébe. A youtube-on csodálatos oktató videók vannak hozzá, úgyhogy gyakorlatilag egy nap után sikerült átlátnom mi hogy, ma pedig már az a sikerélmény is megtörtént, hogy végre felfogtam a menük-menüelemek-modulok-kategóriák stb. kapcsolatát (de a wp-ben ez még nekem mindig nem teljesen egyértelmű). A profik szerintem most akkor ne olvassák tovább innen, mert fogni fogják a fejüket :-D
Szóval képtelen voltam felfogni, hogy milyen menü ami fent van mondjuk a weboldal felső részén keresztbe és mi az ami oldalt, akár több is, aztán a menübe mit kéne berakni, kategóriát vagy modult vagy cikket - de jelentem, ma rájöttem - és ráadásul nem is a wp-ben, hanem a joomla-ban, aminek ez a része sokkal egyszerűbb és számomra átláthatóbb. Úgyhogy most felváltva tanulom mindkettőt, a joomla-val nagyon jól állok, gyakorlatilag megvan a honlap sablonja, elrendezések, csak fel kell tölteni a tartalommal. Jó néhány trükköt lehet találni a neten, hol lehet szerkeszteni a sablonokat, átírni a css fájlokat és tényleg nem nehéz, nem igényel semmi extra tudást. Sikerült egy foglalási rendszert is beépíteni, valahogy este ilyentájt - 1 óra múlt - sokkal fogékonyabb vagyok, nem tudom miért. A harmadik a Prestashop - mikor melyikhez van kedvem :-) -, ez is elég könnyen szerkeszthető, persze sok feneklést igényel mindegyik, de hát ilyen a webes munka.

Más. Macskaügyben nem tudok sok újat írni, sajnos a kicsiket azóta se láttuk :-( Adrienn viszont vigasztalt egy kicsit azzal, hogy előfordulhat, hogy nagyon eldugta őket az anyamacska valahova, mert ha elvették volna tőle, akkor nagyon ideges lenne és fel-alá járkálna, meg érezhetően a teje is fogyna. Ehhez képest teje van bőven az látszik, jókat alszik nálunk, elég sokat van itt, de női érzéseim azt mondják, hogy a kölykök megvannak, és jó helyen :-)