Costa de la Luz

Chipiona, Monastir de Regla

Playa de Regla

Sanlúcar de Barrameda, Castillo Santiago

Rio Guadalquivir

Át a Donana Nemzeti Parkba

Villa Sanlúcar utcáján

Naplemente - sokadik

Az óceánpart megunhatatlan, egyre nagyobb a vonzalom. Valami különös érzés állni a partján és csak nézni a végtelen vizet - és bár a Földközi-tenger vize is végtelen, mégis más érzés.
Tegnap, amíg néztem a naplementét, a gyerekek pedig felszabadultan futkorásztak mezítláb a selymes homokban (itt Costa Ballena-n megint kicsit más állaga van a homoknak), felmerült bennem egy pillanatra, hogy milyen jó lenne itt lakni :-D Na nem fogunk költözni (csak ha nyerünk a lottón, de erre kicsi az esély, mivel nem lottózunk).

Lovas Fesztivál Jerez de la Frontera-ban

A héten egyik nap Tündi átküldött egy linket a manilvai programokról, hogy hova érdemes elnézni, ha időnk engedi. Ahogy behívtam az oldalt, egyből a Feria del Caballo - Jerez jelent meg, mint ajánlott program, ahova busszal visznek Manilva-ból. Ez a Lovas Fesztivál az egyik legjelentősebb és legnagyobb Andalúziában. Linda nagy lóimádó, így nem sokat hezitáltam: menjünk. 10-re terveztem az indulást először, végül teljesen spanyolosan 3/4 12-kor sikerült mindennel elkészülni. Mivel nálunk 19 fok és felhő, esőre hajló idő volt, ezért kicsit jobban beöltöztünk - igen ám, de ahogy elindultunk északra Algecirastól Jerez felé és elhagytuk a nagy hegyeket, úgy lett szinte egyik pillanatról a másikra úgy 30 fok. Az odaút változatos volt, tetszett a táj, nem az a szokványos, mint amikor az Alföldön autózik az ember. Irány a centrum, mert nem néztem meg előre, hogy pontosan hova is kéne menni, de amúgy is, ha már egyszer végre elmegyünk Jerez-be, akkor a várost is látni akarom. Persze az office turismo zárva volt, de hogy őszinte legyek, néhány olyan őrülten kívül mint mi, délben egykor nem sokan sétáltak a városban - 35-37 fok volt ugyanis napon. Ennek ellenére elmentünk az Alcazar felé, ott beszélt a pénztáros németül (nagyon cuki ám ahogy egy spanyol németül beszél, most hallottam először), elmondta, hol van a Feria. Elcsigázottan sétáltunk a Katedrálishoz  -  San Salvador, Andalúzia legrégebbi katedrálisa - meg bóklásztunk kicsit, tele van szebbnél szebb templomokkal a város, de szerintem majd egy őszi napot választok legközelebb alaposabb városnézéshez, amikor max. 20 fok van. És ugye még kellett némi erőt tartalékolni a Feria-ra is.
Kiautóztunk az Avenida Alcálde Álvaro Domecq-ra (Kongresszusi Központ és a Jerez-i Motor Week-et is itt tartják), szerencsére találtunk parkolóhelyet is, és besétáltunk a parkba. Körbe az utcán tele árusokkal, főleg feketék voltak, mindenféle kézzel faragott kis szobrokat, meg szőtt kosarakat árultak, elképesztő mennyiségben. Bent a Feria területén mindenféle feldíszített lovak és lovaskocsik vitték körbe az embereket -természetesen nem ingyen. A poén az volt, hogy az egyiktől megkérdeztem, hogy mennyibe kerül egy kör, mire azt mondta - fényképezőgép a nyakamban, meg úgy látszott, hogy turista vagyok  - hogy 30 EUR. Aztán mentem tovább, csökkent az ár: 25 EUR. Még utána mondott valamit, de mentünk tovább nézni a lovakat. Mire egyszer csak az egyik spanyolnak mondja a kocsis, hogy 20 EUR (a normál ár). Ja kérem, a turista az turista :-)
Éttermek sokasága egymás mellett, zene, flamenco, volt itt minden, tudnak élni a spanyolok, állapítottam meg újra. Sok nő és gyerek a buli kedvéért vett fel flamencoruhát a hozzá illő cipővel. A parkon kívül, a vasúti sínek alatti üres területen az ilyen alkalmakhoz illő hatalmas vidámparkot üzemeltek be: szó mi szó a területén egészen elképedtem, mert simán túltett még a bécsi Prater-en is, viszont lakosságát nézve Jerez 200ezres, míg azért Bécs a sokszorosa.
A gyerekek rendkívül fegyelmezettek voltak, néha egészen meg is lepődöm, hogy milyen "felnőttesen" viselkednek, igaz, tömegben dupla óvintézkedéseket szoktam tenni, meg persze azt is mondtam már, hogy sajnos vannak kevésbé jó emberek, akik elcsábítanak gyerekeket vagy elvisznek..... muszáj erről is beszélni, jobb az óvatosság. Felülni semmire sem akartak (ezt mondjuk nem értem, bár gyanítom, Lindában is van némi tömegiszony - tőlem örökölte), végül Patrik ment volna, de Linda nélkül nem akart, tiszta megtakarítás volt a nap :-)))

Plaza del Arenal, Jerez

Iglesia San Miguel

Alcazar

                                       

Katedrális - és Tio Pepe szobra (Sherry márkaneve, a legmenőbb a világon)

Sétálóutca

Feria del Caballo

Az a szép aranyszínű Linda kedvence

Testvérek

Mint minden tesó, természetesen az enyémek is nyúzzák egymást, meg van vita, verekedés is (én is vertem a tesómat :-D) persze módjával. A Spanyolországban töltött idő sokat változtatott jó irányba a kapcsolatukon, pontosabban nagyon erősítette a kötődést.
Amikor 2-3 hete az egyik éjszakát szállodában töltöttük és ott is vacsoráztunk, Linda azt mondta, hogy Ő nem kér desszertet, mert az szerinte igazságtalan, hogy Patrik meg nem ehet (nem volt kiírva, hogy lenne gluténmentes). Mondtam neki, hogy nyugodtan  ehet, Patrik soha nem balhézik, mindig van nálunk keksz vagy valami, ami helyettesíti ha szükséges. Ettől függetlenül nehéz volt rábeszélnem, de végül bevállalta :-) Hasonló eset már többször előfordult, és ilyenkor egészen meglepődöm, hogy milyen nagyvonalú, vagy együttérző.
A másik ami meglepett, amikor Krisztivel voltunk 3 napra Torremolinosban. Mikor hazajöttem, Linda elmesélte, hogy esténként egymásnak mondták el az "esti szöveget", ami kihagyhatatlan; ugyanúgy, ahogy én szoktam, és a végén még puszit is adtak egymásnak :-) Teljesen elérzékenyültem :-) Linda ugyanis folyton nyafog, hogy ha véletlenül Patrik után kell innia, vagy ennie ugyanazzal a kanállal; a puszit sem szereti igazán Patriktól, azért is volt meglepő a hír. Reggelente általában összebújva ébrednek, vagy amelyik előbb kel, az cirógatja kicsit a másikat. Persze azt nem teljesen értem, hogy ez a szoros összetartás miért csak akkor működik, amikor nem vagyok itt, mert néha olyan érzésem van, hogy nekem csak a civakodós énjük jut.

Okoska

Bár már mindenki "okos"telefonnal járkál, én a mai napig hősiesen ellenálltam - bár még azt sem mondom, hogy nagy volt a kísértés, mert nem volt. Mivel a laptop így is a jobbkezem és épp eleget ülök a gép előtt, így nem akartam, hogy még egy kis tenyérnyi vackon is netezzek, ha éppen van rá lehetőség, a fotózáshoz nekem ez nem opció, a GPS szintén nem vonzott - akkor meg minek?
Általában jóban vagyok minden műszaki cikkel, a számítógéppel kapcsolatos majdnem minden problémát tudok orvosolni; nem okoz problémát kis autóból nagyba ülni vagy éppen fordítva, mert pillanatok alatt átállok; még a csöpögő konyhai szifonnal is elbánok, de adott esetben a kocsi kerekét is le tudnám cserélni - de bevallom, ez a kis hülye okostelefon bizony kifogott rajtam rendesen. G ugyanis addig fűzött, hogy ez "sokkal jobb", hogy bármiről azonnal értesüljek, hogy kaptam egy "céges" telót - és bizony nosztalgiából újra meg újra visszarakom a SIM kártyát az én jó öreg imádott Nokiámba. Először is, hiába volt minden telefonszám a SIM-en, okoska nem látta, és bár magyar nyelvre van állítva, semmi ilyen lehetőséget nem találtam. Végül valamilyen szinten úgy egy hét után orvosoltam a problémát, és a Kedvencekbe behúztam a gyakran hívott telefonszámokat, de ez nem ugyanaz. Az első csengetéskor hiába nyomtam a képernyőn a zöld telefont, nem csinált semmit - aztán persze rájöttem, hogy el kell húzni (tiszta agyrém :-) ). Igen ám, de ha túl sokáig cseng, mert én éppen tök máshol vagyok, akkor már csak opciókat kínál fel a csengetés mellett, hogy "Elutasítás üzenetben" - "Most éppen vezetek, hívjon később" - " Most nem érek rá" stb. stb.
SMS-t írni nekem egy ilyenen több mint kínszenvedés, mert a régi Nokia-kon pont megfelelő méretűek voltak a billentyűk ahhoz, hogy sürgős esetben akár vezetés közben vakon is írhasson az ember. De ezen?? Ki kell guvasztani a szemem, hogy lássak valamit, pedig jó a szemem. A netezést is próbáltam, de semmi élvezeteset nem találtam benne. A játékok sosem érdekeltek, úgyhogy emiatt is mínuszpont okoskának.
A GPS-hez meg kéne adnom a helyemet, amire nem vagyok hajlandó. Meg amúgy is, én azon a véleményen vagyok, hogy ezek a ketyerék teljesen leszoktatnak a gondolkodásról, és bár nekem is van a kocsiban egy rádiós navi, de itt sosem használom. Ha nem egy nagyváros belső kerületi utcájába kell mennem pontos, adott címre, akkor egyszerűen nem vagyok hajlandó beprogramozni. Egyrészt szeretem megnézni a googlen-n, a street view-n - sétálva - hogy kb. hogy kell odajutni, ahova készülök, megjegyzem, hogy milyen épület, benzinkút, bármi van a sarkon és ez teljesen jól működik, gyakorlatilag sosem tévedek el - 200m kerülőtől meg nem megyek a falnak. Néhányan annyira hozzászoknak az ilyenek használatához, hogy sokadszorra sem találnak el fejből ugyanarra a címre, ahol már előzőleg ötször jártak. Nonszensz :-)
A múlt héten érkező német vendégeim például pont a navigációval tévedtek el, holott a lelkükre kötöttem, hogy NE kapcsolják be, mert a fizetős pályára fogja őket vinni - persze nem hallgattak ám rám, így aztán éjjel 1/2 2-kor érkeztek meg - Malaga repterétől potom 4 órát vett igénybe így az amúgy egyórás(!) út. Teljesen jó leírást adtam - mások idetaláltak! - a főúttól 100m-re lakunk, tényleg nem egy nagy wasistdas idetalálni.
Vissza okoskához: két hét után - bár hitegetnek, hogy meg fogom szokni - határozottan a nem mellett szavazok. A gyerekek persze jobban kezelik a tabletet, meg a telót, de csak a játékok miatt, úgyhogy ha valakinek csak telefonálni-sms-re kell, azt én határozottan lebeszélem egy érintős kütyüről. Öcsém járt úgy, hogy többször lefagyott az okoskája, mígnem dühében megtaposta néhányszor, na azóta működik hibátlanul. És senki nem akarja ellopni tőle :-D
Ez is csak egy újabb divatcucc a sok közül - és én amúgy sem vagyok a mai fogyasztói társadalom gyöngye ;-)

Nyomozunk :-)

Tegnap befutott egy első ránézésre "különös" foglalás az egyik internetes portálról. Azért (is) volt  furcsa, mert az illetők már tegnap jöttek volna, de a női megérzésem nem hagyott békét, ezért megírtam, hogy sajnos az már nem jó, de mától jöhetnének. Ez sem volt különösebben probléma, így aztán lefoglalták fixre, nekem csak el kellett fogadnom. Ezután jelent meg névvel-címmel-képpel az illető, aki foglalta a szállást. Angol fiatal "lány" a barátjával. Átküldtem a képet két barátnőmnek is, akik egyből mondták, hogy olyan ismerős a lány, de nem tudják, honnan. A barátja képe is fent volt, mondjuk én személy szerint  így első ránézésre simán kinéztem belőle gyerekgyilkost, úgyhogy rögtön el is kezdtem fantáziálgatni, hogy lehet, hogy gyereket rabolni jönnének, vagy mondjuk szervkereskedők, és még az a jobbik eset, ha csak kirámolják  az apartmant. Nekem nagyon jól működnek a megérzéseim és már megtanultam, hogy hallgatni kell rájuk - ha nem, akkor járok pórul. A fickó képét is átküldtem Krisztinek és Tündinek és hát nekik sem tetszett annyira, igaz, hülye pózból és közelről volt fotózva a srác. De megnyugtattak, hogy ne parázzak - rám amúgy sem jellemző, hogy félnék, épp ezért volt idegen tőlem a saját reakcióm. Késő este rákerestem a nő nevére, hogy vajon kiadja e a google, hogy körözött bűnözővel állok szemben, ehhez képest a név alapján egy színésznőt adott ki. Jó, nem Angelina J. kategóriás, de már több filmben és színdarabban is szerepelt. Ezért volt ismerős mindkét barinőnek is :-) Aztán próbáltuk összehasonlítani a portálra felrakott képet a színésznő képével, de nekem sehogy sem akart stimmelni, nem láttam hasonlóságot - úgyhogy a következő lépés az volt, hogy biztos lenyúlta a nevet és hamis adatokkal regisztrált :-) Ma este a megbeszélt idő előtt kicsivel hívtak, hogy taxival jönnek és küldjek megerősítést, hogy jó a cím. Sajnos a sofőrnek hiába adták a telefont, végül a lány barátjának magyaráztam el, aki kicsit érthetőbb angolt beszélt, mint a lány. Ezt sem értettem, hogy ha színésznő, akkor miért nem bérelt autóval jön, olcsóbb, mint a taxi többször - vajon nem akarja, hogy autóbérlésnél nyoma legyen? Lementem a kapuhoz, megérkeztek - és minden félelmem elszállt. Valóban a színésznő állt velem szemben, teljes egyszerűségében és szerintem kifejezetten örülhetett, hogy láthatóan nem ismerem. Persze nem ismerem, mert filmet ritkán nézek, csak a netes infó alapján tudtam, amit tudtam. Azt óvatosan megkérdeztem, hogy mikor érkeztek, és hogyhogy ezt a helyet választották, mire kedvesen elmondta, hogy nem szereti a túl nagy nyüzsgést és ez lesz az abszolút ideális hely, hogy végre pihenjenek. Az apartmannal is tökéletesen elégedettek voltak, semmi celeballűr - semmivel sem másabb így, mint bármelyikünk. Felajánlottam, hogy elviszem őket még gyorsan a boltig, ami 2 km, de gyalog mégiscsak sok, és persze teljesen odavoltak.
Én meg körbeírtam-hívtam mindenkit, hogy így utólag jót röhögtem az aggályaimon ;-)

Leléptünk

Történt ugyanis, hogy kis szerencsével szert tettem egy potya-szállásra, így aztán a kellemeset összekötve a hasznossal, megfűztem Krisztit, hogy szökjünk meg ketten két napra :-) Héftő délután összecuccoltam, felvettem Mijas-ban, felvettük a kulcsot és már mentünk is a malagai éjszakába - igaz, egyelőre csak G-vel találkoztunk és vagy három órán át beszélgettünk az éjszaka közepén fagyoskodva egy tapas-bárban - ugyanis a levegő jócskán lehűlt az elmúlt napokban, sőt, Madrid környékén hó is esett. Miközben Magyarországon 28 fok volt még este 9-kor is - jó vicc.  Az esti tervezett sétából semmi nem lett, mert még az eső is elkezdett esni, úgyhogy visszamentünk a szállásra. Jó későn, hajnali 3-kor kerültünk ágyba, reggel viszont korán kellett kelni, mert a kocsit meg leadtam Torremolinosban egy olajcserére meg átnézésre.
Így kedden vonattal bementünk Malaga-ba, és kirándulás helyett shoppingoltunk egyet :-) Így gyerekek nélkül kifejezetten élveztem, reggeliztünk egy jót, igazi spanyolosan, és jártuk a boltokat. Tény és való, hogy egy-két boltot leszámítva a ruha-cipő-elektronika drágább, mint mondjuk Ausztriában meg Németországban, legalábbis én utóbbi két országban sokkal jobban tudok vásárolni, de a legszükségesebbeket azért sikerült beszerezni. Délután négykor már félálomban sétáltunk mindketten, nekem a sokadik kávé sem segített, úgyhogy visszavonatoztunk Torremolinosba, felvettük a kész kocsit és kicsit elmentünk pihenni - majd újra nekivágtunk ezúttal az esti Malaga-nak :-) Az Óvárosban persze nagy élet volt, minden bár tele, a képernyőkön meg éppen a Real Madrid - Dortmund meccs ment - időnként voltak is nagy felhördülések. Végigsétáltunk az új kikötő parkosított része alatti úton is, tele van üzletekkel, éttermekkel, az is nagyon hangulatos és persze csodás a kilátás a Gibralfaro Castell-re és az Alcazaba-ra esti megvilágításban:

Calle Marques de Lanos - nappal

Calle Marques de Lanos - éjjel

Katedrális

Alcazaba