2012. március 27., kedd

Macskamánia

Megint sikerült elmaradnom az írással, de igazából nem sok minden történt és nyakig beleugrottam a munkába is, meg úgy döntöttem, tovább kell magam képezni :-)
Az elmúlt két-három hétben nemigen mozdultunk ki, egyrészt sikerült kapnunk J jóvoltából egy kis influenzavírust, úgyhogy felváltva nyomtuk az ágyat, csak Patrik úszta meg (mázlista).
A kocsi elkészült végre valahára, igaz a betegségek miatt nem hiányzott különösebben.
Kormi, az ideszokott macska, aki ellen még novemberben kemény harcokat vívtam, az utóbbi egy hónapban rendkívüli módon összebarátkozott Lindával, és naponta többször megjelent, ha hívtuk (már ért magyarul is :-) ). Egy ideje látszott rajta, hogy kiscicái lesznek, szépen gömbölyödött, és sokszor megesett rajta a szivem, mindíg kapott egy kis finomságot, úgyhogy nagyon hálás volt. A gyerekek házat is csináltak neki, amibe kiselejtezett ruháinkat raktuk, hogy ne fázzon a macska (nem mintha hideg lenne).
Ma azonban Kormi nem jelent meg, ami nagyon furcsa volt, hiszen minden reggel már vár minket, hogy felébredjünk és kukucskál a teraszon vagy felugrik a konyhaablakba. Délután már roppant fura érzésem volt, így körbejártuk a lakóparkot, mondtam, hogy na biztosan megszült, hátha halljuk valahol a nyávogást. Persze nem találtuk meg, viszont rá egy jó órára magától bejelentkezett és persze rögtön lehetett látni, hogy a cicák bizony már nem a pocakjában vannak. Azt találtuk ki, hogy etetés után biztos majd siet vissza a kicsikhez, így az egész délutánt meg estét kint töltöttük és vártuk, hogy elinduljon a kicsinyeihez és majd utánasomfordálunk, és meglessük őket... de nem különösebben izgatta magát anyamacs, mert legalább 4 órán keresztül itt volt, nem is értem. Ha valakinek van valamilyen tippje, hogy tudnám rávenni, hogy odavezessen, azt megköszönöm :-) Sajnos ennyire még nem perfekt magyarból a macska :-)


A képeket a gyerekek készítették, így a beállítások nem tökéletesek :-)



Lényeg, hogy egészen megkedveltem még én is ezt a kis bestiát :-) Azt hiszem úgy 11-12 éves lehettem, amikor nekem is lett cicám. Anyukám átküldött a szomszéd nénihez spenótért, és arra már nem emlékszem, hogy spenótot is hoztam, mindenesetre egy kiscicát biztosan. Egy hónapos volt, tündéri, gyönyörű szürke cica fehér foltokkal. A teraszon bebújt a kövek alá, de elsőre ott és akkor megtanulta a nevét is és jött.
Úgyhogy valahol meg tudom érteni a lányomat is, ami a "valami állatot szeretnék" témát illeti. :-)

2 megjegyzés:

  1. háááát... az én macskás tapasztalataim alapján, amikor az anya csak úgy magára hagyja a kicsinyeit akkor ő azokkal nem akar foglalkozni.

    Anno nekünk nagyon sokszor voltak macskaszülések, de az evésen és a gyors wcn kívül csak kétszer fordult elő hogy nem foglalkozott a kölykökkel az anyjuk. Egyszer, amikor koraszülöttek voltak, és nem találta őket életképesnek, a másik alkalommal viszont a két lány macska egyszerre szült és a még terhes macska azt hitte hogy a saját kölykei vannak a szomszéd dobozban. Azokat szoptatta és gondozta és nem értette hogy mi történik vele, miért van még pár nyervogó kis maszat nála is. Azokat megpróbálta eltüntetni - nagyon nehéz volt, állandóan résen voltunk, nehogy bajuk essen.

    Ha Kormi kölykeivel nincs ilyen baj, előbb utóbb meg fog jelenni nálatok a gyerekeivel is, mert azt nem felejti el hogy honnan van a kaja! :) Remélem ez utóbbi hamarosan bekövetkezik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most látom, hogy a szombaton írt válaszom nem jelent meg :-( Sajnos már csak májusban derül ki, hogy végül is mi a helyzet, de bízunk benne, hogy a kicsik jól vannak és lesznek, akik adnak enni Korminak :-) És persze remélhetőleg a macska még egy hónap múlva is emlékszik majd ránk :-D

      Törlés