A gibraltári kifutópálya szájában

A tegnapi pecsenyéresülés után egyértelmű volt, hogy ma én nem mehetek ki a partra (a gyerekek persze csak szimplán barnulnak). Ezért úgy döntöttünk, hogy sietősre vesszük a figurát, és megpróbáljuk elcsípni a Gibraltárra leszálló gépet. A menetrend ugye fent van a neten, leírtam, biztos ami biztos, hétfőn pedig már kikerestük a helyet is, hogy hova kell mennünk lesni :-) Kicsit csúszásban voltunk, úgyhogy nem volt mit tenni, múltkor szépen végigálltam a sort, de miután valaki bepofátlankodott elém a sorba (külön sor megy Gibraltárra), úgy döntöttem, hogy nincs kecmec, menni kell :-) Kimentem a bal sávba, nem voltak most bólyák mint a múltkor, szerencsére, így nem sokkal a határ előtt gyorsan visszamentem a sávba - kicsit anyáztak ugyan, de mondtam, hogy first time, bocs :-) Mindent a gyerekekért ;-) Éppen leraktuk a kocsit jó helyre, indultunk a partra, már láttuk, hogy jön a gép - futás! Minél közelebb akartunk menni, hogy szinte elkaphassuk a kerekét :-)

Ebből végül ennyi sikerült:

Linda és a BA gépe a gibraltári kifutópálya szájában

Mindenesetre a gyerekeknek fantasztikus élmény volt már ez is :-)

Innen átmentünk még az Alameda botanikus kertbe, mert a múltkor kimaradt a Wildlife Park, de mint kiderült ma, ez nyitva sem volt, úgyhogy maradt a játszótér. Ez ugyanis tényleg teljesen más, mint a megszokottak. Persze utána még az Europa Point-os játszótérhez is ki kellett menni, ami ma nagyon kellemes volt, ráadásul láttunk épp befutni egy nagy óceánjáró luxushajót, az Oceana-t.

Kíváncsiságunk az óceánjáró iránt mindhármunknál nagy volt, így átkocsikáztunk a kikötői részbe, ahol még korábban nemigen jártunk. Zsanya ugyan nem említette, de itt is épült egy új park jó nagy játszótérrel :-) Pompás a kilátás a kikötőre, úgyhogy míg én a kikötői életet tanulmányoztam, a gyerekek vígan játszottak (igen, mi megszállott játszótér-tesztelők vagyunk :-D Nincs olyan nap, hogy ne keveredjünk be valahova ). Itt a kikötői résznél - a Morrison háta mögött - szintén nagyon jól oldották meg, vannak kondigépek felnőtteknek, van mosdó, wc, minden, ami kellhet, illetve jó sok kőpad kőasztallal - nem egy család piknikezett éppen. Mivel elég jól eltelt a nap, így a listámon még szerepelt egy járat érkezése, amit gondoltam, nem szabad kihagyni :-) Amúgy én nagy repülőgép-mániás vagyok (vagy inkább voltam), régen, míg nem voltak a gyerekek, számon tartottam az összes légitársaságot, követtem a repterekben beálló változásokat és érdekelt minden hír, ami repülés; szorgalmasan vásároltam Ausztriában az Aero magazint, és az utolsó betűig mindent elolvastam. Az Aero példányai ma már valahol csak porosodnak, aktualitásukat vesztve... Ahol lehetett, mindíg kimentem a reptérre fotózni. A legjobb ilyen alkalom azonban Phuketen volt, mert ott szó szerint a strandolók felett száll le a gép, nincs úgy körülbástyázva a reptér, szögesdrót meg miegyéb. De jöttem már úgy FRA mellett is az autópályán, hogy csak ki kellett volna nyújtanom a kezem a napfénytetőn és már lógok az American Airlines futóművén :-D

Visszatérre Gibraltárra, kimentünk újra a partra, de a Monarch gépe csak nem akart érkezni, úgyhogy gyors SMS J-nak nézzen utána a neten, hogy késni fog vagy mi a szösz, meddig várjunk. De nem volt otthon, így fogtuk magunkat és elindultunk hazafele Tarifára. Ma nagyon gyorsan kijutottunk, nem volt semmi sorállás, de volt egy olyan érzésem, hogy most fogják lecsukni a sorompót, így elég lassan mentem szándékosan. Végül átértünk, és épp abban a pillanatban láttuk meg a gép fényeit a távolban. Nosza rajta, gyorsan elhúztunk La Líneán a tenger felé végig a kifutópálya mentén, immáron a másik oldalon és alig kiszálltunk, gyakorlatilag már tette is le a pilóta a gépet. Így utólag rájöttünk, hogy innen sokkal jobban és többet lehetett látni, viszont nem érdemes a sorompó előtt sem állni, mert a gép már szinte a terminálnál teljesen lefékez: persze tiszta sor, hogy ott gurul előtted egy repülő keresztbe, mintha csak gyalogos lenne :-) Irigyeltem a reptér melletti placcon állomásozó lakóautósokat, akiknek naponta 5-6 alkalommal lehet részük a látványban.

Ma amúgy egész nap folyamatosan katonai gépek szálldostak fel-le, majd Zsanyától várom a választ is, hogy mi volt ez, vagy ez teljesen napirendi ott, bár én még nem tapasztaltam. Igaz, nem ott lakom naponta, még szerencse :-) Egy-két fotó erejéig sikerült lekapnom, de ezek ugye annyira nagy sebességgel mennek, hogy képtelenség sajnos jó képet csinálni :-(

Gibraltárral kapcsolatban amúgy elég vegyesek az érzéseim, így hogy most egy héten másodszorra is ott jártunk és gyakorlatilag az összes utcát bebolyongtuk. Először is ma tűnt fel, hogy folyamatosan büdös van: pontosabban olajszag, nyers kőolaj, benzin és ezek fura keveredése. Igaz, ezt Algeciras-ban is éreztem, amikor a finomítók és az ipari kikötői részen sikerült bóklásznunk. Sajnos az én orrom elég kifinomult, miután nem városban hanem zöldövezetben nőttem fel.

Oceana immáron a kikötőben, behajózás után

Nekem elég káosznak tűnik Gibraltár, nem találom azt a rendezettséget, amit spanyol részen. Persze, abszolút érdekes, hogy egy hatalmas szikla körül emberek laknak toronyházakban, meg majmok rohangálnak szabadon és persze van sok látnivaló is... de hogy itt lakni hosszú időre?? Kezembe került egy ingatlanos kiadvány, abban elképedve néztem az árakat, és azt mondtam, hogy ha nekem annyit fizetnének, mint amennyibe egy lakás bérleti díja kerül, sem biztos, hogy ott akarnék élni.
Ami furcsa volt még, hogy nagyon sok helyen ugyanúgy spanyolul beszéltek az eladók, dolgozók. Persze tudom ám én, hogy onnan járnak át dolgozni, de ha Angliában vagyunk, akkor mégis angolul kéne tán beszélni. Szerintem. Ráadásul sok helyen nem lehet euróval fizetni, olykor még kártyával se, egy napra meg nem fogok fontot beszerezni, amit ki tudja, mikor tudok elhasználni. Hétfőn is pont így jártam, beálltam egy parkolóházba, és aztán fizetésnél derült ki, hogy nem lehet sem euróval fizetni, sem kártyával. Persze a kártyát sem adta vissza a gép, a parkolócédulát, úgyhogy csörögnöm kellett a vészjelzőn :-) Ott elmondták, hogy menjek el pénzt váltani. Na ezt semmiképp sem akartam, úgyhogy jött egy francia házaspár, próbáltam csencselni velük, hogy adjanak el 1.50 fontot nekem euróért, de nekik sem volt több, viszont ajándékba adtak 40 pence-t. :-) Jött aztán még egy  negyvenes pasi is, úgyhogy neki is elkezdtem mondani a problémámat, nem vagyok ám szívbajos. Rendes volt, odaadtam a 40 pence-t amit az öreg házaspártól kaptam, kifizette nekem a parkolócetlit, meg kapott eurót, sztem még túl is fizettem, mert igazán hálás volt, de végül is jól jártam, nem kellett váltogatnom.  Ma már óvatosabbak voltunk, amúgy is értelmetlen parkológarázsba menni, általában egy-egy helyet bárhol lelni.

Catalan Bay

A másik elég negatív tapasztalat az Catalan Bay. Persze lehet, hogy nem Tarifa-mércével kéne néznem, de akkor is az. Van egy négycsillagosnak jelzett hotel is, amire így külső ránézésre egy csillagot se adnék, de belülről mondjuk nem láttam. Nem szívesen laknék ott pár napra sem. Szegény Zsanya remélem nem veszi a fejemet :-)) Ennek ellenére persze nagy élmény Gibraltár, aki teheti, nézze meg, mert különleges tényleg. :-)