Szeretjük a kalandokat - no de ennyit? :-)

Reggel 7-re állítottuk be a vekkert, hogy időben tudjunk indulni Ronda-ba, de csak 8 után sikerült kikászálódni és a kávé után felébredni teljességgel. Végül 10.30 körül sikerült elindulni, meleg ruha és kellő mennyiségű élelemmel felszerelkezve (nekünk P miatt muszáj, mivel lisztérzékeny, és gyakorlatilag egy morzsányi lisztes cucc sem kerülhet az ételébe, külön kés, stb. tehát az éttermi étkezéseket kénytelenek vagyunk minimálra redukálni). Marbella alatt kanyarodik fel az út a hegyekbe, szédületes tájon visz a közel 50 km-es út. J persze rögtön megtervezte, hogy ott lehetett volna egy híd pilléren, meg minek kellett ennyi hegyet gyalulni - de ezeken csak mosolygok :-)

Nagynehezen, hosszas kavargás után sikerült parkolóhelyet is találni, ami Ronda-ban kész művészet, bár nem csoda, mert később kiderült, rengeteg a turista. Városlátogatásokra mindíg 2x2 keréken - értsd itt: roller Lindának, bicaj Patriknak - megyünk, ez az egyetlen módja, hogy a gyerekek bírják a többórás kiképzést. Átsétáltunk gyakorlatilag  a fő sétálóutcától egészen a Puente Nuovo-n át az Óvárosba, ott tettünk egy nagy kört; közben P alakított, mert már láttam, hogy pisilnie kell, de nem mondta volna semmiképp, mindig letagadja és végtelenségig tartogatja. Aztán jött a baj, úgyhogy sikítva téptem le róla a gatyát, hogy mentsük ami menthető, de persze félig vizes lett....12 fokban nem volt túl meleg, úgyhogy tovább bolyongva bekeveredtünk egy múzeumba, berongyoltam a vécébe, felemeltem a gyereket és a forró levegővel megszárítottam a farmerját - na persze ezt már élvezte a fiatalúr :-) Így zajlik nálunk az élet :-D Persze 3-4 óra mászkálás után még járművel is nyűgösek, úgyhogy jött egy fagyis engesztelés, majd végre beszállhattunk a kocsiba. P persze egyből bealudt, mi meg még a szokásos "ahol a madár se jár" helyet próbáltuk megtalálni, hogy lentről is láthassuk a Puente Nuova-t.

Itt újabb kaland, mert J csak kiugrott, hogy na felmegy a dombra, de nálunk megint közbeszólt az élet és kellett SOS egy 00-s helység...úgyhogy vissza fel, be a benzinkútra, ahol egyből tankoltam is, nehogy megint úgy járjak, mint Xativa-ban... J sehol, hiába hivom, egy órát vártunk rá, ide-oda mászkáltam, már azt hittük egyszer, hogy a meredek falon mászik fel, mert láttunk valakit fehér pólóban (utóbb kiderült, hogy egy nylonzacsit lengetett a szél). Mire visszaértem a lejtőn, hopp, a váltó megadta magát - csak egy kis változatosság, mert már túl nyugis volt az elmúlt 2-3 hét...Az első fél perc ilyenkor amolyan "anyázással" (a kocsié, csakis, persze) telik, aztán gyorsan jön minden: autóklub (ez az osztrák, ami egészen egyszerűen kiválóan működik), hibafelvétel, 30p-en belül tréler, viszik a kocsit. Hívnak, velünk mi legyen, mondom, gyorsan mondják meg, hogy jutok le Malaga-ra, mikor megy busz/vonat, hogy ott felveszem a bérkocsit (Ronda-n nincs bérautó lehetőség), meg van oldva minden. De én türelmetlen vagyok (még mindig), Krisztit hívom, nézze meg a neten; gyerekeket terelem ki a játszótérrel, hetedik érzékem azt súgja, hogy menni kéne a buszpályaudvar felé. Bemegyek a bárba, hívjanak taxit, hívnak, taxi jön, akkor már tudom, 19.45-kor megy a busz. 19.30 van, taxi 19.33-ra befut, kacsázunk az utcákon át. Kipattanunk, futás jegyet venni, kártyával nem lehet fizetni - hurrá - hol az automata? Rohanok, rám szól egy férfi, hogy Ő jön...mondom bocs, de megy a busz :-D Morog, de odaenged, futok vissza a pénzzel, fizetem a jegyeket, keressük a buszt, megvan - már szállunk is fel, le se ülünk, indul a busz...na milyen simán megy minden (akkor még!). Jó egy és háromnegyed óra döcögés, fel megint Guadalhorce felé, nem mintha újra arra akartunk volna menni. :-) Közben az autóklub szervezi a bérautót, bemondják a foglalási kódot, Europcar-t keressük. Buszról leszállunk Malaga-n, megint futás a vonathoz, mert közben Kriszti szólt, hogy az megy a reptérre; szerencsére a pályaudvar mellett van a vonatállomás is (logikus is ugye). Vonatról le - mondjuk a gyerekeknek, ma már mennyi járművön utaztunk :-D -, keressük a Europcar-t. Megint a malagai hodály parkolóház, kószálunk vagy fél órát, persze nem tudják, hol van a Europcar Office. Nagy nehezen mikor már majdnem a bordcard-ot kellett felmutatnunk, segítenek. Újabb kör vissza. Odamegyek, de már tudják kik vagyunk (este 11-kor két gyerekkel???!!! ), de kiderül, hogy autót mégsem tudnak majd adni, mert nincs ott az a kártyám amin lenne annyi kaució is (és amúgy meg sosem fizettem még autóbérlésnél kauciót, tehát nem is értettem miért akarnak annyit blokkolni). A doyouspain-nel foglalva csak a biztosításra "kényszerítettek", de úgy látszik, az ADAC nem ismeri a kedvezőbb árú lehetőségeket. :-( Autóbérlés sztornó, hív az autóklub, hogy legyen taxi, mondom jó, itt megint ment a kavarás, de az ember kezelje humorérzékkel ezeket a helyzeteket, mert különben nem bírná ki :-) Kérdezi, aki irányitja hozzánk a taxit, hogy hol vagyunk, mondjak utcanevet.... mondom, Malaga Airport, itt nincs utcanév...vagy mire gondol? Azt mondja a pasi, keressek magam mellett egy embert, aki beszél spanyolul...odamegyek egyhez, alig néz hülyének, de Ő is csak angolul beszél. Kitartóan mondja a telefon másik végében az úr, hogy akkor keressek egy taxist; rohanok egy taxishoz, bekopogok, kezébe nyomok egy telefont, hogy beszéljen spanyolul; ugyanazt mondja, amit én mondtam angolul, Malaga Airport, taxiállomás vagyunk?! Mily meglepő. Azt mondja a hang, maradjak elérhető, majd hív a taxisofőr. Közben J észreveszi, hogy a telefonja nincs meg, visszarohan a WC-be, meg ahol jöttünk végig, hátha. A taxisofőr hív, hogy ott van, mondom én is, de hol?? Végül megegyeztünk, hogy a söröző előtt talizunk. Egymásra találtunk. Végre, el se hiszem, éjfél előtt. Robogunk haza, gyerekek bealszanak persze. Ágyba be, jöhet a bor ennyi izgalom után, meg a blog, mert ha az ember nem írja le azonnal, akkor már nem olyan :-)