2012. június 29., péntek

¡Adiós, España!

A csütörtök estét a reptér melletti Holiday Inn Express-ben töltöttük, hogy tuti ne jöjjön közbe semmi bibi és ha már megvannak a repjegyek, időben ki is érjünk. Nem kellett nagyon korán kelni, mert 11.40-kor indult a Wizz, így kényelmesen reggeliztünk, majd kivittem a csapatot a reptérre a csomagokkal, én meg elmentem gyorsan Torremolinosba a szerelőhöz leadni a kocsit. Szerencsére 100m-re van tőle a HÉV-szerű vonat, ami megy be Malagába a reptér érintésével, úgyhogy 10 előtt 10 perccel már ott vártam a vonatra egy padon ücsörögve, amikor is egy fiatal pár ült le mellém. Megszólaltak - és minő véletlen - magyarok voltak. Köszöntem nekik, ők is, majd csend. Egy idő után a srác kérdezte, hogy én most megyek e haza nyaralásból, mondom igen, bár nem kimondottan nyaralásból :-) Aztán elkezdtünk beszélgetni, rákérdeztem, hogy ott laknak-e abban a vendégszobában, ahol mi is laktunk áprilisban pár napot - ne kérdezze senki, honnan éreztem hogy igen, de igen :-D Mesélték, hogy mennek a reptérre bérautó ügyben, igaz, már hétfőn mennek haza, de még le akarnak menni Tarifára, Gibraltárra. Gyorsan elnavigáltam Őket a Centauro-s Melindához, remélem azóta szerencsével jártak. Biztos ami biztos, megadtam a telefonszámomat, mondván, már nekünk is vannak kiadók, főleg, hogy szeretnének még Spanyolba jönni. Biztos mondtam már, hogy nem hiszek a véletlenekben - ilyen "sztorik" véletlenül nem születnek :-)

A reptéren J-ék már a becsekkolás előtt álltak hosszú sorban és a legtöbben ki voltak akadva, hogy milyen lassan halad a sor. Kiderült, hogy a magyar nyelvű nyomtatott beszállókártyából ők egy kukkot sem értettek, úgyhogy mire mi nagy nehezen sorra kerültünk, már nem is kérték azokat, csak az útleveleket meg az igazolványokat. A biztonsági kapunál pozitív élmény volt, hogy egy szót nem szóltak a gyerekek itala miatt; Ferihegyen egy kortyot sem engedélyeztek mikor jöttünk novemberben és Bergamoban is ki kellett önteni a vizet, hiába ittunk bele.

Az út hosszú volt, el nem tudom képzelni, hogy bírtam ki x éve tizenórákat repülőn; igaz, ott lehetett filmet nézni, meg volt kiszolgálás folyamatosan, nem is akármilyen, tehát azért amiatt gyorsabban telt az idő is. Én megy amúgy is szerettem követni az útvonalat a képernyőn, de ott még nem tartunk, hogy pár eurós repjegyár mellett még mindenkinek saját monitorja is legyen :-D

Patrik volt sztem a repülő réme, ott jött rá a roham, nem bírt nyugodtan ülni, folyton átmászott az üléseken, meg fényképezett mindenkit. Pedig vittünk könyvet, meg autót, de most semmi sem volt érdekes.

Ferihegy azaz a Liszt Ferenc reptér viszont így érkezéskor hatalmas csalódás volt számomra - sokszor nem érkeztem még oda, mert mindig Bécsből repülgettünk. Kijövünk ezer csomaggal, tolókocsi van, eddig ok. Apukám jött ki elénk, de az indulási részen, fent állt meg, ahol lehet pár percet állni fizetés nélkül - amúgy lent a parkoló 1500 Ft, ami a pofátlanság csúcsa, eddig bármelyik reptéren 2 EUR/óra volt a jegy a parkolóházakban! Visszamentünk az épületbe, kerestük a liftet, ami nincs kitáblázva, hogy jobbra vagy balra találja az ember. Végül jobbra megtaláltuk az egy kocsira és 1 személyre szabott liftet - óriási! Ha kicsit lelóg a kocsiról a csomag, akkor hullik le az egész. Nem tudom ki volt az az okos, aki ekkora liftet tervezett ide???!!!! Eddig bármelyik reptéren min. 2 m széles liftekkel volt dolgunk és mindig minden ki volt táblázva. Röhej, hogy egy budapesti reptéren nem találtam meg semmit - vagy inkább szomorú?

Az érkezési oldalon a reptér elé beguruló autósokat rögtön rendőrök szivatják igazoltatással, szóval az első élmények kb. ezek voltak. Az Üllői úton beautózni szintén nem ugyanaz a feeling, mint az Avenida Velázquez Malagában; a Kálvin tértől a Szabadság hídig a koldusok látványa sem volt túl felemelő. Nem ragozom sokáig, nekem sokkoló volt, Linda is kicsit ki volt akadva, láttam rajta. Persze a családnak nagyon örültünk, nem kérdés, a többit is talán majd idővel megemésztem....egyelőre a mélabú kerített hatalmába.....

A SPAR-ban az áraktól kaptam még a következő sokkot, koktélparadicsom 550 Ft???, 6 db biotojás 550(??) Ft; a gluténmentes kenyerünk 400 Ft-tal lett drágább november óta. Még szerencse, hogy a kertben pont most érik a sárgabarack :-)
Azt hiszem mindjárt neki is állok tanulmányozni a visszaútra a jegyeket, hátha egy kicsit jobb kedvre derülök tőle....tudom, nagyon gáz, hogy Magyarország a hazám, de a tenger, na, az az oka mindennek. Flögi érti ;-)

7 megjegyzés:

  1. Flögi érti bizony, de még mennyire. Hogyan lesz tovább?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 2 hónapot ki kell bírnunk. Emésztem. Nem tudom igazán elmondani, leírni, amit érzek, mert valamennyire ciki is, hogy az ember a "hazájában" nem úgy érzi magát, ahogy az elvárható lenne....

      Törlés
  2. Kedves Enikő,
    hétfőn utazunk Malagába, ennek kapcsán kutakodva akadtam rá a blogodra, amit élvezettel olvasok. Ebben a postban van egy infó, aminek a gyakorlatban is szívesen vennénk hasznát (és remélem nem gáz, hogy ilyen formában próbálok hozzájutni); hálás lennék, ha a Centauro-s Melinda elérhetőségét megosztanád velem is.
    Nagyon köszönöm,
    Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Laci, persze, semmi gond, megadom, légyszi küldj egy emailt a costablancafan kukac gmail pont com címre, köszi Enikő

      Törlés
  3. 8 ev Becs utan meg mindig meg tudnak erinteni ezek a dolgok? :)) Pedig mar Nyugat es Kelet Mo. kozott oriasi a kulonbseg, mintha nem is ugyanaz az orszag lenne. Engem az elso par evben nagyon-nagyon melyen erintettek es semmi mast nem voltam kepes eszrevenni csak a 'negativat' es annyira lehangolt, hogy voltak evek, amikor az evente egyszeri hazalatogatas is gyomorgorccsel telt... ezen vegulis rajottem, hogy senki mas, csak en valtoztathatok, es ha torik, ha szakad, csak azert is a pozitivat keresem, amikor otthon jarok :)) azota jobban alakulnak a dolgok, bar volt ra pelda, hogy az eves hazalatogatasomat is kepes voltam tudatalatt annyira szabotalni, hogy inkabb lebetegitettem magamat a hazaindulas elott, es elmaradt az ut is... ketszer is... most eleve azzal az elhatarozassal indulok Mo-ra, hogy csak a jokra figyelek... a repteret illetoen pedig, ami a vicces, hogy edesanyam szokta mondani, hogy a madridi 4es terminalon, ami 70.000utas befogadasara kepes, konnyebb eligazodni, mint az otthonin :)) Mondjuk en imadom a Sky Court hangulatat, szerintem szuper jol megcsinaltak :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem Bécs nem jelentett sokat, nekem nem jött be ott az élet, tehát épp elég negatívumot láttam-éltem át ott is, hogy nem volt akkora sokk Mo-ra visszajönni. Meg persze onnan sűrűn jöttem haza, hiszen kocsival max. 2,5 óra. Amúgy igyekszem a jóra figyelni, bár irtó nehéz, sajnos most én járok a héten a kórházba is nagymamámhoz etetni, és ott olyan szinten lehangolódok, hogy onnan "visszajönni" elég sok pozitívumnak kéne történnie... Spanyolországnak hihetetlenül pozitív kisugárzása van, nem tudom hogy a tenger teszi-e, vagy úgy általában minden együtt, és ennek annyira fájó a hiánya, hogy fizikai értelemben fáj. Érdekes, hogy Linda sem rázódott még úgy helyre, annak ellenére, hogy persze nagyon örült a barátnőknek. Neki is hiányzik Spanyolország!

      Törlés
  4. Valahogy ugy erzem, es ugy fogalmaztam meg magamban en is, hogy talan az a fo vonzereje Spo-nak, hogy itt az emberek szivvel elnek! Szivvel, es nem 'esszel' elik az elet pillanatait, ezert tudnak ugyanolyan jo hangulatban unnepelni a 'gazdasagi valsag' kozepen is. Es mert nem aggodnak, amin felesleges. If it ain't broken don't fix it! ahogy nem is tudom ki mondta v enekelte :D hat igy...Megertelek egyebkent en is es minel hamarabbi ujra csatlakozast nektek a tengerrel :)) A tenger es ocean pedig valoban leirhatatlan kepesseggel tud barkit feltolteni mar csak a puszta jelenletevel es erejevel, amihez meg hozzajon a nap ereje! csodalatos energiakat mozgat meg az emberben es nem veletlen kevesebb delen a 'depresszios' is...

    VálaszTörlés