2012. június 20., szerda

Patrik - sztorik

Patrikkal állatos memóriát játszunk a teraszon. Amíg sok van lerakva, nyilván nehezebb emlékezni, hogy hol is van a kutya, macska, oroszlán, fecske, stb., de próbálkozunk. Amikor sokadszorra fordítjuk meg ugyanazt, egy idő után persze már emlékszünk melyik hol van, főleg a szélső sorokban lévőkre. P felfordít kettőt, aztán kiváncsiságból még egyet, ami ugye nem szabályos már. A következőnél találok egy párt, hurrá, megvan az első. P sírósra veszi a figurát: "Anya, ez nem ér!" Mondom, mi a baj, mi nem ér? "Az, hogy emlékeztél, nem lehet emlékezni!" Mosolygok :-)
Következő körben talál egy párt, nagyon örül, kérdezem: "Figyelj, Te is emlékeztél, Neked lehet?" Nem szól semmit :-)
Sorba húzza a párokat, neki már 8 van, nekem csak egy. Elkezdi, hogy "bibibí, Neked csak egy van, nekem már 8". Aztán beindulok, nekem is jönnek a párok.
Bevallom, én nem szoktam úgy játszani, hogy hagyom direkt a gyerekeket nyerni, szerintem ez rossz megoldás, mert ezt fogja megszokni. Az életben sem így működnek a dolgok :-) Vekerdy szerint a társasjátékok nem is valók 8-9 éves kor alatt, épp ezért, mert a gyerek nem érti és nem szereti, hogy veszít.

Ebédelünk a teraszon, paradicsomleves, rántott hús és "rácskrumpli" (így hívja a sült krumplit) a menü. Ritkán csinálom nyáron, hogy leves is meg főétel, mert a kettő általában már sok nekik és valamelyik ottmarad, én meg nem szeretek maradékokat rakosgatni, eltenni, lefagyasztani, stb., főleg, ha csak pár falatról van szó.
Paradicsomleves elfogy, pár falat krumpli és husi lenne már csak, de egyszer csak visszajön a egy kis paradicsomleves az utolsó falat husival. Kérdezem, hogy sok volt, tele a pocakod? Mire Ő: "Igen Anya, nagyon teleettél" :-)

Labirintust rajzol, jön, mutatja, hogy mi micsoda, magyaráz. Kérdezem a fejre és a két hosszú vonalra - kétoldalra mintha egy-egy kar lenne, hogy ez kicsoda-micsoda? Patrik: "Ez én vagyok csak kicsit megbarnultam" (barnával rajzolta magát) :-)

Most, hogy itt van J, általában egyedül rohanok vásárolni (nem is szeretek mint már írtam, úgyhogy nálam a nagybevásárlás is max. 15 perc :-D )
 Indulás előtti szokásos párbeszédünk:
- Anya, anya, puszi  - és fut a kocsihoz.  Puszi megvan, mondom siess vissza a teraszra.
- Anya jó legyél! - mondja.
- Jó leszek - ígérem én.
- Anya, még egy puszi! - adom a puszit.
- Anya, hova mész?
- Vásárolni megyek de menj fel a teraszra már!
- Anya, de ugye sietsz?
- Igen, nagyon sietek.
- Anya, de ugye Apa vigyáz rám?
- Persze, hogy vigyáz Rád!
- Anya, de nagyon siess - és fut a kocsi után és integet és kiabál hogy jó legyek.

Lindával többször játszottak már iskolásat, Linda tanította neki a betűket. El is viccelődtem, hogy milyen jó, mert amikor tanultuk a szorzótáblát, már mondogatta Ő is, na mondom, az első két osztályt majd ki is hagyhatjuk, mert mire suliba menne, tudni fogja :-)
Tegnap azonban meglepve tapasztaltuk, hogy nemcsak az egyjegyű számokat, hanem a kétjegyűeket is felismerte, de fogalmam sincs honnan, mert én nem tanítom semmire. Egyelőre 4,5 éves, néha még egészen "babás" más hasonló korú gyerekekhez viszonyítva, másban meg veri a nagyobbakat is. Nem, tényleg nem vagyok elfogult, nem zseni egyik se, tök átlagos gyerekek, amúgy is minden gyerek másban jobb és kész :-) P nagyon későn kezdett el beszélni, már mindenki ideges volt, hogy 3 éves múlt de egy szót sem mondott, viszont remekül kommunikált mutogatással. Tavaly július-augusztusban kezdett el beszélni, amikor már mindenki orvoshoz küldött volna, de én tudtam, hogy minden rendben van, hiszen másban meg fejlettebb volt a koránál (mozgásban abszolút). Pelenkát is csak idén tudtuk letenni márciusban, de akkor egyik napról a másikra lett szobatiszta, talán 2-3 "baleset" ha történt. Senki nem mondhatja, hogy paramami lennék, én azt szoktam mondani, hogy pontosan érzem, mikor van baj és mikor kell menni orvoshoz (oda se járunk sokat, úgyhogy igazán mi vagyunk az orvosok álma :-D ).

Kaptam állítólag szerelmeslevelet most a körzeti oviból, hogy a gyerek óvodaköteles, menjek beiratni. Ezt Lindánál is megcsinálták, de nem tetszett a levél stílusa, mert az első mondat után rögtön jött a "fenyegetés", hogy ha nem jelzek vissza vagy nem iratom be, akkor jelentenek a jegyzőnek, stb. stb. Milyen szöveg ez???
Amúgy meg járt oviba rendesen, csak nem a körzetibe...
Bezzeg a sulinál ezt már nem vették olyan komolyan, azt se kérdezték, hova fog járni. Csak annyit mondtam, hogy nem a körzetibe.


1 megjegyzés:

  1. Enikő, lenne pár kérdésem a spanyolországi lakásbérléssel kapcsolatban, milyen emilcímre írhatok neked? :-) Az enyém mariacov6(kukac)yahoo.co.uk :-)

    VálaszTörlés