8 hónap

Pár nap híján 8 hónapot töltöttünk egyhuzamban Spanyolországban. Ez alatt az idő alatt a gyerekek rengeteget változtak, túl azon, hogy jól meg is nőttek (sok napfény? :-) ). A testvéri kapcsolat ill. kötődés rengeteget erősödött, és persze minden nap előfordul, hogy képesek fél órán át is húzni egymást (meg az én idegeimet persze), de azért a különbség mégis szembetűnő. Tudom, hogy ez abból is adódhat, hogy egymásra voltak utalva, hiszen nem nagyon akadt más játszótárs. De szerintem a távoli jövőhöz ez egy jó alapozás volt. Minden nagyobb testvér féltékeny a kicsire, ez nálunk sincs másképp. Az egészséges azonban állítólag az, ha olykor ezt látványosan ki is fejezik. Legalábbis nem szerencsés a visszafojtás, mert az a későbbiekben pont az ellenkezőjét eredményezheti: a testvérek megutálhatják egymást (van rá példám).
Linda, ha kettesben voltak játszótéren vagy bárhol, mindig nagyon anyáskodó volt Patrikkal. Megvédte a nagyobbaktól amíg kisebb volt és nagyon méregbe gurult, ha nagyobb fiúk kicsúfolták valamiért. Néha elcsodálkozom amúgy, hogy tényleg nagyon sok ellenszenves gyerekbe sikerült már ütköznünk, bár alapvetően ez a szülők hibája. Én mindig előbb a saját gyerekeimre szólok, bár szerencsére erre ritkán kerül sor, mert tudják, hogy nem piszkálunk másokat, nincs verekedés, szekírozás, lökdösés.
De kanyarodjak vissza :-)
Linda rendkívül önálló lett, abszolút nagylány, de hát már 9 éves lesz! Simán elmosogatott ebéd után (Rozi híján :-D ), fürdeti Patrikot ha szükséges, elkészíti a vacsorát, reggelit, csinál salátát, besegít a főzésbe, terít, porszívózik (a felmosás az én privilégiumom, azt nem engedem át másnak :-) ). Nagyon lelkiismeretesen gondozza az állatait, mert én tudtára adtam, hogy ha Ő állatot akar, arról kizárólag csakis Ő fog gondoskodni. A nyulakat míg itthon voltunk, már szépen gondozta, cserélte az almot, etette őket, friss víz naponta. Nekem semmi teendőm nem volt. Javea-ban pedig ott volt Kormi, szintén etetés, friss víz; remeterákok vízcseréje néhány naponta. Rengeteg dolgot tanult, nagyon jól tájékozódik, megtanítottam a térképet is olvasni. Tudom persze, hogy a tananyagból lehetett volna többet "csipegetni", de mint ahogy írtam már magamról, az egész iskola-témával is a maradék 1%-ba tartozom, akinek teljesen más véleménye van róla :-) Ehhez képest éppen ma olvastam egy cikket, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha a gyerekek a mobiltelefon működését tanulnák meg, mindenféle kacifántos elmélet helyett, sőt, a múltkor még Rubik Ernő is azt nyilatkozta, hogy az óvodában a legkreatívabbak a gyerekek, de aztán ez szépen ez fokozatosan csökken. Én azért nem panaszkodhatom, Linda valami elképesztően kreatív, nem tudok olyan tárgyat vagy akár egy gyümölcsmagot (!), amiből Ő ne találna ki valamit. Sajnos nincs itt nálunk, de Javea-ban a mangó magját például kiszárította, Ő utána kifestette, papírból készített neki szárnyakat és lett egy mosolygó pillangónk :-) Készített egy macicsaládot, megrajzolta az anyagra, kivágta, kitömte, összevarrta a széleit. Patriknak a Linda által varázsolt kis maci volt sokáig a legkedvesebb és csak vele ment aludni. Van ennek a kreativitásnak azonban némi árnyoldala is, ugyanis ez a rengeteg elkészült csoda egész egyszerűen nem tárolható és gyűjthető, egy idő után ugyanis elhatalmasodnak rajtunk :-) Én nagyon igyekszem nem letörni a gyerekeket, csinálhatnak bármit, de mindent megőrizni képtelenség. Kb. 6 nagy karton doboznyi rajzot, festményt és még ki tudja mit őrzünk így is, mert Linda az oviban készült összes munkáját megkapta félévente. Javea-ban több doboz kagyló vár ránk, készültek már nyakláncok belőle, de a terasz mennyezetére is abból kreált szélcsengőt.
Persze a számítógép sem maradt ki az életükből, de persze felügyelet mellett, az Ő gépük a nappaliban, szem előtt volt. Régen hevesen tiltakoztam ellene, de azért valljuk be, ez a jövő útja. Ráadásul látja, hogy mi is órákat ülünk a gép előtt :-) Soha nem mutattam neki semmit, mégis tudja, másol, ment, emailezik, letölti a Barbie-s filmeket, és nagyon jól tud keresni, ha valamire kiváncsi. Manapság az interneten olyan információhalmaz van fent, hogy inkább a hatékony keresést és az információk hasznosítását kéne megtanítani.
Patrik. Ő is rengeteget változott. Érkezéskor 1 nap alatt megtanult kétkerekűn biciklizni, ez volt az első mérföldkő. Március 6-án leraktuk a pelenkát végre - vonatot szeretnél vagy pelenkára költsük a pénzt? - jelszóval. Beszédben rengeteget fejlődött, mint írtam, Ő csak tavaly július-augusztus környékén kezdett csak el, de belehúzott rendesen, hatalmas szövegei vannak :-) Elképesztő ügyeséggel közlekedik a sziklákon és a legnagyobbaknak való játszótereken is, és bár bízom a gyerekben, azért néha liftezik a gyomrom, ha már elég hajmeresztő a mutatvány. Rolleren is bűvészkedik, úgyhogy mivel már kezd ez is uncsi lenne, felajánlottam, hogy már jöhet a gördeszka.
A számokat felismeri 100-ig (ezt nem tudom hogy, mert én nem tanítottam), a nevét leírja, Linda tanítgatta a betűket is neki olykor, de igazából nem pártolom.
Reggelente már Ő is egyedül választ ruhát, felöltözik szépen, egyedül jár vécére (de csak bejelentés után), zuhanyozik. Nem katonatiszt vagyok, nem kell erre gondolni (bár szoktak ezzel viccelődni), de szerintem fontos, hogy önállóak legyenek és ne kiszolgáltassák magukat.
Sokat fejlődtünk a 8 hónap alatt így jó két hónap szünet után majd izgatottan várjuk az újabb kalandokat ;-)