Egy példás játszótér

Ma az alicante-i reptéri fuvar után véletlenül az ellenkező irányba, délre fordultunk :-)  ( ha kicsit továbbmentünk volna, egyből Ditkééknél kötünk ki :-D )
Ennek köszönhetően fedeztünk fel egy példás játszóteret Santa Pola-ban - azt kell mondjam, ilyet még sehol nem láttam, pedig több ország még több játszóterén megfordultunk.

Zárt park, példátlan tisztaság, szuper játékok

Ez tetszett a gyerekeknek a legjobban

Büfé, padok, asztalok és székek, napernyő.... mi kell még? :-)

Békás játéknak nevezték el; olyan, mint amikor a békának egyik levélről a másikra kell ugrálni de nem szabad leesni és persze mozog is :-)

Praktikus családi hinta, középen a szülők, hogy legyen aki hajtsa a hintát :-)

Reggel már két kertész illetve karbantartó szorgoskodott, mikor érkeztünk. A park felső részében a felnőtteknek kondigépek, amig a kicsik lent játszanak, lehet edzeni :-) Ami ritka mint a fehér holló, az a WC! Ráadásul VIRÁG, mi több ÉLŐ virág volt a vécében, tisztaság, papír, szappan, minden volt - teljesen le voltam döbbenve :-)

A Vera albumában talált Valencia-i játszótér is nagyon bejött, ott több a játék, de nekem eddig ez viszi a pálmát, ha minden szempontból nézem ;-)

Ami elszomorító

Egy-két héttel a novemberi indulásunk előtt, a műholdas csatornákon szörföltem éppen, amikor az egyik német adón Spanyolország ill. az Ibériai-félsziget elsivatagosodásáról volt egy érdekes dokumentumfilm.
Ma, ahogy jöttünk hazafelé Alicante-ból az N332-es úton, újra eszembe jutott a film - Alicante és Benidorm között ordító ugyanis a szárazság, a növények láthatóan szomjaznak, a talaj borzasztó kemény, látszik, hogy több hónapja nem volt eső.

A középkorban majnem a teljes Ibériai-félszigetet erdő borította, napjainkban az ország 2/3 részét súlyos elsivatagosodás fenyegeti. Már a következő években az ország nagy része véglegesen és visszafordíthatatlanul sivataggá válik. Egyperces itt

Kíváncsiságból rákerestem, hogy megtalálom e filmet itt a neten, és részletekben fent is van (ha valakit érdekel,  itt , de német nyelven ).

Pár év, és az egész ország elsivatagosodik. És ez nemcsak a klímaváltozásnak köszönhető, hanem a felelőtlen felhasználásnak.

Golfpályák öntözése vagy mezőgazdasági termelés?

Minden villához medence vagy ivóvíz?

Ez itt a kérdés.

Pénzszerzési lehetőségek egy nyolcéves fantáziájával

A lányom ma a következő két ötlettel állt elő, hogyan legyünk milliomosok :-)

1. A papírpénzeket tegyük be a scannerbe, másoljuk le és nyomtassunk belőle jó sokat

2. Vegyünk valami fajtiszta kutyát, egy fiút és lányt, legyen sok-sok kölyök és adjuk el őket jó pénzért (mert látja az itteni kisállatboltokban, hogy 600-700 EUR-ért kínálnak kutyakölyköt (hm...egész jó üzleti érzéke van, biztos tőlem örökölte :-) )

A lottózunk az már megszokott téma,  mert megígértem neki, hogy ha nyernénk a lottón (de nagyon ritkán lottózunk), akkor kap egy kiskutyát. Úgyhogy ma 4 órán át másról sem tudott beszélni (ma vettünk lottót ugyanis, és ilyenkor ugye ott lebeg a nyerés lehetősége :-) ), csak hogy milyen kutya legyen, mi tetszik nekem, olvassa a kutyalexikonból a kutyák fajtáit, viselkedésre vonatkozó jellemzőket, ami persze tök jó, de nekem már olyan szinten a könyökömön jön ki ez a téma! Azért rendes, mert megnyugtat, hogy Anyának először lakóautót veszünk (ez az álmom), és majd csak utána a kutya :-)

Csak még nem döntöttem el, melyik legyen?

vagy inkább ez??

Addig is megyek dolgozni :-)

Rászoktam, megszoktam, leszoktam

Utunk tervezési fázisában már sokszor gondolkoztam azon, vajon sikerül e leszoknom különböző kényszeres tevékenységeimről, úgy mint: porszívózás naponta több alkalommal ha meglátok egy hajszálat vagy egy morzsát a földön; naponta akár kétszer felmosni; 5 percenként törölgetni a konyhapultot; kávéfőző automata nélkül vajon leszokom e majd a kávéról; az állandó pakolásról és még sorolhatnám. Nos, jelentem, az új élet meghozta a sikert: a kávét leszámítva az összes kényszeremet elhagytam! :-) Sőt, a vártnál hamarabb tudtam a spanyolokhoz hasonló lazaságot átvenni (talán túl hamar???). Simán alszom 9-ig (mivel nem kell oviba-suliba rohanni); a boltban nem pakolom vissza a kosaram tartalmát akkor sem, ha ketten-hárman állnak előttem a pénztárnál (én ezt otthon simán megcsináltam nem egyszer :-D ), nem áll görcsbe a gyomrom akkor sem, ha az előttem lévőnek 5 percig tart a fizetés, míg előguberálja a centeket, sőt, ha én csinálom ugyanezt, nem jár a fejemben, hogy a pénztáros a háta közepére kíván - mert nem teszi (inkább elpakolja nekem a zacsiba a cuccokat, amíg keresgélek). Már sima legyintéssel elintézem, hogy az autószerelő megesküszik, hogy kedden megcsinálja a kocsimat, de még szombat reggelig sem történik semmi. Úgy érzem, jóval gyorsabban tudok idomulni ehhez a "tempóhoz" (?), mint sok, évek óta itt élő német: múlt héten ugyanis egy német srác kiborult az autószerelőnél, hogy miért áll már 3 hete a kocsija szétszedve, mire a szerelő röpke válasszal intézte el: "add el ezt az egzotikus négykerekűt, mert ehhez nem lehet alkatrészt kapni". Szegény kicsit kiborult ettől - azóta eltelt jó egy hét, a kocsi még mindíg ott áll.

Be kell valljam, a tenger az oka mindennek. Jótékonyabb hatással van a stresszre, mint bármi más. Igaz, nyomokban sem véltem magamon felfedezni mióta itt vagyunk, hogy bármi miatt ideges lennék, de a tenger napi látványa olyan szinten megnyugtat, mint semmi más. Fél óra lazulás a vizet nézve - és többet ér, mint bármelyik Elenium, Valeriana (azt hiszem ezek nyugtatók, de nem vagyok járatos benne :-) ); ráadásul garantáltan mentes bármilyen mellékhatástól. Max . függőség alakulhat ki, mert az ember innen el sem akar menni :-)

Nagy szerencse továbbá, hogy a gyerekek is rendkívül jól vették az akadályt, nincs honvágyuk, Linda pont annyira imádja a tengert és mindent, amit itt lehet csinálni, mint én :-) Éppen Patrik az, aki emlegeti néha a "másik otthont", mikor megyünk megint vissza, bár többnyire ez az ottmaradt játékok miatt kerül szóba, vagy ha jönnek-mennek a családtagok, barátok. Újra és újra bebizonyosodik, hogy sokszor mi szülők tartunk jobban egy-egy szituációtól, a gyereknek meg sem kottyan. Pár éve az óvodaváltástól féltünk, és akkor is utólag már nevettünk, hogy nem kellett volna túlparázni, a gyerek rugalmasabb mint gondolnánk. Persze én sem tanulok mindenből, mert most az itteni spanyol iskola-kérdésnél ugyanez a szitu: sorolom magamban az érveket mellette és ellene és én félek, hogy mi lesz, hogy fog beszokni, mikor lesznek új barátnők, hogy fog tanulni amíg egy szót sem ért.... Addig is amíg végre elhatározásra jutok, itthon gyakoroljuk a szorzótáblát: 7x5 az 35, Jancsi bácsi megdöglött :-D (előre is bocsánat, nem én találtam ki...... ).

Itt a nyár!

Melynek legegyértelműbb jele, hogy egyre több emberről kerül le a hosszú nadrág, vastag pulóver és egyéb hacuka és fekszenek ki a medencék mellé fürdőruhában úgy 11 óra után. Tény és való, február végéhez képest teljesen korrekt a hőmérséklet, tűző napon legalább 22-24 foknak érezni. Tavaly, amikor ezekben a napokban éppen Andalúziát jártuk be, szintén hasonlóan jó idő volt - remélem marad is, de igaz ami igaz, ahogy Vera is írja épp blogjában, bizony az eső is elkelne, mert november óta talán ha kétszer hullott pár csepp eső.

Mindenesetre a szép nap örömére leugrottunk kedvenc öblünkbe, az Ambolo-ra, ami szűk 10 perc tőlünk. Persze PONT most nem volt annyira szélcsend, mint amúgy MINDÍG máskor - reklamálta Anyu. Ennek ellenére Linda habozás nélkül fürdőruhára váltott és legalább derékig megmártózott a tengerben :-)

Tegnap Anyuval lementek a Cala Blanca-ra, ami csak 200 m tőlünk. Itt teljesen más a part, tele van kisebb-nagyobb "kráterekkel", melyekben megáll a víz. Az egyik ilyen nagyobb medence tele van sok kis halacskával meg állítólag vizibolhával is (ezt nem tudom, honnan vette). Persze az állatmánia nem nyugszik, most már a Kormi macska és a Szilveszter remeterák&11 társa mellé még feltétlenül legyen halunk is - de ne egy, hanem rögtön kettő, mert ugye párosával szép az élet, egyedül meg unatkozna szegény, mégis legyen egy barátja. Én sajnos nem vagyok vevő az ilyen állatbefogó kísérletekre, úgyhogy a megvalósítás most Lindára és Anyura várt. Ma délután az Ambolo-s napozás után felszerelkezve lementünk a Blanca-ra, hogy befogják a halakat. Összeszedte a műanyag tésztaszűrőt, egy nagyobb hálót (fehérneműmosásra van elrakva), egy ollót, meg egy 5 l-es palackot. A háló köré Anyu egy hajlítható ágat próbált volna eszkábálni, hogy a hálónak ugye legyen tartása; Linda eközben a tésztaszűrővel kergette az őrült tempóban ide-úszó halakat. Én szimplán beleraktam a műanyag flakont hogy megteljen vízzel, de szóltak, hogy ne is reméljem, hogy a halak majd maguktól beleúsznak :-) Mindenesetre jól elszórakoztunk, szerintem az arra sétálók kicsit sem tarthattak minket pszichiátriai esetnek :-D

Igy kell elképzelni a partot

 Tegnap amikor még hajókat is készítettek, azon gondolkodtam, hogy mennyi fantázia és kreativitás szorul a gyerekekbe és gyakorlatilag bármilyen készen kapott játék nélkül is meg tudják oldani, hogy valamivel játszanak vagy készítsenek odaillő cuccot :-) A hajók alapját a parton talált megkeményedett PUR habok adták, ebbe nyomkodtak bele mindenféle pálcikát amiket találtak; a kenu hosszában kettévágott nád szárából készült; a hajóra a csomag illetve az utasok szimpla műanyag kupakba rakott pici csigák voltak :-) Ilyenkor mindíg megfogadom, hogy minek nekem a játékboltban csili-vili játékokat venni, de akik régebb óta ismernek, azok tudják, hogy játékmániás vagyok, főleg, hogy "játékban utaztam" Linda születésétől jó négy éven át. A gyerekszoba inkább hasonlított egy játékboltra, nálunk a játékok jöttek-mentek, szerettem mindent kipróbálni, megismerni. A gyerekek is egészen megszokták, hogy van egy játék, aztán meg hirtelen nincs, kicsit reklamálnak, hogy Anya ezt is eladtad, de ennyivel elintéztük. Próbálnám abba az irányba terelni őket, hogy nem kell végletekig ragaszkodni egy-egy tárgyhoz. Amióta olvastam valahol, hogy "annyi cuccod legyen, hogy 3 óra alatt összepakolhass és továbbállj", azóta előszeretettel vallom magaménak ezt a tézist :-)  

Mennyivel mobilisabb tud lenni az ember, ha nem kell kamionnyi cuccal költözni, hanem befér egy személyautóba! :-)

(Spanyol) nyelvtudás nélkül

Jávea pont az a hely, ahol kiválóan elvan az ember a spanyol nyelv nélkül. Itt eddig akárhova mentem, vagy németül vagy angolul mindig sikerült szót értenem, de persze itt több ezer német és még több ezer angol lakik. Úgyhogy kedvcsinálónak ajánlom a helyet azoknak, akik még nem tudnak spanyolul :-) Vito-mama mesélte szintén tegnap, hogy az egyetlen problémája a közeli hentesükkel van, akik kolumbiai, és se angolul se németül nem tud egy kukkot se, úgyhogy nála azt vezette be, hogy mutogatja magán, hogy éppen milyen testrészt szeretne a húsból - végül is nem rossz az ötlet :-D



Január utolsóelőtti napján, amikor Juditékkal Valenciában éppen a kikötői játszótéren voltunk, történt, hogy drága jószágom nem nyekkent, így ment a telefon az autóklubomnak - ezután is ÖRÖK HÁLÁM a rendkívül jól és hatékonyan működő osztrák-német autóklubnak! -, hogy baj van. :-) Semmi gond, jött is egy óra múlva a szerelő (trélerrel, ha nem lehetne helyszínen orvosolni a hibát), aki bizony egy mukkot sem értett se angolul se németül. Úgyhogy Ő hajtotta, hogy a motor kinyiffant, én meg mondtam, hogy nem, az önindítóval van a gond, fennakad :-) Mindezt persze mutogatással :-) Igaz, amennyire nem értettem Őt, Ő úgy beszélt velem egyre hangosabban, a végén amikor tizedszerre ismételte a mondatot, szó szerint üvöltött - én meg mosolyogtam, hogy attól, hogy hangosabban beszél, még nem fogom érteni :-D Mindemelett teljesen kedves és segítőkész volt a fickó, végül eszébe jutott valami ismerőse, aki beszél angolul, úgyhogy felhívta, átadta a telefont nekem, elmondtam miújság, és megbeszéltük :-) Ő meg megkapta a havertól a fordítást. 2 hét kálvária után kiderült, hogy valóban az önindítóval van a gond - hiába, az ember lánya hasznos infókra tesz szert egy autószerelő mellett, meg amúgy is közelebb áll hozzám a technika, meg a szerszámok, mint a varrógép (ciki :-D ).

Nekem amúgy eddig meglepően jók a tapasztalataim a spanyolokkal, Mindenki nagyon kedves és segítőkész. Szintén kb. 2 hete, amíg Bogi és Linda a Montgó-t mászták meg, mi Patrikkal bementünk Dénia-ba kicsit bóklászni. Persze egyből eszébe jutott a kedvenc cukrászdánk, ami éppen zárva volt. Nosza, kószáltunk egy kicsit, és találtunk is egy helyes kis cukrászdát! Kint a matrica, hogy lehet kártyával fizetni (mert nálam sosincs készpénz :-D ), remek. Megrendeltük, megkaptuk - majd fizetek. Mondja a tulaj (fiatal srác és szintén perfekt angol), hogy sajnos csak 20 EUR felett tud fogadni kártyás fizetést. Mondom, nekem sajnos egy kanyi vasam sincs, kivételesen (nem kivételes eset persze, de ez most más tészta :-) ) szeretnék kártyával. Mire Ő azt javasolta, hogy majd vigyem be másnap vagy amikor arra járok a pénzt. Nagyon bambán nézhettem, és tényleg alig akartam hinni a fülemnek, hogy ma még van ilyen :-) Egy vadidegen helyen, ahol még soha nem láttak, ilyen ajánlatot kapni?! Persze aztán addig erősködtem, míg végül megoldottuk kártyával, de azért maga a gesztus.... :-)

Ez mind-mind Jávea :-)

Kemény tél a Costa Blanca-n

Ma az autószerelőnél egy kisebb német nyelvű társaság verődött össze, és persze rögtön az időjárás - pontosabban az idei kemény tél - volt a beszélgetésünk fő témája. Vittorio, az autószerelő, aki amúgy olasz, de Németországban nőtt fel és 3 éve véglegesítette magát itt Jávea-ban; a felesége szintén német, de édesanyja görög; egy német szingli nő a 60-as éveinek közepén és még egy szintén német idősebb ember beszélgettünk a műhely udvarán. Mivel utóbbi kettő már sok éve élnek itt és gyakorlatilag teljesen elszoktak a minuszoktól, így persze, hogy nekik ebből a szempontból egészen "egzotikus" az idei tél, éjjel-hajnalban egyes helyeken ugyanis 0 fok alá esik a hőmérséklet, ami több mint borzasztó (nekik). Rajtam jót nevettek, mivel ugye nekem ez az első telem itt, és nekem még csoda ez a meleg :-D De mindenesetre mindegyikük tudta, hogy Magyarországon aztán igazán csattogtak a mínuszok az utóbbi két hétben és - 22-26 fok is volt.

Vito-mama (előre is elnézést tőle, de elfelejtettem a nevét, ezért most így fogom nevezni :-) ) elmesélte, hogy Ő 2009 december közepén érkezett "végleg" Németországból, ahol akkor éppen kemény mínuszok voltak, így jól bebugyolálva szállt fel Németországban a repülőre - két harisnya, sok pulóver, sál, sapka, dzseki és minden elképzelhető. A gépe Alicante-ban szállt le, gyorsan kicsomagolta magát a tengernyi meleg ruhából, miután "megcsapta" a meleg szellő, majd a kijáratnál meglepetten nézett a férjére, aki sapkában, sálban - gyakorlatilag éppen csak a szeme látszott ki - várt rá, mondván, dermesztő hideg van :-D ( Ő akkor már egy éve fixen élt itt, előtte pedig mindig 6 hónapot élt kint már '96 óta.  Ezen persze jót mulattunk - hát igen, nekem most még itt meleg van :-)

Múlt héten viszont, amikor Guadalest-be vettük az irányt, valóban láttunk havat is - minimálisat, de mivel relatíve magasan fekszik a falu, igy a környező még magasabb hegyeken bizony megmaradt pár hófolt (sajnos a fényképeken ez nem igazán látszik, úgyhogy ezt most nem tudom illusztrálni).

Mindenesetre aki erre jár, annak hótól függetlenül is érdemes megnézni ezt a tündéri kis falut :-)

Castell Guadalest

Guadalest-ből másik úton indultunk vissza Calpe felé, a CV-70-esen - ez egy viszonylag új építésű út, fantasztikus panorámával.

La Nucia felé visz az út, de mi lekanyarodtunk Polop felé, hogy újra Callosa d'En Sarria felé menjünk. Mivel már messziről nagyon tetszett ez a kis falu, így ide is bekukkantottunk egy órácskára.

A fenti képen az út a temetőhöz vezet - a falu legmagasabb pontja.

A lenti képen látszik, hogy ott voltunk fent a legmagasabb ponton; láttuk a benidormi betondzsungelt - a poklot, ahogy Csaba nevezi :-D és a tengert is, a panoráma igazán páratlan volt!

Callosa-ban én a gyerekekkel beugrottam egy nagyon késői ebédre, egy igazi abszolút spanyolos helyre, ahova turisták alig-alig tévedhetnek be; más vendéglátóhely ugyanis nem volt nyitva már a faluban délután négykor. A menü isteni volt, úgyhogy megérte :-)

Hazafele a hegyeken át mentünk jó kis szerpentinutakon. A részletes Costa Blanca térképünk ugyanis még két "Castell"-t jelölt, gondoltuk ráérünk, de ebből csak az egyiket találtuk meg, a másik romjait talán már eltakarították, vagy nem tudom. Viszont a táj annyira fantasztikus, bár nagyon zord volt, hogy mindenképpen megérte a kerülőt!

Köszönhetően a Ryanair új útvonalainak, április elejétől már Alicante is közvetlenül elérhető Budapestről! :-)

Vendégjárás

Sikerült rögtön a blogírás kezdetén jócskán elmaradnom az írással - mentségemre szolgáljon, hogy január 19-én ugye megérkeztek Juditék, aztán jött Bogi, utána János, és bizony gyakorlatilag egyáltalán nem maradt már idő kiírni magamból a napi aktualitásokat. Az elmúlt közel 4 hét kisebb kellemetlenségeket leszámolva, nagyon jól telt azonban. Élvezzük a természetet, a napsütést, és bár itt is jócskán lehűlt a levegő, azért még mindíg kellemesebb, mint a magyarországi csattogó mínuszok :-) Janka utolsó napon azt hiszem a reptér felé menet megkérdezte Lindától, hogy szeretne e már hazamenni, mire hosszas gondolkodás után az volt a válasz, hogy ha nem fagyna kockásra, akkor esetleg igen.... :-D Mindenesetre az biztos, hogy nagyon jól érzi magát a lánykám és a tenger a szíve csücske lett - mint nekem :-)

Bogival még a Montgó-t is megmászták (753 m, de nem akármilyen terep ám!), ami azért nem kispályás egy 8 éves gyerekkel. Kb. 10 km-es út volt összesen, amiből végül a neheze a lefelemenet volt Dénia felé. Ebből én most sajnos kimaradtam, mert Patrik ugye még nem bírta volna, és csak egy darabig mentünk együtt, de ami késik, nem múlik, időnk még van.

Jánossal a múlt hetet már Calpe-on töltöttük szállodában, leleményességemnek köszönhetően ;-) Igy az itteni környéket is bejártuk, és persze nem maradt ki a Penyal d'Ifach megmászása sem. Linda szerint kispályás volt a Montgó-hoz képest :-)

A szikla felső részén hegyi macskák tanyáznák, kb. úgy, mint Gibraltáron a majmok. 

Ebből persze, megint kimaradtam, de majd egyszer fogom a hátizsákot és felballagok egyedül :-)