2013. április 18., csütörtök

Tengerparti séták

Érdekes, hogy mióta itt vagyunk Spanyolországban, majdnem minden nap megyünk valahova: ha máshova nem, hát le a partra sétálni egyet. Otthon nagyon lustultunk, ritkán, még hétvégén is alig-alig mozdultunk ki, a baráti összejöveteleket leszámítva. Valahogy nem vonzott. De itt a tenger, mindig nyíilik egy virág, minden színes, a gyerekek pedig élvezik a kincskeresést, így ha messzire nem is, de legalább a partra kimegyünk, ami gyalogosan is csak öt perc.










Húsvét óta nyitva vannak a parti chiringuito-k is, amióta süt a nap, azóta megteltek élettel, az angolok a fél napjukat ott töltik. Mert itt zömében bizony angolok telelnek, sokszor nem is hallok spanyol szót séta közben. Ők azok, akik már az első melegebb napon bemerészkednek a tengerbe :-)
Mi még csak max. térdig próbálkoztunk, bár a hullámosabb részeken előfordult, hogy egy nagyobb hullám bizony nyakonlódította a gyerekeket, akik sikítva jönnek, hogy anya, csuromvíz lettem. Ez a kisebbik bajom, a nagyobbik általában az, hogy egy-egy parti sétáról sok kiló szebbnél szebb kővel, mindenféle bottal, náddal, nádi hegedűvel, kagylókkal és ki tudja milyen kincsekkel térnek haza, amit nem győzök pakolni és persze mivel itthon már nem érdekesek ezek, csak amíg begyűjtik, egy idő után ugye megszabadulok tőlük. Én nem vagyok gyűjtögető, már írtam, így az állandó pakolás, hogy mit hova tegyünk, hogy ne legyen útba, sok fejtörést szokott okozni és persze a leglehetetlenebb helyeken találok mindig mindenféle kacatot (számomra kacat csak, persze nekik nem). Van néhány kellék, amit aztán beépítenek a frissen felépített tanyavilágba - ahol nemcsak a tavaly készített istálló, lóugrató található, de van itt LEGO, Playmobil, Icike-Picike világ - hiába, kreatívak a gyerekeim :-) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése