Izgalmas érkezés, még izgalmasabb távozás

Valahogy nagyon éreztem, hogy a mai nap sem lesz "sima ügy".
Már eleve a reggeli-délelőtti kapkodás, hogy a suliba időbe beérjek a mákos gubával, aztán az olasz vendégeim is rámijesztettek, hogy 11-kor indulnak a reptértől és már csak idő kérdése, mikor érnek ide és a lakás még sehogy sem áll. Mindeközben a lengyeljeim a bőröndjeikkel kínlódtak, az utánuk érkező másik lengyelekről azonban semmit sem tudtam, így adtam nekik még 2 órát a lakásban, hogy nyugiban ebédelhessenek, ha az olaszok hamar érnek, max. megcserélem őket és kész. Ehhez képest két óra múlva az olaszok még sehol nem voltak, gondoltam is, hogy na, ezek is eltévedtek, nesze neked útleírás meg google link.... 1-kor gyorsan nekiálltam kitakarítani a lengyeljeim után, viszonylag könnyű dolgom volt, Ők azért nem hagytak disznóólat maguk után :-) 4-re átmentem az angol pasiért a 8 km-re lévő másik lakóparkba, aki mindössze két éjszakát maradt és megmutattam neki ezt is, ahol én vagyok. Az olaszok még mindig nem jelentkeztek be 4 után, és már necces volt, hogy ha 1/2 6-kor indulok a reptérre a nőcsapattal, akkor ideérnek e időben, vagy majd várnak ki tudja meddig. Végül 5 előtt pár perccel leparkoltak a ház előtt - három nő - érdekes fejek ők is, mit ne mondjak :-D Igazából már kinézetre sem igen passzol a társaság....a 200 kg-os vezette a Pandát, szegény alig bírt kimászni belőle. Természetesen angolul két szót sem beszélnek és még a nagyon szerény spanyol szókincsemmel sem jutottunk sokkal előbbre. Azt ugyan próbáltam megérdeklődni, hogy ha 11-kor indultak a reptérről, akkor mi tartott ennyi ideig - közel 6 óráig - ideérni, de erre azt válaszolták, hogy de hát 80 km volt az út! (??!!) Remélem nem késik le a repülőjüket jövő héten...ja és nem mellesleg ők voltak azok, akik foglalni akartak, de nem volt hely, irtam másik időpontot, amire közölték, hogy az nem jó, mert már megvan a repjegyük....Ennyiben is maradtunk, nem volt visszaigazolva a szállás, ehhez képest múlt héten írt az egyik, hogy akkor megerősíti a jelenlétüket az általa írt első időpontban....hát köszi aranyom. Végül sztornó miatt tudtam őket itt elhelyezni, bár esélyes, hogy minden hülyeség miatt majd csengetni fognak...hogy miért nincs napágy a teraszon például, mert a szomszédban meg van. Próbáltam megértetni, hogy ezek magánlakások, minden lakásnak más a tulaja, de nem akarta capito-zni... :-D Én meg amúgy is elviharzottam végre a lengyeleimmel, akik meg a Mama miatt aggódtak. A Mama ugyanis nem volt elérhető, hiába próbáltam többször is hívni, és írtam is Bettynek, hogy rossz érzésem van, a Mama nem lesz ott a reptéren. Mint utóbb kiderült, nem tévedtem :-D
De jöjjenek a részletek. A beszállókártyák náluk voltak, még a Mamáé is - ez utóbbi nem volt jó ötlet, jobb lett volna egy náluk, egy a Mamánál is, de végül is a telefonom és a SIM kártyám miatt úgyis muszáj volt találkoznunk. 6 előtt két perccel viszont megcsörrent a teló és hívott! : most fog indulni Granadából. Ránéztem az órára, másfél óra az út....Malaga-n leszáll, ott vesz jegyet a reptérig, de még megkeresi a buszt, amit vagy megtalál rögtön, vagy nem, és a busz vagy indul rögtön, vagy nem. Mondom a többieknek, hogy ez kicsit necces lesz, de átgondolom. Ha akarják elmegyek Malagára a buszállomásra és ott összeszedem a Mamát, akkor visszajövök vele a reptérre, csak a csomagfeladás miatt kissé húzós időben...vagy a másik verzió, hogy megpróbáljuk nélküle, az Ő beszállókártyájával de útlevél nélkül, meggyőzöm a pult mögött ülő valakit, hogy a csomagnak mennie kell, mert a Mami ki tudja hol kószál, ha nélküle nem megy a csomagfeladás, akkor bizony lekési a gépet. A hölgyike próbált érvelni, hogy neki kell az útlevél, annak az útlevele, akié a beszálló, de akkor újra belekezdtem a sztoriba, és mivel már az utolsó előttiek voltunk így is, és utánunk szinte zárt a csomagfeladás, nagylelkűen belement a dologba. Ez volt a mázlink! :-)
A  Mama ugyanis lapított, hívni nem lehetett, Ő nem hívott. 20.10., 20.15. 20.20.....repülő indulási ideje 21 óra...a securityn meg kígyózó sor. Kapuzárás 20.40. Hurrá. Végül kiírásra került, hogy várható indulás 21.17. Hát, talán ez akkor megment minket..... Én mondtam, hogy itt fogok várni, a Mama beszállójával és némi még kézipoggyászba gyömöszölendő cipővel és dzsekivel a kezemben; a laptop töltőjével (hogy ezt miért nem vitte a laptopjával, az rejtély). A biztonságin már így is ők is csak 20.30 után jutottak át, Mama sehol. Leültem, írogattam mindenkinek a whatsappon, hogy lett egy Mamám a következő hétre és hogy ugye megmondtam és Ők is megmondták, mert a Mama már a télen is lemaradt a gépről Bangkokban, amikor elnézte az időt, és nem állította át ottani időszámításra, hanem maradt a németországi idő szerint... Állítólag az utóbbi 2-3 évben lett ilyen, amióta romlott annak az Alzheimer-es néninek az állapota, akit ápol (mondjuk ezen nem is csodálkozom...).
Ültem hát és csodára vártam, egyedül J biztatott, hogy oda fog érni. Közben muszáj volt elmennem a mosdóba, a telefon folyamatosan a kezemben volt, hogy mikor hív. 20.41. Na, mostmár kész, tuti, mehetek a jövő héten a Mamával Sevilla-ba, meg Cordobába, meg Rondába, elvégre Ő kirándulgatni akart, nem a medence mellett ücsörögni.....És akkor kisétálok a mosdóból, nézek az infopult irányába, és ott van. Nem akartam hinni a szememnek. Odafutok, hogy a csomagot feladtuk, de sietni kell - láthatóan iszonyú ideges, pontosabban a halálnyugalma keveredik némi fura idegességgel (remélem nem kapott szívrohamot). Visszaadta a telómat, benyomta a kézijébe a cuccokat, én közben mondtam, hogy nagyon kevés az esélye, hogy eléri a gépet, mert hosszú a sor a biztonságin, de itt fogok várni, ha lekési, akkor jöjjön oda vissza (hiszen se telefon, semmi nincs nála amin értesíteni tudna).Elrebegett néhány hálás köszönetet, megígérte hogy fog még jönni (hurrá :-D ), kidobálta a halom illatszert, amit mondtam, hogy legkésőbb a biztonságiak dobják majd ki és indult is. Pechje volt, mert persze, hogy szétszedték a bőröndjét, viszont a kijelzőn még mindig nem jelezték a beszállást. Nagyon sokáig vacakoltak vele, mondtam is magamban, hogy ilyen nincs, hogy már itt van és most ezek miatt a szarok miatt fogja lekésni a gépet.
Végül már csak annyit láttam, hogy egy Ryanair-es dolgozóval sietnek el, úgyhogy csak remélni tudom, hogy tényleg a gépen ül és hamarosan leszállnak :-) Hívni senki sem tudott, mivel mindegyiknek le volt merülve a feltöltős telója, és ilyenkor még a roaming miatt én sem tudom hívni, egyből megszakad.
Az információs pultnál kétszer is megkérdeztem, hogy a gate-et lezárták e már, de megnyugtatott a hölgy, hogy még nem. Elvileg 10 percnek elég kell lennie, hogy a secutól odaérjen az ember a kapuig, úgyhogy ebben a tudatban indultam el...a többi meg majd holnap kiderül, ha megírják, hogy a Mama is hazaért ;-)
Természetesen még a további probléma (bár ez már elenyésző) sem maradt el; a másik lengyel vendégpáros, akinek külön kérvényeztem, hogy irja meg mikor érkeznek, hát persze hogy nem irta meg, igy aztán épp a reptéren sétáltam a parkolóházon át, mikor hív, hogy akkor most itt áll a ház előtt, ahogy írtam. Mondom, ez jó, csak ugye azt is írtam, hogy akkor is írjon/hívjon, mikor a reptérről indul. Hát persze hogy nem tette meg, mint ahogy 70% nem teszi meg (olvasni luxus). Elküldtem a boltba, mondtam, hogy 1 óra múlva kb. leszek.
Hazafelé, vezetés közben hasított belém, hogy nekem az ilyen szituk meg "izgalmak" emelik az adrenalinszintemet szerintem, másnak ehhez ugye hullámvasút kell :-D És persze nyilván az adott pillanatban éles a helyzet, de hogy unalmas és egyhangú lenne a munkám, azt nem mondom :-) Kimondottan élvezem. :-)
Itthon a lengyelek tárt karokkal vártak már, nem voltak mérgesek, sőt, tök jó fejek. Először angolul csevegtünk, aztán mikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor átváltott a nő németre (mondjuk nem tudom milyen megfontolásból, bár azt megbeszéltük, hogy én nem beszélek oroszul, pedig te jó ég, hány évig tanultuk a suliban :-D ). Kocsival jöttek, itt laknak Torrevieja környékén és még nem jártak erre. Azt mondta az egyik nő, hogy a magyarok inkább németül beszélnek, de ezt nem tudtam igazán megerősíteni, hiszen a sulikban az angolt nyomatják (én nem tartom jónak a sorrendet személy szerint). Az viszont meglepett, hogy 4 lengyel, tök egyszerű emberek, mindegyik beszél németül és angolul....sőt, valamelyik közülük még oroszul is, és nálam jobban spanyolul ...(ami nem kunszt mondjuk :-D ).
Most viszont, jön két nap nyugalom, és sztem holnap ha a gyerekek kiteszik a lábukat, én bizony visszabújok szundizni egy nagyot, mert az elmúlt két éjjel nem sok alvásidő jött össze ;-)