Ember tervez, gyerek végez tartja az általam átalakított mondás, de most nem a gyerekek "végeznek", hanem Anyukám. Múlt hét kedden illetve az azt követő napokban kártyavárként omlott össze az összes eddigi terv és előkészület a közeli jövőnkkel kapcsolatban, Anyukám ugyanis elég súlyos balesetet szenvedett (mellélépett lépcsőn) és szilánkosra törte a bokáját, de a lehető legrosszabb verzióban (a doki szerint a lábszár alsó része gyakorlatilag szétrobbant, a lágy részek is sérültek). Reméljük a legjobbakat, de a gyógyulás hosszú lesz, ráadásul mindez távol történt tőlünk, így van köztünk 250 km is, ami nehezíti a helyzetet.
Ez van, fogalmam sincs még, hogy lesz, mi lesz, milyen kompromisszumos megoldás létezik. Ma túlvan a 3. műtéten, meg ki tudja még mennyi lesz, és hát nem kell mondanom, milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben.
Minden egy hajszálon (meg a szerencsén) múlik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése