Ez lett a neve a macskának. Szegénykémnek borzasztó girnyó kis vékony lábai vannak, nem mondanám szépségnek, sok napja éhezhetett. Miután tegnap kiderült, hogy magától még nem is nagyon tud enni, ma feltúrtuk a lakást kisebb fecskendezőtűért, hogy majd azzal etetjük. A fecskendezős módszer nem jött be, mert ahhoz ki kell feszíteni a száját, erőszakos meg én nem tudok lenni vele. Igaz, J vállalta az istápot amúgy is, amíg Linda beteg, úgyhogy megy utána mint egy hűséges kiskutya, azt hiszem, Őt tekinti most Anyjának :-) Az ebédet kanálból ette meg végül, kreáltunk egy krumplis-tonhalas-tejes cuccot neki és pépesítettük. Állítólag sok fehérjét kell ennie, masszírozni kell a hasát, meg ilyenek. Tisztára mint egy csecsemő. A neten amúgy teljesen ellentmondásos infók vannak még egy ilyen egyszerű témában is, mint egy kiscica etetése.
Rendes amúgy Vándor, mert elmegy a fa alá kakilni, el is kaparja.
Tegnap este 11-kor még egy jó kis dobozt is kapott kuckónak, ott töltötte az éjszakát. Remélem, hogy a tetőtérben lakó nyestek nem fogják elvinni egyik nap, mint Javea-ban a Kormi cicáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése