Pánik

Este 9-kor Linda felsikított, hogy a tévé/videó mögé beugrott egy sáska. Én nem láttam, hiába nézegettem, de annyi kábel van ott, hogy azzal vigasztaltam magam, hogy onnan úgyse jön ki egy ideig. Persze Ő tovább nyafogott és inkább elment aludni már 9-kor (ez a csoda) csak nehogy véletlenül ráugorjon. Én nagy mellénnyel mondtam, hogy mi a frászt kell félni egy zöld kis vacak valamitől, az is ugyanolyan állat mint a macska, és ha Te azt mondod rá, hogy ronda és gusztustalan, akkor Ő is ezt gondolja Rólad. Vigasztalni próbáltam, hogy a tévé mögül nem fog könnyen kijönni és majd éhenhal, de Linda nem akarta, hogy bent nálunk haljon éhen. Mindenesetre az alvási procedúra ma nagyon könnyen ment - köszönhetően a sáskának :-)
A neheze ezután jött, mert én ennél sokkal jobban irtózom a sáskától, csak nem vallottam be Neki, úgyhogy kénytelen voltam megkeresni, hogy valahogy kitessékeljem. Kimentem a konyhába, hát ott ül a szitámon a tűzhely felett. Próbáltam egy konyharuhával beteríteni messziről, de nem jött össze, viszont ahogy elugrott onnan, én az ijedtségtől szintén hátraugrottam bele egyenesen a lavórba, amiben a teregetésre váró ruhák voltak. Utána leugrott a hűtő elé, de mire a következő rongy földre ért, a sáska megint elugrott és végül az előszobába ugrándozott. Itt nem leltem, úgyhogy feladtam egy időre és gyorsan elmentem zuhanyozni. A felfrissülés végeztével kimentem újra a konyhába, hát ott látom a falon fent az ablak felett. Néztem, hogy valami nem stimmel, mert ez sokkal kisebb sáska, mint az előbbi, úgyhogy már két sáskával kellett megküzdenem. Alig fordítom el a fejem, a nagyobb sáska (bár ki tudja mennyi van még???) ott ül megint a szitán! Gyorsan harmadik konyharuha, de csak félig talál, úgyhogy rádobom még a gatyámat is, sőt, kicsit meg is nyomkodom (micsoda gyilkos hajlamok). De nem mertem már megnézni újra, hogy él-e még. Aztán eszembe jutott, hogy a szúnyogokat én régebben amikor sok volt, mindig összeporszívóztam, úgyhogy előszedtem megint a hosszú csővel és a fenti kicsi sáskát a többi tücsökkel és bogárral szépen beszippantottam, úgyis van már a porzsákban darázs, meg légy, lehet bulizni odabent :-) Próbáltam a tűzhelyen a szitán de nadrág alatt lévő sáskát is beszippantani, de az meg még újra megmoccant, úgyhogy reggelig marad ott. A végén még újraéled.
Az mindenesetre elég különös, hogy ilyen kis piszlicsáré bogaraktól én mennyire tartok, bár a béka és az egér szintén nem tartozik a kedvelt állataim körébe. Emlékszem, amikor a gimiből egy hétre egy sajtgyárba mentünk dolgozni, Camping-sajtokat dobozultunk (nem tudom van e még ilyen) és egyszer csak hatalmasat sikítottam egy egér láttán, összeszaladt mindenki. Egérhez később is volt szerencsém, de az már inkább sci-fi-be illő volt. A javea-i béka-kalandomról szerintem már írtam korábban itt a blogban, az sem volt kispályás. :-)
Én minden további nélkül szóba állok bármilyen kutyával, pacsizom a tigrissel, imádom az elefántokat, még a krokodilt is megsimogatom, csak egerektől, pókoktól és sáskáktól meg tücsköktől mentsen meg a világ. Semmi mástól nem félek :-)