2012. augusztus 29., szerda

Titok

Múlt héten kaptunk két nagy doboz szilvát és bár nekünk is van két szilvafánk, "kínomban" úgy döntöttem, hogy életemben először megpróbálkozom a lekvárral. Valakitől előzőleg hallottam a sütőben készült lekvárról, úgyhogy míg mostam és magoztam a szilvát, mondtam Lindának, hogy gyorsan nézze meg a gugliban, hogy 'szilvalekvár sütőben', mit írnak, meddig és hány fokon kell készíteni. Néhány recept után a mindmegette leírása jött be, beraktam a sütőbe egy jénaiba a szilvát, kockáztatva, hogy a sütőt utána majd 3napig vakarom (legalábbis aki írta a receptet, az vakarta). Az alacsony hőfok önmagában nem mondott semmit, úgyhogy érzék alapján 75-re tettem, aztán hol alacsonyabb, hol magasabb hőfokon sültek a szilvák egészen reggelig. Egész jó illata is lett, kihűlés után kiraktam üvegekbe, gyakorlatilag ennyi volt a móka. Kínáltam a látogatóknak, hogy milyen, azt mondták jó, úgyhogy ezen felbátorodva csináltam a következő adagot. Ezt már rövidebb ideig és magasabb hőfokon - és most, hogy volt összehasonlítási alap (igaz, a szilva fajtája is más volt), egyértelműen az első adag lett jobb. Az én "Murphy-törvényem" amúgy is az, hogy amit először próbálok, az mindig nagyon jól sikerül, a második viszont már feleannyira sem.
A lekvár ettől függetlenül gyorsan fogyott, főleg, hogy cukrosat most nem is veszünk, cukor nélküli lekvár meg ritka mint a fehér holló (vagy szinte megfizethetetlenül drága).
Tegnap úgy döntöttem, hogy teszek még egy harmadik kísérletet is és a nagyszemű, édes szilvánkból ment a sütőbe a harmadik adag, ezúttal este 6-tól reggeli 8-ig 100C-on. Bevallom, nem volt szándékos a közel 14 órás süttetés, mert teljesen elfeledkeztem róla, magyarul a véletlennek köszönhetjük, hogy gyakorlatilag a méregdrága tarpai lekvár ízét sikerült ezzel a hosszú sütéssel produkálnom, amire abszolút büszke vagyok ;-)
Nálam a pálmát ugyanis a tarpai meggy és szilvalekvárja viszi, kóstoljátok meg, egészen elképesztő és nincs benne cukor, a meggyhez is csak kevés biomézet raknak. Ilyen meggylekvár nincs máshol, az tuti. A szilva csak tiszta szilva, minden adalékanyagtól mentes.
De vissza az én szilvalekváromhoz, valami elképesztően finom lett, selymes, olyan nagyon igazi telt szilvaízzel, nagyon édes, pedig egy morzsa cukor nincs benne, és úgy látszik, ezt ilyen sokáig kell aszalni, kb. a harmadára esett össze. Tehát 14 órán át 100 C. Ez a titka :-) Persze a jó minőségű szilva nem elhanyagolható. Én egy kicsit még összeturmixoltam, de épp csak egy-egy pillanatra elindítottam a botmixert, hogy ne egyben legyenek a szilvafelek.
Azt hiszem, el is dugom az üveget, mielőtt lába kél :-)

2 megjegyzés: