2013. július 6., szombat

Ma is majdnem tébolyda

Mára össze kellett szervezni, hogy a lakás, ahol eddig laktunk, ki legyen takarítva és teljesen kész legyen 12-re, ki kellett cuccolni mindent. Egy hétre átjöttünk a régibe, ahol voltunk, úgyhogy most ide-oda fogunk vándorolni, még egyelőre poén az egész. Persze ahova jöttünk ma, ott 11-kor jöttek ki, tehát volt egy szűk órám, mindehhez; közben 11-kor még kicsekkolt a "3-an 3 légtérben-3 teraszon" német csapat, jobb, ha nem is látom őket többet. Óriási hiba volt elárulni, hogy itt lakom, mert a pasi naponta kétszer jött mindenféle hasfájással, hogy mi kell még, és miért nincs a teraszokon napágy, meg ilyenek. Napágy van a medencénél, mondtam, de az nekik nem jó, mert ott vannak mások is; aztán kiderült, mikor ma a mellettük lakó nagyon aranyos magyar család is elment, hogy a pasi a legapróbb zajra is nyitotta az ajtót, hogy mi van. Beszéltük is, hogy az ilyenek menjenek egy lakatlan szigetre nyaralni, ha az is zavarja, hogy a szomszéd lakásba 11-kor esik haza valaki este és ki meri nyitni az ajtót. Most hogy így belegondolok, egyre több német panaszkodott/ik a zajra, ugat a kutya, a szomszéd tologatja a székeket, éjfélkor beszélgetnek a teraszon, meg ilyenek. Hát ez van, nyár van, amúgy is ez Spanyolország, itt éjfélkor még a kicsik is dajdajoznak :-)
Délben jött a telefon, hogy az egyik spanyol család elcserélné a kétszobását nyaralásának hátralévő 2 hetére arra, ahol ez a hármas-német táborozott, úgyhogy kettőnek kellett nekiesni egyszerre takarításügyileg (36 fok van, csak írom). Eszembe jutott snow futásra ösztönzése, aztán gyorsan meggondoltam magam, én sem izzadtam szerintem kevésbé :-D
Ebédre idő ma nem volt, igaz, ebben a melegben étvágyunk sincs. Patrik ugye itt van velem, nagyon jól bírja a gyűrődést. Kicsit rászokott ugyan okoskára és kicsit ciki, hogy jobban kezeli mint én (de legalább valaki ért hozzá a családban). Hat után aztán indultunk a reptérre, elhozni az ismerősöket, akik itt laknak a közelben, gongütésre értem ki oda is, bedobtunk egy kávét, amire nem jutott idő egész nap, aztán úgy 11 előtt sikerült hazaérni, még kiszedni a mosásokat, kiteregetni....És ágyba éjfél előtt lassan sosem kerülünk, igaz, aludni a melegtől se nagyon lehet, meg attól sem, hogy valóban 1-2 ig kint ülnek sokan és dumálnak; most is még szülinapi buli van szembe lent, a gyerekek fociznak, talán hamarosan elcsendesülnek és kidőlnek. Én már kidőltem :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése