2012. december 1., szombat

Kiakadtam



Tanulunk szorgalmasan Lindával, mert ha Itt van J, akkor inkább jövünk-megyünk, kirándulgatunk. A héten előtérbe helyeztük az olvasókönyvet, mert bár imád olvasni és minden mást gond nélkül (értsd: kedvvel) olvas, az olvasókönyv anyagához nagyon nem akaródzott nekiállni. Mivel matekból és nyelvtanból nagyon jól állunk - most a háromjegyű számok összeadásánál tartanak és hihetetlenül gyorsan megy neki -, ezért kénytelenek voltunk elővenni az olvasókönyvet. Megmondom őszintén, mikor elkezdtem olvasni a meséket, kicsit nagyon kiakadtam és egyáltalán nem is csodálkoztam, hogy méla undorral fogta kezébe az olvasókönyvet. Szerintem ezek nem harmadikosoknak való szövegek, és oké, értem én, hogy a magyar nyelvben nagyon szépen árnyaltan tudjuk kifejezni magunkat, de egy csomó olyan szót használnak az olvasókönyvben, amit már én sem tudtam, hogy mit jelent pontosan - egész egyszerűen azért, mert a 21.században nem használjuk őket. És valószínűleg ők sem fogják már soha használni. Bezzeg a kutyalexikont szerintem már betéve tudja, és mindenféle regényt kiolvasott, sok könyvet hoztunk is magunkkal. Ami érdekli, azt mind megjegyzi; lassan tisztában van az összes kutyafajtával (nekem meg olyanokat mesél róla, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen :-D ), melyiket érdemes gyerekes helyre venni, melyiket nem, melyiknek milyen betegsége lehet, ezeket aztán vágja. Vagy ott van a Lovas könyv, az a második elválaszthatatlan jóbarát. Tavaly a tanítónénijük félév után sutba vágta a másodikos olvasókönyvet és szólt a gyerekeknek, hogy vigyék be a kedvenc könyvüket - mi ebből kimaradtunk és végiggyűrtük azt a fránya olvasókönyvet, úgyhogy Linda kérdezte is a tanítónénit idén ősszel, hogy mivel Ő tavaly kivégezte, akkor kaphatna e egy kis engedményt, hogy most meg Ő veszi elő a kedvenc könyvét. Sajnos nem lehetett. :-(  Szerencséje van ám a lányomnak, mert bennem él még elevenen, hogy mennyire utáltam amikor valamit muszáj volt csinálni, úgyhogy sokmindent rá merek bízni, hogy Ő döntse el. Még szerencse, hogy első óta a suli is erre neveli őket: megtanítják, hogy a döntéseikért és tetteikért kizárólag nekik kell viselni a felelősséget. Nem jár büntetés, nincs semmiféle szankció, épp elég, ha utána valamikor az elmulasztott teendő miatt mások előtt kerül kényelmetlen helyzetbe. És ez véleményem szerint sokkal hatásosabb, egy örök életre tanul belőle.


Na, ezt írtam tegnap.

Ma aztán jött a hab a tortán, szintén olvasókönyv, szívem szerint meglincselném az íróját (pontosabban aki a könyvet összeállította, bár nyilván adva volt, hogy mit KELL belerakni), de komolyan. Ez a magyar monda lenne, ami tényleg kiverte nálam a biztosítékot - most komolyan, ez tényleg harmadikosnak, 9 évesnek való? Valóban azt hiszi bárki is, hogy egy ilyen szöveg érdekelni fog egy gyereket? Nem lehetne valami olyat, ami közelebb áll a gyerekekhez és még szívesen is olvasnák? Miért kell megutáltatni ilyenekkel az olvasást? És aztán csodálkozunk, hogy a magyar lakosság 25-30%-a funkcionális analfabéta. Röhej. (Alá tudom ám támasztani, az emberek képtelenek értelmezni azt, amit írok. Pedig én aztán nem írok ám bonyolultan :-) ).
Kérdeztem is izibe egy magyar ismerősömet, aki Németben él már vagy 20 éve, egy kifejezésről, ami aztán a munkafüzetben volt - hogy szerinte mit jelenthet. (Mert a harmadikostól kérdezik, ugye). Na erre Ő is kifakadt - persze nem tudta Ő se, én se. Már korábban beszéltünk róla valami cikk kapcsán, hogy az a baj, hogy a magyar nyelvben sokszor ahhoz, hogy "komolyabbnak" látszódjon valami, olyan nyakatekerten fogalmaznak, hogy még véletlenül se lehessen érteni (tipikus egy-egy hivatal levele általában). Nem lehet egyszerűen?? Miért kell túlbonyolítani, amit nem muszáj? 
Írt is egy jó példát ám épp ma történt : " A fiam, amikor itt volt nálam, talált az interneten egy 1987-es magyar oktatófilmet a trolibuszvezetésről. Ment a film és alatta meg ment a magyar oktató szöveg....azt mondja S. : " azt hallom, hogy magyarul beszél, de nem értem "... én is belehallgattam és tudod, amit mindig mondunk, hogy áltudományosságból otthon még a legegyszerűbb dolgot is olyan körmönfontan magyarázzák meg, hogy lehetőleg senki se értse: pl. a műszerfalon található irányítógomb működésbe léptetésével tudjuk a gépjármű harmonikarendszerű ajtószerkezetének mozgását szabályozni. Amikor ezt lefordítottam S-nek magyarról magyarra, azt mondja, hogy : Hát akkor miért nem azt mondja, hogy nyomjuk be a gombot és kinyílik az ajtó, nem????"

Üzenem aki kitalálja ezt a rakás baromságot, hogy 21. század van, tessék felébredni, a gyerekek számítógépen meg tablet-en nőnek fel, és oké, hogy olvassunk, ezt látják nálunk is, mert mi is sokat olvasunk, a kérdés csak az, hogy MIT. Mondjuk, legyen a Ropi naplója (oké ezzel nem leszek népszerű biztos, de nálunk ezt mindenki imádja a suliban, és a többség egy nap alatt kiolvasta a könyveket!), meg a    Geronimo Stilton könyvek, ezeket olvassák ma KEDVVEL. És itt lenne a lényeg - szerintem. Mert ne hátrafele menjünk már az időben, aki akarja, az majd vegye elő felnőttként a magyar mondákat, de garantálom, hogy ebből 3-4 hét múlva már semmire sem fog emlékezni a gyerekek 90%-a. 
Nekem is ott ment el a kedvem az irodalomtól, amikor az Odüsszeuszt kellett kiolvasni 14 évesen - emészthetetlen egy kamasznak, sokan mondják, nem véletlenül. Meg aztán, az én fejem hatványozottan szelektív, és tényleg csak az marad meg, amit fontosnak ítél. Így működöm és kész. Semmi problémám sincs ám ezzel. :-)

Jól felhúztam magam, na. És persze nem tudom titkolni a gyerek előtt se, igaz, nem is akarom. Ami a szívemen, az a számon. Van, aki meg tudja szokni, van aki nem. Ez van. :-)




2 megjegyzés:

  1. Én az otthoni tananyagot annyira nem ismerem, de kiakadni itt is lehet :-) A spanyol olvasókönyvük pl. egy borzalom külföldi szemmel, mert tele van olyan szavakkal amik nem léteznek, csak varázsigék, értelmetlen ingyom-bingyom tálibe mondókák, ugyen nincsenek mondák és modern űrlényes szöveg, de azért ezt is el lehet rontani rendesen. Persze ebben benne van hogy nem értjük és utólag derül ki, hogy azért mert nincs is értelme, de ez azért elég sok melót ad a szülőnek és gyereknek is.
    A háromjegyű számok összeadása pl. itt már másodikban tananyag, most írtak belőle dolgozatot. Meg oszlopdiagramot rajzolni meg egyéb fontos dolog ami egy 8 éves életéből nem hiányozhat...
    De ez van, annyira nem izgatom magam, majd megérik rá és megtanulja. A mondákat is szívesen olvassa ha eljön az ideje. Addig meg kiderítem mi az a Ropi naplója :-)

    VálaszTörlés
  2. Akkor ebben hasonlít a magyarra :-)
    Nektek más sztem az anyag mint a spanyol államiban, nekem a barinőm fia ugye Mijas-ban 3.-os, de én kiakadtam, hogy még a 21:7 nem megy, ennyire nem kellene pikk-pakk vágni? Irtad már, hogy elég hajtós a sulitok, emlékszem, hát nem örülnék bevallom. Rakás felesleg (nekem) :-)
    Angolul Diary of a Wimpy Kid, imádják a gyerekek, mind a hármat kiolvasta Linda egy-egy nap alatt meg most a filmet is megnézte az első részt :-)

    VálaszTörlés