2012. december 24., hétfő

Last minute jelentés

Reggel nem volt erőm felkelni, mert Linda átköltözött hozzánk és egész éjjel rugdosott, képtelenség volt aludni. Végül nehezen, de a hótakarítás után 10-kor sikerült elindulni, hogy beszerezzem az általam használhatónak ítélt fenyőfát (nem bízom másra, sajnálom, mert nekem nem mindegy, milyen a formája). Először elrongyoltam halat venni, mert még az sem volt, lazac már elfogyott (gondoltam egyszer áldozom rá itt is), maradt a harcsafilé, elég jól néz ki. Utána irány az Auchan, utolsó nap jól leakcióztak mindent, amúgy is bajban volt a Jézuska, hogy Patriknak mit hozzon, úgyhogy úgy döntött, hogy lesz ott még választék, majd ma eldönti ;-) Ez a feladat kipipálva, megoldódott, rohantom tovább a fáért a szokásos helyre. Mondom, mit szeretnék, kis fát, ne legyen nagyobb nálam, mondja, mennyi. Na mondom, akkor egyezzünk meg valami jobb ajánlatban. Erre mondja a srác, hogy Ők ezért sokat dolgoztak, és elvből nem adják olcsóbban. Mondom okés, de nekem is vannak elveim, hogy nem fogok nyolcezerért fát venni két hétre, úgyhogy ha nem megy és inkább kidobják, hát legyen, fogtam magam és elmentem. Csakhogy nem volt egyszerű, mert fa  aztán sehol nem volt, 1-kor a kertészetben sem voltak hajlandóak 9 alatt adni, 6-ért meg olyan volt, amit ha ingyen adnak sem kell. Irány végig a főút, fa sehol, már vésztelefonokat eregettem, hogy fát kell szerezni mert nincs. Még 2 előtt utolsó kör Auchan, mert persze még hiányzott valami (és még egy csomót el is felejtettem), aztán azt mondtam, nincs vesztenivalóm, visszamegyek az első helyre, aztán veszem amennyiért kapom a fát. Fa nélkül mégsem lehetünk. Odamegyek, sehol senki, de 4-5 fa kirakva. Jön egy srác, kérdezi, hol vannak, mondom sehol senki, lakat fent. Felhívom J-t, hogy ide ki vannak rakva fák, vigyük, sehol senki :-) A srác elindul a másik épület felé, aztán talált is valakit, kérdezi, mennyit adok a fáért, biztos megegyezünk. Mondom, nagyon max. 3-at, mondja egyből jó, válasszak. Király, J mindjárt itt, de a fa az úristennek se fog a kocsiba férni, mert kétszer olyan magas mint én. Volt is ám dolga vele rendesen, mondta is, inkább az Országház előtti fát vállalja legközelebb :-D
Nagy nehezen betuszkoltuk a fát a nappaliba, a szokásos helyen persze esélye sem volt, úgyhogy a másik végébe került és a tavalyi csenevész műfa után idén együtt közösen a gyerekekkel díszítettük fel a fát. Gyönyörű normandiai fenyő, frissen vágott , közben karácsonyi dalokat hallgattunk és egészen elérzékenyültem, hogy bizony a Karácsony mégiscsak igazi fával Karácsony és kell a hideg, és még kicsi hó is van kint a kertünkben, úgyhogy úgy tűnik, egész jól alakulnak a dolgok :-)
A fa csodaszép lett, idén piros és arany díszítést kapott és a gyerekek is, én is megállapítottam, hogy ez közös életünk eddigi legszebb fája! :-)

1 megjegyzés: