A hetünk a pakolás jegyében telt, bár megint áldottam magam, hogy nincs sok cuccunk, így szerintem egyáltalán nem volt vészes. Egyedül játékból volt az ingerszintemnél több, de az a gyerekek reszortja volt, hogy mi maradhat ott, és mi jöjjön Magyarországra. 3 csomagunk szállítócéggel jön, a többit kézipoggyászban hoztuk. "Hála" a Wizz új kézipoggyász-szabályainak, ami jó a Ryanair-nek, azután a Wizz-nél fizetni kell. Mivel a repjegyünk BCN-BUD viszonylatra mindössze kerek 5 EUR volt fejenként, úgy döntöttem, hogy a +10 EUR még kibírható :-D (Ryanair 96 EUR négyünknek)
Pénteken búcsút vettünk Costa del Sol-tól, biztonságos helyen, felügyelet alá helyezve a kocsit felültünk a vonatra, ami kivisz a reptérre. Ez kalandos volt, mert az automatánál kapkodtam, hogy megvegyem a jegyet, ugyanis jött a vonat, de még épp elértük és felpattantunk. Persze fent eszembe jutott, hogy gyereknek nem vettem jegyet (6 év alatt nem kell), és úristen mi lesz, ha jönne valaki ellenőrizni. 2 megálló után leszálltunk, úgyis volt még bőven időnk, és kicsit körülményesen, de sikerült megvenni a jegyet (nincs amúgy külön gyerekjegy, teljesen elfelejtettem, pedig már mentünk kétszer ezen a vonaton). Hurrá, vissza a vonatra - ami tiszta, van rajta vécé és azt hiszem még wifi is (legalábbis többen pötyögtek).
A reptéren kiszálltunk, mentünk fel a mozgólépcsőn, ahol megeszi az automata a jegyet aztán vissza is adja. Viszont gáz van, mert én kétszer akarom lehúzni, hiszen két felnőttet vettem, és jön az ellenőr meg a biztonságis, nézi a jegyet, hogy ez csak egy, nem kettő :-) Mondom, én pedig biza kettőt vettem és 3.30-at fizettem. Kis gondolkodás után mondom, hogy úgy néz ki, hogy ottfelejtettem a másik jegyet az automatában. Mindketten mosolyognak (!!!!!), átengedik a párom, és mondják, hogy nincs semmi baj, miközben én még ötször elnézést kérek. És persze arra gondolok, hogy mit szólna Budapesten a metrón egy ellenőr ilyen helyzetben. De ezt nem írom le :-)
A reptéren a sec-en simán beengedtek a fél liter vízzel, nem kellett kiönteni, csak mondom, hogy a gyerekeknek lesz, a nő bólintott, rendben. Király. Csupa jó dolog :-)
22.10-kor szálltunk fel, úgyhogy időnk volt bőven, gyerekek üzleteket néztek, vacsiztunk. Minden rendben ment, bár azt kicsit furcsállottuk, hogy a tenger felé szálltunk fel és egyáltalán nem éreztük, hogy fordult volna a gép észak felé, úgyhogy vigyorogtunk egymásra, hogy na, megyünk Afrikába.
Én majd elaludtam már 11-kor, de Patriknak be nem állt a szája, folyamatosan kérdezgetett, beszélt, én meg bóbiskoltam és félálomban válaszoltam. Aztán határozottan nekiállt, hogy márpedig számoljunk kettesével, aztán tizesével - fél 12-kor. Agyrém :-)
Amikor végre megláttuk Barcelonát fentről és gyönyörködtünk a fényekben, alig 5 perccel azelőtt, hogy a pilóta letette a kereket, Patrik beájult. Persze muszáj volt felrázni, végül is nem volt gond, kész hős, és mindkét gyerek nagyon fegyelmezetten veszi ezeket a kisebb kellemetlenségeket is.
Mivel éjfél után érkeztünk és késést is kalkuláltunk, így úgy döntöttem, hogy nem fogunk még éjjel hotelbe mászkálni, hogy aztán 5-kor keljünk és cuccoljunk 4 óra alvás után, maradunk a reptéren :-)) A gyerekek eleve jó bulinak tartották, én meg tudtam, hogy a fény ellenére jól lehet aludni, mert nem karfásak a székek. Úgyhogy szépen többiekkel egyetemben eldőltünk - volna, de Patrik a játszótér láttán feléledt, biztos örültek a már alvók a kurjongatásainak. Azért 1 körül csak elnyomta az álom és mindenki jól aludt, engem kivéve. Kicsit féltettem a csomagokat, bár ráraktam a kezem, Patrik kezét fogtam, J meg Lindáét. 4 után aztán szorgalmasan egész sokat sikerült aludnom, 5 előtt meg kezdődött az élet - meg is lepődtem, hogy úristen, előbb még üres volt minden, következő ébredésnél meg tele a terminál.
Végül majdnem 8-ig sikerült aludni, akkor átsétáltunk a gate-hez. A Wizz gépe késett, de a lemaradást a pilóta jól behozta, mert majdnem fél órával később indultunk és így is 15 perccel előbb érkeztünk. Mondjuk az ereszkedés igen sportosra sikeredett, úgy megindultunk le, hogy a szívem megint a torkomban dobogott :-) Lindának nagyon tetszett viszont az út, nagyon élvezte, azt mondta, ez volt eddig a legjobb :-)
Itthon várt az ónos eső, szürkeség, köd, meg miegymás, de felkészítettem ám magam, teljesen más érzésekkel jöttem most, mint nyáron. Persze, nem mondom, hogy nem volt egy kis "gyomorszájon rúgás"-érzés, mikor jöttünk befele a reptértől - eszembe is jutottak Linda szavai, amikor még a vonaton a reptér felé azt mondta, hogy "Magyarországon minden olyan kopott". Milyen igaza van. A kontraszt kb. olyan volt, mint amikor Marokkóban vonatoztunk Casablanca-ba a reptérről.
Sok időnk nem volt gondolkodni, Anyu finom ebéddel várt minket, aztán meg rohantunk is, mert Lindát születésnapi buliba várta Csenge. Nem tudták a lányok, hogy ott lesz, így Lindát egy hatalmas ajándékzacsiban vitte be a szobába Csaba - volt is nagy öröm :-)))
Az mondjuk érdekes, hogy persze nagyon-nagyon örült a barátnőknek, de ma már, hogy "csak" itthon voltunk, úgy mondogatta, hogy nem olyan színes itt a környezet, meg milyen sötét van (4 után sötét van, ez nagyon rossz), és persze megy a hasonlítgatás folyton :-) Mi jobb itt, mi jobb ott.
Én most nem zuhantam magamba, mint nyáron, örülök persze családnak meg a barátoknak, tegnap jó volt belecsöppeni/folytatni világmegváltó beszélgetéseinket, de azért maga a környezeti összhatás nagyon le tud húzni ám. Igyekszem nem gondolni rá, elvégre alig 1 hónap, és megyek Barcelona-ba :-)
Addig meg élvezem azokat az apróságokat, amik nincsenek Spanyolországban ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése