2013. július 21., vasárnap

A csótányok repülnek

Múltkor volt egy kis reklamáció az egyik lakásnál, hogy büdös a matrac a kihúzható ágyon, nem lehet rajta aludni. Bár nekem igazán érzékeny, kifinomult orrom van, kivételesen nem éreztem semmit. A huzat mosva volt még a tulaj által, mikor kiköltözött a hosszútávú bérlő, eleve azt mondták, hogy nem kell mit takarítani, mert megcsinálták (hahaha, tele volt a lakás kutyaszőrrel, mert az bérlőnek kutyája is volt.). Röviden a lényeg, végül lett új matrac, de a régit nem akarták a vendégek a lakásban hagyni, ezért kínomban kiraktam a folyósóra. A legközelebbi alkalomkor már nem teljesen ott volt a matrac, valaki lejjebb vitte a lépcsőn egy félemeletnyit, bár sajnos nem tűnt el. Pedig jobb lett volna.
Tegnap mentünk megint a lakásba, és úgy voltam vele, hogy ha már nem kell senkinek, betuszkolom a szekrénybe. Mivel most 3 napot Kriszti is itt van velem, így könnyebbnek tűnt, ha ketten szuszakoljuk be. El is indultunk szépen felfele, én a felső, Ő az alsó végét fogva, majd egyszer csak megszólalt hogy állj, mert ott van egy csótány rajta. Na nekem sem kellett több, sikítva dobtam el a matracot (egy társasházban a 4. emeleten sikítani ahol visszhangzik minden....mindenesetre meglepő módon senki nem jött ki, hogy mégis mi történt.  A matrac így elterülve feküdt a bejárati ajtó előtt, blokkolva két másik lakásból távozni szándékozókat is. Egy ideig vártunk, én mondtam Krisztinek, hogy ezt neki kéne orvosolni, mert kettőnk közül Ő a nagy állatbarát és amúgy sem akarta megölni, de sajnos közölte, hogy hát jöhet hernyó meg béka, meg mit tudom én mi, egyedül a csótányt azt nem annyira szereti. Tovább vártunk, azt mondta, erőt gyűjt. Mikor rászánta magát végre, akkor hirtelen nem látta sehol a kedves kis példányt (kb. 8-10 cm lehetett), de ahogy megmozdította a  matracot, megint előkerült a dög. Újabb taktika kellett, hogyan szabaduljunk meg tőle. Kriszti kitalálta, hogy mivel nem szeretné megölni, inkább kerítsünk valamit, amibe valahogy beletereli. A bögre-tányér kombi nem jött be, túl kicsi volt a bögre. Mi hátravonultunk Patrikkal zárt ajtók mögé, szegény Krisztit meg kizártam a folyósóra a csótánnyal. Végül egy lábost választott, amit óvatosan a dög feneke alá tolt, megbeszélte vele, hogy ne meressze az antennáit és rácsapta a lábos tetejét és diadalittasan hozta be a lakásba, hogy akkor kiteszi a mezőre. Abban a reményben, hogy végül is megmentette az életét, kiengedte a 4. emeleti ablakból a kert felé, elrepült végre és egyeztettük, hogy talán a csótány nem annyira okos és nem fog visszajönni liften a 4.emeletre, sőt, még az ajtószámot sem jegyezte meg. Én ezt kétkedve fogadtam, mert hát a kutya is visszatalál szag alapján, sőt, a macska is, de végül abban maradtunk,  hogy kizárt, hogy annyira intelligens legyen. Nos, majd kiderül.

1 megjegyzés:

  1. :-) Nekem pókiszonyom van, a csótány igen undormány egy lény, de én simán agyoncsapom vagy ha túl vagy, valami seprűvel elsepregetem.

    VálaszTörlés