2013. február 13., szerda

Kezdodo klausztrofobia Romaban

Reggel 8-kor kezdtem pislogni, de ugy ereztem, hogy moccanni sem birok - Apu mar boven tett-vett, persze jo hangosan, de mondjuk tenyleg ideje volt kelni. A szokasos izomlaz megint jott, a kave sem repult sajnos az agyamba, kelni kellett erte. Ugy 9.30-kor sikerult elindulni. Mara nem terveztunk annyi setat, hanem megbeszeltuk, hogy veszunk 1 napos jegyet 6 EUR-ert es kimetrozzuk-villamosozzuk magunkat. Eloszor a Vatikanba indultunk, viszont annyira sokan voltak a metron, hogy az elsore fel se fertunk. Itt kezdodott a panikom a sok ember lattan, de agyilag ilyenkor probalom programozni magam, hogy nincs semmi gond - elvegre tenyleg soha nem volt gond, igaz, soha nem is utazom szinte metron (Barcelona-ban nem volt semmi bajom). A tegnapi salata ugy viselkedett a gyomromban, mintha a beleimet valaki mosogatorongy-szeruen csavarni ki, ez parosult a tomegiszonnyal, ugyhogy ha ket megallo utan nem sikerult volna leulni, tuti ott ajulok el, annyira nagy volt a nyomas a fejemben (nem fajt semmi, csak nyomott egy furcsa szedules-szeruvel). Mondtam, hogy vissza nem lesz metro - ennyi volt Romaban a metros kaland.
A Szent Peter bazilikaba ugy lehet most bejutni, mint a repteren a secu-n - atvilagitas, kapu. Nem emlekszem, hogy 2006-ban is igy lett volna, vagy nagyon feledekeny vagyok. Az idonk gyonyoru volt, kabatot be is csomagoltam. A kupolaba nem mentunk fel, miutan akkor jutott eszunkbe, mikor kijottunk, es ujra sorba kellett volna allni a rontgennel.
Innen lesetaltunk az Angyalvarhoz, de kozben bedobtunk egy kavet, piheno gyanant. Nem terveztunk belepos programokat, mert annyi a kinti latnivalo is, hogy most elso korben azokat akartuk megnezni. Persze itt annyi a latnivalo, hogy mindig valami keresztezi az ember utjat, ugyhogy az Angyalvartol nem egyenesen Trastevere vettuk az iranyt, hanem elobb Pza. Navona, majd onnan vegre villamosra szalltunk. Besetaltunk a Santa Maria di Trastevere templomig, elveztuk a kis utcakat - szerintem nagyon hangulatos, nekem bejon - majd kerestunk egy ettermet, de itt mar nalam eleg nagy volt a baj hasfajas ugyben. Azert az ebedet megkockaztattam, majd villamosoztunk egyet, hogy hasznaljuk ki a jegyet, ha mar vettuk :-)
Lindanak megigertem, hogy megnezzuk a Pantheon-t, mert emlegette, de oda ma sem jutottunk el, mert ahogy atsetaltunk a Tiberina-n, megint latnivalok sokasagaba csoppentunk: ott van a tuloldalon a Zsinagoga, aztan beljebb a Portico Ottavia, es persze onnan megint kinalja magat ha tovabbtekintunk jobbra a Colosseo, balra meg a Vittorio Emanuel emlekmu. Felnyargaltunk hat a lepcson, de liftet mar nem vallaltuk, de fel-fentrol gyonyoru a kilatas. Mar kezdett lemenni a nap, de elolrol is mindenkeppen fotozni akartam meg, ugyhogy lassan futolepes lett belole.
Itt aztan buszra szalltunk, lementunk a Colosseo-ig, korbejartuk - mar minden zarva volt. Bevartuk a 3-as villamost, metrot kizartam (itt meg), aztan a Porta Maggiore-nal sikeresen es gyorsan atszalltunk az 5-os villamosra: a cel a Palazzo del Freddi volt, amit ajanlottak mint nagyon jo fagyizot a Roma-forumban. Nem csalodtunk, bar Apu szerint inkabb vasuti restire hasonlitott a "fagyizo", ahol ma pont felaron volt a fagyi, de a kave 0.90-ert (normal ar) tokeletes valasztas volt. Majd fotok lesznek utolag - errol is.
Mindenesetre sokan voltak, tehat eleg ismertek lehetnek es mindenfele regmultba nyulo plakatok is voltak kint a falon, hogy hova merre szallitottak a fagyibol. Mivel nemileg ertek a fagyihoz, ha nem ajanlottak volna, akkor tuti nem itt kostolok fagyit, ugy ranezesre legalabbis :-) De izre jo volt, Milano-ban es Marbella-ban azonban (sajnos?) sokkal jobb.
A fagyi utan nekialltunk varni a buszt, amirol kiderult felesleges varakozas utan, hogy csak ejjel jar - hurra. Meg jo, hogy kapcsoltam. Ugyhogy maradt a Termini, ott megkerdeztuk, melyik busz megy a Trevihez, mert azt este azert latni kell ugye. Nem voltak sokan, mint anno 2006 novemberben, gondolom a hideg miatt, bar itt nem tud olyan hideg lenni, hogy akar csak egy fotot sikeruljon ugy csinalni, hogy nem log bele ketlabu - ez van, ezt itt el kell fogadni azt hiszem.
A St. Peter-ben amugy volt egy japan par, akik kozul a no mindig bepozolt egy szobor vagy kep elott, es elhessegette maga mellol az embereket is, nehogy belelogjanak a kepbe, mindezt megspekelve egy kezi fesulkodessel: mikor otodszor lattuk a pozolast, mar rohognunk kellett, azt sem ertem, miert kell egy ilyen mualkatas ele beallni  - meg a teren ertheto, de a szobor meg festmeny elott??
Vissza a Trevihez, itt megint pechunk volt a busszal, mert nem jott, jo sokat vartunk, aztan mondtam lesz ami lesz, menjunk el egy megallot valamelyikkel es ott atszallunk a metrora, csak tulelem (tuleltem, mint latszik).
Arra gondoltam, hogy sokszor Bp-en ki voltam akadva milyen fejek jarnak az utcan, de szerintem Roma utan a budapesti utazokozonseg megvaltas lenne :-D
Roma osszefoglalva gyonyoru, meg tudom erteni azokat, akiknek szerelme ez a varos - el nem tudnam kepzelni azonban, hogy itt eljek akar csak egy honapig. Hektikus es nagyon kaotikus varos, mig Spanyolorszag nekem valahol feluton van Nemetorszag es Olaszorszag kozott, ami pont kellemes, ez mar a masik veglet. Tomenytelen hajlektalan, keregeto, nem lattunk (meg) kellemes kertvarosi reszeket (azaz lattunk, de ott is csak tarsashazakat). Nem birnam ki ilyen helyen, ez biztos. Sok fert a ket napba, es meg van egy napunk de ennyi boven eleg is, jol fog esni a Pest megyei kis "falu" "itt semmi sem tortenik" nyugalma :-)

1 megjegyzés:

  1. Én olyan rég voltam, 1998-ban, hogy már nem sok rémlik, jó lenne még egyszer menni, de párom is volt már és nem nagyon akar kétszer ugyanoda menni.

    VálaszTörlés