2013. február 1., péntek

Megfigyelős

Az egyedül utazásnak van még egy olyan nagy előnye, hogy menet közben - járművön, utcán, étteremben, bárhol - sokkal jobban "látom" a körülöttem pergő filmet.

1. Ami feltűnt már korábban is, de most Olaszországban különösen, hogy a nőkből sokkal nagyobb önbizalom sugárzik, mint mondjuk Magyarországon. Ezt nem csak én látom így. Itthon ha valaki nem 50 kg és nem 85-58-93 paraméterekkel rendelkezik, az szinte eltemetheti magát (jó, persze nem). Kint meg simán belefér, hogy egy nő 90 kg-val is miniszoknyát vesz fel és senki nem fog ujjal mutogatni rá, hogy fúj. Nem látom a nőkben azt a frusztrációt, amit viszont itthon igen és akik úgy viselik magukat a felpolcolt push up melltartóban, hogy gyakorlatilag egy láthatatlan tábla lóg rajtuk a következő felirattal: "én vagyok a legszebb".   Ugyanakkor a tábla mögött valójában sokszor egy depressziós, ideges valaki körvonalazódik ki, csak jobban kell figyelni a mozdulatokra, arckifejezésekre, hogy mennyire nem önmagukat adják egyesek.
Ez jutott eszembe, amikor ezt olvastam a minap:

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek. Paulo Coelho

2. Spanyolországban, Olaszországban a rendőrök valahogy sokkal természetesebben viselkednek és bármelyik idegen országban ha úgy adódik, szó nélkül odamegyek megkérdezni valamit egy rendőrtől is. Most Mallorcán történt, hogy beültem egy kávézóba, ami a rendőrök törzshelye lehetett, jöttek, cserélték egymást, mögöttem lévő asztalnál ültek le és köszöntek (!!) kimondottan az én asztalomhoz fordulva, de másoknak is. Írtam, hogy Palma-n két helyen is megállítottak németek, hogy kirabolták őket és adjak kölcsön pénzt - kiváncsi voltam, hogy ez ilyen elterjedt csali erre, és gondoltam, hogy a pincérnő jól beszél németül, épp ott állt köztem és a rendőrök között, hát megkérdeztem rajta keresztül - vagyis tolmácsolt. A rendőr készségesen válaszolt felém fordulva, majd amikor elment, újra köszönt.
Megérkezek Ferihegyre két nappal később, előttem két rendőr jön ki egy ajtón és süt rajtuk a felsőbbrendűség "én rendőr vagyok".  Mo.-on a rendőrrel kapcsolatban kialakult egy olyan asszociációm, hogy büntetni akar és megmutatni, ki Ő - szerintem ezzel nem vagyok egyedül, mástól is ezt hallom.
Sok éve Monaco-ban történt, hogy egy helyen kikanyarodtam balra, sikeresen szembe a forgalommal (nem volt jól kitáblázva). Nem történt abszolút semmi, nem voltam "Geisterfahrer", rögtön észrevettem, de a rendőr ott termett, leállította a forgalmat, megállított és csak annyit mondott, hogy máskor jobban figyeljek és megvárta, míg átkúszom a helyes sávba. Ennyit a különbség érzékeltetéséről.

3. Válság ide vagy oda, olyan nyomott közhangulatot az utcán sehol nem érzek, mint Magyarországon. Mondjuk sok helyen nem mozgok itt, max. a boltba megyek, de ott általában nyűglődnek az emberek, panaszkodnak, árad belőlük a sok negatív energia - míg lehet persze, hogy Olaszországban és Spanyolországban nem értem, amit mondanak, de feltételezem, hogy ha mosolyognak és nevetgélnek beszélgetés közben mondjuk a pénztárossal, akkor nem arról esik éppen szó, hogy már megint túlórázni kell mert a Gizi nem jött be vagy a főnök éppen cseszteti az alkalmazottakat. Ez a panaszkodósdi elég tipikus magyar tulajdonság.

Ennyi mediterrán élmény után igazán kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz északon - mennyivel másabbak a svédek mint mondjuk a németek. Holnap irány Malmö! :-)





2 megjegyzés:

  1. Igen, nekem is vannak ilyen tapasztalataim. Barcelonában rossz helyen szálltunk ki a metróból, eggyel továbbmentünk és beszálltunk a másik irányba menőre, de arra nem volt érvényes a jegy (több, mint tíz éve volt már, nem emlékszem pontosan, de valami hasonló volt), jött az ellenőr és magyaráztuk neki angolul, hogy mi van, nevetve elengedett, Magyarországon meg is vernek akár.
    Ja és Mexikóban meg eltévedtünk egy városban és valami ünnep miatt útlezárások voltak és megkérdeztük a rendőrt, hogyan jutunk ki, erre mondta, hogy az túl bonyolult, majd ők kivezetnek, csak menjünk utánuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apuék nem találták tavalyelőtt Valenciában a reptér bejáratát (pontosabban az autópályáró a kijárót, kicsit hülyén volt a tábla), erre a harmadik kör után motorosrendőrök vezették őket oda :-)
      Engem 1x állított meg rendőr, hogy le volt csúszva a vállamon a bizt. öv, és akkor sem büntetett meg, csak szólt.
      Ég és föld, az itthoni viszonyokhoz hasonlítva.

      Törlés