Andalúz faluk - Castellar, Jimena, Gaucin

Szombat délután már remélni lehetett, hogy ma végre megszűnik a 4 napja tartó eső és ki lehet mozdulni, úgy igazán. Szerencsére nem csalódtunk, vasárnap reggel 1/2 11-kor gyönyörű napsütéses időre ébredtem. Persze már nem vagyunk jó formában, és nem tudunk reggel 7-kor elindulni kirándulni, mint ahogy tettük közel 10 éve Provence-ban, hogy minél többet lássunk, de azért úgy fél 1-körül sikerült. Felszerelkezve kellő munícióval - értsd: alma, őszibarackkrémleves, "speciális" rántott hús közvetlenül indulás előtt fagyasztóból kivéve + speckó kenyerünk + még desszertnek piskótatekercs - háromfogásos menüvel készültem :-) és kellő nyűglődés után kocsiba vágtuk magunkat és a megcéloztuk Castellar de la Frontera-t.

Első benyomásra szinte németes rendezettség, a fű az összes ház előtt szabályosan kb. 2 centisre nyírva. Nuevo Castellar, az újabb rész, többnyire alacsony, max. kétszintes házakkal rendelkezik, a falun átvezető sugárút mindkét oldalon gondozott növények és virágok. A központi park játszótérrel hangulatos, a két kis étterem szinte tele volt helyiekkel.

Innen kb. 9 km még a vár és a régi falu, fel szerpentinúton a hegyre. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy láttuk meg a Guadarranque víztározót.

A vár pedig első ránézésre elnyerte a tetszésünket - pontosabban, a belső utcák hangulata volt igazán lenyűgőző. El is gondolkoztam, hogy én nagyon szívesen mennék vissza a múltba, akár 200-300 évet, nem hiányozna sem a mobil, a tévé, semmi film vagy ilyesmi. Talán még a kocsit is tudnám nélkülözni, ha lenne lovam, az egyetlen, ami elengedhetetlen lenne számomra, az a laptop és az internet :-D Tudom tudom, ez a függőség - de ahogy olvasok másokat, legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül ;-)

A várnézés után elfogyasztottuk az ebédünket és indultunk tovább - a nem tervezett úton. Mondván, ne ugyanarra menjünk haza, mint ahol jöttünk. Sok választás nem volt, így maradt az út Jimena de la Frontera és Gaucinon keresztül vissza Manilvába és onnan már csak 4 km vagyunk.

Elhagyva Los Angeles-t ( :-D )  megpillantottuk Jimena várát (ez nem  volt jelölve a térképen, úgyhogy úgy döntöttünk, megnézzük).

Felmentünk kocsival a lehető legmagasabb pontig, mert a gyerekek már így is nyűglődtek, aztán gyalog folytattuk. Persze az út le volt zárva (az egyik), ki is írták, hogy  a vár felújításával majd jövő év szeptemberre készülnek el. De amíg nincs 10méter magas fal, addig nekünk (vagyis főleg J-nek) semmi sem lehetetlen, úgyhogy kerülőúton egy ló kerülgetésével azért csak felmentünk.

A várból persze további távlatok illetve kirándulási lehetőségek kacérkodtak velünk. J le akart menni a sziklákhoz és a völgybe, de a gyerekek miatt én nemet mondtam. Hiába győzködött, hogy csak fél óra míg leérünk, én már elég jól ismerem az időérzékét, meg a terep is keményebbnek tűnt, úgyhogy végül megegyeztünk, hogy mi lemegyünk a térre játszóterezni, Ő meg lemegy szétnézni. Mondanom sem kell, hogy mint majdnem mindig, nekem lett igazam - 2 órán át volt távol és persze belátta (utólag), hogy a terep tényleg nem lett volna alkalmas.

Ezért a szikláért ment amúgy, a völgy szerintem a képek alapján semmi extra.

Sikerült jó későn elindulni, így már ment le a nap, mire Gaucin-ba értünk. Nagy kár, mert jó lett volna még itt is sétálgatni, nagyon hangulatos volt a falu. Persze vár itt is volt, és bár ki volt írva, hogy szeptemberig este 8-ig van nyitva, hiába mentünk fel, zárva volt :-( Nem mondom, hogy megmondtam előre, még lent, pedig megmondtam előre :-)

Este 9 volt, mire hazaértünk. A gyerekek végigszenvedték a hazautat olyan kérdésekkel, hogy mikor érünk már haza, hány perc, éhenhalnak, hullafáradtak, stb., ehhez képest ahogy becipeltük őket - igen, cipeltük, szó szerint - fura mód egyből feléledtek, megtámadtak a gépeinket, és egyből beültek játszani "csak 5 percre", elfelejtették, hogy éhenhalnak és majd' el akarnak aludni.... A gyerekek már csak ilyenek :-)