Végül is én magamban 10 órai indulást programoztam és ez sikerült is, hajszálpontosan. Gyönyörű napfény, kék ég, fürdőcucc bepakolva, ebéd, gyümölcs minden készen.
Utunkat Algeciras-nál a Toys'Rus keresztezte, úgyhogy muszáj volt megállnunk, mert a gyerekek már ezer éve nem jártak játékboltban - csak nézelődni persze ;-) J addig elment a Media Markt-ba.
Tarifára érkezvén először az Óvárosban sétáltunk egyet, de piszkosul fújt a szél - itt amúgy mindig fúj, van kb. évi 4 nap amikor szélcsend van. Nemhiába a kite-szörfösök paradicsoma.
A város hangulatát imádom, még mindig, olyan nagyon spanyolos, olyan igazi. Szűk kis utcákon bóklászolni, bekukkantani a szebbnél-szebb kapualjakba, nézni a sok kis kézműves tárgyakat áruló üzletek kirakatát.....
Ráadásul most sikerült először bejutnunk a várba, ami korábban mindig zárva volt.
Kardigán nélkül azonban itt szétfagytunk, meg már ebédidő is volt, a gyerekek meg nyúztak, hogy menjünk a homokdűnékhez, úgyhogy átkerekeztünk Punta Paloma felé. Úgy tűnt nekem is, Lindának is, hogy a homok sokkal több, mint áprilisban volt.
Először gyorsan megkajáltunk, de a sült hús, amit tegnap sütöttem és lefagyasztottam, hogy ebédidőre majd szépen kienged, ha reggel kiveszem indulás előtt - még fagyos volt kicsit. Úgyhogy a fóliával együtt szépen kiraktam a kocsi tetejére, és pillanatok alatt meg is melegedett - igaz némi homok is társult a husihoz :-)
Aztán felmentünk persze a legmagasabb pontra, csúszkáltak egy sort a gyerekek, de sikítottak is, hogy "csíp" a homok - kiderült, hogy annyira fújt a szél, hogy a homokszemcsék ahogy a testfelülethez értek, szó szerint mintha csípés lett volna. Kigyönyörködtük magunkat, majd mentünk tovább. Punta Paloma "zsákutca" amúgy, korábban katonai terület volt, de sok magánház is van a területen, kicsit fura az egész, mert nincs normál út csak földút. Összevissza vannak a házak is, alig lehet megtalálni, hogy hol lehet lesétálni a partra, mert mindenhol sorompó van meg kerítés. Azért mégis összejött, egy csodás kis helyen találtuk magunkat. A gyerekek jókedvűen rohangáltak meg rajzoltak a homokba, a szél ellenére viszont úgy megkapott minket a nap, csak lestünk.
Így néz ki a "bejárata" ennek a résznek:
Hazafelé úton megálltunk egy kilátópontnál, ahonnan most sokkal jobban át lehetett látni Afrikába, mint délelőtt:
Algeciras-nál újra megálltunk persze shoppingolni, van egy sokkal nagyobb Carrefour mint itt Estepona-ban, úgyhogy sikerült is elvacakolnunk az időt. Pedig utálok vásárolni :-)
A gyerekek a kocsiban vacsiztak, mert meg voltam győződve róla, hogy bealszanak a fáradtságtól, ehhez képest még simán végignéztek egy mesét az ágyban.... Hiába, ők mindig jobban bírják, mint én :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése