Nemnövekedés

Pár éve már olvastam róla a neten, de idén újra előtérbe került a téma, amikor Öcsém is linkelt nekem egy cikket és megpróbálta felvázolni, hogy milyen buli, ha az ember csak egy napot dolgozik egy héten, a többi időben viszont "él". Nem fogok belemenni most elmagyarázni a lényegét, aki akar, utána tud nézni. A barátaimmal gyakorlatilag osztjuk, hogy "ez a jövő", és ez a spanyol út is - én úgy érzem - erre próbál rávezetni. Pár napja olvastam egy blogban, hogy az évek során az ember mennyi felesleges dolgot halmoz fel, amiről úgy gondolja, hogy szüksége van rá, aztán egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy semmit sem jelent és simán meg tud válni tőle. Persze a mai világ elhiteti velünk, hogy a boldogságunk attól függ, hogy hány kütyünk van otthon és mekkora tévén nézzük a legújabb 3D filmet, így hát nyilván nehéz ennek hátat fordítani. Ráadásul ha az ember "elcsábul" az egyikre, akkor egy idő után rájön, hogy ahhoz, hogy azt a bizonyos valamit kellően ki tudja használni/élvezni, ahhoz még néhány kiegészítőre is szükség van és máris végeláthatatlanul azért gürcölünk, hogy ezeket a tárgyakat megszerezzük. Nem mondom, hogy én teljesen radikális tudnék lenni, de Krisztivel sokat beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy olyan "világ", ahol önfenntartóak vagyunk, nem másoknak dolgozunk, hanem magunknak és mindeközben úgy élünk, hogy még örömünk is van benne. Amit én nem tudok kizárni az életemből, az az autó - az igazán radikálisak kerékpárral járnak :-D -, de nekem az autó szabadságot jelent, amivel bárhova eljuthatok, és bár volt barátnőm, aki meg akart győzni, hogy valójában ez is függőség és az ember még szabadabb két lábon, azért erről jódarabig senki nem fog tudni meggyőzni, azt hiszem. Mindenesetre a ketyerék tényleg nem érdekelnek, mindent addig használok, amíg működik, és szerintem tök jó lenne, ha mindenki így tenné, nem lenne ennyi szemét se. Lassan  már a mobilról is le fogok szokni szerintem, mert minden fillérért kár, amit valami telefontársaságnak kiadok és persze amiért keményen meg kell dolgozni, másrészről én tényleg nem nagyon tudok telefonálni, mert a fülem folyton fáj, ezért inkább kihangosítom. Az egyetlen, amiben váltani "kell" néha, az a számítógép és persze net is kell, na enélkül nem tudok létezni, de talán ez a kevéske elvárás megbocsájtható. De szerintem jó úton vagyok egy új világ felé ;-)