Totálkárosak

Reggel szikrázó napsütésben és 24 fokban indultunk le - egy órát nyerve már 10-kor(!!!) - Tarifa felé. Punto Palománál kezdtük, jó két órán át heverésztünk fent a homokon, a gyerekek rajzoltak a homokba, építgettek, csúzdáztak. Első alkalom, hogy szinte szélcsend volt, emiatt azonban egy kiteszörfös sem volt lent a playa-n. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy míg az első fél órában viszonylag egyedül voltunk, valahogy utána mindenki arra a részre húzódott, ahol mi is letelepedtünk. Jöttek közeliek bobbal, meg hócsuszkával, de még a bernáthegyi is élvezte, ahogy rohan lefele a homokban a lejtőn :-)

Innen én három  gyerekkel külön mentem tovább Barbate-ra, kiváncsi voltam, hogy vajon most is melegebb e az az öböl, mint áprilisban. Juditék Gergővel addig bementek Tarifára szétnézni. Mi nem csalódtunk :-) Bár a homokban senki nem volt, nemhogy az óceánban, a lányok egyből fürdőruhára váltottak és rohantak be a vízbe. Jókat ugrándoztak, élvezték, ahogy hátulról meglöki őket a hullám. A víz melegebb volt mint eddig bárhol máshol, és nem sokkal utánunk mások is a habokba vetették magukat.

Bár már éreztem,  hogy sok lesz a napból, Judit közben telefonált, hogy végeztek és mégis feljönnének Hozzánk, hiszen naplementéig van még bőven időnk. Igen ám, de közben egy felhőben elbújt a nap, egyből jóval hűvösebb lett, úgyhogy muszáj volt felöltözni. Közben a lányok még építkeztek:

Az ötletet pedig egyből magáévá tette egy spanyol család is, amin a lányok háborogtak egy kicsit :-)

Bár eredetileg úgy terveztem magamban, hogy még Cabo Faro Trafalgar-t is megnézzük, végül eléggé eltelt az idő, és mire Juditék is megérkeztek, már igencsak későre járt. Mivel a lányoknak még be lett ígérve egy cukizás Vejerben,  még oda is el kellett jutnunk. Igen ám, de útközben egy gyönyörű helyen megállásra késztetett minket a naplemente, úgyhogy sikerült itt is sétálnunk egy órácskát. A teljes sétaút amúgy 7.2 km lett volna - jól éreztük, hogy olyan végeláthatatlannak tűnik :-)

Végül jó későn, már sötétben értünk Vejer-be. A társaság egyik fele éhes volt, a lányok a cukrászdába akartak menni, de már mindenki hullafáradt volt. Én persze nem emlékeztem hajszálpontosan, hogy melyik utcában is volt a cuki, de azért végül csak belebotlottunk :-) Még nyitva is volt, amire igazán nem számítottunk, de meglepően nagy élet volt Vejer-ben. Sajnálom, hogy egy komolyabb sétára már nem futotta, mert nagyon hangulatos!

Ahogy hazaértünk végre 10 után, Judit megjegyezte, hogy úgy érzi magát, mint aki egy autóversenyben a high level szintet teljesítette - na ezen könnyesre nevettük magunkat :-D Ő vezetett ugyanis utánam a Citrom C3-ban. Zoli meg hozzátette, hogy az a különbség, hogy itt csak egy élet van :-)  Amúgy meg nem vezettem gyorsan, egyszerűen más a tempónk :-)

Azt hiszem, a következő napot itthoni pihenéssel kell töltenünk, mert már mind a négy gyerek fellázadt, hogy minden nap csak mászkálunk és ők lazulni szeretnének :-)