Gyönyörű napunk Rondában

Hétfő este egyeztettünk, hogy nagyon szép időt mondanak keddre, menjünk Rondába. Kedden reggel igyekeztünk összeszedni korán a négy gyereket, felpakoltunk kellő kajával, mivel Juditéknál a Gergő is ételallergiás, de Ő tejre, és egy hangyányi tejszármazék sem lehet semmiben. Éttermi kajálás duplán kilőve, bár meglepve vettem észre múltkor, mikor Tündiékkel Puerto Banus-ban sétáltunk, hogy már van olyan étterem, ahol gluténmentes olasz kajákat kínálnak, sőt, a Mercadona-ban gluténmentes fagyasztott félkész pizza is kapható. Eddig az ilyen ételallergia témában Spanyolo. viszi a pálmát (az ismertek közül).
A Marbella alatt felkanyarodó A397-es úton mentünk fel, kemény hegyi út, vicces táblákkal - folyamatosan kanyarog de 80-as tábla van kirakva, meg ilyenek. Tanultam a tavaszi parkolási mizériából, úgyhogy nem Rondát megkerülve, hanem rögtön az Óváros szélén néztünk parkolóhelyet és gyakorlatilag rögtön találtunk is (Calle de San Acacio) és egy játszótér is van, körben parkolóhelyek ill. az utcák. Sétánkat igy az Óvárosból kezdtük. A 4 gyerek 3 rolleren szokásos módon, kellő zajt csapva a jó kis macskaköves szűk utcákon :-)

Harmadszorra is ugyanolyan bájosak, elbűvölőek a szűk kis utcák, a kapualjak; a nyitott ajtókon át újra és újra rácsodálkozom, hogy a spanyoloknál szinte állandósult szokás, hogy az asztalra kirakva sok-sok fénykép emlékezteti őket nap mint nap a családra. Mindegy, melyik faluban vagy városban járunk, szinte mindenhol ezt láttuk!

A Bikaviadal Aréna Rondában a legrégebbi egész Spanyolországban. Ma már ritkán tartanak itt bikaviadalt. Juditék bementek a gyerekekkel, van két múzeum is.

Innen már csak egy ugrás a sétálóutca, a legjobb fagyissal. Sajnos azonban már messziről láttuk, hogy nincsenek kitéve székek és asztalok, és igen, sajnos a fagyizó bezárt. Olyannnyira, hogy az üzletet árulják :-( Linda nagyon el volt keseredve, de másik helyen nem volt szimpi fagyi, úgyhogy visszamentünk a "galambos térre" és egy cukrászdában vettünk sütit, meg beültünk egy capuccinora. Rettentő meleg volt, nekem már az elviselhetőség határát súrolta, a gyerekek mentek is fürdeni a szökőkútba :-)

Míg a csajok a téren lövöldöztek a kamerával jobbra-balra, addig a fiúk "szereltek" :-)

Délután 4-kor még simán félpucéros meleg volt, persze elpilledtünk, de még vissza is kellett menni a kocsikhoz. Kisétáltunk még az "erkélyre" is, amitől messziről nézve mindig libabőrös leszek és kiráz a hideg, de Judit is mondta, hogy olyan "bizonytalan" a lába, ha kimerészkedik rá :-D

Persze le kellett még menni kocsival, hogy a völgyből is lássuk. Talán majd legközelebb jut idő rá, hogy kicsit sétáljunk is ott, lemenjünk a vízeséshez.

Azt hiszem, Rondát nem lehet megunni, akárhányszor megyünk :-)

Persze a banda még az egész napos városnézés után sem volt kellően fáradt ahhoz, hogy hazajövetel után elég legyen a vacsora meg a zuhi, és mi úgy képzeltük, hogy bedőlnek az ágyba - de Ők nem így képzelték :-) Nagy nehezen azonban csak elaludtak, mi meg leültünk dumcsizni a szokásos Malaga Dulce társaságában  :-) Király egy nap volt! ;-)