Városnézés kisgyerek(ek)kel

 Mindenkinek problémás egy gyerekkel egy városnéző túra, hát még kettővel. Bár egészen a tavalyi évig minden nyáron (nyár elején, amikor még Németországban javában tartott a suli) vidámparkos túrákat szerveztünk rájuk való tekintettel, azért 7-8 év után elég volt, és már vágytunk rá, hogy mi is lássunk valamit. Pontosabban azért ez így nem teljesen igaz, mert a másfél-két hetes körutakba beszuszakoltunk egy-egy városnézést is. Linda már egyéves korától a legegyszerűbb, csak Mo-on kapható 2600 Ft-os műanyag motorral járta a várost vagy éppen babakocsiban, bár abból már 6 hónapos korában igyekezett kifelé, nem volt biztos megoldás, meg melyik gyerek tud egész napon át nyugisan ülni? Patrik születésével  valahogy egyszerűbb lett az egész, mert a két gyerek két motoron gurulta be az általunk kiszemelt helyeket. Így tudtuk elérni, hogy mondjuk a Schönbrunn-i kastély bejárása az állatkerttől a kastélyig se okozzon problémát, mert P már 9 hósan ment már, 1,5 évesen meg a lejtő se nagyon izgatta és cumival a szájában  - jó volt ám fogvédőnek! :-) - ment 30 km/h-val lefele. Persze azért néha kaptunk szemrehányó pillantásokat, hogy felelőtlen szülők lennénk, de én mindig bíztam a gyerekben, nem paráztam felette és soha nem is esett, hogy nagy baj lett volna belőle. Aztán kétévesen kapta a futóbiciklit, Linda áttért a rollerre meg a biciklire, és ez a kettő elengedhetetlen tartozéka lett a kirándulásainknak. Nyűglődés csak akkor volt, ha valamiért nem volt guruló eszköz nálunk. Tavaly P megtanult kétkerekezni egy nap alatt - ehhez nagyon jó ám előzőleg a futóbicikli, mert sokkal jobb az egyensúlyérzéke aztán -, de azt kinőtte, és most nem akartunk még két biciklit beszerezni, úgyhogy maradt a roller. Ma már P is szinte ugyanolyan jól rollerezik mint Linda, úgyhogy ma délután Estepona-ban mi 2 km-t gyalogoltunk, ők meg szerintem minimum 6 km-t rollereztek.
Persze ez még nem biztosíték arra, hogy a gyerekek kellően kifáradnak, de nekünk bizonyított, mert az egész napos városnézéseket is könnyedén kibírják nyafogás nélkül. Versenyeznek, lejtőn gurulnak, szökőkutakat kerülgetnek, mi én pedig teljes hangerővel kiabálunk az utca egyik végéből a másikba, hogy VIGYÁZZ, el ne üsd a bácsit! :-)