2012. október 26., péntek

Felrobbantam :-)

Két napja szakad az eső, úgyhogy 7en bezárva a négy gyerekkel szerintem már mindannyiunkat frusztrál. Tegnap filmnézős napot tartottunk, a gyerekeket bezavartuk a gyerekszobába mesét nézni, mi meg kint a nappaliban nyomtuk Judittal. Este már legalább bort is lehetett inni hozzá :-)
Mára, hogy ne otthon üljünk, megbeszéltük Krisztivel, hogy feljövünk Mijas-ba, péntek lévén nem kell a fiúknak másnapra tanulni, így tudnak játszani egy nagyot, előtte meg Benalmadena-ban útba ejtjük a Butterfly Park-ot. Elég nehezen és későn sikerült elindulni, későn kelt a lányos csapat, későn reggeliztünk, aztán leültek a Halloween maszkokat készítgetni. 1 előtt azért csak kifordultunk az ajtón, és végre elindultunk. Nem sokáig, mert bár éreztem, hogy tankolni kéne, valahogy a mutató semmit sem jelzett, be se villant. Így történt, hogy Estepona-t elhagyva egyszer csak éreztem, hogy az autó már csak lendületből gurul, de üzemanyag egy szál se. Tiszta mázli, hogy pont jött egy kis tábla, benzinkút 1000m, gondoltam idáig már csak elgurulok - sikerült is :-) Leemeltem a pisztolyt, erre jön ki a gázolaj, azt se tudtam hirtelen, mit csináljak, ment szanaszét, mire végre ki tudtam szedni a pöcköt. Mentem be reklamálni, hogy mi történt, de hát spanyol nélkül  sokra nem mentem vele, csak hajtogatták, hogy fizessek. Na, itt szakadt el a cérna, hogy miért fizessek, mikor nem az én hibámból történt ami történt, és mondtam, hogy nézzük vissza a kamerát, mert azon egyértelműen látszik és hát Juditék is látták, hogy egyből leemelés után ömlött az olaj. Persze hajthatatlanok voltak, úgyhogy nem az összeg bosszantott, hanem maga a tény, hogy rám akarták fogni, hogy én nyomtam a pisztolyt és azért történt az egész. Ilyenkor elkezdek csapkodni :-) Mondtam is, huszonkét éve tankolok, nehogy már ne tudjak tankolni, soha senkit nem engedtem a kocsi közelébe tankoláskor. Persze, hiába. Úgyhogy kissé őrjöngve szálltam be a kocsiba és mentünk tovább a parkig, ahol bevittem a gyerekeket de én nem mentem be, hogy kicsit a tenger látványától a sztyupánál lehiggadjak.
A park kicsi, így elég hamar kijöttek és mentünk tovább Mijasba, megint szakadó esőben és jó nagy ködben. Mivel Krisztiék előtt ugye nem lehet lerakni a kocsit, ezért külön műsor volt, hogy megálltunk, átszálltak a gyerekek, Zolival megbeszéltük, hogy megvár a kútnál, míg visszajövök, hogy az ajtóban tehessem le a gyerekeket, ne ázzanak el. Igen ám, de valami félreértés miatt jött mögöttem, közben Kriszti kiabált mikor meglátott, hogy pont kihozza a fiúkat a suliból, mindjárt jön. Végül a csapat elgyalogolt Krisztiék házáig, mert pont abbahagyta a vízözön, Zoli meg lerakta a kocsit, és mikor kifordultam, hogy megyek parkolóhelyet keresni, akkor egyszer csak ott állt a sarkon én meg gyorsan mondtam, hogy kicsit fel és be balra :-) Na, itt jött a következő gond, mert mikor sétáltam vissza, akkor vettem észre, hogy egy utca helyett kettő van balra :-D Vajon melyiken ment végül? Megérkeztem Krisztiékhez, Zoli sehol, így gyors lepakolás után elindultunk megkeresni az elveszett embert, akinél épp se egy fillér, se egy telefon nem volt.
Lementünk, a kocsit megtaláltuk, de ott nem volt, agyaltunk, hogy visszamenjünk e a benzinkútra, hiszen először úgy beszéltük meg. Végül elindultunk a "központ" felé, hátha.... és akkor megtörtént a csoda, ott állt a sarkon, ahonnan én  kiszóltam a kocsiból, hogy hova menjen :-)
Most azon gondolkodunk, hogy vajon lesz e még egy harmadik "action" - ha már három a magyar igazság :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése