2012. október 20., szombat

A nagy nap

A nagy napon a tervek szerint lementünk Tarifára a dűnéknékhez, a Playa Valdevaqueros-ra, szerintem az egyik legszebb partszakasz Tarifa felett. Egész héten néztük Tündiékkel az időjárást és szomorkodtak, hogy eső lesz, de én mondtam, hogy nem lesz :-) Reggel megnéztük, és enyhe esőt írt, de délutánra végül egész kellemes lett és 3-kor elindultunk a fotózásra. A fények végül egész jók voltak, 5 után befutottak Krisztiék is,   készült jó sok kép, egyik jobb mint a másik - hiába, profi fotósokkal van dolgunk ugye ;-)
Itt átvettem + két gyereket, Kevét és Noel-t, bevállaltam őket egy hétvége erejéig, nem  tudván, mire vállalkozom :-) Még bementünk Tarifára is, a hangulatos kis utcákba az 5 gyerekkel. Az út zengett persze, mire átterelgettük őket az Óvároson. Hazafele úton Algecirasnál beugrottunk a nemszeretem Mekibe, jobb híján, mivel churros-t már késő este sehol nem találtunk, de ez nagy hiba volt. Iszonyú tömeg, hatalmas hangzavar, 5 gyereket szem előtt tartani - de megoldottuk :-) Nagy jó találmány, itt láttam először, hogy a pénztárak előtt van két Easy Order masina, így a képernyőn megrendelhető a kaja (óriási sor állt és lassan haladtunk), úgyhogy én fogékony vagyok az újdonságokra, gyorsan pötyögtem mit kérek, kártyával lehetett ott fizetni, és már állhatok is a sor elejére! :-) Mire kijöttünk, persze elkezdett szakadni az eső, aztán hol esett, hol nem hazáig, jó későn, 10 után értünk haza. Gyerekeket egyből tereltem zuhanyozni, a lakás meg úszott a homoktól, mert a zsebek persze telementek homokkal. Kitalálták, hogy öten alszanak együtt, na, ez külön móka volt. A gyerekszobába átvittünk még egy ágyat, így három ágyon összetolva aludt az 5 gyerek :-) (fotók később lesznek!). Én nagyon irigykedtem, hogy milyen jó buli ez, nekem ez gyerekkoromban nem volt divat :-( Nekik meg ezek a legmaradandóbb élmények. Ugráltak még egy sort az ágyon, hát nem mondom, hogy könnyű volt őket lecsillapítani, kellett egy kis hangerő ;-) Mivel Keve folyamatosan dumált, így Őt a szigor kivezényelte a szobából, de szó nélkül vette és elaludt a másik szobában. Ami hiba volt, hogy én nem kint a nappaliban feküdtem le, hanem a 4 gyerek szobájában Patrik mellé bekucorodtam a szekrényre préselődve, na, semmit sem sikerült aludni. Patrik folyamatosan rugdosott, Linda nyögött, Kitti cuppogott, valami hang mindig volt :-D
Reggeli után engedélyeztem egy mesét, hogy addig is kis nyugi legyen, majd hamarosan elköszöntünk Tündiéktől a mielőbbi viszontlátás reményében :-) Alig léptek ki az ajtón, megérkeztek Juditék Budapestről kissé álomkórosan, mivel hajnali 3-kor keltek.
 Most tehát holnap estig 6 gyerek van itt egy kupacban, úgyhogy nekik ez nagyon buli, mi meg majd jól leisszuk magunkat, biztos ami biztos alapon :-)

1 megjegyzés:

  1. Huh, most néztem csk be a nyaralás óta hozzád. Hát gyártottál rendesen, lesz mit visszaolvasnom, de amíg a magam új bejegyzéseit gyártom a nayralásról, addig nem sok esélyt látok erre és addig meg még többet írsz. :-) De már a képek is ingerelnek, hogy olvashassam.

    VálaszTörlés