Tegnap, miközben Bettyvel tapas-oztunk, újra felmerült a számlabefizetés kérdése és megállapítottuk, hogy logikátlanabb már nem is lehetne ennek a menete.
Elmű=Endesa itt. Ahol laktunk októbertől március közepéig, a tulajdonos megszüntette a bankszámláját, ezért többet nem tudták onnan levonni az összeget. Sejtette, hogy gond lehet esetleg, de kivártunk. Postaládakulcsuk sem volt még, így hiába küldtek volna bármit, nem jutottam volna hozzá. Aztán kb. 2 héttel a beköltözés után, miután jelezte a tulaj, hogy átvehetem a kulcsot a portán és nézzem is meg rögtön a leveleket, szólt az admin nő, hogy éppen ma reggel kapcsolták ki az áramot. Gyorsan kinyitottam a postaládát, kihalásztam a számlákat, irány Estepona az Endesa irodába. Erről már írtam, hogy végül is gyorsan elintézték és délutánra volt már áram, de azért furfang van a dologban, ami végül a Vízművek=Acosol esetében derült ki.
Az Acosol-nál szintén a bankszámlaadatok voltak megadva.
A felszólítólevél felszólított a késedelemre, de nem volt semmiféle csekk vagy kód.
Aztán jött több felszólító számla - hiába. Mivel az iroda messze volt, nem mentem el. Levélre napokig nem reagáltak - angolul.
Valamikor januárban Laciékat kértem már meg, hogy esetleg fizessék be a postán. Nem lehetett.
Később kiderült, miután én is elmentem a postára, hogy nincs szerződésük az Acosol-lal, nem lehet ott befizetni.
De akkor hol?
Unicaja bank. Szuper, akkor irány a bank.
A bankban közölték, hogy számlát befizetni kizárólag kedden és csütörtökön lehet 10.30-tól 12.30-ig (vagy 11.30).
Oké, új kör, kedden 10.30 bank.
Lehúzza az ügyintéző a kódot és közli, hogy nem lehet befizetni, mert lejárt a felszólítás határideje (WTF?!)
Új levélre várok.
Új levél megjött, de közben otthon voltunk február végén, így ez a felszólítási határidő is lejárt, viszont későbbi számlát végre ki tudtam fizetni.
Március közepétől visszamentünk a "telephelyre", így a postaládanézegetés elmaradt.
Közben megint jött felszólító, aminek megint lejárt a határideje.
Levél ment, válasz sokára jött, hogy kártyával is be tudom fizetni.
Felmegyek az Acosol honlapjára, kikeresem milyen számokat kell megadni, hogy azonosítani lehessen a befizetést, beírok 99 számjegyet - mire kiköpi, hogy nem lehet befizetni már, mert lejárt a határidő.
Telefon. "Angol nyelvhez kérjük nyomja meg a 2-es gombot". Megnyomom, spanyolul jelentkezik, no english, sorry, mondja a nő a túlfelen, később.
Később nem veszi fel.
14-től szieszta.
Másnap újra. Siker, de a 3. helyre kapcsolnak, mire sikerül kifizetni.
Ezek után senki ne szidja a magyar rendszert :-)
2014. július 9., szerda
2014. július 6., vasárnap
Más világ
Lassan 3 hete "gyerekmentes" vagyok; hazavittük őket június 19-én, majd én visszajöttem két napra rá. Eredetileg 2 hétre tervezve, de 3 lett belőle - utána én is hazamegyek ezúttal és a nyár nagyobb részét otthon fogom tölteni.
Kihasználva azonban az időt, Bettyvel azon meditáltunk, hogy ha már így adódott, menjünk át egynapos kirándulásra Ceuta-ra vagy Tangierba. Ceuta Spanyolországhoz tartozik de az afrikai kontinensen, viszont nincs túl nagy különbség a szárazföldhöz képest. Az összes leírás szerint egyértelműen Tangier volt az, amit a legtöbben ajánlották - már csak a különbségek miatt is.
Végül a befutó Tangiert lett és kettes női csapatunkhoz Laci is csatlakozott (hogy vigyázzon ránk :-D ).
A kompjegy a Tarifa felé vezető út egyik kis benzinkút melletti bódéjában volt a legolcsóbb; neten vásárolva hármunknak kb. 47 EUR-val lett volna több. Eleve, a csak kompjegy drágább, mint a csoportosan szervezett egynapos út, így lett a befutó az Intershipping: az odaút napja és időpontja fix, a visszaút nyitott. Leegyeztettük, hogy a csoporttal együtt megyünk, busszal körbevisznek, aztán be a Medina-ba; ebéd után további séta, majd mi nem megyünk a többiekkel a komphoz, hanem még mászkálunk.
A 10-órás kompot választottuk, ehhez is 7 előtt kellett kelni; 8.15-kor vettük fel Bettyt Linean, útközben megvettük a jegyet Algecirasnál és irány Tarifa. Persze a parkolás ott sosem egyszerű, kellett tenni jó néhány kört, így is végül a fizetős maradt. Pechünkre viszont max. 2 óra volt engedélyezve, be sem lehetett dobni több pénzt - 12-14 óráig (addig kell fizetni szombaton) "lógtunk" és reménykedtünk hát, hogy nem jár arra ellenőr.
A kikötőben a kapott papírra kaptuk meg a jegyeket és a matricát, hogy melyik csoporthoz tartozunk - ennek csak odaát volt jelentősége. Aki nem akar vezetőt, de olcsóbb jegyet, az lefoglal egy ilyen egynaposat, aztán megy külön és szimplán nem rak ki semmit, név szerint senkit nem fognak várni a túloldalon.
Beszállás után betoltuk a reggeli szendvicseketlegyen minek kijönnie ha nagyon dobálná a kompot a hullám meg a szél és már indultunk is. Az út egy óra, a komp gyors, de iszonyú szeles kint a nyitott részen.
Ahogy kiszálltunk, szortíroztak minket a matricák szerint, meg vissza is fordítottak, hogy a hajón kellett volna lepecsételtetnünk egy papírt.....Így aztán utolsónak jöttünk le a hajóról és kerültünk egy ír családdal meg egy spanyol fura trióval egy kisbuszra - vezetőnk "Larussi" kb. 60-as arab férfi, aki úgy beszélt angolul, hogy ha nem koncentráltunk minden szavára, akkor egy idő után nem lehetett tudni, hogy arabul vagy angolul beszél (de még spanyolt is kevert bele). A buszon a hasunkat fogtuk a nevetéstől, mert 5 perc duma után az ember úgy érzi, hogy minden agysejtje elhalt, úgyhogy egy idő után már nem is figyeltük amit mond. Az első megálló valahol egy építkezés mellett volt, ahol a parkolóba kiraktak néhány tevét, fel lehetett ülni rájuk meg tenni egy kört. Mondjuk nekem a háttérben a sivatag jobban mutatott volna, mint egy markológép vagy egy teherautó, de Bettyvel bevállaltuk ezt az élményt, hogy milyen a teve hátán ülve felállni és leülni :-)
Aztán körbementünk Tangier Rózsadombján, mesélte Larussi, hogy van német, francia meg angol magániskola is, meg golfpályák - néha egy-egy szófoszlány eljutott hozzánk.
Valahol aztán kiszálltunk - fogalmam sincs hol - egy piacszerűségen mentünk át, ahol egy bácsi hajtogatta, hogy no picture; én már jártam korábban Marokkóban, az ottani állapotok nem különösebben leptek meg - a többieket viszont igen :-D
A piac, ahol hústól kezdve a "palacsintáig" minden kapható, szerintem a következő 100 évre elegendő munkaanyagot szolgáltatott volna egy magyarországi ÁNTSZ-nek. A kopasztott tyúkok hűtés nélkül kirakva, szállnak rá a legyek, a macskák kószálnak mindenhol.....
Az első csótánynál aztán kicsit felszisszentem (na jó sikítottam), innentől kezdve igyekeztem lábujjhegyen menni és már a cipőnk fertőtlenítését vizionáltuk magunk előtt. Laci később bevallotta, hogy 8-ig számolta a csótányokat, és volt néhány, amibe kis híján beleléptem de gyorsan szólt, hogy balra, így aztán nem reccsent a páncél a talpam alatt. :-D Bettynek viszont sikerült megtalálnia egyet :-)
A piactól aztán a Kasbah (Óváros, Medina) felé vettük utunkat. Ez a Medina közel sem volt annyira nagy, mint Fez-ben, ahonnan gyakorlatilag teljességgel lehetetlen kijutni vezető segítsége nélkül.
Szerintem még 11 óra sem volt, amikor már az étterembe vitt be minket (ebéd is benne van az árban) Larussi. Láthatóan folyamatosan váltogatták itt egymást a csoportok, időre be volt osztva, ki meddig ehet mert jött is a másik csoport. Betty nagyon készült ám, úgyhogy megelőzendő a problémákat, rábeszélt minket egy-egy Immodiumra biztos ami biztos alapon :-D Így már sokkal nyugodtabban láttunk neki a kivehetetlen ízű levesnek; pár kanál után be is fejeztük. Laci elsőként, amikor szerinte valami kitindarab került a foga alá :-D Még jó, hogy akkor nem szólt nekünk róla ;-)
A második fogás nyársra húzott csirkefalatok lehettek kuszkusszal és némi zöldséggel; ebben a tetejére halmozott édes-mazsolás szósz volt a legjobb szerintem. Kaptunk még mentateát, meg egy darab kekszet, jött a zenélős bácsi a jattért, és mehettünk is.
A délután a vásárlásé jelszóval a vezetőnk becipelt minket a különböző boltokba - én készültem erre lelkileg, bár az még engem is meglepett, mikor a háromszintes boltba hurcolt minket, leültettek és sorba teregették elénk a szőnyegeket és igyekeztek meggyőzni, hogy DHL-lel nagyon biztonságosan és kedvező áron szállítják otthonunkba a szőnyegeket. A harmincvalahanyadik szőnyeg kiterítése után mondtam, hogy ebéden túlvagyunk, szerintem lépjünk itt le, de a második szinten ránk szóltak, hogy még ott is nézzünk szét. Betty meg szimplán kijelentette, hogy nem illik eltűnni :-D
A szőnyeges után a fűszeres jött. Megtartotta előadását, majd amikor elővette a zacskókat, hogy vásárolhatunk, én felálltam, hogy akkor ennyi volt, köszönjük :-) Itt aztán le is egyeztettük a vezetőnkkel, hogy mi külön útra térnénk: kicsit meglepődött, de nem adtunk túl sok időt neki a gondolkozásra. Elköszöntünk és bevetettük magunkat a Medina világába :-) Az első néhány kör az úgy jött össze, hogy ugyanoda lyukadtunk ki, de végül összejött a -"főutca". Találtunk épkézláb kávézót is, megkérdeztem, van e wifi, mert akkor beülnénk. Miután leültünk derült ki, hogy wifi valóban volt a szemben lévő kávézóban, és annak a jelszavát adta meg a pincér halkan suttogva. :-) Mondjuk ennek megfelelően a térerő is kellően gyenge volt, de legalább be tudtuk azonosítani, hogy hol vagyunk és kb. merre menjünk.
Mert Tourist Info itt bizony nincs, ahol ingyen térképet osztogatnak. Én nem akartam elhinni, de a többiek meggyőztek, hogy én túl sokat éltem Ausztriában és el vagyok varázsolva kicsit :-D
Konkrét terv nem volt, mit szeretnénk még látni; én egy parti sétányra vágytam, de persze megint nem akartak hinni nekem, hogy ilyen itt van - pedig végül volt, ha nem is Marbella-t idéző :-D
Aszalódtunk hát egy ideig a napon sétálva, mit is csináljunk még; az esti hajóval készültünk vissza, de rá kellett jönnünk, hogy túl sok tennivalót-látnivalót a város már nem kínál.
Így aztán belehúztunk, hogy elérjük a 4-órás hajót (2 óra az időeltolódás), szedtük a lábunkat - és bár a hajót elértük, az rögtön 45 perces késéssel indult csak :-( Visszafele kicsit rosszabb volt a hullámzás, meg hát fáradtak is voltunk és nehezebben viseltük a kilengéseket :-)
Ajánlanám-e Tangiert? Ha valaki csak ízelítőt szeretne kapni az arab világból, akkor esetleg. Nekem Fez nagyon tetszett és nem is voltak ilyen emlékképeim, hogy a Medina falain belül ennyire lehangoló lett volna. Igaz, ott sokkal izgalmasabb volt már a mérete miatt is (onnan turista nem jut ki egyedül), meg a minket titokban kísérő kisfiú miatt is.Egy napnál hosszabb időre azonban nem érdemes Tangierba menni, mert egy napnál többet maga a város nem nyújt.
Kihasználva azonban az időt, Bettyvel azon meditáltunk, hogy ha már így adódott, menjünk át egynapos kirándulásra Ceuta-ra vagy Tangierba. Ceuta Spanyolországhoz tartozik de az afrikai kontinensen, viszont nincs túl nagy különbség a szárazföldhöz képest. Az összes leírás szerint egyértelműen Tangier volt az, amit a legtöbben ajánlották - már csak a különbségek miatt is.
Végül a befutó Tangiert lett és kettes női csapatunkhoz Laci is csatlakozott (hogy vigyázzon ránk :-D ).
A kompjegy a Tarifa felé vezető út egyik kis benzinkút melletti bódéjában volt a legolcsóbb; neten vásárolva hármunknak kb. 47 EUR-val lett volna több. Eleve, a csak kompjegy drágább, mint a csoportosan szervezett egynapos út, így lett a befutó az Intershipping: az odaút napja és időpontja fix, a visszaút nyitott. Leegyeztettük, hogy a csoporttal együtt megyünk, busszal körbevisznek, aztán be a Medina-ba; ebéd után további séta, majd mi nem megyünk a többiekkel a komphoz, hanem még mászkálunk.
A 10-órás kompot választottuk, ehhez is 7 előtt kellett kelni; 8.15-kor vettük fel Bettyt Linean, útközben megvettük a jegyet Algecirasnál és irány Tarifa. Persze a parkolás ott sosem egyszerű, kellett tenni jó néhány kört, így is végül a fizetős maradt. Pechünkre viszont max. 2 óra volt engedélyezve, be sem lehetett dobni több pénzt - 12-14 óráig (addig kell fizetni szombaton) "lógtunk" és reménykedtünk hát, hogy nem jár arra ellenőr.
A kikötőben a kapott papírra kaptuk meg a jegyeket és a matricát, hogy melyik csoporthoz tartozunk - ennek csak odaát volt jelentősége. Aki nem akar vezetőt, de olcsóbb jegyet, az lefoglal egy ilyen egynaposat, aztán megy külön és szimplán nem rak ki semmit, név szerint senkit nem fognak várni a túloldalon.
Beszállás után betoltuk a reggeli szendvicseket
Ahogy kiszálltunk, szortíroztak minket a matricák szerint, meg vissza is fordítottak, hogy a hajón kellett volna lepecsételtetnünk egy papírt.....Így aztán utolsónak jöttünk le a hajóról és kerültünk egy ír családdal meg egy spanyol fura trióval egy kisbuszra - vezetőnk "Larussi" kb. 60-as arab férfi, aki úgy beszélt angolul, hogy ha nem koncentráltunk minden szavára, akkor egy idő után nem lehetett tudni, hogy arabul vagy angolul beszél (de még spanyolt is kevert bele). A buszon a hasunkat fogtuk a nevetéstől, mert 5 perc duma után az ember úgy érzi, hogy minden agysejtje elhalt, úgyhogy egy idő után már nem is figyeltük amit mond. Az első megálló valahol egy építkezés mellett volt, ahol a parkolóba kiraktak néhány tevét, fel lehetett ülni rájuk meg tenni egy kört. Mondjuk nekem a háttérben a sivatag jobban mutatott volna, mint egy markológép vagy egy teherautó, de Bettyvel bevállaltuk ezt az élményt, hogy milyen a teve hátán ülve felállni és leülni :-)
Aztán körbementünk Tangier Rózsadombján, mesélte Larussi, hogy van német, francia meg angol magániskola is, meg golfpályák - néha egy-egy szófoszlány eljutott hozzánk.
Valahol aztán kiszálltunk - fogalmam sincs hol - egy piacszerűségen mentünk át, ahol egy bácsi hajtogatta, hogy no picture; én már jártam korábban Marokkóban, az ottani állapotok nem különösebben leptek meg - a többieket viszont igen :-D
A piac, ahol hústól kezdve a "palacsintáig" minden kapható, szerintem a következő 100 évre elegendő munkaanyagot szolgáltatott volna egy magyarországi ÁNTSZ-nek. A kopasztott tyúkok hűtés nélkül kirakva, szállnak rá a legyek, a macskák kószálnak mindenhol.....
Az első csótánynál aztán kicsit felszisszentem (na jó sikítottam), innentől kezdve igyekeztem lábujjhegyen menni és már a cipőnk fertőtlenítését vizionáltuk magunk előtt. Laci később bevallotta, hogy 8-ig számolta a csótányokat, és volt néhány, amibe kis híján beleléptem de gyorsan szólt, hogy balra, így aztán nem reccsent a páncél a talpam alatt. :-D Bettynek viszont sikerült megtalálnia egyet :-)
A piactól aztán a Kasbah (Óváros, Medina) felé vettük utunkat. Ez a Medina közel sem volt annyira nagy, mint Fez-ben, ahonnan gyakorlatilag teljességgel lehetetlen kijutni vezető segítsége nélkül.
Szerintem még 11 óra sem volt, amikor már az étterembe vitt be minket (ebéd is benne van az árban) Larussi. Láthatóan folyamatosan váltogatták itt egymást a csoportok, időre be volt osztva, ki meddig ehet mert jött is a másik csoport. Betty nagyon készült ám, úgyhogy megelőzendő a problémákat, rábeszélt minket egy-egy Immodiumra biztos ami biztos alapon :-D Így már sokkal nyugodtabban láttunk neki a kivehetetlen ízű levesnek; pár kanál után be is fejeztük. Laci elsőként, amikor szerinte valami kitindarab került a foga alá :-D Még jó, hogy akkor nem szólt nekünk róla ;-)
A második fogás nyársra húzott csirkefalatok lehettek kuszkusszal és némi zöldséggel; ebben a tetejére halmozott édes-mazsolás szósz volt a legjobb szerintem. Kaptunk még mentateát, meg egy darab kekszet, jött a zenélős bácsi a jattért, és mehettünk is.
A délután a vásárlásé jelszóval a vezetőnk becipelt minket a különböző boltokba - én készültem erre lelkileg, bár az még engem is meglepett, mikor a háromszintes boltba hurcolt minket, leültettek és sorba teregették elénk a szőnyegeket és igyekeztek meggyőzni, hogy DHL-lel nagyon biztonságosan és kedvező áron szállítják otthonunkba a szőnyegeket. A harmincvalahanyadik szőnyeg kiterítése után mondtam, hogy ebéden túlvagyunk, szerintem lépjünk itt le, de a második szinten ránk szóltak, hogy még ott is nézzünk szét. Betty meg szimplán kijelentette, hogy nem illik eltűnni :-D
A szőnyeges után a fűszeres jött. Megtartotta előadását, majd amikor elővette a zacskókat, hogy vásárolhatunk, én felálltam, hogy akkor ennyi volt, köszönjük :-) Itt aztán le is egyeztettük a vezetőnkkel, hogy mi külön útra térnénk: kicsit meglepődött, de nem adtunk túl sok időt neki a gondolkozásra. Elköszöntünk és bevetettük magunkat a Medina világába :-) Az első néhány kör az úgy jött össze, hogy ugyanoda lyukadtunk ki, de végül összejött a -"főutca". Találtunk épkézláb kávézót is, megkérdeztem, van e wifi, mert akkor beülnénk. Miután leültünk derült ki, hogy wifi valóban volt a szemben lévő kávézóban, és annak a jelszavát adta meg a pincér halkan suttogva. :-) Mondjuk ennek megfelelően a térerő is kellően gyenge volt, de legalább be tudtuk azonosítani, hogy hol vagyunk és kb. merre menjünk.
Mert Tourist Info itt bizony nincs, ahol ingyen térképet osztogatnak. Én nem akartam elhinni, de a többiek meggyőztek, hogy én túl sokat éltem Ausztriában és el vagyok varázsolva kicsit :-D
Konkrét terv nem volt, mit szeretnénk még látni; én egy parti sétányra vágytam, de persze megint nem akartak hinni nekem, hogy ilyen itt van - pedig végül volt, ha nem is Marbella-t idéző :-D
Aszalódtunk hát egy ideig a napon sétálva, mit is csináljunk még; az esti hajóval készültünk vissza, de rá kellett jönnünk, hogy túl sok tennivalót-látnivalót a város már nem kínál.
Így aztán belehúztunk, hogy elérjük a 4-órás hajót (2 óra az időeltolódás), szedtük a lábunkat - és bár a hajót elértük, az rögtön 45 perces késéssel indult csak :-( Visszafele kicsit rosszabb volt a hullámzás, meg hát fáradtak is voltunk és nehezebben viseltük a kilengéseket :-)
Ajánlanám-e Tangiert? Ha valaki csak ízelítőt szeretne kapni az arab világból, akkor esetleg. Nekem Fez nagyon tetszett és nem is voltak ilyen emlékképeim, hogy a Medina falain belül ennyire lehangoló lett volna. Igaz, ott sokkal izgalmasabb volt már a mérete miatt is (onnan turista nem jut ki egyedül), meg a minket titokban kísérő kisfiú miatt is.Egy napnál hosszabb időre azonban nem érdemes Tangierba menni, mert egy napnál többet maga a város nem nyújt.
2014. május 29., csütörtök
Anyja fia :-)
A suliban a gyerekek az "utolsókat" rúgják, már készülnek az év végi mulatságra, tanévzáróra, osztálykirándulások vannak. Rég nem beszéltem a tanárokkal se, úgyhogy múlt héten volt néhány kérdésem, megvártam a Christinat, aki külön foglalkozik Patrikkal spanyolból (elvonulnak kettesben a főbb órákról) és akinek a fia, a Pedro, tök jóban van Patrikkal.
Megbeszéltük a főbb kérdéseket a kirándulással kapcsolatban (2 gyerek lisztérzékeny, külön rendeltek nekik kaját, ez nekünk fontos, mert amúgy nem mer hozzányúlni semmihez, ha nem kap 100x megerősítést, hogy nyugodtan megeheti).
Aztán egyszer csak mondja a tanítónő, hogy Patrik ma kijelentette neki, hogy Ő nem fog tanulni spanyolul, mert nem spanyol :-D Szerencsére Christina vette a lapot, azt mondta, oké semmi gond, akkor angolozni fogunk :-)
Jót nevettem, mert hát én is ilyen vagyok, amihez nincs éppen kedvem, arra aztán senki nem vesz rá (na jó, felnőttként nyilván más).
Amúgy most éppen jó passzban van, nincs reggeli nyűglődés, kínlódás; nincs itthon tanulás (igen, akkor se ha fel van írva :-D, illetve előfordul, hogy Linda gyorsan megírja neki).
Nem tudom, hogy ez jó-e így, de igazából a játékok során amit együtt kitalálnak, olyan sok dolgot megtanulnak, hogy ez szerintem hosszabb távon hasznosabb és maradandóbb (én meg amúgy is nagyon liberális vagyok a tanulást illetően, ez van).
Az is igaz, hogy azért sok jó dolog - jó kísérlet is van a suliban, ami kicsit életszerűbbé teszi az anyagot; ma Lindáék lapos kőre szénnel őskori rajzokat rajzoltak például. Őt beválasztották az osztályban a legjobb rajzolók közé, és kaptak egy -egy képrészletet, amit a megadott méretben meg kell rajzolni. A képrészleteket majd összeillesztik - mint egy puzzle :-) Szörnyella de Frász amúgy sokat változott, egészen megjavult, Linda éppen ma gondolta, hogy talán át kéne Őt nevezni :-D
Még 3 hét, és vége, és megyünk haza, ennyit már fél lábon is ki lehet bírni, hangzik a biztatásom reggelente ;-)
Megbeszéltük a főbb kérdéseket a kirándulással kapcsolatban (2 gyerek lisztérzékeny, külön rendeltek nekik kaját, ez nekünk fontos, mert amúgy nem mer hozzányúlni semmihez, ha nem kap 100x megerősítést, hogy nyugodtan megeheti).
Aztán egyszer csak mondja a tanítónő, hogy Patrik ma kijelentette neki, hogy Ő nem fog tanulni spanyolul, mert nem spanyol :-D Szerencsére Christina vette a lapot, azt mondta, oké semmi gond, akkor angolozni fogunk :-)
Jót nevettem, mert hát én is ilyen vagyok, amihez nincs éppen kedvem, arra aztán senki nem vesz rá (na jó, felnőttként nyilván más).
Amúgy most éppen jó passzban van, nincs reggeli nyűglődés, kínlódás; nincs itthon tanulás (igen, akkor se ha fel van írva :-D, illetve előfordul, hogy Linda gyorsan megírja neki).
Nem tudom, hogy ez jó-e így, de igazából a játékok során amit együtt kitalálnak, olyan sok dolgot megtanulnak, hogy ez szerintem hosszabb távon hasznosabb és maradandóbb (én meg amúgy is nagyon liberális vagyok a tanulást illetően, ez van).
Az is igaz, hogy azért sok jó dolog - jó kísérlet is van a suliban, ami kicsit életszerűbbé teszi az anyagot; ma Lindáék lapos kőre szénnel őskori rajzokat rajzoltak például. Őt beválasztották az osztályban a legjobb rajzolók közé, és kaptak egy -egy képrészletet, amit a megadott méretben meg kell rajzolni. A képrészleteket majd összeillesztik - mint egy puzzle :-) Szörnyella de Frász amúgy sokat változott, egészen megjavult, Linda éppen ma gondolta, hogy talán át kéne Őt nevezni :-D
Még 3 hét, és vége, és megyünk haza, ennyit már fél lábon is ki lehet bírni, hangzik a biztatásom reggelente ;-)
2014. május 22., csütörtök
Parkolás olasz módra
Így parkolnak az olasz vendégeim :-D És ezek után érthető talán, hogy miért volt szükség 6 órára egy 87 km-es út megtételéhez ... ;-)
Az olaszok amúgy rendszeresen középre veszik a fehér szaggatott vonalat, ezt már megfigyeltem.
2014. május 21., szerda
Izgalmas érkezés, még izgalmasabb távozás
Valahogy nagyon éreztem, hogy a mai nap sem lesz "sima ügy".
Már eleve a reggeli-délelőtti kapkodás, hogy a suliba időbe beérjek a mákos gubával, aztán az olasz vendégeim is rámijesztettek, hogy 11-kor indulnak a reptértől és már csak idő kérdése, mikor érnek ide és a lakás még sehogy sem áll. Mindeközben a lengyeljeim a bőröndjeikkel kínlódtak, az utánuk érkező másik lengyelekről azonban semmit sem tudtam, így adtam nekik még 2 órát a lakásban, hogy nyugiban ebédelhessenek, ha az olaszok hamar érnek, max. megcserélem őket és kész. Ehhez képest két óra múlva az olaszok még sehol nem voltak, gondoltam is, hogy na, ezek is eltévedtek, nesze neked útleírás meg google link.... 1-kor gyorsan nekiálltam kitakarítani a lengyeljeim után, viszonylag könnyű dolgom volt, Ők azért nem hagytak disznóólat maguk után :-) 4-re átmentem az angol pasiért a 8 km-re lévő másik lakóparkba, aki mindössze két éjszakát maradt és megmutattam neki ezt is, ahol én vagyok. Az olaszok még mindig nem jelentkeztek be 4 után, és már necces volt, hogy ha 1/2 6-kor indulok a reptérre a nőcsapattal, akkor ideérnek e időben, vagy majd várnak ki tudja meddig. Végül 5 előtt pár perccel leparkoltak a ház előtt - három nő - érdekes fejek ők is, mit ne mondjak :-D Igazából már kinézetre sem igen passzol a társaság....a 200 kg-os vezette a Pandát, szegény alig bírt kimászni belőle. Természetesen angolul két szót sem beszélnek és még a nagyon szerény spanyol szókincsemmel sem jutottunk sokkal előbbre. Azt ugyan próbáltam megérdeklődni, hogy ha 11-kor indultak a reptérről, akkor mi tartott ennyi ideig - közel 6 óráig - ideérni, de erre azt válaszolták, hogy de hát 80 km volt az út! (??!!) Remélem nem késik le a repülőjüket jövő héten...ja és nem mellesleg ők voltak azok, akik foglalni akartak, de nem volt hely, irtam másik időpontot, amire közölték, hogy az nem jó, mert már megvan a repjegyük....Ennyiben is maradtunk, nem volt visszaigazolva a szállás, ehhez képest múlt héten írt az egyik, hogy akkor megerősíti a jelenlétüket az általa írt első időpontban....hát köszi aranyom. Végül sztornó miatt tudtam őket itt elhelyezni, bár esélyes, hogy minden hülyeség miatt majd csengetni fognak...hogy miért nincs napágy a teraszon például, mert a szomszédban meg van. Próbáltam megértetni, hogy ezek magánlakások, minden lakásnak más a tulaja, de nem akarta capito-zni... :-D Én meg amúgy is elviharzottam végre a lengyeleimmel, akik meg a Mama miatt aggódtak. A Mama ugyanis nem volt elérhető, hiába próbáltam többször is hívni, és írtam is Bettynek, hogy rossz érzésem van, a Mama nem lesz ott a reptéren. Mint utóbb kiderült, nem tévedtem :-D
De jöjjenek a részletek. A beszállókártyák náluk voltak, még a Mamáé is - ez utóbbi nem volt jó ötlet, jobb lett volna egy náluk, egy a Mamánál is, de végül is a telefonom és a SIM kártyám miatt úgyis muszáj volt találkoznunk. 6 előtt két perccel viszont megcsörrent a teló és hívott! : most fog indulni Granadából. Ránéztem az órára, másfél óra az út....Malaga-n leszáll, ott vesz jegyet a reptérig, de még megkeresi a buszt, amit vagy megtalál rögtön, vagy nem, és a busz vagy indul rögtön, vagy nem. Mondom a többieknek, hogy ez kicsit necces lesz, de átgondolom. Ha akarják elmegyek Malagára a buszállomásra és ott összeszedem a Mamát, akkor visszajövök vele a reptérre, csak a csomagfeladás miatt kissé húzós időben...vagy a másik verzió, hogy megpróbáljuk nélküle, az Ő beszállókártyájával de útlevél nélkül, meggyőzöm a pult mögött ülő valakit, hogy a csomagnak mennie kell, mert a Mami ki tudja hol kószál, ha nélküle nem megy a csomagfeladás, akkor bizony lekési a gépet. A hölgyike próbált érvelni, hogy neki kell az útlevél, annak az útlevele, akié a beszálló, de akkor újra belekezdtem a sztoriba, és mivel már az utolsó előttiek voltunk így is, és utánunk szinte zárt a csomagfeladás, nagylelkűen belement a dologba. Ez volt a mázlink! :-)
A Mama ugyanis lapított, hívni nem lehetett, Ő nem hívott. 20.10., 20.15. 20.20.....repülő indulási ideje 21 óra...a securityn meg kígyózó sor. Kapuzárás 20.40. Hurrá. Végül kiírásra került, hogy várható indulás 21.17. Hát, talán ez akkor megment minket..... Én mondtam, hogy itt fogok várni, a Mama beszállójával és némi még kézipoggyászba gyömöszölendő cipővel és dzsekivel a kezemben; a laptop töltőjével (hogy ezt miért nem vitte a laptopjával, az rejtély). A biztonságin már így is ők is csak 20.30 után jutottak át, Mama sehol. Leültem, írogattam mindenkinek a whatsappon, hogy lett egy Mamám a következő hétre és hogy ugye megmondtam és Ők is megmondták, mert a Mama már a télen is lemaradt a gépről Bangkokban, amikor elnézte az időt, és nem állította át ottani időszámításra, hanem maradt a németországi idő szerint... Állítólag az utóbbi 2-3 évben lett ilyen, amióta romlott annak az Alzheimer-es néninek az állapota, akit ápol (mondjuk ezen nem is csodálkozom...).
Ültem hát és csodára vártam, egyedül J biztatott, hogy oda fog érni. Közben muszáj volt elmennem a mosdóba, a telefon folyamatosan a kezemben volt, hogy mikor hív. 20.41. Na, mostmár kész, tuti, mehetek a jövő héten a Mamával Sevilla-ba, meg Cordobába, meg Rondába, elvégre Ő kirándulgatni akart, nem a medence mellett ücsörögni.....És akkor kisétálok a mosdóból, nézek az infopult irányába, és ott van. Nem akartam hinni a szememnek. Odafutok, hogy a csomagot feladtuk, de sietni kell - láthatóan iszonyú ideges, pontosabban a halálnyugalma keveredik némi fura idegességgel (remélem nem kapott szívrohamot). Visszaadta a telómat, benyomta a kézijébe a cuccokat, én közben mondtam, hogy nagyon kevés az esélye, hogy eléri a gépet, mert hosszú a sor a biztonságin, de itt fogok várni, ha lekési, akkor jöjjön oda vissza (hiszen se telefon, semmi nincs nála amin értesíteni tudna).Elrebegett néhány hálás köszönetet, megígérte hogy fog még jönni (hurrá :-D ), kidobálta a halom illatszert, amit mondtam, hogy legkésőbb a biztonságiak dobják majd ki és indult is. Pechje volt, mert persze, hogy szétszedték a bőröndjét, viszont a kijelzőn még mindig nem jelezték a beszállást. Nagyon sokáig vacakoltak vele, mondtam is magamban, hogy ilyen nincs, hogy már itt van és most ezek miatt a szarok miatt fogja lekésni a gépet.
Végül már csak annyit láttam, hogy egy Ryanair-es dolgozóval sietnek el, úgyhogy csak remélni tudom, hogy tényleg a gépen ül és hamarosan leszállnak :-) Hívni senki sem tudott, mivel mindegyiknek le volt merülve a feltöltős telója, és ilyenkor még a roaming miatt én sem tudom hívni, egyből megszakad.
Az információs pultnál kétszer is megkérdeztem, hogy a gate-et lezárták e már, de megnyugtatott a hölgy, hogy még nem. Elvileg 10 percnek elég kell lennie, hogy a secutól odaérjen az ember a kapuig, úgyhogy ebben a tudatban indultam el...a többi meg majd holnap kiderül, ha megírják, hogy a Mama is hazaért ;-)
Természetesen még a további probléma (bár ez már elenyésző) sem maradt el; a másik lengyel vendégpáros, akinek külön kérvényeztem, hogy irja meg mikor érkeznek, hát persze hogy nem irta meg, igy aztán épp a reptéren sétáltam a parkolóházon át, mikor hív, hogy akkor most itt áll a ház előtt, ahogy írtam. Mondom, ez jó, csak ugye azt is írtam, hogy akkor is írjon/hívjon, mikor a reptérről indul. Hát persze hogy nem tette meg, mint ahogy 70% nem teszi meg (olvasni luxus). Elküldtem a boltba, mondtam, hogy 1 óra múlva kb. leszek.
Hazafelé, vezetés közben hasított belém, hogy nekem az ilyen szituk meg "izgalmak" emelik az adrenalinszintemet szerintem, másnak ehhez ugye hullámvasút kell :-D És persze nyilván az adott pillanatban éles a helyzet, de hogy unalmas és egyhangú lenne a munkám, azt nem mondom :-) Kimondottan élvezem. :-)
Itthon a lengyelek tárt karokkal vártak már, nem voltak mérgesek, sőt, tök jó fejek. Először angolul csevegtünk, aztán mikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor átváltott a nő németre (mondjuk nem tudom milyen megfontolásból, bár azt megbeszéltük, hogy én nem beszélek oroszul, pedig te jó ég, hány évig tanultuk a suliban :-D ). Kocsival jöttek, itt laknak Torrevieja környékén és még nem jártak erre. Azt mondta az egyik nő, hogy a magyarok inkább németül beszélnek, de ezt nem tudtam igazán megerősíteni, hiszen a sulikban az angolt nyomatják (én nem tartom jónak a sorrendet személy szerint). Az viszont meglepett, hogy 4 lengyel, tök egyszerű emberek, mindegyik beszél németül és angolul....sőt, valamelyik közülük még oroszul is, és nálam jobban spanyolul ...(ami nem kunszt mondjuk :-D ).
Most viszont, jön két nap nyugalom, és sztem holnap ha a gyerekek kiteszik a lábukat, én bizony visszabújok szundizni egy nagyot, mert az elmúlt két éjjel nem sok alvásidő jött össze ;-)
Már eleve a reggeli-délelőtti kapkodás, hogy a suliba időbe beérjek a mákos gubával, aztán az olasz vendégeim is rámijesztettek, hogy 11-kor indulnak a reptértől és már csak idő kérdése, mikor érnek ide és a lakás még sehogy sem áll. Mindeközben a lengyeljeim a bőröndjeikkel kínlódtak, az utánuk érkező másik lengyelekről azonban semmit sem tudtam, így adtam nekik még 2 órát a lakásban, hogy nyugiban ebédelhessenek, ha az olaszok hamar érnek, max. megcserélem őket és kész. Ehhez képest két óra múlva az olaszok még sehol nem voltak, gondoltam is, hogy na, ezek is eltévedtek, nesze neked útleírás meg google link.... 1-kor gyorsan nekiálltam kitakarítani a lengyeljeim után, viszonylag könnyű dolgom volt, Ők azért nem hagytak disznóólat maguk után :-) 4-re átmentem az angol pasiért a 8 km-re lévő másik lakóparkba, aki mindössze két éjszakát maradt és megmutattam neki ezt is, ahol én vagyok. Az olaszok még mindig nem jelentkeztek be 4 után, és már necces volt, hogy ha 1/2 6-kor indulok a reptérre a nőcsapattal, akkor ideérnek e időben, vagy majd várnak ki tudja meddig. Végül 5 előtt pár perccel leparkoltak a ház előtt - három nő - érdekes fejek ők is, mit ne mondjak :-D Igazából már kinézetre sem igen passzol a társaság....a 200 kg-os vezette a Pandát, szegény alig bírt kimászni belőle. Természetesen angolul két szót sem beszélnek és még a nagyon szerény spanyol szókincsemmel sem jutottunk sokkal előbbre. Azt ugyan próbáltam megérdeklődni, hogy ha 11-kor indultak a reptérről, akkor mi tartott ennyi ideig - közel 6 óráig - ideérni, de erre azt válaszolták, hogy de hát 80 km volt az út! (??!!) Remélem nem késik le a repülőjüket jövő héten...ja és nem mellesleg ők voltak azok, akik foglalni akartak, de nem volt hely, irtam másik időpontot, amire közölték, hogy az nem jó, mert már megvan a repjegyük....Ennyiben is maradtunk, nem volt visszaigazolva a szállás, ehhez képest múlt héten írt az egyik, hogy akkor megerősíti a jelenlétüket az általa írt első időpontban....hát köszi aranyom. Végül sztornó miatt tudtam őket itt elhelyezni, bár esélyes, hogy minden hülyeség miatt majd csengetni fognak...hogy miért nincs napágy a teraszon például, mert a szomszédban meg van. Próbáltam megértetni, hogy ezek magánlakások, minden lakásnak más a tulaja, de nem akarta capito-zni... :-D Én meg amúgy is elviharzottam végre a lengyeleimmel, akik meg a Mama miatt aggódtak. A Mama ugyanis nem volt elérhető, hiába próbáltam többször is hívni, és írtam is Bettynek, hogy rossz érzésem van, a Mama nem lesz ott a reptéren. Mint utóbb kiderült, nem tévedtem :-D
De jöjjenek a részletek. A beszállókártyák náluk voltak, még a Mamáé is - ez utóbbi nem volt jó ötlet, jobb lett volna egy náluk, egy a Mamánál is, de végül is a telefonom és a SIM kártyám miatt úgyis muszáj volt találkoznunk. 6 előtt két perccel viszont megcsörrent a teló és hívott! : most fog indulni Granadából. Ránéztem az órára, másfél óra az út....Malaga-n leszáll, ott vesz jegyet a reptérig, de még megkeresi a buszt, amit vagy megtalál rögtön, vagy nem, és a busz vagy indul rögtön, vagy nem. Mondom a többieknek, hogy ez kicsit necces lesz, de átgondolom. Ha akarják elmegyek Malagára a buszállomásra és ott összeszedem a Mamát, akkor visszajövök vele a reptérre, csak a csomagfeladás miatt kissé húzós időben...vagy a másik verzió, hogy megpróbáljuk nélküle, az Ő beszállókártyájával de útlevél nélkül, meggyőzöm a pult mögött ülő valakit, hogy a csomagnak mennie kell, mert a Mami ki tudja hol kószál, ha nélküle nem megy a csomagfeladás, akkor bizony lekési a gépet. A hölgyike próbált érvelni, hogy neki kell az útlevél, annak az útlevele, akié a beszálló, de akkor újra belekezdtem a sztoriba, és mivel már az utolsó előttiek voltunk így is, és utánunk szinte zárt a csomagfeladás, nagylelkűen belement a dologba. Ez volt a mázlink! :-)
A Mama ugyanis lapított, hívni nem lehetett, Ő nem hívott. 20.10., 20.15. 20.20.....repülő indulási ideje 21 óra...a securityn meg kígyózó sor. Kapuzárás 20.40. Hurrá. Végül kiírásra került, hogy várható indulás 21.17. Hát, talán ez akkor megment minket..... Én mondtam, hogy itt fogok várni, a Mama beszállójával és némi még kézipoggyászba gyömöszölendő cipővel és dzsekivel a kezemben; a laptop töltőjével (hogy ezt miért nem vitte a laptopjával, az rejtély). A biztonságin már így is ők is csak 20.30 után jutottak át, Mama sehol. Leültem, írogattam mindenkinek a whatsappon, hogy lett egy Mamám a következő hétre és hogy ugye megmondtam és Ők is megmondták, mert a Mama már a télen is lemaradt a gépről Bangkokban, amikor elnézte az időt, és nem állította át ottani időszámításra, hanem maradt a németországi idő szerint... Állítólag az utóbbi 2-3 évben lett ilyen, amióta romlott annak az Alzheimer-es néninek az állapota, akit ápol (mondjuk ezen nem is csodálkozom...).
Ültem hát és csodára vártam, egyedül J biztatott, hogy oda fog érni. Közben muszáj volt elmennem a mosdóba, a telefon folyamatosan a kezemben volt, hogy mikor hív. 20.41. Na, mostmár kész, tuti, mehetek a jövő héten a Mamával Sevilla-ba, meg Cordobába, meg Rondába, elvégre Ő kirándulgatni akart, nem a medence mellett ücsörögni.....És akkor kisétálok a mosdóból, nézek az infopult irányába, és ott van. Nem akartam hinni a szememnek. Odafutok, hogy a csomagot feladtuk, de sietni kell - láthatóan iszonyú ideges, pontosabban a halálnyugalma keveredik némi fura idegességgel (remélem nem kapott szívrohamot). Visszaadta a telómat, benyomta a kézijébe a cuccokat, én közben mondtam, hogy nagyon kevés az esélye, hogy eléri a gépet, mert hosszú a sor a biztonságin, de itt fogok várni, ha lekési, akkor jöjjön oda vissza (hiszen se telefon, semmi nincs nála amin értesíteni tudna).Elrebegett néhány hálás köszönetet, megígérte hogy fog még jönni (hurrá :-D ), kidobálta a halom illatszert, amit mondtam, hogy legkésőbb a biztonságiak dobják majd ki és indult is. Pechje volt, mert persze, hogy szétszedték a bőröndjét, viszont a kijelzőn még mindig nem jelezték a beszállást. Nagyon sokáig vacakoltak vele, mondtam is magamban, hogy ilyen nincs, hogy már itt van és most ezek miatt a szarok miatt fogja lekésni a gépet.
Végül már csak annyit láttam, hogy egy Ryanair-es dolgozóval sietnek el, úgyhogy csak remélni tudom, hogy tényleg a gépen ül és hamarosan leszállnak :-) Hívni senki sem tudott, mivel mindegyiknek le volt merülve a feltöltős telója, és ilyenkor még a roaming miatt én sem tudom hívni, egyből megszakad.
Az információs pultnál kétszer is megkérdeztem, hogy a gate-et lezárták e már, de megnyugtatott a hölgy, hogy még nem. Elvileg 10 percnek elég kell lennie, hogy a secutól odaérjen az ember a kapuig, úgyhogy ebben a tudatban indultam el...a többi meg majd holnap kiderül, ha megírják, hogy a Mama is hazaért ;-)
Természetesen még a további probléma (bár ez már elenyésző) sem maradt el; a másik lengyel vendégpáros, akinek külön kérvényeztem, hogy irja meg mikor érkeznek, hát persze hogy nem irta meg, igy aztán épp a reptéren sétáltam a parkolóházon át, mikor hív, hogy akkor most itt áll a ház előtt, ahogy írtam. Mondom, ez jó, csak ugye azt is írtam, hogy akkor is írjon/hívjon, mikor a reptérről indul. Hát persze hogy nem tette meg, mint ahogy 70% nem teszi meg (olvasni luxus). Elküldtem a boltba, mondtam, hogy 1 óra múlva kb. leszek.
Hazafelé, vezetés közben hasított belém, hogy nekem az ilyen szituk meg "izgalmak" emelik az adrenalinszintemet szerintem, másnak ehhez ugye hullámvasút kell :-D És persze nyilván az adott pillanatban éles a helyzet, de hogy unalmas és egyhangú lenne a munkám, azt nem mondom :-) Kimondottan élvezem. :-)
Itthon a lengyelek tárt karokkal vártak már, nem voltak mérgesek, sőt, tök jó fejek. Először angolul csevegtünk, aztán mikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor átváltott a nő németre (mondjuk nem tudom milyen megfontolásból, bár azt megbeszéltük, hogy én nem beszélek oroszul, pedig te jó ég, hány évig tanultuk a suliban :-D ). Kocsival jöttek, itt laknak Torrevieja környékén és még nem jártak erre. Azt mondta az egyik nő, hogy a magyarok inkább németül beszélnek, de ezt nem tudtam igazán megerősíteni, hiszen a sulikban az angolt nyomatják (én nem tartom jónak a sorrendet személy szerint). Az viszont meglepett, hogy 4 lengyel, tök egyszerű emberek, mindegyik beszél németül és angolul....sőt, valamelyik közülük még oroszul is, és nálam jobban spanyolul ...(ami nem kunszt mondjuk :-D ).
Most viszont, jön két nap nyugalom, és sztem holnap ha a gyerekek kiteszik a lábukat, én bizony visszabújok szundizni egy nagyot, mert az elmúlt két éjjel nem sok alvásidő jött össze ;-)
Mákos guba siker
Reggel gyorsan vettem a Lidl-ben vmi kifliszerűséget, ledaráltam a mákot, raktam bele porcukrot, próbáltam édesebbre csinálni, mint ahogy mi eszünk, mert a spanyolok meg az angolok a dögédeset szeretik úgy érzem....Nem úgy csináltam ahogy amúgy szoktam, most még a felvert fehérjét is ráborítottam a tetejére és úgy sütöttem meg, ezt a neten olvastam és legalább az sem ment a kukába :-D 11-re berobogtam vele a suliba, előtte lefényképeztem és persze vettem ki egy kis kóstolót....
Ilyen lett:
Nagyjából sejtettem, hogy a gyerekeknek nem fog nagyon bejönni, a mákos süti itt eleve ismeretlen, arra azonban nem számítottam, hogy a tanároknak viszont igen :-) Victor állítólag több adagot is belapátolt, a többi tanár is odavolt, úgyhogy haza sem engedték a maradékot, hanem még szétosztották egymás között. Szerintem ez az egész kajás buli arra megy ki, hogy egyenek egy jót ingyen :-D Mondtam Lindának, legközelebb tiramisut küldök az egész tanári karnak, akkor garantáltan nem fog bukni :-D :-D
Ilyen lett:
2014. május 20., kedd
Ma
Tegnap egy ismerősöm a fb-on megjegyezte a képeim láttán, hogy olyan, mintha mi itt csak üdülnénk ;-) Ahh, de jó is lenne, most is csak azért kezdtem írni, hogy el ne aludjak, amíg a vendégem idetalál.
Leírom hát a mai napot - jó, nem mind ilyen, de áprilistól október végéig egyre több.
6-kor keltem, kávé az ágyban, 6.30-kor ment egy vendég azt kicsekkoltam - reggel nem tudok dumálni még, de Ő nyomta 20 percen át a szöveget, azt hittem meghibbanok. Amúgy aranyosak, másodszor van itt, csak reggel nem tudok ilyen semmi dolgokról szövegelni....Mosást elindítottam, mert ma vendég is jött aztán oda. Visszasétáltam, gyerekeknek uzsicsomag, felugrottam a korábbi lakásba a telóért, amit vitt a lengyel Mama Granadába. Beüzemeltem, 7.20-kor indultunk Estepona-ba. Még kitalálta, hogy meg kell állni egy automatánál, hogy kivegyen pénzt és küldjön velem vissza az unokájának, hogy az tudjon bőröndöt venni... Busznál megvettem a jegyet neki, még egyszer elmagyaráztam mindent, a telót is, azóta ki tudja, mi van vele?! :-D
Visszajöttem, gyerekeket kihúztam az ágyból, szokásos 15 perces dünnyögés, hogy nem akarnak felkelni és amúgy is utálnak suliba menni (Patrik).
Ma csere volt, nem én vittem őket, úgyhogy 9-re átsétáltam egy másik lakáshoz, kicsekkolás. Vissza, reggeli. Mosás indítás, takarítás - jó nagy disznóólat hagytak (magyarok voltak), néha kiakadok, hogy milyen igénytelenek tudnak lenni az emberek. Sietnem kellett, hogy a másik apartman is legalább kész legyen félig, mert 12-kor meg a lengyel csapat többi tagját vittem be Estepona-ba. Vissza, ebédfőzés. Közben megint átballagtam, folytattam a takarítást, mosáscsere, teregetés. Közben, 1 után hív G, hogy jön a technikus a biztosítótól lefotózni a csőtörést. Mondtam, hogy siessen, mert 2-re a sulihoz kell mennem. Sietett :-) Egy fotó telóval, és már kész is volt - csak úgy lazán, spanyolosan ;-)
Gyerekekkel haza, ebéd. Fél4-re beszéltem a lengyelekkel, hogy megyek értük, de hívtak, hogy inkább 5-re menjek. Remek, mert így nekiláttam a harmadik apartman takarításának. Közben jön a levél, hogy az egyikbe mégsem ma jönnek csak holnap (persze az, amelyik már kész van, hurrá). A porszívózást lezavartam, aztán indultam Estepona-ba. Nem jött össze a vásárlásuk, mert a boltok ugye sziesztaidőben zárva vannak itt, úgyhogy még el kellett menni a kínaiba, hogy legyen bőrönd. Szakad rólam a víz... Visszaérünk, nekiálltam gofrit sütni, mert a gyerekek éhesek voltak, Megcsináltam 3-3-at, hogy legalább ők egyenek, közben hív a svéd család, hogy itt vannak de nem tudják a kódot a kapuhoz (hiába, leírni képtelenek, vagy a mailt kinyomtatni) Elmondom kb. 6x, de még mindig nem tudták megjegyezni (pedig elég érthetően beszélem az angolt szerintem :-D ). Végül összejött....Nagyon happyk, legalább már ennyi jó legyen. Folyt. köv. gofrisütés. Közben nézem a radaron, hogy hol jár a Wizz, amivel jön a félig magyar páros (férj magyar, feleség német). Megyek át oda is takarítani, befejeztem 8-ra. Gép csúszott. Közben a lengyelek problémáznak kicsit, hogy mi legyen holnap, mert főzni akarnak és hát 11-kor meg szóltam hogy menni kéne, mert jön a vendég 1-2 körül...mondom jöhetnek hozzám főzni, de muszáj megcsinálnom, mert 4-re megyek át a másik lakóparkba, fél 6 meg indulok velük a reptérre. Mamáról nincs hír, pedig szóltam, hogy hívjon, hogy megvan. Remélhetőleg megvan :-D Mesélte ma a lánya, hogy nem akarta nekik odaadni a beszállókártyát, hogy úgyis visszaér időben. Végül kicsempészték tőle. Szép is lenne, hogy egy helyett mind a négy ittmarad a Mama hülyesége miatt. Ki tudja , hol szórja el az útlevelét? Vagy robban le a busz? Esetleg valami spanyol elrabolja?! :-D
Most lassan éjfél, még várom a vendéget, aki szerintem eltévedt. Igazából sosem értem, hogy lehet eltévedni, hogy nem lehet egy egyenes tengerparti úton odatalálni, de holnap majd megírom, ha kiderül...ha végre ideérnek és bújhatok be aludni.
Ja és holnapra még a suliba tipikus magyar kaját kell bevinni...mert azt hiszik, itt a szülő unatkozik vagy nem is tudom. Úgyhogy vagy reggel korán kelek, vagy később az angolórára odaviszem..sztem csak a Victor akar enni, de igazából jobb lett volna, ha szól, hogy délutánra lőjek valami kaját, és akkor mindig más szülő, de reggelre??? Persze semmi nem jutott eszembe a gulyáson kívül, de azt azért mégsem, úgyhogy marad a mákosguba. Igaz erre meg Betty azt írta, hogy nem fogják értékelni, mert ettől bekábulnak. Legalább csendesebb lesz az osztály, nem is értem, miért probléma...
Azért ezektől a sulis szülőnek szóló szórakoztató programokból olykor kicsit sok....
*****a vendégek itt voltak, csak a telóik nem működtek....adjatok hálát Magyarországon a kíváló mobilhálózatnak :-D ******
Leírom hát a mai napot - jó, nem mind ilyen, de áprilistól október végéig egyre több.
6-kor keltem, kávé az ágyban, 6.30-kor ment egy vendég azt kicsekkoltam - reggel nem tudok dumálni még, de Ő nyomta 20 percen át a szöveget, azt hittem meghibbanok. Amúgy aranyosak, másodszor van itt, csak reggel nem tudok ilyen semmi dolgokról szövegelni....Mosást elindítottam, mert ma vendég is jött aztán oda. Visszasétáltam, gyerekeknek uzsicsomag, felugrottam a korábbi lakásba a telóért, amit vitt a lengyel Mama Granadába. Beüzemeltem, 7.20-kor indultunk Estepona-ba. Még kitalálta, hogy meg kell állni egy automatánál, hogy kivegyen pénzt és küldjön velem vissza az unokájának, hogy az tudjon bőröndöt venni... Busznál megvettem a jegyet neki, még egyszer elmagyaráztam mindent, a telót is, azóta ki tudja, mi van vele?! :-D
Visszajöttem, gyerekeket kihúztam az ágyból, szokásos 15 perces dünnyögés, hogy nem akarnak felkelni és amúgy is utálnak suliba menni (Patrik).
Ma csere volt, nem én vittem őket, úgyhogy 9-re átsétáltam egy másik lakáshoz, kicsekkolás. Vissza, reggeli. Mosás indítás, takarítás - jó nagy disznóólat hagytak (magyarok voltak), néha kiakadok, hogy milyen igénytelenek tudnak lenni az emberek. Sietnem kellett, hogy a másik apartman is legalább kész legyen félig, mert 12-kor meg a lengyel csapat többi tagját vittem be Estepona-ba. Vissza, ebédfőzés. Közben megint átballagtam, folytattam a takarítást, mosáscsere, teregetés. Közben, 1 után hív G, hogy jön a technikus a biztosítótól lefotózni a csőtörést. Mondtam, hogy siessen, mert 2-re a sulihoz kell mennem. Sietett :-) Egy fotó telóval, és már kész is volt - csak úgy lazán, spanyolosan ;-)
Gyerekekkel haza, ebéd. Fél4-re beszéltem a lengyelekkel, hogy megyek értük, de hívtak, hogy inkább 5-re menjek. Remek, mert így nekiláttam a harmadik apartman takarításának. Közben jön a levél, hogy az egyikbe mégsem ma jönnek csak holnap (persze az, amelyik már kész van, hurrá). A porszívózást lezavartam, aztán indultam Estepona-ba. Nem jött össze a vásárlásuk, mert a boltok ugye sziesztaidőben zárva vannak itt, úgyhogy még el kellett menni a kínaiba, hogy legyen bőrönd. Szakad rólam a víz... Visszaérünk, nekiálltam gofrit sütni, mert a gyerekek éhesek voltak, Megcsináltam 3-3-at, hogy legalább ők egyenek, közben hív a svéd család, hogy itt vannak de nem tudják a kódot a kapuhoz (hiába, leírni képtelenek, vagy a mailt kinyomtatni) Elmondom kb. 6x, de még mindig nem tudták megjegyezni (pedig elég érthetően beszélem az angolt szerintem :-D ). Végül összejött....Nagyon happyk, legalább már ennyi jó legyen. Folyt. köv. gofrisütés. Közben nézem a radaron, hogy hol jár a Wizz, amivel jön a félig magyar páros (férj magyar, feleség német). Megyek át oda is takarítani, befejeztem 8-ra. Gép csúszott. Közben a lengyelek problémáznak kicsit, hogy mi legyen holnap, mert főzni akarnak és hát 11-kor meg szóltam hogy menni kéne, mert jön a vendég 1-2 körül...mondom jöhetnek hozzám főzni, de muszáj megcsinálnom, mert 4-re megyek át a másik lakóparkba, fél 6 meg indulok velük a reptérre. Mamáról nincs hír, pedig szóltam, hogy hívjon, hogy megvan. Remélhetőleg megvan :-D Mesélte ma a lánya, hogy nem akarta nekik odaadni a beszállókártyát, hogy úgyis visszaér időben. Végül kicsempészték tőle. Szép is lenne, hogy egy helyett mind a négy ittmarad a Mama hülyesége miatt. Ki tudja , hol szórja el az útlevelét? Vagy robban le a busz? Esetleg valami spanyol elrabolja?! :-D
Most lassan éjfél, még várom a vendéget, aki szerintem eltévedt. Igazából sosem értem, hogy lehet eltévedni, hogy nem lehet egy egyenes tengerparti úton odatalálni, de holnap majd megírom, ha kiderül...ha végre ideérnek és bújhatok be aludni.
Ja és holnapra még a suliba tipikus magyar kaját kell bevinni...mert azt hiszik, itt a szülő unatkozik vagy nem is tudom. Úgyhogy vagy reggel korán kelek, vagy később az angolórára odaviszem..sztem csak a Victor akar enni, de igazából jobb lett volna, ha szól, hogy délutánra lőjek valami kaját, és akkor mindig más szülő, de reggelre??? Persze semmi nem jutott eszembe a gulyáson kívül, de azt azért mégsem, úgyhogy marad a mákosguba. Igaz erre meg Betty azt írta, hogy nem fogják értékelni, mert ettől bekábulnak. Legalább csendesebb lesz az osztály, nem is értem, miért probléma...
Azért ezektől a sulis szülőnek szóló szórakoztató programokból olykor kicsit sok....
*****a vendégek itt voltak, csak a telóik nem működtek....adjatok hálát Magyarországon a kíváló mobilhálózatnak :-D ******
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)