2013. január 27., vasárnap

Milano egy napban

Milano-ba érdemes akár egy napra, reggeltől estig is elmenni - bizonyos napokon (hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap) van kora reggeli járat Malpensa-ra a Wizz-zel és késő este pedig vissza szintén Malpensa-ról, vagy akár lehet kombinálni, hogy a visszaút Bergamo-ból történik a Ryanair-rel.
Malpensara érkezve a legjobb megoldás a bejutásra a városból a Malpensa Express vonat (busz is van a Centralo Station-ra, de innen még ugye messzebb van a belváros). Az automatából kényelmesen lehet kártyával jegyet venni, és ha a belvárosba igyekszünk, akkor mindenképp a Milano Cadorna állomásnál szálljunk ki. Innen egy ugrás a Sforza-kastély, melyben korábban milano-i hercegek laktak és ma Milano legjelentősebb építészeti alkotásának számít. Ma a kastély több múzeumnak ad otthont.















 Innen a kastélytól indul a sétálóutca, a Via Dante, ez egy nagyon kellemes, hangulatos, széles út és egyenesen a Dóm-térhez jutunk majd ki. Most éppen mindenhol óriási kiárusítások voltak - tudtam volna vásárolni :-)

Via Dante

A városról hamar úgy éreztem, hogy nincs egységes városkép - és persze folyamatosan Barcelona-hoz hasonlítgattam, amit persze tudom, hogy nem kéne, de akkor is..... Minden villamos más, van nagyon régi, van nagyon új; az épületek egy-két utcán mutatnak csak némi hasonlóságot, stílusban egyezőt; nagyon sok a falfirka, szemetesebb, mint BCN. Ettől függetlenül azért délutánra már tudtam élvezni a Dóm-tér pezsgő életét, de itt sokkal jobban csak a központi részre koncentrálódik minden, mint mondjuk Barcelona-ban. Míg Barcelona-ban sok-sok hangulatos, gyönyörű épületekkel rendelkező hatalmas sugárutak vannak, itt ilyennel nemigen találkoztam.





Milano-ra szintén készültem zsebelés-ügyileg, állítólag többekkel előfordult már, ahogy olvastam a szakfórumokban. Eleve nálam sosincs sok kp., most is csak 40 EUR volt nálam, több kártya, amin pénz is van, az jól eldugva, amin nincs, az elöl :-) Két igazolványt mindig viszek, biztos ami biztos alapon, kabátot úgysem vettem le sehol, tehát ott volt belső zsebbe zippelve a beszállókártyákkal együtt.
Ehhez képest itt sem éreztem semmi rendkívülit, a Dóm-tér ugyan tele volt feketékkel, akik próbálkoztak egy-egy láthatóan turista kezére felkötni egy színes "karkötőt" és azért némi pénzt kérni, de én nagy ívben kikerültem őket, kiraktam a NE ZAVARJ táblát magamra (a láthatatlant :-) ), és még csak be sem próbálkozott senki. A McDo-ban elvileg lett volna net, de mégsem volt, több helyen próbálkoztam, sehol sem, van egy önkormányzati wifi a centrumban, viszont oda egy olasz telefonszámot kellett volna megadni, amire küldenek SMS-ben egy kódot és akkor tudtam volna csatlakozni a hálózathoz.
Az üzletekben mindenhol hatalmas kiárusítások voltak, több magyarral is összefutottam a H&M-ben és a GAP boltban.
A Dóm-tértől aztán lesétáltam Ca Granda felé - a 15.században épült először kórháznak, ma egyetem és könyvtár kapott itt helyet.





A következő állomás a San Lorenzo bazilika volt, mely Nyugat-Európa legrégebbijének számít - ez viszont zárva volt.  Építését a 4. században kezdték, a 16. századig többször leégett, majd ekkor újraépítették, de a falak többsége és a 3 kis kápolna még a 4. századból való.

San Lorenzo Maggiore

Irány vissza a Dóm térre:

Corso di Porta Ticinesa

Néhány templomot még a visszaúton is útba ejtettem illetve megcsodáltam egyik-másik szebb épületet.



A Dóm fantasztikus első látásra:



A Dóm-tér




Ahol az összes étteremben kizárólag japán turisták ültek az asztaloknál - Galeria Vittorio Emanuele II








El kell tölteni néhány órát, hogy az ember átvegye a ritmust, meg a hangulatot. Meleg éppen nem volt, és bár szívesen beültem volna valahova, de sehol nem volt normális wifi, úgyhogy kihagytam. Aztán egyszer csak megpillantottam több embert fagyival - és magát a fagyizót - és biza elcsábultam :-)

Gelateria VanillA


Nem bántam meg, hatalmas adagot adtak 2.50-ért és finom volt, főleg az étcsoki. Folyamatosan jöttek-mentek az emberek és láthatóan itt tényleg mindig friss a fagyi, még télen is! Egy képernyőn pedig bepillantást nyerhetünk a készítés rejtelmeibe is. Azt hiszem, jövő szerdán sem hagyom ki Öcsémékkel :-) A Gelateria VanillA a Dóm mögötti 2.utcában a sarkon van, ha valaki szintén erre járna.

Innen már indultam szép lassan kényelmesen a Centrale FS felé, a busz ugyanis Bergamo Orio-ra innen indul. A jegyet előre megvettem a neten, így olcsóbb is volt, meg kényelmesebb, hogy nem kellett ott - addigra esőben - jegy után rohangálni, csak felszálltam a buszra. Szerencsém volt, mert nem nézték, hogy 18.45-re szól a voucher, én meg már a 17.45-ös busszal elindultam, nem lett volna értelme sétálgatni és bőrig ázni. Az út hamar eltelt, a buszon alig ültünk.
Bár eleinte nem voltam elragadtatva Milánótól, azért nem bántam meg, de több napot nem biztos, hogy el tudnék itt tölteni, így tökéletes arra, ha az ember kifog egy egynaposra olcsó repjegyet.




3 megjegyzés:

  1. Mi is tavaly másjusban voltunk, nekem tetszett az összevisszasága. De egy látogatás bőven elég volt, nem olyan város, ami mély nyomot hagyott bennem.

    VálaszTörlés
  2. Szépek a képeid!
    Ha Milánóba nem is, a környékére érdemes visszamenni, nekünk nagy élmény volt Pavia, Como és Bellagió.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :-) Amikor már "leülnek" az emlékek, meg visszanézem a képeket, akkor már éled a vágy, hogy menjek újra! Sok rész van még, ahol nem jártam, Como mindenképpen tervbe van véve! :-)

      Törlés