2013. május 27., hétfő

Reakcióidő

Úgy gondolom, hogy engem azért (is) vetett ide a sors Spanyolországba, hogy türelmet tanuljak. Ha van hol, hát itt lehet(ne) és főleg kell is.
Nem vagyok egyáltalán zseni, egyszerűen vannak helyzetek a mindennapi életben, amit mondjuk másokhoz képest gyorsabban felmérek és mire mások egyáltalán elolvasták/felmérték/észrevették addig én azt rég megcsinálom. Ebből persze akad jó néhány konfliktus, hiszen, nem lenne szabad türelmetlennek lennem és igazán kivárhatnám, amíg a másik is elolvassa/felméri/észreveszi. Van néhány ember, aki ezt jól tolerálja és akkor rámhagyja az egészet és hátradől - ez a jobbik eset :-) Van, aki ragaszkodik, hogy Ő maga is megcsinálja  - ilyenkor kell elkezdenem nyugtatni magam belülről.
Amióta beindult a meló, azóta megint sokkal türelmetlenebb vagyok, rohanok mindenhol, utálok várni, sikítófrászt kapok, amikor előttem valaki megáll az út közepén és 5 percig mérlegeli, hogy vajon befér e a kocsija a parkolóba (aztán persze beáll, de itt úgy, hogy simán nagyot lök az előtte-mögötte álló autón és aztán röhög a visszapillantótükörbe); megáll a kapuban, mert csak a fél szárnya nyílik ki, holott már látta, hogy ha én a nagyméretű kocsimmal kiférek, akkor nyilván Ő is ki fog férni feleakkora kocsival. A spanyolok amúgy is mindenről híresek, de az nem a gyorsaságuk. Ma potom 6 percet álltam a pénztár előtt, és bár volt négy pénztáros, tetűlassan haladt a sor, a vevők csigalassúsággal keresték elő a pénzeket, vagy szarakodtak a bankkártyával, hogy hogy kell bedugni milyen irányban (fel van tüntetve minden készüléken amúgy). Sikerült aztán a leglassabb pénztárost kifognom; a pénzt már készítettem előre, mert azért 3 tételt még össze tudok adni fejben (ami a spanyoloknak hmmm hogyismondjam, nem kevés problémát jelent ahogy látom), és utána néz rám. Kicsit feléje tolom a pénzt, nulla reakció. Aztán másodpercek töredéke alatt elindul valami bennem, és kissé ingerült hangon megszólaltam, hogy itt van pont annyi, amennyi a végösszeg. Néz rám, nem érti, fél perc alatt sem sikerül felmérni, hogy amit kitettem pénz (két papír és 3 érme, tehát nem több tucat fémpénz!) az pont annyi, amennyit fizetnem kell. Ilyenkor azért le tudok hidalni rendesen, már csak azért is, mert ilyen naponta sokszor előfordul itt, Spanyolországban. A banknál dolgozó "szak"(?)emberek esetén sincs ám jobb tapasztalatom, ott is múltkor 10 percig tartott összeadni 5 db különböző címletű papírpénzt, úgyhogy nincsenek illúzióim. Ha valamit nehezen viselek, akkor az ez a rettenetesen lassú reakcióidejük a spanyoloknak, meg a nemgondolkodásuk.
* na, nem is kellett sokat várnom a tegnap elkezdett bejegyzés "megkoronázására".
Ma vettem megbízásból 26 db müzlistálat, amit az eladó 22-nek számolt...nekem így is jó végül is :-D

2013. május 26., vasárnap

Ha rosszul indul, rosszul is folytatódik

Legalábbis így tűnik az egyik német páros nyaralásának kezdete és folytatása. Kezdődött azzal, hogy leegyeztettük, hogy Jerez-be érkeznek repülővel, mert onnan sem vagyunk messze - 130 km, Malaga 87 km - az a kis különbség már nem számít. A nő - a cigarettának meg az alkoholnak köszönhetően kb. 60-nak saccolnám - indulás előtt le is csekkolta a google-n állítása szerint. Ehhez képest, pénteken kiborulva érkeztek meg (ja és nevet sem mond ám a telefonba, csak annyit hogy itt van, én meg találjam ki, hogy mégis ki az), hogy bejárták majdnem egész Andalúziát, mire elértek ide. Én csak néztem, mert hát 130 km az ugye nem fél Andalúzia, de aztán kiderült, hogy a GPS-ük (mondom én, kukába vele!) először felvitte őket Sevilla-ba, majd onnan Antequera-n keresztül Malagára, ezután felvitte őket Ronda-ba (!!!!!!!!), majd vissza le a partra. Az mondjuk számomra felfoghatatlan, hogy valaki hogy indul el térkép nélkül; ahogy az is, hogy ha valamit már megnéztem előtte, akkor miért nem kezd el motoszkálni, hogy rossz irányba mennek. Úgyhogy kb. 6 óra autókázás után - ráadásul nem klímás autót kaptak, mint ahogy rendeltek - persze minden bajuk volt már a lakással is, holott az egyik legszebb lakást kapták. Így szokott ez lenni. Hiányolták a SAT-TV-t (gondolom német csatornákkal?!), amiről sehol nincs egy szó sem, arról viszont igen, és hangsúlyozottan, hogy NEMDOHÁNYZÓ (!!!) a lakás, ehhez képest ma rájuk kellett szólnom, miután bűzlik a füsttől az apartman, hogy márpedig dohányozni nem lehet bent.
A zuhanyfülkéhez szerintük érettségi kell (??), mert a zuhanypanelen nem csak a zuhanyrózsából tud a víz jönni, hanem mindenféle masszázsfunkciók is vannak; de ezek teljesen egyértelműek a felfestett kép alapján, úgyhogy ha az ember szán rá fél percet, hogy végignézze, akkor azért rá lehet jönni.
Van még csomó más problémájuk ám, most nem részletezem egyesével, ebben az állapotban nyilván minden bolhából elefántot csinálnak és semmi se lesz jó.
Azt hiszem elkiabáltam magam a múltkor, hogy a németekkel nincs gond :-D

2013. május 21., kedd

Frusztráló

Az elmúlt napokban-hetekben a blogokat olvasva többnyire mindenkit frusztrált a szokatlan időjárás: Dél-Spanyolországban hűvös, esős idő, ami teljesen szokatlan erre, Dél-Angliában havazás májusban, északon viszont 26-28 fok Svédországban, Norvégiában. Engem speciel az időjárás egyáltalán nem aggaszt, nem szoktam problémázni rajta, ha esik az eső, legalább végzek a benti melókkal meg a netes résszel, pakolok, mosok, ami éppen van. Az egyetlen, ami viszont egyre jobban frusztrál, az a mindennapos főzés: kitalálni, hogy mit csináljak egyáltalán, aztán nekiállni. Amíg volt Tibor, meg Anyukám, addig arany életem volt, nem kellett ilyenekkel foglalkoznom :-) Most viszont sajnos nekem kell ellátnom ezt a feladatot. Ma csináltam egy kondérnyi gulyáslevest, mert imádják a gyerekek, remélem elég lesz még 2 ebédre. Bevezettem azt a cselt is, hogy én alig eszem, így még kevesebbet kell főzőcskézni, mert egyszerre sokat csinálok és lefagyasztom.

Szombaton multi-kulti délután tartottunk, elhívtam Adriékat. Mivel a meghívás idején még úgy volt, hogy Tibor is itt lesz - pontosabban Ő csinálja a paella-t :-))) meg Krisztiék is, viszont az élet közben másképp alakult nekik, megint magamra maradtam a főzőcskével. A paella kiesett szavazás alapján, úgy gondoltam, hogy a grillezés viszont sokkal egyszerűbb lesz - nagyot tévedtem. A hús bepácolása - ahogy ellestem a szakembertől - még nem okozott különösebb gondot. Annál nagyobbat a sütése. 2-3 közöttre beszéltük meg  Adriék érkezését - itt mindig később ebédelünk, eleve sokkal tovább alszunk, csúszik a reggeli is. 2 után a gyerekek már éhen akartak halni, úgyhogy gondoltam, nekiállok elkezdeni, aztán majd jönnek és pont tudunk is enni. Az első óriási hibát ott követtem el, hogy belocsoltam olajjal a kis elektromos grillt. A másodikat meg, hogy mondván, fel kell forrósodnia, én meg kijöttem a konyhából. A szag viszont előbb-utóbb visszaűzött a konyhába - ahol füstben állt minden. Az olívaolaj ugyanis frankón ráfolyt a pálcákra, amik ugye melegítik alulról az egészet. A szagelszívó elég gyenge, az ablak ugyan nyitva volt, de fojtogató volt a füst. Azért én rátettem a húst :-) Gondoltam, így elfojtom a füstöt legalább. A pácban úszkáló hagymák szépen lassan kezdtek ráégni a sütőlapra, én próbáltam jobbra-balra forgatni a húsokat, hogy legalább azok legyenek valamennyire ehetők. Az első kör egész jól sikerült, de annyira lesült a hagyma, hogy el kellett súrolnom a grillezőt, majd újrakezdeni az egészet a következő adaggal. Kicsit letekertem, hogy lassabban süljön majd, és kisétáltam a konyhából - ez megint nagy hibának bizonyult, úgyhogy most nem a hagyma, hanem a hús kezdett el szépen szenesedni. Mondjuk én szeretem így is, de a vendégek még sehol, ki tudja, hogy Ők nem félnek e gyomorráktól? (vagy legalábbis valami rákféle van a szenes kajától állítólag, én ezzel nem szoktam foglalkozni). Elmúlt 3 óra, elmúlt 1/2 4, sehol senki. Biztonságból megkérdeztem SMS-ben, hogy biztosan ma jönnek-e, bár Adri ritkán használ telefont, meg még ritkábban van bekapcsolva Z szerint, de azért én mindent megpróbáltam.... Ennek viszont annyi előnye akadt, hogy mivel bűzlöttem az égett füsttől, gyorsan lezuhiztam és hajat mostam.Mire kész lettem, jött a telefon, hogy nem találják a lakóparkunkat, de innen már gyorsan ment minden szerencsére. A hús a sütőben még melegedett, a saláta kész volt, úgyhogy jöttek és már ettünk is. Állítólag nem volt rossz...hmmmm senki nem meri bevallani :-)))
Félúton már gondoltam rá, hogy ha a hús a macskáknál végezné, akkor még meg vagyunk mentve, mert az elronthatatlan tiramisu is ott vár a hűtőben.
A desszertre meghívtam G-t is (ez most egy nő, orosz, és a másik lakóparkban van Ő mint mindenes), így elég érdekesen alakult a társalgás: én vele angolul, Adriékkal spanyolul beszélt, én meg Adriékkal magyarul, mert ők meg angolul nem beszélnek és mindezt fűszereztük az általánosban tanult és mára a béka feneke alá süllyedt orosztudásunkkal, mindenesetre jól elpoénkodtuk az időt.
Legalább a tiramisunak volt sikere, ha már az ebéd nem sikerült. Beszélgettünk a spanyolokról, osztotta a társaság, hogy "kicsit lusták" és persze megegyeztünk abban, hogy mediterrán országban ezt a tőlünk szokatlan lezserséget - minden mindegy, számtalan példával illusztrálva - csak kellő humorral lehet kibírni.

2013. május 18., szombat

Vendégmustra

Bár a szezon még csak most kezdődött és csak alig két tucat vendég fordult meg itt, érdekességképpen gondoltam leírom, amit eddig láttam.
A németektől tartottam a legjobban, de úgy tűnik, velük a legegyszerűbb. ;-) Ha van filteres kávéfőző, internet és sör, akkor nekik már minden tökéletes, de ez a három ELENGEDHETETLEN. Szívesen és sokat beszélnek; érdeklődőek, nyilván nem általános amúgy sem, hogy Spanyolországban valahol foglalnak egy apartmant és ott van valaki, aki tud velük fecsegni. Ez abszolút +, azt látom, meg mondták is. Az ajánlataimra nyitottak, hogy hova érdemes menni, mit kell megnézni.
A spanyoloknak a legfontosabb a tévé mérete - nem vicc! Amúgy gondmentesek, ha van egy fél falat betöltő tévé, ez viszont nincs minden apartmanban, néhol még a hagyományos képcsöves fut, tulajdonostól függően ugye. Ők szinte ki sem mozdulnak (nem is értem, ilyen erővel maradhatnának otthon is). Nagyon barátságosak, és úgy köszönnek el (nem mindegyik), mintha a legjobb haverok lennének - puszival. Ez nekem nagyon szokatlan és távol áll tőlem, de ha csak ezen múlik, hát legyen.
A magyarok :-))) Na ők ragaszkodnak a legjobban minden betűhöz, hogy ami le van írva az apartmanról, az úgy legyen. A változást nem tűrik (vagy a legnehezebben). Az apartmanok kiosztásában részt veszek, de volt egy kis havária, ami miatt be kellett raknunk egy cserét - és míg a spanyolok meg más nemzetiség elfogadja és megérti, meg hát amúgy is Spanyolországban csak az a biztos, ami már megtörtént, előtte minden változhat, - addig a magyar az kompenzációt kér, mert bár semmi hátrány nem éri, de mégis.....
A spanyolokat leszámítva a első második kérdés érkezés után, hogy van-e internet. Totálisan netfüggő mindenki. A legjobban a hollandokon lepődtem meg, akik éjfél után érkeztek 2000 km autózás után 4(!) gyerekkel, mindegyik sírt, és a pasi első kérdése az volt, hogy mi a kód a nethez :-)))
A melót úgy mindent együtt véve nagyon élvezem, éppen tegnap kalapoltam be néhány "bókot" G-től, aki teljesen elégedett velem. Most kaptam tőle egy újabb feladatot - elég kreatívnak tűnik - egy marketing anyagot kéne összeállítanom, amit bár tanultam nagyon régen (de nem sokra emlékszem), de a szakmában soha nem dolgoztam. Igaz, ez kifejezetten utazáshoz kötött anyag, én meg nem azt tanultam, csak csináltam - a szervezkedés-intézkedés-vendéglátás-problémák kezelése - ez "csak" a nagy szerelem, és amire azt mondom, hogy szervezni-aktívan részt venni ebben véleményem szerint az tud, aki utazni is imád.
Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok elég hiteles amit a programokkal kapcsolatban megemlítek a nálunk megforduló vendégeknek, hiszen a környéket nagyon jól ismerjük, a legtöbb helyen többször is jártunk már, van helyismeretem. Ezzel szemben nem biztos, hogy egy szálloda recepcióján dolgozó kislány mondjuk annyira lelkesen tudna mesélni Bolonia-ról - furcsa módon még itt élők se mind ismerik.
Egy szó mint száz, a németek már mind fogadkoztak, hogy jövőre velem ugyanitt - márpedig akkor biztosan minden rendben volt ;-)



2013. május 15., szerda

Szálloda-kritika avagy inkább ajánló

Ha már elmentünk Jerez-ig, ami ugyan nem nagy távolság (130 km), de azért a sok ide-oda utazás időben sokat elvisz, így megint maradtunk egy éjszakára a környéken, hogy másnap estig még bejárhassuk a környező kis városokat.
Costa de la Luz még közel sem annyira turistás, sokkal kevesebb a szálloda, a kínálat, ennek megfelelően az árak is kicsit magasabbak. Végül akárhogy osztottam-szoroztam, maradt a jól bevált félpanziós lehetőség - este megérkezünk vacsora, reggel reggeli.
A választás erre esett, árban, szolgáltatásban együttvéve jobban jöttünk ki, mint bárhol máshol.
A szálloda Rota egyik új -szerintem alig 10 éve létesült - urbanizációjában található - Costa Ballena -, közvetlenül egy golfpálya mellett. A kilátás gyönyörű, az óceánpart kb. 400-500m légvonalban. Csend és nyugalom (már aki erre vágyik). A vendégek zömében spanyolok, de összeismerkedtem egy német házaspárral is.
A check in gyors volt, de attól lehidaltam kissé, hogy a recepciós nőnek fogalma sem volt, hogy Magyarország hol van (igazából még nem is nagyon hallotta!). Mindenesetre angolul beszélt, ellentétben a felszolgálókkal, ami egy ilyen hotel esetén szerintem alapkövetelmény kéne legyen. Persze, tegnap már írtam róla, hogy a Costa de la Luz még "Geheimtipp", nincs akkora külföldről irányuló turizmus, leginkább spanyolok nyaralnak erre - de lesz ez még másképp.
A gyerekek rögtön medencézni akartak, nem mintha itt nálunk nem lenne medence, de tény, hogy ott sokkal melegebb volt a víz. Meg persze kellően kiszáradtunk Jerez-ben a 35-37 fokban -úgyhogy azzal kezdtük, miközben már mindenki készülődött a vacsorához.




A szobánk tágas és világos volt, a franciaágy hatalmas, akár négyen is elfértünk volna benne. Az kicsit furcsa volt, hogy a mosdókagyló a fürdőszobán kívül volt, és a fürdőszoba ajtó tejüveg, körbe nagy rések - nem éppen mondható hangszigetelt ajtónak, és erről olvastam is kritikát, hogy mindent hallani :-) Akinek ez gond, az ide ne menjen.

Minden tiszta volt, bár a fürdőkád-csempe között bizony penész itt is volt kb. 5 cm-en a sarokban (én az ilyet rögtön kiszúrom).

Vacsora. Büfé rendszerben, nagy választék, nem mondhatok semmi rosszat. Patriknak is találtunk több gluténmenteset, voltak különlegesebb halak, a grillezett húst frissen sütötték ki, nem állt fél órákat. A saláta semmi extra, szokásos saláta-répa, paradicsom, spárga, tonhal, hagyma, meg ami lenni szokott. Az előételt - avokádóban valami kis szósz és rajta kagyló - kihagytam, a kagyló nem tartozik a kedvenceim közé - de állítólag csak egyszer kéne megkóstolni, utána megszeretném.... még érlelem a gondolatot :-) Volt többféle tészta paradicsom szósszal (néhány angol vendégnek), 3 féle hal, grillezett zöldségek (ez nagyon jó volt), grillezett gomba, burgonyakrokett. Kicsit lehetett volna melegebb, mert mire az asztalhoz értünk, minden kihűlt.
Az 1l-es víz ára 20%-kal kevesebb, mint Torremolinosban a hotelben volt. Pedig a két hotel között lényegesen nagyobb a minőségi különbség! Igaz, maga a hotel is olcsóbb volt itt, mint ott.

A szobák a főépülettől jobbra és balra összesen 4 épületben találhatóak - ez ideális, ha mindenféle program van a főépületben, mert nem hallatszik a szobákban. Gyalogolni ugyan van mit.  Akkor este éppen egy kislány elsőáldozását ünnepelték, volt gyerekdiszkó, karaokee, meg nagy zsivaj. Attól mindig ki tudok akadni, mikor egy pár napos csecsemőt visznek ilyen helyre (most is volt vagy három!) és azt hiszi a szülő, hogy élvezi a pici?!.

Vacsora után kimentünk a partra naplementét nézni, mire visszaértünk, elcsendesedett a hotel is. Bár az ágy kényelmes volt, gyakorlatilag semmit nem aludtam a gyerekek vándorlásának köszönhetően - pedig pótágy is volt, oda kellett volna költöznöm.

Reggeli. A reggeli kicsit csalódás, semmi extra, gluténmentes cucc sehol, pedig még kértem is az online felületen. Persze mindig van nálam kenyér, de azért jó lett volna. Friss gyümölcslé itt sincs, csak cukrozott, a churros itt is fagyasztott de legalább frissen sütik ki (amúgy így sem volt jó). Tükörtojást, omlettet frissen készítik, kávé automatából korlátlanul természetesen. A vacsorához képest kisebb választék, de azért teljesen rendben volt, éhenhalni senki nem fog. Még lazac is volt :-)

Összességében teljesen ideális pihenésre, színvonalas hely, akcióban 2 gyerek ingyenes. Autó kötelező, mert gyalogosan minden messze van, hacsak nem valaki egy hetet itt akar tölteni, bár nekem egy nap után unalmas lenne :-) Van játszóház is, meg sok animáció gyerekeknek, ezekkel nem éltünk, ahhoz rövid volt az idő. A környék biztonságos, az urbanizáció két végén biztonsági őr, bár sorompó itt nincs, de aki behajt, annak látják/feljegyzik a rendszámát úgy emlékszem.

A homokos part gyönyörű és km hosszú, van több játszótér is. Egy-két bár elkelne, lehet, hogy nyáron van, most még minden zárva volt. Majdnem 5* az értékelésem :-)


2013. május 14., kedd

Costa de la Luz 2.

Néhány hete valaki azt írta nekem, hogy a "világ végén" lakunk itt, Estepona alatt. Már a múltkor, amikor Torremolinosba menet beugrottam Marbella-ra egy fagyira, azon gondolkodtam vezetés közben, hogy mit "esznek" az emberek Marbellán  - nem vitatom az Óváros hangulatos utcáinak báját, és a parti sétány is szép - de nem az én világom és sokkal többe kerül minden, mint amennyit valójában ér (hangsúlyozom, nekem!). Tele van drága villákkal, meg régebben épült, magas házakkal, sok közülük stílus nélkül, egymás hegyén-hátán főleg a belvárosi részen - nagyjából ennyi. Persze tudom én, hogy itt a nevet kell megfizetni mindenben - a bérleti díjakban, a divatüzletekben, az éttermekben. 
Én igazából nagyon örülök, hogy itt lakunk és az óceán, a Costa de la Luz, csak egy ugrás. Valójában az egész szakasz még "Geheimtipp"-nek számít (nincs rá jó magyar szó; amolyan titkos tipp) és leginkább spanyolok járnak oda nyaralni, de azért lassan kezd népszerűbb lenni a német-angol-francia turisták között is. Magyarokkal ott viszont még nem nagyon találkoztunk. Szerintem, ha valaki az igazi Spanyolországot szeretné megismerni, akkor azt leginkább ezen a részen teheti meg. Tegnap sokat bóklásztunk Chipiona és Sanlúcar utcáin. Semmi luxus, többnyire alacsony, egyszintes házak, mégis sokkal vonzóbb, mint a tömegüdülőhelyek Malaga és Marbella között. Tarifától északra nincsenek sokemeletes szállodák, nagyjából  érintetlen a part, toronyszállodákat nem is találunk. Egy-két kivétel Novo Sanctri Petri, Cádiz alatt, a Playa Barrossa, de ott is úgy építették szállodák sokaságát, hogy illeszkedik a tájba, szellős, sok zölddel. Costa Ballena Rota felett szintén egy nagyon új urbanizáció, szerintem az első ház alig 10 éve épülhetett. A városkák, Rota, Chipiona, Sanlúcar - ízig-vérig spanyolosak erős arab beütéssel. Sanlúcar parti utcája, pontosabban a második sor, tele van gyönyörű, arab stílusban épült villákkal.
Sanlúcar a 3. legismertebb sherry-előállító város Jerez és El Puerto de Santa Maria után. A homokos tengerparton minden év augusztusában rendezik meg a tengerparti lóversenyt - a Rio Guadalquivir torkolatától indul a tengerparton 1500 és 1800m-es távon. Ez az egyik legrégebb óta megtartott lóverseny  Spanyolországban és Európában. A Rio Guadalquivir torkolatának part menti részén tele van éttermekkel - a városban fontos szerepet játszik a halászat. A Donana Nemzeti Park területére át lehet menni hajóval/ladikkal (nem is tudom minek nevezzem :-) a képen látható járművet) és onnan dzsippel lehet továbbmenni. Egyedülálló növény- és állatvilága miatt az UNESCO Világörökség része 1994 óta, több veszélyeztett faj is megtalálható a parkban. 
Remélhetőleg hamarosan ide is eljutunk, bár szerintem a nyári hónapok kerülendőek - a tegnapi tapasztalatom alapján kb. 15 fokkal volt melegebb, mint itt a Földközi-tenger partján. De a lóversenyre benevezünk ;-)




2013. május 13., hétfő

Costa de la Luz

Chipiona, Monastir de Regla

Playa de Regla


Sanlúcar de Barrameda, Castillo Santiago


Rio Guadalquivir

Át a Donana Nemzeti Parkba

Villa Sanlúcar utcáján

Naplemente - sokadik

Az óceánpart megunhatatlan, egyre nagyobb a vonzalom. Valami különös érzés állni a partján és csak nézni a végtelen vizet - és bár a Földközi-tenger vize is végtelen, mégis más érzés.
Tegnap, amíg néztem a naplementét, a gyerekek pedig felszabadultan futkorásztak mezítláb a selymes homokban (itt Costa Ballena-n megint kicsit más állaga van a homoknak), felmerült bennem egy pillanatra, hogy milyen jó lenne itt lakni :-D Na nem fogunk költözni (csak ha nyerünk a lottón, de erre kicsi az esély, mivel nem lottózunk).




2013. május 12., vasárnap

Lovas Fesztivál Jerez de la Frontera-ban

A héten egyik nap Tündi átküldött egy linket a manilvai programokról, hogy hova érdemes elnézni, ha időnk engedi. Ahogy behívtam az oldalt, egyből a Feria del Caballo - Jerez jelent meg, mint ajánlott program, ahova busszal visznek Manilva-ból. Ez a Lovas Fesztivál az egyik legjelentősebb és legnagyobb Andalúziában. Linda nagy lóimádó, így nem sokat hezitáltam: menjünk. 10-re terveztem az indulást először, végül teljesen spanyolosan 3/4 12-kor sikerült mindennel elkészülni. Mivel nálunk 19 fok és felhő, esőre hajló idő volt, ezért kicsit jobban beöltöztünk - igen ám, de ahogy elindultunk északra Algecirastól Jerez felé és elhagytuk a nagy hegyeket, úgy lett szinte egyik pillanatról a másikra úgy 30 fok. Az odaút változatos volt, tetszett a táj, nem az a szokványos, mint amikor az Alföldön autózik az ember. Irány a centrum, mert nem néztem meg előre, hogy pontosan hova is kéne menni, de amúgy is, ha már egyszer végre elmegyünk Jerez-be, akkor a várost is látni akarom. Persze az office turismo zárva volt, de hogy őszinte legyek, néhány olyan őrülten kívül mint mi, délben egykor nem sokan sétáltak a városban - 35-37 fok volt ugyanis napon. Ennek ellenére elmentünk az Alcazar felé, ott beszélt a pénztáros németül (nagyon cuki ám ahogy egy spanyol németül beszél, most hallottam először), elmondta, hol van a Feria. Elcsigázottan sétáltunk a Katedrálishoz  -  San Salvador, Andalúzia legrégebbi katedrálisa - meg bóklásztunk kicsit, tele van szebbnél szebb templomokkal a város, de szerintem majd egy őszi napot választok legközelebb alaposabb városnézéshez, amikor max. 20 fok van. És ugye még kellett némi erőt tartalékolni a Feria-ra is.
Kiautóztunk az Avenida Alcálde Álvaro Domecq-ra (Kongresszusi Központ és a Jerez-i Motor Week-et is itt tartják), szerencsére találtunk parkolóhelyet is, és besétáltunk a parkba. Körbe az utcán tele árusokkal, főleg feketék voltak, mindenféle kézzel faragott kis szobrokat, meg szőtt kosarakat árultak, elképesztő mennyiségben. Bent a Feria területén mindenféle feldíszített lovak és lovaskocsik vitték körbe az embereket -természetesen nem ingyen. A poén az volt, hogy az egyiktől megkérdeztem, hogy mennyibe kerül egy kör, mire azt mondta - fényképezőgép a nyakamban, meg úgy látszott, hogy turista vagyok  - hogy 30 EUR. Aztán mentem tovább, csökkent az ár: 25 EUR. Még utána mondott valamit, de mentünk tovább nézni a lovakat. Mire egyszer csak az egyik spanyolnak mondja a kocsis, hogy 20 EUR (a normál ár). Ja kérem, a turista az turista :-)
Éttermek sokasága egymás mellett, zene, flamenco, volt itt minden, tudnak élni a spanyolok, állapítottam meg újra. Sok nő és gyerek a buli kedvéért vett fel flamencoruhát a hozzá illő cipővel. A parkon kívül, a vasúti sínek alatti üres területen az ilyen alkalmakhoz illő hatalmas vidámparkot üzemeltek be: szó mi szó a területén egészen elképedtem, mert simán túltett még a bécsi Prater-en is, viszont lakosságát nézve Jerez 200ezres, míg azért Bécs a sokszorosa.
A gyerekek rendkívül fegyelmezettek voltak, néha egészen meg is lepődöm, hogy milyen "felnőttesen" viselkednek, igaz, tömegben dupla óvintézkedéseket szoktam tenni, meg persze azt is mondtam már, hogy sajnos vannak kevésbé jó emberek, akik elcsábítanak gyerekeket vagy elvisznek..... muszáj erről is beszélni, jobb az óvatosság. Felülni semmire sem akartak (ezt mondjuk nem értem, bár gyanítom, Lindában is van némi tömegiszony - tőlem örökölte), végül Patrik ment volna, de Linda nélkül nem akart, tiszta megtakarítás volt a nap :-)))

Plaza del Arenal, Jerez

Iglesia San Miguel

Alcazar
                                       

Katedrális - és Tio Pepe szobra (Sherry márkaneve, a legmenőbb a világon)



Sétálóutca

Feria del Caballo



Az a szép aranyszínű Linda kedvence








2013. május 11., szombat

Testvérek

Mint minden tesó, természetesen az enyémek is nyúzzák egymást, meg van vita, verekedés is (én is vertem a tesómat :-D) persze módjával. A Spanyolországban töltött idő sokat változtatott jó irányba a kapcsolatukon, pontosabban nagyon erősítette a kötődést.
Amikor 2-3 hete az egyik éjszakát szállodában töltöttük és ott is vacsoráztunk, Linda azt mondta, hogy Ő nem kér desszertet, mert az szerinte igazságtalan, hogy Patrik meg nem ehet (nem volt kiírva, hogy lenne gluténmentes). Mondtam neki, hogy nyugodtan  ehet, Patrik soha nem balhézik, mindig van nálunk keksz vagy valami, ami helyettesíti ha szükséges. Ettől függetlenül nehéz volt rábeszélnem, de végül bevállalta :-) Hasonló eset már többször előfordult, és ilyenkor egészen meglepődöm, hogy milyen nagyvonalú, vagy együttérző.
A másik ami meglepett, amikor Krisztivel voltunk 3 napra Torremolinosban. Mikor hazajöttem, Linda elmesélte, hogy esténként egymásnak mondták el az "esti szöveget", ami kihagyhatatlan; ugyanúgy, ahogy én szoktam, és a végén még puszit is adtak egymásnak :-) Teljesen elérzékenyültem :-) Linda ugyanis folyton nyafog, hogy ha véletlenül Patrik után kell innia, vagy ennie ugyanazzal a kanállal; a puszit sem szereti igazán Patriktól, azért is volt meglepő a hír. Reggelente általában összebújva ébrednek, vagy amelyik előbb kel, az cirógatja kicsit a másikat. Persze azt nem teljesen értem, hogy ez a szoros összetartás miért csak akkor működik, amikor nem vagyok itt, mert néha olyan érzésem van, hogy nekem csak a civakodós énjük jut.

2013. május 10., péntek

Okoska

Bár már mindenki "okos"telefonnal járkál, én a mai napig hősiesen ellenálltam - bár még azt sem mondom, hogy nagy volt a kísértés, mert nem volt. Mivel a laptop így is a jobbkezem és épp eleget ülök a gép előtt, így nem akartam, hogy még egy kis tenyérnyi vackon is netezzek, ha éppen van rá lehetőség, a fotózáshoz nekem ez nem opció, a GPS szintén nem vonzott - akkor meg minek?
Általában jóban vagyok minden műszaki cikkel, a számítógéppel kapcsolatos majdnem minden problémát tudok orvosolni; nem okoz problémát kis autóból nagyba ülni vagy éppen fordítva, mert pillanatok alatt átállok; még a csöpögő konyhai szifonnal is elbánok, de adott esetben a kocsi kerekét is le tudnám cserélni - de bevallom, ez a kis hülye okostelefon bizony kifogott rajtam rendesen. G ugyanis addig fűzött, hogy ez "sokkal jobb", hogy bármiről azonnal értesüljek, hogy kaptam egy "céges" telót - és bizony nosztalgiából újra meg újra visszarakom a SIM kártyát az én jó öreg imádott Nokiámba. Először is, hiába volt minden telefonszám a SIM-en, okoska nem látta, és bár magyar nyelvre van állítva, semmi ilyen lehetőséget nem találtam. Végül valamilyen szinten úgy egy hét után orvosoltam a problémát, és a Kedvencekbe behúztam a gyakran hívott telefonszámokat, de ez nem ugyanaz. Az első csengetéskor hiába nyomtam a képernyőn a zöld telefont, nem csinált semmit - aztán persze rájöttem, hogy el kell húzni (tiszta agyrém :-) ). Igen ám, de ha túl sokáig cseng, mert én éppen tök máshol vagyok, akkor már csak opciókat kínál fel a csengetés mellett, hogy "Elutasítás üzenetben" - "Most éppen vezetek, hívjon később" - " Most nem érek rá" stb. stb.
SMS-t írni nekem egy ilyenen több mint kínszenvedés, mert a régi Nokia-kon pont megfelelő méretűek voltak a billentyűk ahhoz, hogy sürgős esetben akár vezetés közben vakon is írhasson az ember. De ezen?? Ki kell guvasztani a szemem, hogy lássak valamit, pedig jó a szemem. A netezést is próbáltam, de semmi élvezeteset nem találtam benne. A játékok sosem érdekeltek, úgyhogy emiatt is mínuszpont okoskának.
A GPS-hez meg kéne adnom a helyemet, amire nem vagyok hajlandó. Meg amúgy is, én azon a véleményen vagyok, hogy ezek a ketyerék teljesen leszoktatnak a gondolkodásról, és bár nekem is van a kocsiban egy rádiós navi, de itt sosem használom. Ha nem egy nagyváros belső kerületi utcájába kell mennem pontos, adott címre, akkor egyszerűen nem vagyok hajlandó beprogramozni. Egyrészt szeretem megnézni a googlen-n, a street view-n - sétálva - hogy kb. hogy kell odajutni, ahova készülök, megjegyzem, hogy milyen épület, benzinkút, bármi van a sarkon és ez teljesen jól működik, gyakorlatilag sosem tévedek el - 200m kerülőtől meg nem megyek a falnak. Néhányan annyira hozzászoknak az ilyenek használatához, hogy sokadszorra sem találnak el fejből ugyanarra a címre, ahol már előzőleg ötször jártak. Nonszensz :-)
A múlt héten érkező német vendégeim például pont a navigációval tévedtek el, holott a lelkükre kötöttem, hogy NE kapcsolják be, mert a fizetős pályára fogja őket vinni - persze nem hallgattak ám rám, így aztán éjjel 1/2 2-kor érkeztek meg - Malaga repterétől potom 4 órát vett igénybe így az amúgy egyórás(!) út. Teljesen jó leírást adtam - mások idetaláltak! - a főúttól 100m-re lakunk, tényleg nem egy nagy wasistdas idetalálni.
Vissza okoskához: két hét után - bár hitegetnek, hogy meg fogom szokni - határozottan a nem mellett szavazok. A gyerekek persze jobban kezelik a tabletet, meg a telót, de csak a játékok miatt, úgyhogy ha valakinek csak telefonálni-sms-re kell, azt én határozottan lebeszélem egy érintős kütyüről. Öcsém járt úgy, hogy többször lefagyott az okoskája, mígnem dühében megtaposta néhányszor, na azóta működik hibátlanul. És senki nem akarja ellopni tőle :-D
Ez is csak egy újabb divatcucc a sok közül - és én amúgy sem vagyok a mai fogyasztói társadalom gyöngye ;-)

2013. május 9., csütörtök

Nyomozunk :-)

Tegnap befutott egy első ránézésre "különös" foglalás az egyik internetes portálról. Azért (is) volt  furcsa, mert az illetők már tegnap jöttek volna, de a női megérzésem nem hagyott békét, ezért megírtam, hogy sajnos az már nem jó, de mától jöhetnének. Ez sem volt különösebben probléma, így aztán lefoglalták fixre, nekem csak el kellett fogadnom. Ezután jelent meg névvel-címmel-képpel az illető, aki foglalta a szállást. Angol fiatal "lány" a barátjával. Átküldtem a képet két barátnőmnek is, akik egyből mondták, hogy olyan ismerős a lány, de nem tudják, honnan. A barátja képe is fent volt, mondjuk én személy szerint  így első ránézésre simán kinéztem belőle gyerekgyilkost, úgyhogy rögtön el is kezdtem fantáziálgatni, hogy lehet, hogy gyereket rabolni jönnének, vagy mondjuk szervkereskedők, és még az a jobbik eset, ha csak kirámolják  az apartmant. Nekem nagyon jól működnek a megérzéseim és már megtanultam, hogy hallgatni kell rájuk - ha nem, akkor járok pórul. A fickó képét is átküldtem Krisztinek és Tündinek és hát nekik sem tetszett annyira, igaz, hülye pózból és közelről volt fotózva a srác. De megnyugtattak, hogy ne parázzak - rám amúgy sem jellemző, hogy félnék, épp ezért volt idegen tőlem a saját reakcióm. Késő este rákerestem a nő nevére, hogy vajon kiadja e a google, hogy körözött bűnözővel állok szemben, ehhez képest a név alapján egy színésznőt adott ki. Jó, nem Angelina J. kategóriás, de már több filmben és színdarabban is szerepelt. Ezért volt ismerős mindkét barinőnek is :-) Aztán próbáltuk összehasonlítani a portálra felrakott képet a színésznő képével, de nekem sehogy sem akart stimmelni, nem láttam hasonlóságot - úgyhogy a következő lépés az volt, hogy biztos lenyúlta a nevet és hamis adatokkal regisztrált :-) Ma este a megbeszélt idő előtt kicsivel hívtak, hogy taxival jönnek és küldjek megerősítést, hogy jó a cím. Sajnos a sofőrnek hiába adták a telefont, végül a lány barátjának magyaráztam el, aki kicsit érthetőbb angolt beszélt, mint a lány. Ezt sem értettem, hogy ha színésznő, akkor miért nem bérelt autóval jön, olcsóbb, mint a taxi többször - vajon nem akarja, hogy autóbérlésnél nyoma legyen? Lementem a kapuhoz, megérkeztek - és minden félelmem elszállt. Valóban a színésznő állt velem szemben, teljes egyszerűségében és szerintem kifejezetten örülhetett, hogy láthatóan nem ismerem. Persze nem ismerem, mert filmet ritkán nézek, csak a netes infó alapján tudtam, amit tudtam. Azt óvatosan megkérdeztem, hogy mikor érkeztek, és hogyhogy ezt a helyet választották, mire kedvesen elmondta, hogy nem szereti a túl nagy nyüzsgést és ez lesz az abszolút ideális hely, hogy végre pihenjenek. Az apartmannal is tökéletesen elégedettek voltak, semmi celeballűr - semmivel sem másabb így, mint bármelyikünk. Felajánlottam, hogy elviszem őket még gyorsan a boltig, ami 2 km, de gyalog mégiscsak sok, és persze teljesen odavoltak.
Én meg körbeírtam-hívtam mindenkit, hogy így utólag jót röhögtem az aggályaimon ;-)

2013. május 1., szerda

Leléptünk

Történt ugyanis, hogy kis szerencsével szert tettem egy potya-szállásra, így aztán a kellemeset összekötve a hasznossal, megfűztem Krisztit, hogy szökjünk meg ketten két napra :-) Héftő délután összecuccoltam, felvettem Mijas-ban, felvettük a kulcsot és már mentünk is a malagai éjszakába - igaz, egyelőre csak G-vel találkoztunk és vagy három órán át beszélgettünk az éjszaka közepén fagyoskodva egy tapas-bárban - ugyanis a levegő jócskán lehűlt az elmúlt napokban, sőt, Madrid környékén hó is esett. Miközben Magyarországon 28 fok volt még este 9-kor is - jó vicc.  Az esti tervezett sétából semmi nem lett, mert még az eső is elkezdett esni, úgyhogy visszamentünk a szállásra. Jó későn, hajnali 3-kor kerültünk ágyba, reggel viszont korán kellett kelni, mert a kocsit meg leadtam Torremolinosban egy olajcserére meg átnézésre.
Így kedden vonattal bementünk Malaga-ba, és kirándulás helyett shoppingoltunk egyet :-) Így gyerekek nélkül kifejezetten élveztem, reggeliztünk egy jót, igazi spanyolosan, és jártuk a boltokat. Tény és való, hogy egy-két boltot leszámítva a ruha-cipő-elektronika drágább, mint mondjuk Ausztriában meg Németországban, legalábbis én utóbbi két országban sokkal jobban tudok vásárolni, de a legszükségesebbeket azért sikerült beszerezni. Délután négykor már félálomban sétáltunk mindketten, nekem a sokadik kávé sem segített, úgyhogy visszavonatoztunk Torremolinosba, felvettük a kész kocsit és kicsit elmentünk pihenni - majd újra nekivágtunk ezúttal az esti Malaga-nak :-) Az Óvárosban persze nagy élet volt, minden bár tele, a képernyőkön meg éppen a Real Madrid - Dortmund meccs ment - időnként voltak is nagy felhördülések. Végigsétáltunk az új kikötő parkosított része alatti úton is, tele van üzletekkel, éttermekkel, az is nagyon hangulatos és persze csodás a kilátás a Gibralfaro Castell-re és az Alcazaba-ra esti megvilágításban:

Calle Marques de Lanos - nappal
Calle Marques de Lanos - éjjel



Katedrális

Alcazaba