2012. május 31., csütörtök

Mérleg

Valamelyik nap írtam Anyukámnak egy listát az érvekkel (mi szól Spanyolo. mellett) és ellenérvekkel (na ez a része borzasztó rövid lett :-D ). Próbálnának ugyanis egy közelebbi ország mellett voksolni, mondjuk Német v. Ausztria, a németem miatt, de én már éltem pár évet Ausztriában is és az a nagy helyzet, hogy egy cseppet sem kívánkozom vissza. A német "kockaság" is kiborító tud lenni, de tény, hogy munka szempontból ez óriási előny. Annyira kiakasztóak azonban bizonyos helyzetekben, hogy én, aki mindíg normálisan be tudok parkolni, egyszer valahogy mégsem 100% párhuzamosan vonalra álltam be a kocsival, és egy német teljesen fennakadt rajta és elkezdett papolni nekem, hogy milyen bénán állok meg... csak lestünk. Hozzáteszem, ha két autó közé áll az ember és a többi kettő ferdén áll, akkor értelemszerű, hogy a középső beálló hozzájuk igazítja a párhuzamosságot és már nem a vonalhoz, különben előfordulhat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Na, lényeg, hogy én azért elég kockás voltam szerintem amúgy is Mo-on,  így kellett ez a lazulás-szellem itt. :-)

Egyre bosszantóbb azonban, hogy a spanyolok, ahogy Roxy is írja, azért eléggé el tudják linkeskedni a dolgot és válság ide-vagy oda, bizony még a kényszer sem elég nagy úr, hogy dolgozzanak. Ma például az autószerelő mesélte, hogy 2 hete próbálja elérni egy fényezőnél, hogy csinálja meg a kocsit, de nem hajlandó rá - és puszta lustaságból. Ja, hát ha nem kell a munka?
Kriszti is mondja tegnap, hogy az állatorvos, akihez jár asszisztálni, kirakta a segédfiút, aki hol ment, hol nem, meg késett, meg ki tudja, éppen milyen kedve volt....
Adrienn pedig pár hete olyan érdekességet mondott (na ezt lehet már írtam de most nem nézem meg), hogy mikor beindultak itt Spanyolban a nagy építkezések huszonakárhány éve, akkor mindenki ment nagyon jó pénzekért a 8 általános (vagy ahogy itt van suli) után téglát rakni, és szó szerint nem volt, aki mondjuk egy szakmát kitanult volna rendesen. Így például sok szakember csak egy-egy laza tanfolyamot végzett el többéves suli helyett és hát ugye akadnak hiányosságok. Itt pl. senkit nem érdekel, ha a fényező szarul csinálja meg a kocsit és rücskös vagy megfolyik a festék, az autótulaj nem háborodik fel, ez teljesen megszokott :-) Igaz itt a kocsik 99%-a rendelkezik valamilyen sérüléssel és sztem már meg sem állnak betétlap cserére .... Nekem "mindössze" egy visszapillantótükör bánta - eddig, aztán igy pár nappal indulás előtt még gyorsan elvitték a kocsi oldaláról a díszléceket is...
Visszatérjek a lényegre, ezek mulatságos apróságok a szememben és gyakorlatilag még mindig nem találtam igazán ellenérveket :-) Az ügynökség, akivel most együtt dolgozom, szintén eléggé Pató Pál úr módjára kezeli a dolgokat - miközben problémáznak, hogy nem megy a kiadás, de nem is tesznek érte semmit, úgyhogy majd egy kicsit hajcsárkodom velük :-D
Küzdőszellem mindenesetre nem sok van bennük, ahogy én látom...de kivételek biztos vannak.

Az egyetlen de nem igazán erős ellenérv az iskolarendszer. Ezzel még nem mindig nem sikerült gondolatban sem megbarátkoznom. Tény viszont, hogy a fiam Mo-on nem járhat önkormányzati oviba, miután nincsen "Tartósan beteg gyermek" című igazolásunk a lisztérzékenységéről és állítólag enélkül az állami ovik nem rendelhetnek neki spec. kaját (arról meg, hogy én vigyek neki, ugye szó sem lehet :-( ). Ha valaki ezügyben tud valamit, azt megköszönöm :-)
Mindenesetre az érvényes protokoll jelenleg még úgy szól, hogy hiába van egy gyakorlatilag 100% biztos szerológiai eredményünk, kellett volna egy bélbiopszia vizsgálat is (hogy bizonyítsák a bizonyítottat??!!!), ami ráadásul mint kiderült idén, nem mindíg megbízható eredményt ad!! Agyrém. Én ugyanis úgy döntöttem, hogy nem teszem ki a gyereket felesleges beavatkozásnak és ezt nem is bántam meg, nem érdekelt az emelt csp meg gyes, meg akármi. Ráadásul előfordulhatott volna az a hülye szituáció, hogy elvégeztetjük a biopsziát, de a vékonybél még nem sérült annyira (mert mondjuk relatíve hamar kiderült az allergia a vérvétel alapján), és simán azt mondja a gasztroenteorológus, hogy nyugodtan egyen tovább a gyerek mindent.... Szép lett volna, aztán jön a kóma :-( De az előírás az előírás, mese nincs! (de logika se benne).

Sulira vissza. Itt a gyerekeket életkor alapján sorolják osztályokba, amitől csak egész kivételesen esetekben térnek el. Igy Lindát ha beadnám, akkor szeptembertől lehet, hogy kuncsorogni kéne egy sort, hogy ne 4. osztályos legyen, mivel  a 3.-at sem végezte el. (úgy tudom itt nincs olyan, hogy vki évvesztes, mindegy, hogy januári v. augusztusi, ugyanabba az osztályba kerül). Ezt Ditke mondjuk jobban tudja, én így hallom. 4 éves gyerekek már a betűkkel ismerkednek, Kriszti fia 6 lesz, gyakorlatilag folyékonyan olvas. Ez így szép meg minden, de én jobb szeretném, ha még játszana, futkosna, motorozna,  mint betűkkel meg írással foglalkozzon... Ráérünk még tanulni!

A nap és a víz együttes hatása maga a csoda. Ez a legnagyobb mellette szóló érv :-) Nem is nagyon láttam még depis embert itt :-)

Ami szokatlan lehet, az a sok helyen látható szárazság. 2 hét óta sokat változott a déli rész is, minden elsárgult, 3 hete pedig olyan szép zöld volt minden.... Gondoltam is ma hazafele, miközben forrt az agyvizem a kocsiban, hogy küldenék egy kis meleget meg napsütést Angliába Marcsiéknak cserébe esőt kérünk :-)

A nyelvről már írtam, ez az országban eltérő lehet. Itt Costa Blancán ezen a részen teljesen jól elvan az ember spanyol nélkül, tele van a környék angol meg német szolgáltatókkal, tehát nem kell attól félni, hogy kihívok szükség esetén egy spanyol szerelőt és nem értem amit mond, aztán jól átvág. Costa del Sol dettó, egyre több angol megy oda, nem is szeretik állítólag a madridiak, mert ott már csak angolul lehet megszólalni (ezt a héten mondta egy ismerősöm aki jó 10 éve él Murciában). Nyilván más a helyzet Madridban vagy akár Barcelonában, ott lehet, hogy gondban lennék.

Lényeg a lényeg, hogy a nyaralós helyeken a válságból semmit sem érezni (én nem érzem), úgyhogy lehet jönni :-) 






Ki alszik az ágyacskámban?

Krisztiéknél van két macska, Frufru és Mimi, akik tényleg abszolút otthonosan érzik magukat az ágyban is akár :-) Történt hát, hogy Mimi este 10 után betelepedett az ágyamra, amivel nem is volt semmi gond, ha szép csendben alszik reggelig. Viszont ahogy leoltottam a villanyt, Mimi távugrást kezdett rendezni és folyamatosan egyik oldalról a másikra ugrált. Közben üldözött egy molylepkét is, átmászott a fejemen, játszani próbált a mozgó lábammal a paplan alatt, szóval igazán jól elvolt. Végül egy idő után meguntam a dolgot és kiraktam Mimi szűrét, becsuktam az ajtót. Aztán még úgy hallottam, hogy átment a gyerekekhez és valami golyógurigatást hallottam, úgyhogy a játékos kedve nem múlt el. :-)

2012. május 30., szerda

Véletlenek pedig nincsenek

Ma le kellett jönni Malagába, miután végre (újra) kész a kocsi, bérelt kocsit leadni, szerelőnél átvenni, stb. Nyomni kellett, mert 5-ig kellett a Centaurohoz érni a reptér mellett. Valahol Lorca után álltam meg egy tök kietlen helyen, és eredetileg a benzinkútig terveztem menni a szervízúton, de végül visszatolattam egy bárhoz nem tudom milyen megfontolásból :-) Bemegyek, gyanús volt 3 ember, hogy olyan "magyarnak" néznek ki (ne kérdezze senki mitől látszik valakin hogy magyar :-D sztem szimpla női megérzés), és persze, bejött....megszólaltak, én meg mivel mellettük álltam, köszöntem. A csapat férfi tagja teljesen odavolt, hogy ilyen nincs, hogy pont egy magyarba ütköznek, úgyhogy gyorsan ki is kérdeztek, honnan jövök-hova tartok és ha már ismerem a környéket jaj de jó, akkor mondjam meg, hova érdemes menni, 4 napjuk van.... Mondtam, de utána derült ki, hogy idejük viszont nincs annyi ráadásul 4 olasszal utaznak egy kocsiban, és hát ugye alkalmazkodni kell - illetve meggyőzni őket :-) Mindenesetre tényleg mindíg elképedek, hogy a leghihetetlenebb helyeken tudok magyarokba ütközni, ugyanakkor azért vicces persze.
Lényeg, utána minden flottul ment, jöttem Krisztiékhez aludni - milyen más, nincs két gyerek a nyakamon, jó egy kis nyugi :-)

2012. május 27., vasárnap

Elvek

Sok esemény nem történt a napokban, gyakorlatilag nem is igen mozdultunk ki, épp elég volt az áprilisi jövés-menés...most csak lejárunk fürdeni itt a lakóparkon belül, nincsenek sokan, úgyhogy a gyerekek ricsajozása sem zavar senkit :-)

J megjött szerdán Valenciába, majd együtt megyünk haza kocsival - időpontot még nem tudunk, de már június lesz belőle. Érkezése másnapján döbbenten tapasztalhatta a "viszonyomat" Kormihoz: a macska bejöhetett a házba, sőt, le is feküdhetett a kőre, amit aztán Ő nem hagyott végül és kitessékelte a macskát. Azt nem tudom, hogy ez még tőlem ragadt rá Magyarországon vagy alapból ilyen, mindenesetre megállapította, hogy ragaszkodnom kéne az elveimhez, hogy háziállat a lakóterületünkre nem teheti be a lábát :-) Mondtam, hogy én itt egy csomó magamnak felállított korlátot le tudtam dönteni, el tudtam engedni, és neki is ezt kéne tennie - egyelőre azt hiszem, hajthatatlan :-) Pedig már az is megfordult a fejemben, hogy a macskát elvisszük, aztán majd visszahozzuk, de ez nem biztos, hogy jó ötlet.... Mellesleg Kormi ma már meg sem jelent, remélem, nem J-re haragudott meg?! Nincs ilyen elutasításhoz szokva szegény. :-(


2012. május 20., vasárnap

Vészesen közeledik....

már a nap, és haza kell mennünk Magyarországra. Őszintén szólva még egy deka honvágyat sem éreztem, ami miatt kapom is a szemrehányást, de ugye nem bevallani sem lenne jobb? Állítólag jó háromnegyed év után kezdődik az a folyamat, nos, mi még kevés híján, de nem tartunk ott. Lindának menni kell vizsgázni és nekem is vannak intéznivalóim, de mivel elég elszánt vagyok (és tudok lenni), így mihamarabb újra vissza is fogunk jönni :-) A projektek szerencsére elindultak, és bár nehezen viselem, amikor másra kell várni és nem abban a tempóban haladnak a dolgok, ahogy én szeretném, most kénytelen leszek kivárni. A spanyolok sajnos nem arról híresek, hogy rögtön és azonnal cselekszenek, ezt már többször tapasztaltam, talán ez a legbosszantóbb számomra egész Spanyolországban :-) Aki ismer, tudja, hogy elég gyorsan cselekszem, gyorsan jönnek a gondolatok is, ha valami újról van szó, épp ezért dupla kín, hogy pont még ezen is dolgoznom kell (magamon), hogy eme területen is tanuljak némi türelmet... Mindenesetre épp a napokban beszéltük meg Adriennel (autószerelő párja Torremolinosban), hogy válság és munkanélküliség ide vagy oda, a spanyolok bizony nem különösebben izgatják magukat, ugyanolyan ráérősen teszik a dolgukat. Márpedig ebből én azt a következtetést vonom le, hogy akkor még mindíg nincsenek kellően rászorulva, hogy mielőbb tegyenek is valamit, és dőljön a lé :-)

Mivel a héten pont ez történt, és már megint több napja várok egy fontos emailre, így elakadtam, nem tudok tovább lépni - sose kezdj egy spanyollal? :-D Nem szeretek tétlenül ülni, így bevetettem magam egy kicsit a wordpress tartalomkezelő világába egy online tanfolyam segítségével, amit bár 5-6 hónapra tervezett a készítője, én 2 nap alatt megettem (a Photoshop-pos részeket részben kihagytam viszont). Miután azonban van már egy meglévő oldalam, amit még Cs készített tavaly, de az meg joomla-s,  így addig győzködtem magam, hogy arra is ránéztem. Nem tudom, látott e már valaki "hátulról" adminisztrációs felületet a joomla-ban, de megmondom őszintén, hogy többszöri ránézés után sem igazán értettem és borzasztó bonyolultnak tűnt. Ehhez képest a wp kezelhetősége tisztára szőke nős szerintem :-) Szóval nagyon könnyű, a widget-ek hozzáadása, sabloncsere, meg minden szerkeszthető egyszerűen.. 2 nap tömény wp után azonban ráuntam kissé (napi  15 órában nyomva) és újra bemerészkedtem a joomla menüjébe. A youtube-on csodálatos oktató videók vannak hozzá, úgyhogy gyakorlatilag egy nap után sikerült átlátnom mi hogy, ma pedig már az a sikerélmény is megtörtént, hogy végre felfogtam a menük-menüelemek-modulok-kategóriák stb. kapcsolatát (de a wp-ben ez még nekem mindig nem teljesen egyértelmű). A profik szerintem most akkor ne olvassák tovább innen, mert fogni fogják a fejüket :-D
Szóval képtelen voltam felfogni, hogy milyen menü ami fent van mondjuk a weboldal felső részén keresztbe és mi az ami oldalt, akár több is, aztán a menübe mit kéne berakni, kategóriát vagy modult vagy cikket - de jelentem, ma rájöttem - és ráadásul nem is a wp-ben, hanem a joomla-ban, aminek ez a része sokkal egyszerűbb és számomra átláthatóbb. Úgyhogy most felváltva tanulom mindkettőt, a joomla-val nagyon jól állok, gyakorlatilag megvan a honlap sablonja, elrendezések, csak fel kell tölteni a tartalommal. Jó néhány trükköt lehet találni a neten, hol lehet szerkeszteni a sablonokat, átírni a css fájlokat és tényleg nem nehéz, nem igényel semmi extra tudást. Sikerült egy foglalási rendszert is beépíteni, valahogy este ilyentájt - 1 óra múlt - sokkal fogékonyabb vagyok, nem tudom miért. A harmadik a Prestashop - mikor melyikhez van kedvem :-) -, ez is elég könnyen szerkeszthető, persze sok feneklést igényel mindegyik, de hát ilyen a webes munka.

Más. Macskaügyben nem tudok sok újat írni, sajnos a kicsiket azóta se láttuk :-( Adrienn viszont vigasztalt egy kicsit azzal, hogy előfordulhat, hogy nagyon eldugta őket az anyamacska valahova, mert ha elvették volna tőle, akkor nagyon ideges lenne és fel-alá járkálna, meg érezhetően a teje is fogyna. Ehhez képest teje van bőven az látszik, jókat alszik nálunk, elég sokat van itt, de női érzéseim azt mondják, hogy a kölykök megvannak, és jó helyen :-)

2012. május 14., hétfő

Nyomozunk

Szerda éjjel érkeztünk, csütörtökön még semmit sem tudtunk a kiscicákról, pénteken pedig Kormi idetelepítette őket. Nagyon édesek, néhány képet is csináltak a gyerekek, az egyik tiszta anyja, a másik tiszta apja :-D (csak gyanítjuk, ki lehet az apa).

Ketten a dobozban

Ő lett Manka, a másik a Tigris :-)


Először nagyon fújtattak, látszott, hogy félnek, de aztán óvatosan úgy fogtam őket, hogy lehessen simogatni, lássák, hogy nem kell félni tőlünk, igy aztán másnapra már könnyen kezelhetők voltak. Éjjel a terasz alatti bokorban aludtak.
Szombat éjjel azonban arra ébredtem, hogy óriási haddelhad zajlik kint és bár nem volt lelkierőm felkelni, sejteni lehetett, hogy macskák (vagy más állatok?) háborúznak. Tegnap már csak Kormi volt itt a házunk táján és ő is enyhén lesántulva, nem is nagyon mozdult mellőlünk. Látszott, szenved szegény, a kiscicákról pedig semmi jel....Kormi este is itt maradt és beköltözött a gyerekek által készitett "macskakuckóba", láthatóan jól érzi magát, én viszont már nagyon nem tudtam aludni éjjel, mert izgatott, hogy vajon mi lehet a picikkel. Próbáltam reggel megnézni Kormi cicijein, hogy látszik-e esetleg hogy még szopiznak és akkor tudom, hogy minden ok, de sajnos én ezt nem tudtam megállapítani :-( Ma reggel gyorsan összeszedtük magunkat és módszeresen körbejártuk a telepet, bekukucskálva a nagyobb bokrok alá hátha, de semmi. Egy helyen hallottam nyávogást, de Linda szerint az egy másik macska volt. Úgyhogy sajnos nincs más, mint kivárni, hogy megint maguktól előjönnek és reménykedni, hogy nem valami egyéb állat vitte el őket. Mögöttünk ugyanis egy nagyobb erdős terület van, nem tudom, hogy élnek e esetleg akár rókák vagy bármilyen más állat, ami képes elragadni két kiscicát.
Az egyetlen pozitívum a a macskatörténetben, hogy láthatóan sikerült megszabadulnom egy újabb "korláttól", ez pedig a tartózkodás az állatoktól. Messziről nagyon szerettem őket, korábban volt cicám is, de aztán az idő haladtával meg egy korábbi munkámból kifolyólag "higiéniai" okokra hivatkozva nem nagyon nyúltam hozzájuk és ha mégis, egyből rohantam a csaphoz ötször meleg vizben szappannal kezet mosni és persze a gyerekeket is erre treníroztam folyamatosan :-)  Most azonban szerencsére fordulat állt be - talán nem véletlen, hogy kaptuk Kormit? :-)

2012. május 13., vasárnap

Eseménydús ebéd

Ma nem volt kedvem főzőcskézni, ezért úgy döntöttem, hogy Ilinél ebédelünk a Miramarban. Nemigen szoktunk gasztronómiai túrákat tenni Patrik lisztérzékenysége miatt, mivel nem tudom Mindenkinek elmagyarázni, hogy egy hangyányi liszt sem érhet az adagjához, ezért marad a főzőcske, meg a viszünk magunkkal csomagot, ha úgy alakul, hogy egész nap úton vagyunk. Iliék viszont nagyon jól kezelték a kérdést, mert tiszta olajban sütötték a krumplit is, hogy  még véletlenül se legyen vmi lisztes morzsa benne.
Még csak az előételnél tartottunk, amikor a szomszéd asztalnál ülő holland pár arra lett figyelmes, hogy egy kis katamarán felborult a tengerben. Szóltak Ilinek, hogy esetleg hívni kéne segítséget, hiszen ott van a kikötő egy ugrásra. Mivel nálam mindíg van minden vacak - rúzs és szemfesték helyett -, így gyorsan elővettem egy kis távcsövet, ami J jóvoltából maradt itt, azóta is hurcolom a táskámban (most milyen jól jött). Azzal kémlelték a vizet jóideig, hogy a benne ülőknek sikerül e átfordítani a katamaránt. Csak félfüllel hallottam, hogy elég sokat szenvedtek, de nem akart összejönni, nagyon fújt a szél - minket is majdnem elvitt ebéddel együtt. Nem is értem, hogy jut eszébe vkinek ilyen időben kimenni nyílt vízre?? Végül pont jött egy arra járőröző rendőrnő, és a pár férfi tagja odaküldte a nőt, hogy szóljon, mi a helyzet és átpasszolták a távcsövemet is, hogy Ő is felmérhesse a helyzetet. Egyből riasztott is valakit, de mire elindult a segítség, addig pont sikerült visszafordítani a katamaránt és elindultak a kikötőbe a kísérőhajóval együtt.
Persze ezalatt az ebéd kihűlt, mert ugye ez mindennel érdekesebb volt és mire végre nyugi lehetett volna, megjelent egy nő, szeme köré két virág festve, kb. 14-16 gyerekkel és letelepedtek közvetlen közelünkben a sétányon. Hurrá. Újabb figyelemelterelő hadművelet!
Nem volt nehéz a gyerekek öltözékéből kideríteni, hogy szülinapi parti szemtanúi lehetünk és éppen csapatversenyeket végeznek. A legjobb az volt, amikor két csapatra osztotta a festett nő a gyerekeket (koruk szerint 7-13 éves korúak lehettek, fiúk-lányok vegyesen), mindkét csapat kapott egy-egy teli vödör tengervizet, majd 30méterrel odébb felállítottak egy-egy üres vödröt. A feladat az volt, hogy egy műanyag poharat megtöltöttek tengervizzel, szájukkal megfogták a poharat, hogy ne essen le, majd el kellett futni az üres vödrökhöz és ott lehetőleg kézi segítség nélkül át bele kellett önteni a vizet az üres vödörbe, majd szintén szájban tartva a műanyag poharat visszafutni és jöhetett a következő versenyző a csapatból. Először nem kapcsoltam, hogy miért fújtatnak és láthatóan anyáznak, de aztán rájöttem, hogy nyilván nem volt kellemes a sós víz sem, meg egyeseknek a kiöntésnél valószínűleg az orrukba is befolyt a víz. Végül az a csapat nyert, akinek több víz volt a vödrében, többet sikerült átszállítani :-) Azt már csak félve írom le, hogy  a lányok sokkal jobban bírták a kiképzést, a fiúk kiborultak :-)
Mindenesetre az ebédhez a show szórakoztatóra sikerült :-)

2012. május 11., péntek

Válság?

Már szerda este, mikor visszaértünk, furcsa érzésem volt, hogy nagy a csend és kihalt minden. Nos, úgy tűnik nem tévedtem sokat, ma elmentem az autószerelőhöz egy gyors vizitre, és mondják, hogy bár ők nem érzékelik, hiszen alapvetően nem a turisták autóit javitják, de az éttermek és az Arenal rész (homokos strand és a sétány az éttermekkel) gyakorlatilag üres. A hosszú május 1-i hétvégén állítólag fél Madrid levonult, és a strand maga tele volt, az éttermek azonban kongtak az ürességtől. Délután beugrottunk Ilihez is a Miramarba, Ő is azt mondja, hogy sajnos Húsvét óta semmi forgalom, legalábbis a tavalyihoz képest, pedig a január-február jól indult. Én is úgy éreztem, hogy mintha több embert láttam volna mielőtt lementünk Andalúziába - jól láttam. Nem tudjuk, hogy ennek a válság az oka, vagy más, mivel itt a válságról bármilyen hihetetlen, de nem sok szó esik. Kriszti is azt mondja, hogy itt nem csöpög a csapból és nem ontják az újságok se, gyakorlatilag nem foglalkoznak vele. Valaki úgy látja, hogy nincs is válság, egyszerűen az emberek félelemből nem költenek semmit, csak igy éppen minden beáll. Mert állítólag van pénzük ám a spanyoloknak, csak a fogukat húzzák, amikor mondjuk az autószerelőnél ajánlatot kérnek egy SOS javításra, sokallják, miközben szükségtelenül túl sok extrával felszerelt autókkal járnak, meg szinte új autókat dobnak ki a kukába -> kerülnek a roncstelepre.
Mindenesetre múltkor az egyik magyar hírportálon is volt egy felhívás Spanyolországban élő magyarok felé, hogy írjuk le, mi hogyan érzékeljük a válságot. Nos, én személy szerint sehogy :-) A nap többnyire süt, az emberek nem morcosak, nem kedvetlenek. És így egész más megélni a válságot :-)

2012. május 10., csütörtök

Párbeszéd

- Anya, a Kormi kiscicája bebújt a terasznál ahol lefolyik a viz, hogyan vegyük ki?

- Sehogy, hagyd békén, majd kijön.

- Megpiszkáljam egy kicsit egy bottal?

- Ne csinálj semmit, mert az fáj neki.

- Jó, de akkor, mikor fog már kijönni?

- Ha nem zajongunk tovább a teraszon.

- De akkor szólj Patriknak, hogy maradjon csendben.

- Patrik csendben van, Te beszélsz folyamatosan.

2 perc csend.

- Anya, még mindig nem jött ki.

- Majd kijön, biztosan nem marad ott örökre.

- De Anya, Neked volt kiscicád, Te értesz hozzá, hogy vegyük ki!

- Én békénhagynám, nem szereti, hogy folyton maceráljuk.

- Jó, de meg akarom simogatni.

- Figyelj, akkor csinálj amit akarsz, jó?

- Akkor megpiszkálom a lekerekített bottal, jó? Vagy inkább a tobozzal?

- Szerintem egyikkel se, hagyd békén.

- Jó de most akkor mit csináljak, hogy kijöjjön?

- Nézd, én elmondtam, hogy mit csinálj, ha nem hallgatsz rám, akkor ne kérdezd szerintem.

- De Anya, annyira szeretném megsimogatni!

- Majd ha megszokik minket, akkor meg tudod simogatni többször is. Most lát minket először, persze hogy félnek tőlünk!

- Benyúlnál esetleg Te? Engem megkarmol.

- Kösz, engem megkarmolhat?

- De azt akarom, hogy kijöjjön végre!!!

- Ki fog jönni, hidd el, amint bementünk a házba.

- De én nem akarok egy évet várni.

- Annál biztosan hamarabb ki fog jönni. Esetleg rakj oda neki egy kis palacsintát, hátha megeszi.

- Anyaaaaaaaaa! Kormi megette a palacsintát helyette!!!

- Na bumm, sajnálod tőle?

- Nem, de nem neki adtam.

- Adj még egy falatot akkor.

- Nem jön ki így se.

- Akkor futás fürdeni. Mire kész leszel, meglátod kijön.

És így is lett :-)

2012. május 9., szerda

Visszatértünk

Bő 5 hét után ma este 10 után visszatértünk Javea-ba. Bevallom, teljesen vegyes érzésekkel, ami még engem is meglepett. Imádtam itt lenni, élveztem a nyugalmat, a csendet, és az első pár napban nyomasztónak éreztem a pörgést Costa del Sol-on. Aztán egyre jobban belejöttem, több magyarral is megismerkedtünk, történtek kellemes és kevésbé kellemes dolgok, de ezek egyike sem történt véletlenül. Hétfőre terveztük a visszatérést, a gyerekek már nagyon akartak jönni: Linda leginkább Kormit hiányolta, Patrik pedig a Thomasos vonatot, amit nem voltam hajlandó elvinni, mivel nagy és sok darab. Hétfőn viszont korán kellett kelnünk, Bogiékat kivittük Fuengirolába a vonathoz, hogy kiérjenek a reptérre, így a fáradtság miatt megtoldottuk a tartózkodásunkat előbb egy, majd még egy éjszakával. Kedden összejött egy találkozó valakivel, gyakorlatilag erre vártam mióta Spanyolországba érkeztünk és úgy érzem, zöld utat kaptam :-) De erről majd később, ha valóban úgy történik minden, ahogy elterveztem.
Krisztiéknél még ma délelőtt gyorsan összeválogattam mit kell hozni és mi maradhat, náluk, ugyanis egy kis autóval kell beérnem, és nem erre terveztem a szállítandó mennyiséget. De még a  kocsi miatt is vissza kell mennünk, kb. 2 hét múlva lehet csak kész; beugrottam a szerelőhöz, aztán irány Javea. Két gyerekkel jobb éjszaka utazni, mert akkor alszanak, de már türelmetlenek voltak, meleg is volt, úgyhogy fél 5-kor kezdtük a 600 km-es távot. Persze szokásos nyűglődés, mert valamiért nem működött a konverter (a szivargyújtóba kell bedugni a készüléket és gyakorlatilag a másik oldalon egy konnektor van, mint a fali, hogy tudjanak mesét nézni. Nem tudom mi lehetett a gond, a lejátszó persze pont nem volt feltöltve, mert amúgy kibír 2 órát kb. Végül maradt a laptop, de az is csak 3 órát bírta. Tudom, káros a túl sok mesenézés, de ilyenkor nincs más választásom. :-) Végül azért egész nyugisan telt az út, a szokásos pisilni kell, éhes vagyok kántálást leszámitva, de Alicante után már őrjöngtek és kiabáltak, hogy éljen Javea, éljen Kormi :-D
Mikor letértünk az autópályáról, már fura volt, hogy teljesen kihalt minden, és gyakorlatilag tök sötét van. Beértünk Javeaba, igaz a hátsó úton, de sehol egy ember, még autó se, pedig épp 10 óra volt. Tisztára deja vu érzésem támadt, mikor 14 éve épp Nizzától indulva Németország felé valahol Genf felett járhattunk Anyuval francia részen teljesen kihalt utakon és olyan félelmetes volt az egész, alig vártuk, hogy végre autókat és embereket lássunk.

Mindenesetre itt most a lakóparkban autót is alig láttunk, pedig kezdődne a nyár ugye, de élet semmi (de majd holnap persze lemegyünk a partra szemlélődni). Szóval most nem esik még jól ez a nagy nyugi, és ezért furcsa minden.  Kormi viszont szinte itt várt minket és borzasztóan örültek a gyerekek, egyből kaját is kapott, mert bizony láthatóan nagyon sovány (ahelyett hogy egerészne :-) ). Patrik nekiesett a vonatpályának, de aztán hamar kidőlt, elvégre 11 óra is elmúlt, mire bepakoltunk meg úgy-ahogy elrámoltam a szállított "konyhámat".

Meglátom milyenek lesznek a következő napok, visszatér-e a régi érzés, bár most elég keményen el kell merülnöm a munkában :-)

2012. május 8., kedd

112

Tegnap elhagytuk a Bellasol apartmanházat és még 2 napra míg pár ügyet elintézünk, átköltöztünk Benalmadenába a Vista del Rey aparthotelbe. A 112-es szobában lakunk, földszintit kértem, ne kelljen málházni 2 éjszaka miatt :-) Reggel 8-kor csörög a telefon - nem kértem ébresztőt pedig, örültünk, hogy végre alhatunk akármeddig (hát eddig sikerült). Később kimentem a recepcióra, hogy szóljak, maradunk még egy éjszakát (tegnap még nem volt biztos), erre szegény recepciós fogja a fejét, hogy hú elnézést kér a reggeli telefonért, de egy vendég beteg lett és a 112-öt akarta hívni, de véletlenül nem nyomta ki, hogy városi legyen, így aztán a 112-es hívás nálam csörgött. Jött is a mentő nem sokkal utána.
Tanulság, hogy azonnal ki kell húzni a telefont ahogy belépünk egy hotelszobába :-)

2012. május 3., csütörtök

Mi kell még? :-)

A 4 napos hosszú hétvégét a gyerekkori lavóros barátnők (így neveztük el magunkat :-) ) együtt töltötték egészen kedd estig La Cala de Mijas-ban  és szerintem elég emlékezetesre is sikerült ez a 4 nap :-)

Ami még a történethez tartozik, hogy Bogi egy barátnőjével jött, Judittal, aki ráadásul nem kedveli a gyerekeket, így rögtön 4 jutott neki :-D Ezt azonban teljesen poénra tudtuk venni, szerintem Ő is. Bár a reggel 9 előtti kelés (és annak módja, értsd: 4 gyerek hangzavart okoz) kis durcát eredményezett, mára ezen is túljutottunk. Lévén elég sokat esett az eső, így nagyjából egész idő alatt a lakásba szorultunk és az időt kártyázással ütöttük el. Este 10 után nagyjából a gyerekek is már ágyban voltak, bár sustorgás még volt ám rendesen, hiába, ez nekik is rendkívüli állapot volt. Utána jöhettek a nagy kártyacsaták vörösbor és az általam kreált pina colada társaságában. Ettől persze mindannyiunknak dupla jókedve lett és gyakorlatilag hajnali háromig fuldokoltunk a nevetésben vagy a kártyaparti miatt vagy az éppen aktuális film kapcsán: Kriszti ugyanis hozott pár jó kis vígjátékot, és a százalékok felerősítették a humorérzékünket is. :-)

Bár mint már írtam az előző bejegyzésben, hosszú évekig nem láttuk egymást, és csak tavaly óta rendszeresebb az összejárás - részben a távolság miatt is -, meglepően sok a hasonlóság hármunk között és nagyon sok mindenben teljesen egyformán gondolkodunk. Bogi például azt emelte ki, hogy egyikünk sem "adta el a lelkét" (ezt mi értjük :-) ) és a mai "korlátolt" társadalomban az átlagnál jobban sikerült megőriznünk a "függetlenségünket", tudunk ellenállni a kívülről érkező "ki nem mondott elvárásoknak".

Ha minden igaz, akkor szombaton este még tartunk egy marokkói estet és Kriszti férje fog főzni, a folytatás pedig majd valamikor a nyáron lesz, de már Budapesten. :-)

Mi pedig pár napon belül újra visszatérünk Jávea-ba és reméljük, hogy szép kiscicák fogadnak majd minket :-)