2014. július 9., szerda

Számlabefizetés Spanyolországban

Tegnap, miközben Bettyvel tapas-oztunk, újra felmerült a számlabefizetés kérdése és megállapítottuk, hogy logikátlanabb már nem is lehetne ennek a menete.
Elmű=Endesa itt. Ahol laktunk októbertől március közepéig, a tulajdonos megszüntette a bankszámláját, ezért többet nem tudták onnan levonni az összeget. Sejtette, hogy gond lehet esetleg, de kivártunk. Postaládakulcsuk sem volt még, így hiába küldtek volna bármit, nem jutottam volna hozzá. Aztán kb. 2 héttel a beköltözés után, miután jelezte a tulaj, hogy átvehetem a kulcsot a portán és nézzem is meg rögtön a leveleket, szólt az admin nő, hogy éppen ma reggel kapcsolták ki az áramot. Gyorsan kinyitottam a postaládát, kihalásztam a számlákat, irány Estepona az Endesa irodába. Erről már írtam, hogy végül is gyorsan elintézték és délutánra volt már áram, de azért furfang van a dologban, ami végül a Vízművek=Acosol esetében derült ki.
Az Acosol-nál szintén a bankszámlaadatok voltak megadva.
A felszólítólevél felszólított a késedelemre, de nem volt semmiféle csekk vagy kód.
Aztán jött több felszólító számla - hiába. Mivel az iroda messze volt, nem mentem el. Levélre napokig nem reagáltak - angolul.
Valamikor januárban Laciékat kértem már meg, hogy esetleg fizessék be a postán. Nem lehetett.
Később kiderült, miután én is elmentem a postára, hogy nincs szerződésük az Acosol-lal, nem lehet ott befizetni.
De akkor hol?
Unicaja bank. Szuper, akkor irány a bank.
A bankban közölték, hogy számlát befizetni kizárólag kedden és csütörtökön lehet 10.30-tól 12.30-ig (vagy 11.30).
Oké, új kör, kedden 10.30 bank.
Lehúzza az ügyintéző a kódot és közli, hogy nem lehet befizetni, mert lejárt a felszólítás határideje (WTF?!)
Új levélre várok.
Új levél megjött, de közben otthon voltunk február végén, így ez a felszólítási határidő is lejárt, viszont későbbi számlát végre ki tudtam fizetni.
Március közepétől visszamentünk a "telephelyre", így a postaládanézegetés elmaradt.
Közben megint jött felszólító, aminek megint lejárt a határideje.
Levél ment, válasz sokára jött, hogy kártyával is be tudom fizetni.
Felmegyek az Acosol honlapjára, kikeresem milyen számokat kell megadni, hogy azonosítani lehessen a befizetést, beírok 99 számjegyet - mire kiköpi, hogy nem lehet befizetni már, mert lejárt a határidő.
Telefon. "Angol nyelvhez kérjük nyomja meg a 2-es gombot". Megnyomom, spanyolul jelentkezik, no english, sorry, mondja a nő a túlfelen, később.
Később nem veszi fel.
14-től szieszta.
Másnap újra. Siker, de a 3. helyre kapcsolnak, mire sikerül kifizetni.
Ezek után senki ne szidja a magyar rendszert :-)

2014. július 6., vasárnap

Más világ

Lassan 3 hete "gyerekmentes" vagyok; hazavittük őket június 19-én, majd én visszajöttem két napra rá. Eredetileg 2 hétre tervezve, de 3 lett belőle - utána én is hazamegyek ezúttal és a nyár nagyobb részét otthon fogom tölteni.
Kihasználva azonban az időt, Bettyvel azon meditáltunk, hogy ha már így adódott, menjünk át egynapos kirándulásra Ceuta-ra vagy Tangierba. Ceuta Spanyolországhoz tartozik de az afrikai kontinensen, viszont nincs túl nagy különbség a szárazföldhöz képest. Az összes leírás szerint egyértelműen Tangier volt az, amit a legtöbben ajánlották - már csak a különbségek miatt is.
Végül a befutó Tangiert lett és kettes női csapatunkhoz Laci is csatlakozott (hogy vigyázzon ránk :-D ).
A kompjegy a Tarifa felé vezető út egyik kis benzinkút melletti bódéjában volt a legolcsóbb; neten vásárolva hármunknak kb. 47 EUR-val lett volna több. Eleve, a csak kompjegy drágább, mint a csoportosan szervezett egynapos út, így lett a befutó az Intershipping: az odaút napja és időpontja fix, a visszaút nyitott. Leegyeztettük, hogy a csoporttal együtt megyünk, busszal körbevisznek, aztán be a Medina-ba; ebéd után további séta, majd mi nem megyünk a többiekkel a komphoz, hanem még mászkálunk.

A 10-órás kompot választottuk, ehhez is 7 előtt kellett kelni; 8.15-kor vettük fel Bettyt Linean, útközben megvettük a jegyet Algecirasnál és irány Tarifa. Persze a parkolás ott sosem egyszerű, kellett tenni jó néhány kört, így is végül a fizetős maradt. Pechünkre viszont max. 2 óra volt engedélyezve, be sem lehetett dobni több pénzt - 12-14 óráig (addig kell fizetni szombaton) "lógtunk" és reménykedtünk hát, hogy nem jár arra ellenőr.

A kikötőben a kapott papírra kaptuk meg a jegyeket és a matricát, hogy melyik csoporthoz tartozunk - ennek csak odaát volt jelentősége. Aki nem akar vezetőt, de olcsóbb jegyet, az lefoglal egy ilyen egynaposat, aztán megy külön és szimplán nem rak ki semmit, név szerint senkit nem fognak várni a túloldalon.

Beszállás után betoltuk a reggeli szendvicseket legyen minek kijönnie ha nagyon dobálná a kompot a hullám meg a szél és már indultunk is. Az út egy óra, a komp gyors, de iszonyú szeles kint a nyitott részen.

Ahogy kiszálltunk, szortíroztak minket a matricák szerint, meg vissza is fordítottak, hogy a hajón kellett volna lepecsételtetnünk egy papírt.....Így aztán utolsónak jöttünk le a hajóról és kerültünk egy ír családdal meg egy spanyol fura trióval egy kisbuszra - vezetőnk "Larussi" kb. 60-as arab férfi, aki úgy beszélt angolul, hogy ha nem koncentráltunk minden szavára, akkor egy idő után nem lehetett tudni, hogy arabul vagy angolul beszél (de még spanyolt is kevert bele). A buszon a hasunkat fogtuk a nevetéstől, mert 5 perc duma után az ember úgy érzi, hogy minden agysejtje elhalt, úgyhogy egy idő után már nem is figyeltük amit mond. Az első megálló valahol egy építkezés mellett volt, ahol a parkolóba kiraktak néhány tevét, fel lehetett ülni rájuk meg tenni egy kört. Mondjuk nekem a háttérben a sivatag jobban mutatott volna, mint egy markológép vagy egy teherautó, de Bettyvel bevállaltuk ezt az élményt, hogy milyen a teve hátán ülve felállni és leülni :-)
Aztán körbementünk Tangier Rózsadombján, mesélte Larussi, hogy van német, francia meg angol magániskola is, meg golfpályák - néha egy-egy szófoszlány eljutott hozzánk.
Valahol aztán kiszálltunk - fogalmam sincs hol - egy piacszerűségen mentünk át, ahol egy bácsi hajtogatta, hogy no picture; én már jártam korábban Marokkóban, az ottani állapotok nem különösebben leptek meg - a többieket viszont igen :-D
A piac, ahol hústól kezdve a "palacsintáig" minden kapható, szerintem a következő 100 évre elegendő munkaanyagot szolgáltatott volna egy magyarországi ÁNTSZ-nek. A kopasztott tyúkok hűtés nélkül kirakva, szállnak rá a legyek, a macskák kószálnak mindenhol.....
Az első csótánynál aztán kicsit felszisszentem (na jó sikítottam), innentől kezdve igyekeztem lábujjhegyen menni és már a cipőnk fertőtlenítését vizionáltuk magunk előtt. Laci később bevallotta, hogy 8-ig számolta a csótányokat, és volt néhány, amibe kis híján beleléptem de gyorsan szólt, hogy balra, így aztán nem reccsent a páncél a talpam alatt. :-D Bettynek viszont sikerült megtalálnia egyet :-)
A piactól aztán a Kasbah (Óváros, Medina) felé vettük utunkat. Ez a Medina közel sem volt annyira nagy, mint Fez-ben, ahonnan gyakorlatilag teljességgel lehetetlen kijutni vezető segítsége nélkül.

Szerintem még 11 óra sem volt, amikor már az étterembe vitt be minket (ebéd is benne van az árban) Larussi. Láthatóan folyamatosan váltogatták itt egymást a csoportok, időre be volt osztva, ki meddig ehet mert jött is a másik csoport.  Betty nagyon készült ám, úgyhogy megelőzendő a problémákat, rábeszélt minket egy-egy Immodiumra biztos ami biztos alapon :-D Így már sokkal nyugodtabban láttunk neki a kivehetetlen ízű levesnek; pár kanál után be is fejeztük. Laci elsőként, amikor szerinte valami kitindarab került a foga alá :-D Még jó, hogy akkor nem szólt nekünk róla ;-)
A második fogás nyársra húzott csirkefalatok lehettek kuszkusszal és némi zöldséggel; ebben a tetejére halmozott édes-mazsolás szósz volt a legjobb szerintem. Kaptunk még mentateát, meg egy darab kekszet, jött a zenélős bácsi a jattért, és mehettünk is.

A délután a vásárlásé jelszóval a vezetőnk becipelt minket a különböző boltokba - én készültem erre lelkileg, bár az még engem is meglepett, mikor a háromszintes boltba hurcolt minket, leültettek és sorba teregették elénk a szőnyegeket és igyekeztek meggyőzni, hogy DHL-lel nagyon biztonságosan és kedvező áron szállítják otthonunkba a szőnyegeket. A harmincvalahanyadik szőnyeg kiterítése után mondtam, hogy ebéden túlvagyunk, szerintem lépjünk itt le, de a második szinten ránk szóltak, hogy még ott is nézzünk szét. Betty meg szimplán kijelentette, hogy nem illik eltűnni :-D
A szőnyeges után a fűszeres jött. Megtartotta előadását, majd amikor elővette a zacskókat, hogy vásárolhatunk,  én felálltam, hogy akkor ennyi volt, köszönjük :-) Itt aztán le is egyeztettük a vezetőnkkel, hogy mi külön útra térnénk: kicsit meglepődött, de nem adtunk túl sok időt neki a gondolkozásra. Elköszöntünk és bevetettük magunkat a Medina világába :-) Az első néhány kör az úgy jött össze, hogy ugyanoda lyukadtunk ki, de végül összejött a -"főutca". Találtunk épkézláb kávézót is, megkérdeztem, van e wifi, mert akkor beülnénk. Miután leültünk derült ki, hogy wifi valóban volt a szemben lévő kávézóban, és annak a jelszavát adta meg a pincér halkan suttogva. :-) Mondjuk ennek megfelelően a térerő is kellően gyenge volt, de legalább be tudtuk azonosítani, hogy hol vagyunk és kb. merre menjünk.
Mert Tourist Info itt bizony nincs, ahol ingyen térképet osztogatnak. Én nem akartam elhinni, de a többiek meggyőztek, hogy én túl sokat éltem Ausztriában és el vagyok varázsolva kicsit :-D
Konkrét terv nem volt, mit szeretnénk még látni; én  egy parti sétányra vágytam, de persze megint nem akartak hinni nekem, hogy ilyen itt van - pedig végül volt, ha nem is Marbella-t idéző :-D

Aszalódtunk hát egy ideig a napon sétálva, mit is csináljunk még; az esti hajóval készültünk vissza, de rá kellett jönnünk, hogy túl sok tennivalót-látnivalót a város már nem kínál.
 Így aztán belehúztunk, hogy elérjük a 4-órás hajót (2 óra az időeltolódás), szedtük a lábunkat - és bár a hajót elértük, az rögtön 45 perces késéssel indult csak :-( Visszafele kicsit rosszabb volt a hullámzás, meg hát fáradtak is voltunk és nehezebben viseltük a kilengéseket :-)

Ajánlanám-e Tangiert? Ha valaki csak ízelítőt szeretne kapni az arab világból, akkor esetleg. Nekem Fez nagyon tetszett és nem is voltak ilyen emlékképeim, hogy a Medina falain belül ennyire lehangoló lett volna. Igaz, ott sokkal izgalmasabb volt már a mérete miatt is (onnan turista nem jut ki egyedül), meg a minket titokban kísérő kisfiú miatt is.Egy napnál hosszabb időre azonban nem érdemes Tangierba menni, mert egy napnál többet maga a város nem nyújt.