2012. október 28., vasárnap

Totálkárosak

Reggel szikrázó napsütésben és 24 fokban indultunk le - egy órát nyerve már 10-kor(!!!) - Tarifa felé. Punto Palománál kezdtük, jó két órán át heverésztünk fent a homokon, a gyerekek rajzoltak a homokba, építgettek, csúzdáztak. Első alkalom, hogy szinte szélcsend volt, emiatt azonban egy kiteszörfös sem volt lent a playa-n. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy míg az első fél órában viszonylag egyedül voltunk, valahogy utána mindenki arra a részre húzódott, ahol mi is letelepedtünk. Jöttek közeliek bobbal, meg hócsuszkával, de még a bernáthegyi is élvezte, ahogy rohan lefele a homokban a lejtőn :-)

Innen én három  gyerekkel külön mentem tovább Barbate-ra, kiváncsi voltam, hogy vajon most is melegebb e az az öböl, mint áprilisban. Juditék Gergővel addig bementek Tarifára szétnézni. Mi nem csalódtunk :-) Bár a homokban senki nem volt, nemhogy az óceánban, a lányok egyből fürdőruhára váltottak és rohantak be a vízbe. Jókat ugrándoztak, élvezték, ahogy hátulról meglöki őket a hullám. A víz melegebb volt mint eddig bárhol máshol, és nem sokkal utánunk mások is a habokba vetették magukat.



Bár már éreztem,  hogy sok lesz a napból, Judit közben telefonált, hogy végeztek és mégis feljönnének Hozzánk, hiszen naplementéig van még bőven időnk. Igen ám, de közben egy felhőben elbújt a nap, egyből jóval hűvösebb lett, úgyhogy muszáj volt felöltözni. Közben a lányok még építkeztek:


Az ötletet pedig egyből magáévá tette egy spanyol család is, amin a lányok háborogtak egy kicsit :-)

Bár eredetileg úgy terveztem magamban, hogy még Cabo Faro Trafalgar-t is megnézzük, végül eléggé eltelt az idő, és mire Juditék is megérkeztek, már igencsak későre járt. Mivel a lányoknak még be lett ígérve egy cukizás Vejerben,  még oda is el kellett jutnunk. Igen ám, de útközben egy gyönyörű helyen megállásra késztetett minket a naplemente, úgyhogy sikerült itt is sétálnunk egy órácskát. A teljes sétaút amúgy 7.2 km lett volna - jól éreztük, hogy olyan végeláthatatlannak tűnik :-)


Végül jó későn, már sötétben értünk Vejer-be. A társaság egyik fele éhes volt, a lányok a cukrászdába akartak menni, de már mindenki hullafáradt volt. Én persze nem emlékeztem hajszálpontosan, hogy melyik utcában is volt a cuki, de azért végül csak belebotlottunk :-) Még nyitva is volt, amire igazán nem számítottunk, de meglepően nagy élet volt Vejer-ben. Sajnálom, hogy egy komolyabb sétára már nem futotta, mert nagyon hangulatos!

Ahogy hazaértünk végre 10 után, Judit megjegyezte, hogy úgy érzi magát, mint aki egy autóversenyben a high level szintet teljesítette - na ezen könnyesre nevettük magunkat :-D Ő vezetett ugyanis utánam a Citrom C3-ban. Zoli meg hozzátette, hogy az a különbség, hogy itt csak egy élet van :-)  Amúgy meg nem vezettem gyorsan, egyszerűen más a tempónk :-)

Azt hiszem, a következő napot itthoni pihenéssel kell töltenünk, mert már mind a négy gyerek fellázadt, hogy minden nap csak mászkálunk és ők lazulni szeretnének :-)

2012. október 27., szombat

Ajándék-percek

Tegnap Juditékkal mentünk le Gib-re ebéd után, gyönyörű, napos időben. Sorállás már nem volt, de nagyjából 99%-ra már be tudom lőni, hogy mikor szabad átmenni és mikortól lehet kijönni. A szokásos kört tettük, mivel Ők még nem jártak itt, bár most fordítva, Catalan Bay-en kezdtük és az Europa-Point után mentünk a felvonóhoz. Én nem akartam felmenni, Linda meg kicsit parázik az ilyen kabinos-felvonós dolgoktól, Patrik viszont mindenképpen majmozni akart. Végül úgy alakult, hogy Linda bevállalta a felmenetelt, és mivel Juditék meg Patrikot vállalták még be, így nekem lett egy szabad órácskám, hurrá :-) Először úgy gondoltam, a botanikus kertben nézek szét alaposabban, de aztán ahogy körbenéztem, hogy szinte alattam van az a lagúnás, nagyon szép új rész, amit fentről már annyiszor megcsodáltam, úgyhogy irány a Queensway Street és máris a napsütéses yachtkikötőben találtam magam. Körbejártam amennyire lehetett és megállapítottam, hgoy ez az egyetlen hely, ahol még élvezetes lehet lakni Gib-en, a többi -legalábbis nálam- garantáltan kilőve. Bár itt is vannak olyan lakások, amelyek ablaka a kereskedelmi kikötőre és nagy tankhajókra néz, azért a zöme egész jó. A yachtokon sokan heverésztek kint, vagy éppen hajófelújítást végeztek, meglepően "lakottak" voltak.








Lindáék pedig eközben fent a hegyen majmoztak, a képeket Ő készítette:



Catalan Bay fentről
Bár látszólag nem sok mindent csináltunk, de valahogy a semmiben is elpilledtünk, úgyhogy még kicsit bekukkantottunk a Main Street-re, ahol már minden zárva volt, aztán indultunk is haza.


Itthon gyors vacsora, zuhi és már dugtuk is a csapatot az ágyba, mivel a hűtőben várt minket a reggel összerakott tiramisu, amit az "Az időutazó felesége" c. film alatt sikerült megsemmisíteni (nagyon király a film amúgy, nekünk bejött).

Ma, gyönyörű napsütés és kék ég lévén, az Atlanti-óceánhoz megyünk le, tiszta szerencse, hogy nyertünk egy órát pont ma ;-)

2012. október 26., péntek

Felrobbantam :-)

Két napja szakad az eső, úgyhogy 7en bezárva a négy gyerekkel szerintem már mindannyiunkat frusztrál. Tegnap filmnézős napot tartottunk, a gyerekeket bezavartuk a gyerekszobába mesét nézni, mi meg kint a nappaliban nyomtuk Judittal. Este már legalább bort is lehetett inni hozzá :-)
Mára, hogy ne otthon üljünk, megbeszéltük Krisztivel, hogy feljövünk Mijas-ba, péntek lévén nem kell a fiúknak másnapra tanulni, így tudnak játszani egy nagyot, előtte meg Benalmadena-ban útba ejtjük a Butterfly Park-ot. Elég nehezen és későn sikerült elindulni, későn kelt a lányos csapat, későn reggeliztünk, aztán leültek a Halloween maszkokat készítgetni. 1 előtt azért csak kifordultunk az ajtón, és végre elindultunk. Nem sokáig, mert bár éreztem, hogy tankolni kéne, valahogy a mutató semmit sem jelzett, be se villant. Így történt, hogy Estepona-t elhagyva egyszer csak éreztem, hogy az autó már csak lendületből gurul, de üzemanyag egy szál se. Tiszta mázli, hogy pont jött egy kis tábla, benzinkút 1000m, gondoltam idáig már csak elgurulok - sikerült is :-) Leemeltem a pisztolyt, erre jön ki a gázolaj, azt se tudtam hirtelen, mit csináljak, ment szanaszét, mire végre ki tudtam szedni a pöcköt. Mentem be reklamálni, hogy mi történt, de hát spanyol nélkül  sokra nem mentem vele, csak hajtogatták, hogy fizessek. Na, itt szakadt el a cérna, hogy miért fizessek, mikor nem az én hibámból történt ami történt, és mondtam, hogy nézzük vissza a kamerát, mert azon egyértelműen látszik és hát Juditék is látták, hogy egyből leemelés után ömlött az olaj. Persze hajthatatlanok voltak, úgyhogy nem az összeg bosszantott, hanem maga a tény, hogy rám akarták fogni, hogy én nyomtam a pisztolyt és azért történt az egész. Ilyenkor elkezdek csapkodni :-) Mondtam is, huszonkét éve tankolok, nehogy már ne tudjak tankolni, soha senkit nem engedtem a kocsi közelébe tankoláskor. Persze, hiába. Úgyhogy kissé őrjöngve szálltam be a kocsiba és mentünk tovább a parkig, ahol bevittem a gyerekeket de én nem mentem be, hogy kicsit a tenger látványától a sztyupánál lehiggadjak.
A park kicsi, így elég hamar kijöttek és mentünk tovább Mijasba, megint szakadó esőben és jó nagy ködben. Mivel Krisztiék előtt ugye nem lehet lerakni a kocsit, ezért külön műsor volt, hogy megálltunk, átszálltak a gyerekek, Zolival megbeszéltük, hogy megvár a kútnál, míg visszajövök, hogy az ajtóban tehessem le a gyerekeket, ne ázzanak el. Igen ám, de valami félreértés miatt jött mögöttem, közben Kriszti kiabált mikor meglátott, hogy pont kihozza a fiúkat a suliból, mindjárt jön. Végül a csapat elgyalogolt Krisztiék házáig, mert pont abbahagyta a vízözön, Zoli meg lerakta a kocsit, és mikor kifordultam, hogy megyek parkolóhelyet keresni, akkor egyszer csak ott állt a sarkon én meg gyorsan mondtam, hogy kicsit fel és be balra :-) Na, itt jött a következő gond, mert mikor sétáltam vissza, akkor vettem észre, hogy egy utca helyett kettő van balra :-D Vajon melyiken ment végül? Megérkeztem Krisztiékhez, Zoli sehol, így gyors lepakolás után elindultunk megkeresni az elveszett embert, akinél épp se egy fillér, se egy telefon nem volt.
Lementünk, a kocsit megtaláltuk, de ott nem volt, agyaltunk, hogy visszamenjünk e a benzinkútra, hiszen először úgy beszéltük meg. Végül elindultunk a "központ" felé, hátha.... és akkor megtörtént a csoda, ott állt a sarkon, ahonnan én  kiszóltam a kocsiból, hogy hova menjen :-)
Most azon gondolkodunk, hogy vajon lesz e még egy harmadik "action" - ha már három a magyar igazság :-)

2012. október 24., szerda

Gyönyörű napunk Rondában

Hétfő este egyeztettünk, hogy nagyon szép időt mondanak keddre, menjünk Rondába. Kedden reggel igyekeztünk összeszedni korán a négy gyereket, felpakoltunk kellő kajával, mivel Juditéknál a Gergő is ételallergiás, de Ő tejre, és egy hangyányi tejszármazék sem lehet semmiben. Éttermi kajálás duplán kilőve, bár meglepve vettem észre múltkor, mikor Tündiékkel Puerto Banus-ban sétáltunk, hogy már van olyan étterem, ahol gluténmentes olasz kajákat kínálnak, sőt, a Mercadona-ban gluténmentes fagyasztott félkész pizza is kapható. Eddig az ilyen ételallergia témában Spanyolo. viszi a pálmát (az ismertek közül).
A Marbella alatt felkanyarodó A397-es úton mentünk fel, kemény hegyi út, vicces táblákkal - folyamatosan kanyarog de 80-as tábla van kirakva, meg ilyenek. Tanultam a tavaszi parkolási mizériából, úgyhogy nem Rondát megkerülve, hanem rögtön az Óváros szélén néztünk parkolóhelyet és gyakorlatilag rögtön találtunk is (Calle de San Acacio) és egy játszótér is van, körben parkolóhelyek ill. az utcák. Sétánkat igy az Óvárosból kezdtük. A 4 gyerek 3 rolleren szokásos módon, kellő zajt csapva a jó kis macskaköves szűk utcákon :-)




Harmadszorra is ugyanolyan bájosak, elbűvölőek a szűk kis utcák, a kapualjak; a nyitott ajtókon át újra és újra rácsodálkozom, hogy a spanyoloknál szinte állandósult szokás, hogy az asztalra kirakva sok-sok fénykép emlékezteti őket nap mint nap a családra. Mindegy, melyik faluban vagy városban járunk, szinte mindenhol ezt láttuk!





A Bikaviadal Aréna Rondában a legrégebbi egész Spanyolországban. Ma már ritkán tartanak itt bikaviadalt. Juditék bementek a gyerekekkel, van két múzeum is.


Innen már csak egy ugrás a sétálóutca, a legjobb fagyissal. Sajnos azonban már messziről láttuk, hogy nincsenek kitéve székek és asztalok, és igen, sajnos a fagyizó bezárt. Olyannnyira, hogy az üzletet árulják :-( Linda nagyon el volt keseredve, de másik helyen nem volt szimpi fagyi, úgyhogy visszamentünk a "galambos térre" és egy cukrászdában vettünk sütit, meg beültünk egy capuccinora. Rettentő meleg volt, nekem már az elviselhetőség határát súrolta, a gyerekek mentek is fürdeni a szökőkútba :-)



Míg a csajok a téren lövöldöztek a kamerával jobbra-balra, addig a fiúk "szereltek" :-)


Délután 4-kor még simán félpucéros meleg volt, persze elpilledtünk, de még vissza is kellett menni a kocsikhoz. Kisétáltunk még az "erkélyre" is, amitől messziről nézve mindig libabőrös leszek és kiráz a hideg, de Judit is mondta, hogy olyan "bizonytalan" a lába, ha kimerészkedik rá :-D





Persze le kellett még menni kocsival, hogy a völgyből is lássuk. Talán majd legközelebb jut idő rá, hogy kicsit sétáljunk is ott, lemenjünk a vízeséshez.


Azt hiszem, Rondát nem lehet megunni, akárhányszor megyünk :-)

Persze a banda még az egész napos városnézés után sem volt kellően fáradt ahhoz, hogy hazajövetel után elég legyen a vacsora meg a zuhi, és mi úgy képzeltük, hogy bedőlnek az ágyba - de Ők nem így képzelték :-) Nagy nehezen azonban csak elaludtak, mi meg leültünk dumcsizni a szokásos Malaga Dulce társaságában  :-) Király egy nap volt! ;-)

2012. október 20., szombat

A nagy nap

A nagy napon a tervek szerint lementünk Tarifára a dűnéknékhez, a Playa Valdevaqueros-ra, szerintem az egyik legszebb partszakasz Tarifa felett. Egész héten néztük Tündiékkel az időjárást és szomorkodtak, hogy eső lesz, de én mondtam, hogy nem lesz :-) Reggel megnéztük, és enyhe esőt írt, de délutánra végül egész kellemes lett és 3-kor elindultunk a fotózásra. A fények végül egész jók voltak, 5 után befutottak Krisztiék is,   készült jó sok kép, egyik jobb mint a másik - hiába, profi fotósokkal van dolgunk ugye ;-)
Itt átvettem + két gyereket, Kevét és Noel-t, bevállaltam őket egy hétvége erejéig, nem  tudván, mire vállalkozom :-) Még bementünk Tarifára is, a hangulatos kis utcákba az 5 gyerekkel. Az út zengett persze, mire átterelgettük őket az Óvároson. Hazafele úton Algecirasnál beugrottunk a nemszeretem Mekibe, jobb híján, mivel churros-t már késő este sehol nem találtunk, de ez nagy hiba volt. Iszonyú tömeg, hatalmas hangzavar, 5 gyereket szem előtt tartani - de megoldottuk :-) Nagy jó találmány, itt láttam először, hogy a pénztárak előtt van két Easy Order masina, így a képernyőn megrendelhető a kaja (óriási sor állt és lassan haladtunk), úgyhogy én fogékony vagyok az újdonságokra, gyorsan pötyögtem mit kérek, kártyával lehetett ott fizetni, és már állhatok is a sor elejére! :-) Mire kijöttünk, persze elkezdett szakadni az eső, aztán hol esett, hol nem hazáig, jó későn, 10 után értünk haza. Gyerekeket egyből tereltem zuhanyozni, a lakás meg úszott a homoktól, mert a zsebek persze telementek homokkal. Kitalálták, hogy öten alszanak együtt, na, ez külön móka volt. A gyerekszobába átvittünk még egy ágyat, így három ágyon összetolva aludt az 5 gyerek :-) (fotók később lesznek!). Én nagyon irigykedtem, hogy milyen jó buli ez, nekem ez gyerekkoromban nem volt divat :-( Nekik meg ezek a legmaradandóbb élmények. Ugráltak még egy sort az ágyon, hát nem mondom, hogy könnyű volt őket lecsillapítani, kellett egy kis hangerő ;-) Mivel Keve folyamatosan dumált, így Őt a szigor kivezényelte a szobából, de szó nélkül vette és elaludt a másik szobában. Ami hiba volt, hogy én nem kint a nappaliban feküdtem le, hanem a 4 gyerek szobájában Patrik mellé bekucorodtam a szekrényre préselődve, na, semmit sem sikerült aludni. Patrik folyamatosan rugdosott, Linda nyögött, Kitti cuppogott, valami hang mindig volt :-D
Reggeli után engedélyeztem egy mesét, hogy addig is kis nyugi legyen, majd hamarosan elköszöntünk Tündiéktől a mielőbbi viszontlátás reményében :-) Alig léptek ki az ajtón, megérkeztek Juditék Budapestről kissé álomkórosan, mivel hajnali 3-kor keltek.
 Most tehát holnap estig 6 gyerek van itt egy kupacban, úgyhogy nekik ez nagyon buli, mi meg majd jól leisszuk magunkat, biztos ami biztos alapon :-)

2012. október 18., csütörtök

A változatosság kedvéért :-)

A változatosság kedvéért ma megint Gibraltár volt soron :-) Tündiék csak este jutottak be, mikor júliusban erre jártak, ezért ezt most mindenképpen szerették volna beiktatni. Az mindenesetre érdekes, hogy akárhányszor megyek, valahogy soha nem ugyanazt látom, illetve mindig kiegészül valami kis részlettel, amit előzőleg még nem vettem észre, nem fedeztem fel. Jó volt nagyon, hogy hamar bejutottunk és ki szintúgy; vasárnap az előző Vendégek 5(!!!) órát szenvedtek a kijutással, persze az egész sor dudált eszeveszettül, ahogy nálunk is múlt pénteken.

Europa-Point

Catalan-Bay

Catalan-Bay

Cable Car

Alameda botanikus kert



Napoznak a teknősök




Utcakép







2012. október 16., kedd

Hangulat

Tegnap megérkezett Tündi és Laci a fotós páros, Kittivel :-) Ez a találkozás velük biztos megint nem véletlen, mondtam is Nekik ma, mert amióta itt vagyunk Spanyolban, sokkal jobban érdekel és vonz a fotózás, lényegesen jobb képeket is készítek, mint korábban valaha. Tegnap, miután elég fáradtak voltak a hajnali indulás miatt, még csak esteponai sétára futotta, de ma felmentünk a kis hegyi faluba, Gaucin-ba, ahol "sztárfotók" is készültek rólunk a családi albumba :-)) 
A falu amúgy csodálatos, mint szinte az összes andalúz falu: végigjártuk az utcákat, megcsodáltuk a kapualjakat, az emberek mosolyogtak, annyira béke és nyugalom honolt mindenhol, hogy legszívesebben örökre ottmaradtunk volna.

Estepona


                          Gaucin