2013. január 31., csütörtök

Milano reload

Tegnap megint Milánó volt soron, ezúttal Tesómmal és barátnőjével - a jegyeket még a "forradalmasított" korszak előtt sikerült szerezni igen olcsón :-) A harmadik 3-órás kelés kissé fájt, bár előző este már 9 után ágyba vonultam és kiosztottam a gyerekeket is, hogy 9-kor villanyoltás és senki nem zavarhat. Úgyhogy azért 5 órát csak sikerült aludnom.
Az indulás rendben volt, időben kiértünk, a kocsit ezúttal Vecsésen őrzött parkolóban hagytuk (nekem a Tesco parkoló is tökéletesen megfelelt). Gép kb. 80%-on, saccoltam legalábbis, az út nagyon kellemes volt alig rázott. 7.30 körül ugyanúgy a Como-i tó felől érkezve landoltunk és ha kicsit összeszedettebbek lettünk volna, a 8-órás vonatot is elérjük - 1 percen múlott csak.

Napfelkelte


 Így aztán beültünk egy ébresztő kávéra inkább. Megint Cadorna-ig mentünk be, és ki lettem nevezve "idegenvezetőnek" - innen a legközelebb a kastély van és ezúttal a parkban tettünk először egy kört, ahova én múltkor nem mentem. Sajnos a hőmérséklet nemigen akart emelkedni, és bár néztem időjárásjelentést és 12-14 fokot ígért, ebből nem sok valósult meg - gyakorlatilag hidegebb volt, mint múlt hét szerdán és megfagytunk.

A dómig a szokásos útvonalon, a Via Dante-n mentünk és persze csábultunk a kávézók-cukrászdák kirakatánál, végül Tesóm választott egy klassz helyet, ahol exkluzív teát ihatott potom 6 EUR-ért  a Caffe Milano-ban :-)

A múltkor kimaradt a Dóm belülről, így most együtt hárman mentünk be. A kapunál több tábla figyelmeztet, hogy 2 EUR ellenében kap egy kis piros karkötőt az, aki fotózni szeretne, és csak annak birtokában szabad bent fényképet készíteni. Néztem a kezeket, de senkin nem volt karkötő; mindenki arra figyelt, hogy a pirosköpönyeges emberkéket kikerülje és úgy fotózott, bár egy-egy japán turistát elcsíptek és azoknak szóltak, hogy nem lehet fotózni.

Megejtettünk egy kis shoppingolást is, bár a GAP-et sajnos rendesen lefosztották; múlt héten nem fért volna bele a hátiba, most hely volt bőven. Mindenhol utolsókat rúgták a kiárusítások és gyakorlatilag azon lepődtünk meg, hogy a hajléktalannak kinéző bevándorlók is gond nélkül vették a márkás cuccokat 5-10 EUR-ért :-)

2 körül már elég nyűgösek voltunk, végül is sokat gyalogoltunk, hideg volt, fáztunk - persze a fagyit nem hagyhattuk ki, mert az tényleg szenzációs, ezúttal is az volt. Itt minden turista fotózik, a japánok az összes fagyifajtát egyesével fényképezték. Ezúttal mogyoró és a már ismert spanyolországi cremino olasz nevű változata, a pinguino volt soros. Mit ne mondjak, azt hiszem veri a cremino-t ;-) Most már legalább belülről is lehűtöttük magunkat.




Még előző nap kinéztem, hogy a Via Montenapoleone Milano legdrágább utcájának számít, úgyhogy ezt nem lehetett kihagyni. Bizony, nem tévedtek, az egyik keresztutcában, a Via Cesú-n sikerült találnunk egy limited edition cipőt potom 52000 (!!!!!!) EUR-ért. Fogtuk a fejünket a röhögéstől, hogy azt az ordenáré valamit megveszi e valaki ennyiért, merthogy mi ha fizetnének nekünk, se vennénk a lábunkra. :-)



Az utca amúgy nagyon tetszett:


A Via della Spiga-n visszakanyarodtunk a Corso Vittorio Emanuel felé, és beestünk az első helyre, ahol kaját láttunk. Ez nem volt túl jó választás, a pultban ugyanis a tálakon bár jól nézett a kaja, azt csak berakták a mikróba és néhány falat után a vendégeket gyakorlatilag kisöpörték - elég nagy volt a forgalom. Még szerencse, hogy én csak egy capuccino-t kértem, azt nem lehet elrontani Olaszországban.

Jobb híján - mert erőnk már alig-alig volt - átsétáltunk a McCaffe-ba, ahol másfél órát ücsörögtünk újabb capuccino és forró tea társaságában, erőt gyűjtve, mert még vissza akartunk menni a Piazza delle Scala  mögötti utcákba, amit a térképünk sétálóutcának jelölt és onnan gyalog a Centrale FS-ig (innen is mennek buszok és vonatok Malpensa-ra).



Persze hiába volt a térkép a kezemben, sikerült a jobb meg a bal irányt felcserélni - ahogy sokszor megesik velem :-) Úgyhogy visszajutottunk a Via Dante-ra, ahol reggel sétáltunk, de legalább Tesómék még beszereztek néhány kihagyhatatlan ruhaneműt.

Itt már gyanakodva kérdezték, hogy még mennyit kell gyalogolni - én 1,5 -2 km-t saccoltam, de rosszul. Viszont a Via Mercato-n és a Via Garibaldi-n élmény volt este végigmenni, úgyhogy nagyon (én legalábbis) nem bántam - legalább ezt is láttam. Itt még újra beültünk melegedni kicsit, időnk is volt, aztán folytattuk tovább a sétát a Via Moscova-ra kanyarodva; a Turati megállóig még elvonszoltuk magunkat, de itt a Tesóm feladta, hogy nincs az a pénz, hogy Ő tovább gyalogoljon :-) Nem mondom, hogy nem voltam fáradt, de sportcipőben mentem és nem fájt a lábam, meg a derekam se, mint múltkor, szóval jó választás volt. Megkerestük a metrót, bénáztunk egy sort az automatával, mert nem akarta a kártyáimat, de aztán csak összejött nehezen és hipphopp ki is értünk a főpályaudvarra. A busz persze nem annyiba került, mint amennyire emlékeztem, ennyi kp-nk meg már nem volt, úgyhogy végül rohantunk a vonathoz fel az emeletre. 3 perc volt indulásig, gyorsan a fast ticket automatából megvettük a jegyeket és futottunk, nehogy lekéssük, mert időben végül kicsit neccesre sikeredtünk. A vonat szépen elringatott minket, jó lett volna budapestig nem leszállni :-)
Az út hazafelé nagyon jó volt és főleg nagyon gyors, alig 1 óra 15 perc a sok gurulással együtt. Persze a család figyelt a radaron, néhol 940 km/h volt a sebességünk. Puha landolás után futás kifele, mert a sofőr várt minket, át a hideg autóba, majd nekem újból átszállni, de 3/4 1-kor egy jóleső zuhanyzás után bedőltem az ágyba, hogy 6.45-kor újra kelhessek. Brutál volt, és most a három koránkelős-menős út után nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, de azért ez olyan jóleső fáradtság :-)

2013. január 27., vasárnap

Milano egy napban

Milano-ba érdemes akár egy napra, reggeltől estig is elmenni - bizonyos napokon (hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap) van kora reggeli járat Malpensa-ra a Wizz-zel és késő este pedig vissza szintén Malpensa-ról, vagy akár lehet kombinálni, hogy a visszaút Bergamo-ból történik a Ryanair-rel.
Malpensara érkezve a legjobb megoldás a bejutásra a városból a Malpensa Express vonat (busz is van a Centralo Station-ra, de innen még ugye messzebb van a belváros). Az automatából kényelmesen lehet kártyával jegyet venni, és ha a belvárosba igyekszünk, akkor mindenképp a Milano Cadorna állomásnál szálljunk ki. Innen egy ugrás a Sforza-kastély, melyben korábban milano-i hercegek laktak és ma Milano legjelentősebb építészeti alkotásának számít. Ma a kastély több múzeumnak ad otthont.















 Innen a kastélytól indul a sétálóutca, a Via Dante, ez egy nagyon kellemes, hangulatos, széles út és egyenesen a Dóm-térhez jutunk majd ki. Most éppen mindenhol óriási kiárusítások voltak - tudtam volna vásárolni :-)

Via Dante

A városról hamar úgy éreztem, hogy nincs egységes városkép - és persze folyamatosan Barcelona-hoz hasonlítgattam, amit persze tudom, hogy nem kéne, de akkor is..... Minden villamos más, van nagyon régi, van nagyon új; az épületek egy-két utcán mutatnak csak némi hasonlóságot, stílusban egyezőt; nagyon sok a falfirka, szemetesebb, mint BCN. Ettől függetlenül azért délutánra már tudtam élvezni a Dóm-tér pezsgő életét, de itt sokkal jobban csak a központi részre koncentrálódik minden, mint mondjuk Barcelona-ban. Míg Barcelona-ban sok-sok hangulatos, gyönyörű épületekkel rendelkező hatalmas sugárutak vannak, itt ilyennel nemigen találkoztam.





Milano-ra szintén készültem zsebelés-ügyileg, állítólag többekkel előfordult már, ahogy olvastam a szakfórumokban. Eleve nálam sosincs sok kp., most is csak 40 EUR volt nálam, több kártya, amin pénz is van, az jól eldugva, amin nincs, az elöl :-) Két igazolványt mindig viszek, biztos ami biztos alapon, kabátot úgysem vettem le sehol, tehát ott volt belső zsebbe zippelve a beszállókártyákkal együtt.
Ehhez képest itt sem éreztem semmi rendkívülit, a Dóm-tér ugyan tele volt feketékkel, akik próbálkoztak egy-egy láthatóan turista kezére felkötni egy színes "karkötőt" és azért némi pénzt kérni, de én nagy ívben kikerültem őket, kiraktam a NE ZAVARJ táblát magamra (a láthatatlant :-) ), és még csak be sem próbálkozott senki. A McDo-ban elvileg lett volna net, de mégsem volt, több helyen próbálkoztam, sehol sem, van egy önkormányzati wifi a centrumban, viszont oda egy olasz telefonszámot kellett volna megadni, amire küldenek SMS-ben egy kódot és akkor tudtam volna csatlakozni a hálózathoz.
Az üzletekben mindenhol hatalmas kiárusítások voltak, több magyarral is összefutottam a H&M-ben és a GAP boltban.
A Dóm-tértől aztán lesétáltam Ca Granda felé - a 15.században épült először kórháznak, ma egyetem és könyvtár kapott itt helyet.





A következő állomás a San Lorenzo bazilika volt, mely Nyugat-Európa legrégebbijének számít - ez viszont zárva volt.  Építését a 4. században kezdték, a 16. századig többször leégett, majd ekkor újraépítették, de a falak többsége és a 3 kis kápolna még a 4. századból való.

San Lorenzo Maggiore

Irány vissza a Dóm térre:

Corso di Porta Ticinesa

Néhány templomot még a visszaúton is útba ejtettem illetve megcsodáltam egyik-másik szebb épületet.



A Dóm fantasztikus első látásra:



A Dóm-tér




Ahol az összes étteremben kizárólag japán turisták ültek az asztaloknál - Galeria Vittorio Emanuele II








El kell tölteni néhány órát, hogy az ember átvegye a ritmust, meg a hangulatot. Meleg éppen nem volt, és bár szívesen beültem volna valahova, de sehol nem volt normális wifi, úgyhogy kihagytam. Aztán egyszer csak megpillantottam több embert fagyival - és magát a fagyizót - és biza elcsábultam :-)

Gelateria VanillA


Nem bántam meg, hatalmas adagot adtak 2.50-ért és finom volt, főleg az étcsoki. Folyamatosan jöttek-mentek az emberek és láthatóan itt tényleg mindig friss a fagyi, még télen is! Egy képernyőn pedig bepillantást nyerhetünk a készítés rejtelmeibe is. Azt hiszem, jövő szerdán sem hagyom ki Öcsémékkel :-) A Gelateria VanillA a Dóm mögötti 2.utcában a sarkon van, ha valaki szintén erre járna.

Innen már indultam szép lassan kényelmesen a Centrale FS felé, a busz ugyanis Bergamo Orio-ra innen indul. A jegyet előre megvettem a neten, így olcsóbb is volt, meg kényelmesebb, hogy nem kellett ott - addigra esőben - jegy után rohangálni, csak felszálltam a buszra. Szerencsém volt, mert nem nézték, hogy 18.45-re szól a voucher, én meg már a 17.45-ös busszal elindultam, nem lett volna értelme sétálgatni és bőrig ázni. Az út hamar eltelt, a buszon alig ültünk.
Bár eleinte nem voltam elragadtatva Milánótól, azért nem bántam meg, de több napot nem biztos, hogy el tudnék itt tölteni, így tökéletes arra, ha az ember kifog egy egynaposra olcsó repjegyet.




2013. január 26., szombat

Különös találkozások

A Tibidabo-ra kutyagolva pénteken egy német házaspárral érkeztem a 196-os busz megállójába, majd onnan a - zárva tartó - funicular Tibidabo megállójához is. Innen együtt indultunk felfele többen: egy japán fiatal pár, akik feladták hamar a hegymászást, két német srác, ők is megfutamodtak, két orosz nő és egy német házaspár. Az egyik elágazásnál a két orosz nő megkérdezte az arra futó pasit, hogy merre, mire az mutatta az irányt, és mivel én is ezt hallottam, mentem utánuk - a német házaspár viszont az ellenkező irányba indult. 300m után gyanús volt, hogy mégsem az lesz az út, így megkérdeztem én is egy arra sétáló bácsit, aki persze a másik irányt mutatta és azt is, hogy a meredekebb hegyen át végül is át lehet vágni, vagy a "sima" úton megyek 30 percet. A meredeket választottam, ott caplatott fel a két orosz nő is. Miután egy részt így levágtam, újra összetalálkoztam a német házaspárral, majd megelőztek, és így kerülgettük egymást folyamatosan, de aztán az én lábom annyira kikészült, hogy lemaradtam. Amikor felértem az aszfaltút melletti járdához, ahonnan már csak 500m volt hátra  a tábla szerint, a német házaspár jött lefele és mondták, hogy ott csak a hotel van, így elmennének az ellenkező irányba. Mentem utánuk, bár ott lefele vezetett az út, holott még felfele kellett volna mennünk. Aztán jött egy busz, és a német pár előtt egy másik fiatal pár is gyalogolt akik leintették a buszt, majd én is intettem, hogy felszállnék - ha ki van rá írva, hogy 111 Tibidabo, akkor ez csak oda vezethet :-) A buszon két német nő mellé ültem le, és mivel hallották, hogy a másik házaspár is német és velük beszéltem, így megszólítottak. Elmondták, hogy kell lemenni majd a hegyről, néhány információt megosztottak velem és a másik házaspárral. Felértünk a bazilikához, Ők beültek kávézni, én is beültem ebédelni, mert semmi kaja nem  volt velem és persze pihenni akartam kicsit.
Úgy alakult, hogy a 3-órás buszhoz megint együtt vártunk és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezték, honnan jöttem, és mikor mondtam, hogy Magyarországról, a fiatalabb nő szeme felcsillant és rázendített: '95 óta a magyar kézilabdacsapat nagy rajongója és folyamatosan jár meccsekre. Elmesélte, hol volt legutóbb, mikor lesz megint meccs, hova fog utazni, németes precizitással közölte a repülőutak, a meccsek, autóbérlés és az összes költség árait is. Aztán persze kérdezte, hogy én hogyhogy egyedül, mit csinálok, és mikor elmeséltem, láthatóan kiakadt kissé -  de tény és való, én is rajta :-) Egyrészt, egy ilyen "rajongás" az elmondása alapján nem kevés pénzbe kerül, tehát ha Ő őrültnek tart, hogy én max. néhány eurós repjegyekkel járom körbe Európát, akkor nekem is jogom lehet őrültnek tartani valakit, hogy ezer eurókat fektet egy-egy ilyen útba egy meccs kedvéért. Azért viszont irigyeltem, hogy 2 hete volt már Barcelona-ban és Zaragozába is átmentek :-)
Áprilisban pedig Magyarországra jön Veszprémbe, azt hiszem a horvátokkal fognak játszani a kézisek, és utána talán Zágrábban, és ha Ő Bécsig elrepül Hannoverből, akkor bérautóval megy Veszprémig majd onnan Zágrábba és végül Bécsbe vissza. Állítólag huszan jöttek magyar kézilabdacsapat-rajongók Barcelona-ba és így csoportosan szoktak utazni.
Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy kicsi a világ - olyan emberrel összefutni, akinek valami "köze" van Magyarországhoz, több, mint szimpla véletlen :-)

Repülésről

Érdekes kérdés ez a repülés - sokan egyáltalán nem mernek repülőre ülni és egész életüket megfosztják ettől az élménytől.
Én minél többet repülök, fura módon egyre jobban izgulok.
Nem emlékszem, hogy több éve a hosszú,  tizenórás repülőutak alatt gombóc lett volna a torkomban, de a szeptemberi turbulenciagazdag út óta valahogy elég nehezen viselem már a kisebb rázkódásokat is.
A mostani első út, Budapest-Milano Malpensa, nagyon jó volt, gyönyörűséges volt fentről az Alpok, nagyon-nagyon messzire el lehetett látni.







A Como-i tó felett mentünk át és úgy landoltunk puhán Malpensa reptéren.

Este a Ryanair Bergamo-ból indult Barcelona-ba. Kezd olyan érzésem lenni, hogy a Ryanair pilóták "sietnek". Az út során voltak húzósabb szakaszok, de az is igaz, hogy valószínűleg a fáradtságom is rátett egy lapáttal, hogy érzékenyebb voltam. Barcelona előtt kevéssel kimondottan kellemetlen volt a rázkódás, a pilóta pedig úgy tette le a gépet, hogy egy kicsit balra billentünk (talán nem egyszerre ért le a két hátsó kerék, nem tudom) és megfordult a fejemben, hogy reggel nem is megyek át Mallorca-ra. Persze minden rendben volt megint, a kíváncsiság pedig nagyobb és leküzdötte a parát :-)

A reggeli alig 35 perces út kb. 50 emberrel a fedélzeten megint igencsak turbulenciagazdagra sikeredett. Azt már kinéztem előző este a flightradar-on, hogy annyira rövid az út, hogy csak kb. 5400m-ig emelkedik a gép, ott megy ilyen magasságban kb. 5 percet és már kezd is ereszkedni. Nem volt filmem, nem volt elfoglaltság sem, így erősen kapaszkodtam csak; a levegőben pedig kijelentettem magamban, hogy ha majd rendben leszállunk, akkor én majd hajóval megyek vissza Barcelona-ba. :-) Úgy érkeztünk meg, hogy orkánszerű szél fújt és szakadt az eső, a reptéren ültem jó 30-45 percet, mert totál eláztam volna. Aztán szép lassan persze elállt az eső, és délután 4-re csodálatos napsütés lett, én pedig bíztam abban, hogy ezúttal az esti visszaút majd kellemesebb lesz. A viharban ugyanis a tenger is eléggé háborgott, nem biztos, hogy jobban jártam volna.

Nem így történt, a tenger felett ugyanúgy eléggé rázott megint a gép, a pilóta sietett és elég koppanósra sikerült a landolásunk. Szerencsére azért ezek az élmények hamar a múlt ködös emlékévé válnak, és bár ma a BCN-BUD vonalon is voltak pár perces zötykölődések, azért gondolkoztam, hogy szerdán menjek e Milano-ba egy napra, kell-e nekem ennyi repülőút ennyi izgalommal. A szívem ugyanis ilyenkor tényleg a torkomban dobog és mindenféle rémképek jelennek meg az arcom előtt: Anya nélkül felnövő gyerekek, senki nem tudja semmihez a jelszavamat, félbemaradt munka - hogy csak néhányat említsek.

De ahogy leszállunk, ahogy eltelik egy nap, a kiváncsiság és a vágy újraéled.....újra a következő utat tervezem és meg sem fordul már a fejemben, hogy a repülésnek lehetnek olykor kellemetlen pillanatai is.
Lehetséges persze, hogy az én ingerküszöböm alacsony ebben a tekintetben és egy gyakorlottabb utazó csak mosolyogna az én aggodalmaimon....azt hiszem a fő probléma ott lehet, hogy nehezen adom más kezébe az életemet :-) Itt pedig ugye teljes egészében a pilótára kell hagyatkoznom, nem nyomhatom a féket, nem adhatok gázt, mint az autóban, nem adhatok tanácsot, hogy mit csináljon.....;-)

Néhány méterrel a föld felett - Barcelona tengerpart

A háttérben BCN reptere a kifutópályákkal

Velence és a Lidó

Alpok


Ott is gép

2013. január 25., péntek

Uj szobatarsak

Ma hamar visszaéertem, nem bírta a lábam már. Megmásztam a Tibidabo-t, vásárolgattam, aztán hazametróztam. 5-kor már itt volt a bagós nő, akik köhog, egy új lány alattam, aztan jött a másikra magasba egy. Egy közös jellemzőjük, hogy láthatóan egyik sem zuhanyozik - ennek megfelelően szag is van. Nem mondom, hogy nem csodálkozom, meg amúgy is vagy én vagyok iszonyú faksznis, vagy nem tudom. De mondjuk én nem terítek magamra takarót tiszta lepedő nélkül, nem állok be zuhanyba mezítláb,  nem mászkálok a padlón mezitláb ahol mások cipővel...szóval azért simán lehet, hog velem van a baj....mivel rajtam kívül mindenki úgy csinálja.

Barcelona praktikus roviden

Kave es netfuggosegem sulyos azt latom, ugyhogy emiatt osztok meg a Barcelona-ba keszuloknek nehany praktikus infot (legalabb a net kivalo es vannak normal nagy gepek ami nekem megvaltas, hogy tiz ujjal irhatok)

- Barcelona repteren M3-ra erkeztek nagy valoszinuseggel, igy az M3-on ha a WC-hez lesetaltok, akkor a ket WC kozotti falon laptoppal es egy LAN kabellel lehet ingyennetezni. Jo hogy tudom bar a tab-on ez sajnos ugye nem megy. A "kubi" nevu halozatrol max. 15 percet lehet ingyen netezni, hiaba regeltem azonban uj emailcimmel es nevvel mindennel, nem engedett tobbet

- Ha minden igaz, a neten 23.08 szerepel, hogy megy a vonat befele BCN-be, de 23.38-kor is megy meg egy es Clot-nal megall (en most ehhez vagyok nagyon kozel igy reggel csak kisetalok es jon a vonat)

- A Katedralis 13 ora elott es 17.15 utan INGYENESEN latogathato, egyeb idoben 6€/fo

- A Tibidabo-ra ket Funicularral is fel lehet menni, de csak a Peu de Funicular az ami mindig megy, a masik, a Funicular Tibidabo-t ellenorizni kell, nem jar minden nap! A legegyszerubb a Pl. Cataluna-tol az S1-gyel elmenni a Peu de Funicular megalloig, onnan a Funicular, aztan atsetalni a 111-es buszhoz  ami kozvetlenul odavisz - es mindez nem lesz 1 € sem, ha a T10-es tombot vettuk mert 75 percen belul feljutunk. A 111-es busz felorankent jar, ez nem egy nagy busz, hanem kisebb.

- a Tibidabo-n 3 templom van, a legfelsobe csak lifttel lehet felmenni ami 2 €

En utobbi-elottit nem tudtam, mert nem ellenoriztem a neten, ugyhogy 2 km gyalogoltam felfele, a tudomet kikoptem, raadasul a labom az lerohadt :-) Nem volt tul jo otlet picit magas sarku (2 cm) csizmaban jonni, viszont szerdan meg szetazott volna a hoban a repterig

- az El Corte Ingles-ben tuti cuccok vannak kiarusitas van eppen, ugyhogy en Bp ugysem vasarolok soha, de a gyerekeknek nincs most epp semmijuk, ugyhogy kihasznaltam a maradek kis helyet a wizz fele kis kezipogyoban :-)


Hostelélet Barcelona-ban

Este ugye későn érkeztem, egy nő már aludt, így róla ma derült ki, hogy erős bagós így reggel óta folyamatosan köhögôtt mint egy tüdőbeteg. Persze kifogtam a bagósokat, Milanóból jövet egy nőmellettem szinten alig bírta kivárni, hogy leszalljunk es ragyujthasson vegre, mar leszallas kozben a szajaban logott a cigi.  Tegnap elso sorba kertem magam - Palma-rol jovet, hogy elerjem a vonatot - es megint bagos mellett ultem, O is vegigkohogte az utat. Amugy tudom milyen a fuggoseg, ma peldaul senki nem hozta nekem agyba a reggeli kavemat viszont a nettel kelhettem. A budos japan csaj egy oran pakolt reggel, de hogy mit az rejtely, mindossze egy kis borondje van. Mintha minden egyes dolgot kulon zacsiba rakott volna, vagy nem is tudom. Amugy szerintem teljesen kibirhato egy ilyen hely, raadasul a tisztasag meg a szinvonal miatt siman visszajonnek meg ide maskor is. A reggeli mondjuk nem egy amerikai bufereggeli mint a Marriott-ban, de kave esgyumle meg alapdolgokat korlatlanul lehet fogyasztani. Igy egyedul tok okes a hely, nyilvan gyerekkel nem vallalnam be, bar itt pont csaladi szobak is vannak. Teljesen olyan latszatra mint egy hotel, minden szobahoz kulon furdoszoba van.
A nap is kisutott, szep kilatasom lesz a Tibidabo-rol!

2013. január 24., csütörtök

Hosteles gyorsjelentés

Megérkeztem Barcelona-ba, és ahogy már írtam, mégis rászántam magam, hogy kipróbáljam a hosteléletet. /Én, aki se táborba, se sátrazni nem volt hajlandó : Nos, maga a hostel kiváló, jobb, mint gondoltam, abszolút hightech - twentytu - akit érdekel, majd linkelek otthonról- viszont az alattam alvó japán csaj valami elképesztõen büdös és nem úgy tűnik, hogy akarna zuhanyozni. És persze megint félre az előitéletekkel, hogy ilyen csak koedukaltban történhetne...
Amúgy a wifi kiváló, 910 EUR-ért büféreggeli is jár egész nap korlátlan kávéval. Érdekes mindeneesetre, ezt is ki kellett egyszer próbálni, régen sokkal rémesebb dolgokat kibírtak emberek, mi meg már totál elpuhányodtunk. Jóccakát.

Üdv Mallorca-ról

Itt a wifi komyolyan mondom csodaszámba megy, de ha már találtúgysem bírok tovább gyalogolni, a gép meg csak este tízkor megy vissza Barcelona-
A reggeli repülés meg este Milano_ból kemény volt ám, rázott meg süllyedtünk kicsit, néhány fohászt lenyomtam ám. Tegnap este úgy landoltunk, hogy megbillent a gép, minthaa két hátsó kerék nem egyszerre ért volna földet. Ma meg erős szél volt itt Mallorca-n, szakadt az eső is, remek volt, de aztán az égiek meghallgattak es már a nap is süt. Nem fogjátok elhinni, Barcelona-ra felkeszültem múlt héten egy késelős rablásra, Milano-ban a zsebesekre, erre mi történik itt Palma-n??? Először egy német ötvenes pár állított meg, hogy beszélek e németül, mondom igen. Azt mondja a pasi, kirabolták őket és kellene nekikpénz, míg ideér az utalás... fura volt, mert a pasi nem volt éppen tiszta, mondtam money nekem sincs, megyek haza, ciao. Alig egy órával később egy jólöltözött láthatóan zilált pasi kért segítséget, hogy kizsebelték és kéne neki 23 EUR. Na mondom ilyen nincs, ezek hülyére vesznek, hogy ma mindenkit kizsebelnek? Gyorsan elhúztam a csíkot, meg is fogadtam semilyen nyelven nem beszélek mostantól. Ugye ne legyünk előítéletesek, mindenre számítottam, csak erre nem, hogy pont két német próbál kifosztani. Vicces, nem?

u.i. valamiert nem csinal ö betut, maj otthon javitok!

2013. január 22., kedd

Útiterv

Egyelőre az égiek nem hallgattak meg, mert itt nálunk esik a hó rendesen, de egyelőre nem izgulok, legrosszabb esetben este elindulok, hogy hajnalra kiérjek ;-)
Most, hogy tegnap olvastam egy csomó szépet Mallorca-ról, igazán nem maradhat ki ez a nap az életemből, ki tudja, mikor lesz rá időm megint - egyelőre munkásnak néz ki április elejétől az időszak, úgyhogy utazgatásra akkortól nem lehet gondolni november végéig.
Holnap tehát, ha minden jól megy akkor irány Milánó, a Dóm természetesen, igaz csak kívülről - low cost lesz - mert jegyet nem lehet már kapni.... Aztán ott van a kastély közel, meg a főbb látnivalók egy kupacban, aztán irány Bergamo reptere és hurrá Barcelona újra.
Csütörtök reggel alig 35 perc repülés után érkezés Palma-ra, itt egyelőre foglaltam egy kocsit, bár nem volt tervbe véve, de találtam egy C2-öt 5.60 -ért (ami biztosítással benne lesz 10-ben, meg üzemanyag ugye) és ez kihagyhatatlan sztem, főleg, hogy a buszjegy is oda-vissza 5 EUR lenne. Így legalább látok is valamit a szigetből: Soller-be mindenképp elmennék, és meglátom, hogy lehet haladni, talán feljutok a Puig Major oldalában vezető útra, ahonnan gyönyörű kilátás nyíilik a tengerre és a kis tavakra. Km-ben nem sok, csak hát hegyi út, szerpentines, de elvileg beleférhet Alcudia-ig is, onnan meg már le lehet gyorsan robogni a "pályán". No a Katedrálist persze nem hagyom ki Palma-n meg egy kis sétát.
A gép vissza BCN-ba csak 22-kor indul, úgyhogy 9-kor elég leadni a kocsit.....
Szállás hostelben foglalva, négyágyas női, most már bevállalom, garantáltan fáradt leszek, meg sokan dícsérték, állítólag hipermodern, vannak gépek, jó wifi, klassz terasz - bár erőm nem hiszem, hogy sok marad éjfélkor gyönyörködni.
Pénteken Tibidabo, cipőcsere a Sagrada-nál, meg ami még belefér, múltkor nem találtam Disney Store-t, de most, hogy rákerestem, hát nem pont ott van a szálláshely közelében?
Szombaton reggel meg irány BUD, ha az idő is úgy akarja :-) Délután meg már szülinapi zsúr - zajlik az élet, jó ez a pörgés most nagyon!!

2013. január 21., hétfő

Three steps above heaven

- így érzem magam most :-) Totálisan feltöltődve, tele energiával, fiatalos lendülettel - na nem mintha hű de öreg lennék :-D (lélekben szokásos 18 sok év óta)  Ennek eredményeképpen ma jókedvemben hajszál híján a rizskochnak készülő tejbe öntöttem a borsófőzelékbe szánt borsót; a sót a másik, nagy lyukán nyitottam ki és ráborult a már kiszedett kajára a fél sótartónyi só; a pirospaprikát pedig az almalevesre készültem szórni. Amúgy minden tökéletes, a hét jobban indult, mint azt remélni mertem, a reggeli kávézás Judittal egészen feldobta a napomat, mert tök jó Vele dumcsizni; ráadásként kapott a lehetőségen, hogy J nem tudna jönni 2 hét múlva a már tervezett és lefoglalt malmö-i útra, viszont Judit otthon lebeszélte, és együtt megyünk, ez KIRÁLY :-) Ma madarat lehet velem ám fogatni, beindult a projekt is rendesen végre, amivel küzdöttem, minden sínen van - kell ennél több? ;-)
Főztem egy rakás kaját, nehogy éhenhaljon a család amíg nem leszek, mindenkinek kívánsága szerint, takarítottam, mindent kimostam, bevásároltam, sütöttem, nem is tudom, most még ülni is van időm...hihetetlen.
Az élet szép :-)
Ja, és ezt a filmet néztem, nekem nagyon tetszett, most nézem van második része is - jöhet a szerda esti repülőútra. :-)

2013. január 20., vasárnap

Túlélőtúra

Az egész csak egy egynapos Milano kiruccanással kezdődött a tervek szerint - reggel 6-kor indulás Milano Malpensa-ra majd este vissza Budapestre - hála a clubkedvezménynek és a Wizz kártyának mindössze 638 Ft-ért oda-vissza útra. Ennyiért még ugye Csepelre sem jutnék el, meg aztán ott nincs is sok látnivaló ;-)
Tudom, a reptérre azért ki kell menni (ez több, mint a repjegy), meg ott be kell menni a reptérről a városba, de két lábon egy csomó látnivaló akad egy fapados turistának.
Tehát, volt egy jegy Milano-ba, és aztán közbeszólt a "sors" jobbik keze, és kis szerencsével sikerült szert tennem néhány nullás jegyre (ez sajnos azonban már nem működik, így nem megyek bele a részletekbe), minek következtében úgy döntöttem, hogy kibővítem akkor ezt az egy napot háromra :-) Így lett hozzá egy repjegy Milano/Bergamo-ból este Barcelona-ba, majd másnap reggel át Palma-ra és éjjel vissza Barcelona-ba, azutáni napon vissza Treviso-ba és végül a 4.napon haza Budapestre. Szépen meg is volt az összes jegy, de aztán Treviso-ban nemigen találtam a repjegyekhez méltó low cost szállást, viszont beesett 26-ra egy BCN-BUD repjegy 5 EUR-ért, úgyhogy maradt az a verzió, hogy lesz egy egész napom megint Barcelona-ban 25-én,  26-án délre meg már haza is érek.
A túlélés pedig abból fog állni, hogy 23-án éjfél előtt érek BCN-ba, ott reptéri alvás, mert másnap korán megy a gép Palma-ra, és aztán megint éjfélre érek vissza, és ha nem megy már vonat, akkor lehet, még egy reptéri alvást bevállalok (az M3-on az alsó szinten remek helyek vannak és tök nyugis :-D ).
Vénségemre ilyen fiatalos dolgokat próbálgatok ;-)

Barri Gótic - Óváros, Barcelona













Katedrális




Mercato