2013. november 30., szombat

Mission (not) impossible

Azt hiszem, fanatikus kiránduló vált belőlem, szerintem ezt sem feltételezték volna rólam, akik ismernek :-) Amíg Mo.-on teltek a napjaink, nagyon nehezen és nagyon ritkán lehetett rávenni engem egy-egy kirándulásra, de talán azért is, mert számomra nem volt annyira érdekes a környezet. Az egyetlen, ami megfogott és viszonylag közel van Budapesthez, az a Rám-szakadék, ott valóban nagyon élveztem - csak a végén bénáztunk és valami iszonyat volt egész napos túra után egy egy km-es hosszú szakaszon felmenni még Dobogókőre.
Valamiért különösen vonz a víz és persze az olyan út, ahol nem egyenesen, olykor kanyarogva kell haladni egy viszonylag sima úton. Abban nincs semmi izgalom :-)
Ezért aztán már specializáltan olyan útvonalakat keresek, amelyek folyó mellett vagy folyómederben haladnak. Múlt héten alig értünk haza, már böngésztem vagy következő húsz útra való tervet...Az idő szerencsére megint kedvezett, hétágra sütött a nap ma reggel is (de tegnapelőtt iszonyú vihar volt erre), a legtökéletesebb idő a kirándulásra. Ezúttal a Rio Padrón völgyét szemeltem ki: a képek alapján élvezetes és változatos túrának tűnt, egy hibát követtem el, hogy a videót nem néztem meg előtte :-D  Mostmár mindegy :-)
Az utat könnyen megtaláltuk, természetesen fejbe programoztam be, hogy is kell odajutni, semmi gond nem volt, elsőre mindent megtaláltunk; kocsit is sikerült megfelelő helyen lerakni nem kietlen részen. Két kamasz jött velünk szembe, az egyik lóháton, őket kérdeztem, hogy a folyóhoz  megyünk, az alsó v. a felső úton menjünk? Mondták, hogy ott a folyó rögtön alul. Remek. Bár ott motoszkált bennem, hogy a google térképen az Y-elágazásnál jobbra kéne menni....
A folyó alsó része teljesen ki van száradva, kb. onnantól láttunk vizet, ahonnan most elindultunk felfele a folyómederben.





Valahol lehetett a folyó mellett menni, de volt, ahol a köveken kellett ugrálni. Ez a kedvencem amúgy :-D Igaz, gumicsizmám nekem még nincs, de még 2-3x belepotyogok, akkor biztos nagyobb lendülettel keresnék.
Jó 300m után azonban egy kisebb "tóhoz" értünk, ahonnan nem látszott, hogyan tudnánk továbbmenni:




Mindkét oldalon meredek fal, a víz is mélyebb, kövek pedig sehol. 5 perc után kitaláltam, hogy a bal oldali meredek sziklafalon próbálkozom; levettem a cipőmet, biztos ami biztos, egy faág is segítségemre volt, abba kapaszkodtam. De félút után a sziklafal meredeknek és csúszósnak bizonyult, így visszafordultam. Utána Linda találta ki, hogy "engedjük le a tavat" :-D : elkezdte bontani a "gátat" és megindult a víz lefele:



Sajnos azonban úgy tűnt, hogy mivel van némi utánpótlás, átjárható még nem lesz a "tavacska"....így aztán visszafordultunk, hogy a már korábban fejbevert jobb felső úton haladjunk és kikerüljük a nehezebb részt. Csakhogy a gyerekek elkezdtek nyafogni, hogy úristen milyen meredek út (10%-os emelkedő kb. 50m-en át) és nem bírják - Linda, aki 8,5 évesen megmászta a felnőtteknek sem kispályás Montgo-t! -; úgyhogy a "lényeg" előtt, ahol már a meredek tetejétől a folyó felé lefele mehettünk volna, duzzogva visszafordultam. Persze mikor már majdnem a kocsinál voltunk, akkor Linda rákezdte, hogy jó akkor forduljunk vissza, de akkor már kinek van kedve még egyszer 1 km-t gyalogolni? Így aztán kocsiba ültünk és ha már ott voltunk Estepona felett, elmentünk a Rio Castorhoz is. Ez a folyómeder azonban még szárazabbnak bizonyult, a folyóhoz vezető utat sem találtuk meg, mert mindenhol szöges kerítés fogadott jobb és bal oldalon; ráadásul egy elég köves földút vezetett - első nézésre a semmibe. Végül félre tudtunk állni, leparkolni és csak egy-két kanyart terveztem sétálni. A nyűglődés persze megint kezdődött, egészen addig míg meg nem láttak egy lovat a kerítés mellett amelyik rögtön elindult felénk a hangra.





Mondanom sem kell, hogy ezután már egy hangjuk sem volt.....nekiálltak lovat etetni :-) Továbbsétálni nem is mertünk végül, mert a másik oldalon egy véreb vicsorgott ránk és hát a kerítés sem volt túl magas :-D

Itthon persze egyből megnéztem a videót a túráról és ahogy sejtettem, alig 50m-t kellett volna csak továbbmennünk onnan ahol végül visszafordultunk, hogy lefele indulhassunk a folyóhoz.
De így legalább lesz miért visszamenni :-)

2013. november 27., szerda

Néma barátság

Talán 3-4 hete egyik délután egyszer csak kopogtak. Nem akartam ajtót nyitni, de a kopogás nem szűnt - a kint sorakozó cipőkből amúgy is egyértelmű volt, hogy van itthon valaki :-D Bár először nem nyitottam ajtót, 10-15 perc múlva újra csengettek és ezúttal már az ajtó alatt is becsúszott egy levél, melyre spanyolul és angolul volt felirva, hogy a "szomszéd vagyok játszani szeretnék, jössz -e velem játszani" :-) A levél a gyerekeimnek szólt természetesen, a levél gazdája pedig E., akik a másik lépcsőházban lakik alattunk-mellettünk. Először nem volt túl közlékeny, csak mentek némán utána a gyerekeim, aztán mint kiderült később, egyből vitte őket a lakásukba és rajzolgattak. Bár játszásról volt szó, kicsit azért aggódtam, mikor nem láttam őket lent, mégse menjenek be olyanhoz, akit én nem ismerek. De végül minden rendben volt és Linda valahogy érezte, hogy mikor kell hazajönni. Másnap megint jött a kislány, megint mentek játszani. Aztán volt egy hosszabb szünet, de tegnap megint csengetett, hogy kapott egy nyulat, menjenek át megnézni az enyémek. Annyi időközben kiderült, hogy a kislány magántanuló, bár azt nem tudta, hogy melyik "rendszerben"; én úgy tudtam - mivel így tájékoztattak - hogy Spanyolországban a magántanulói státusz nem legális (átvertek?!). Ma megint jött Emily, de Lindának először nem volt kedve menni, mert nekiálltak feldísziteni az istállókat karácsonyi díszbe. Így aztán kénytelen voltam azt lódítani, hogy tanulnak, majd 6 körül már oké (jujjj). Persze a kislány már türelmetlen volt, és nem sokkal 1/2 5 után megint jött és csengetett. Oké, jöjjön, mondta Linda. Eleinte persze segíteni kellett fordítani, mert én legalább angolul szót értek vele, de aztán egészen belemelegedtek a játékba. Kicsit ugyan furcsállottam, hogy senki nem keresi őt és azt sem tudják kik és mik vagyunk (mármint a szülei), de itt Spanyolországban tényleg semmin sem lepődöm már meg. Végül azért megtudtam róla pár dolgot; az apukája dán, az anyukája svéd, beszél angolul, dánul, svédül és kicsit spanyolul. Otthon tanul, de nem vizsgázik (ez fura), a palacsintát pedig alaposan megszórja cukorral és úgy eszi :-D (mivel szirup nem volt itthon). 7-kor aztán most már becsengetett az apuka is; úgyhogy legalább megismerkedtünk :-) Nagyon örül, hogy a lányának itt vannak játszótársai, micsoda szerencse, mondogatta, mert amúgy alig laknak itt nyár kivételével. Kérdeztem a sulit is, kiderült, hogy nagyon szenvedett a lánya a napi 3 óra házifeladattal és ezért lett magántanuló; azt mondja, egyre többen választják ezt a lehetőséget, mert a gyerekek kikészülnek (teljesen igaza van; mondtam, hogy mi nemigen szoktunk házi feladatokat csinálni, irkálhat felőlem a tanár bármit :-D) Elmesélte, hogy így, hogy otthon napi 3-4 órát foglalkozik a tanulással, sokkal hatékonyabb és magasabb szinten teljesít, mint azok, akik harmincvalahányan járnak egy osztályba (simán el tudom képzelni). Persze, így, hogy kiderült, nekik a svéd és a dán iskolarendszer a "mérvadó", még jobban érthető, hogy miért nem szeretik az ittenit rendszert. Telefonszámot cseréltünk, ha bármi van, akkor mégis tudjunk egymásról, meg szólt, hogy ha bármire szükségem van, nyugodtan menjek vagy hívjam. Én is persze jeleztem, hogy Emily jöhet bármikor, örülünk neki - és remélhetőleg az enyémekre is ragad majd idővel némi angol ;-)

2013. november 24., vasárnap

Titkos tippek

A tegnapi nap sikere után alig értünk haza, már bújtam a netet, hogy ma hova menjünk szép idő esetén. Megint a Wikiloc segített: nem akartunk sokat autózni, de legyen valami "víz", ahol a gyerekek kedvükre pancsolhatnak egy kicsit. Így esett a választás a tőlünk 5 percre lévő Banos de la Hedionda-ra. Végignéztem a sok-sok képet és leírást a neten és persze tudtam, hogy remek választás lesz: nem csalódtunk!
Ma reggel ugyan sikerült jó későn kelni, de legalább ragyogó kék ég és verőfényes napsütés tárult elénk, ahogy felhúztuk a redőnyöket. Kapkodni nem kellett, ez nem egy hosszú túra volt, ráadásul kocsival is csak 5 perc. Azért a szokásos készenléti csomagot bepakoltam, víz lévén gumicsizmákat is beraktam - és most már feltétlenül nekem is be kell szereznem egyet :-D és irány Manilva. Jó szokásomhoz híven ha lehet, mindig a street view-val nézem, hol kell kanyarodni, parkolni, ez most sem volt másképp.
Persze, hiú ábránd, hogy egy ilyen szép napon majd csak mi járunk arra, még akkor is, ha ez állítólag "szupertitkos" tipp és többnyire csak a helyiek ismerik. :-(
A gyerekek persze rögtön kiszúrták, hogy a víz szinte tejfehér - nem, nem tejet öntöttek bele, ez itt bizony rendkívül jótékony hatású kénes víz!
Kivételesen utánanéztem a történetnek, úgyhogy röviden le is írom:
Manilva felett a völgyben található a Roman Sulphur baths of Hedionda. Több, mint 2000 évvel ezelőtt felkeltette a rómaiak figyelmét a kénes víz, mely a völgy felett egy mészkő sziklából fakadt. Erre építettek egy ívelt fürdőkomplexumot, melyből négy kamra még ma is létezik.Mivel több csatornán is folyik a víz, valószínűsíthető, hogy régen sokkal nagyobb volt a komplexum. I.e. 60 és 63 között még állítólag maga Julius Ceaser is itt kezelte bőrproblémáit.
A fürdő megóvása érdekében kívülről egy "modern" betonmennyezetet húztak fel az eredetire. Az első kis kamrából 3 alagúton lehet átúszni a nagyobb terembe.
A környék kissé elhanyagolt; bár Casares-hez tartozik, valójában csak Manilva felől lehet megközelíteni. Tervben volt egy luxus spa szálloda építése is, bár remélhetőleg ez nem fog megvalósulni.



Az első kisebb kamra; jól látható, hogy szemben és balra is van egy alagút ami egy nagyobb kamrába vezet át


Jobbról lehet beúszni a szabadból

3 alagút vezet át a nagyobb kamrába

A fürdőtől 50 m-re folyik a Rio Manilva

Mondanom sem kell, nekik ez volt a legjobb móka :-)

Átmegyünk a túloldalra!

Anya, ez agyagos!

Vicces a vízben állni


Semmitmondó betonkaszni, alatta a fürdő


A "fürdőben" amúgy néhány férfi úszott ide-oda; a víz meglepően meleg, kb. 24 fokos lehetett (de csak az ujjamal mértem a víz hőfokát :-D). Kint a folyónál pedig, amíg a gyerekek a vízben álltak és vizicsigákat kerestek, egy orosz család férfitagja próbált átjutni a "túloldalra", az agyagos falhoz (utolsó kép). Anyukája (vagy anyósa) a partról "dirigált", a gyerekek meg - a 10-11 év körüli fiú majdnem öltönyben, a 3-4 év körüli kislány ahogy illik egy ilyen kiránduláshoz, utolsó divat szerinti szoknyában, exkluziv bőr csizmában - sóvárogva néztek az enyémeket, hogy a vízben kedvükre szórakozhatnak :-) Miután elmentek, én is megpróbáltam átjutni a túloldalra - végül is sorban lépéstávolságra nagyobb kövek voltak a vízben, elvileg nem mutatkozott nehéznek a mutatvány...Igen ám, de valamennyire lendületnek kellett volna lennie, hiszen egy kőre csak egy lábbal fértem fel, tehát egyszuszra kellett volna átérni és nem meditálni, hogy hogy lépjek vagy mozog e majd alattam a kő - így aztán az utolsó kőnél egy nagy lendülettel a vízbe léptem :-D Nagy baj nem történt, leszámítva, hogy fenékaljig vizes lettem; nem a mélység miatt, hanem ahogy kiléptem a vízből, azzal a lendülettel hátracsaptam a vizet. Visszafele már nem kellett viszont gondolkozni, hogy hova lépjek, mert ha bele is esek, nem történik semmi (amúgy meg visszamenni nem volt gond a köveken, nem is értem). Mindenesetre már látom, hogy mivel nagyon fekszenek nekem ezek a vizes túrák, mihamarabb beszerzek magamnak is egy térdig érő gumicsizmát :-)

Az eredeti terv szerint a fürdőtől még északra vezet fel egy út a folyó mentén, amit végül meg is találtunk. De, ahogy a képen is látható (a kék lufi mellett kellett volna végigmenni)

valahogy kicsit ijesztőnek tűnt élőben az a három hosszúkás ház és mindenféle rémes gondolatok jutottak eszembe, így inkább gyorsan visszafordultunk :-D Biztos jót tett, hogy tegnap 30 évig fogságban tartott rabszolgákról olvastam ;-)

Azért nem adjuk fel, mert közben megnéztem, hogy egy másik út is megy fel, csak éppen egy kapun kellett volna átmenni, ami magánterületnek nézett ki, és hát nem akartunk próbálkozni...
Mindenesetre ide biztosan többször el fogunk menni, sőt, még kénes vizet is fogunk hozni!

2013. november 23., szombat

Ha hétvége, akkor kirándulás!

Mióta suliba járnak a gyerekek, jobban figyelek arra, hogy hétvégenként legalább egy-egy kisebb kirándulásra elmenjünk és persze a kiváncsiság is hajt, hiszen annyi jó hely van a közelünkben. Bár most két kirándulással már így is elmaradtam, csak így utólag nem olyan írni róla: kimaradt a Selwo Safari Park ahol  2 hete voltunk és múlt hét végén, pont a nagy lehűlés napján, még lementünk idén utoljára az óceánpartra, Conil de la Frontera környékére.
A mai kirándulás ötletét a Wikiloc oldaláról vettem, amúgy egy rendkívül hasznos oldal - nekem különösen, mert én lusta vagyok magamtól keresni hova menjünk, de ha tálcán kínálják, hogy ennyi és innen kell menni és oda mész, akkor nincs gond :-)
Kinéztem tehát ezt a folyó(cska) menti kirándulást és a képek alapján is nagyon tetszett, hogy végre egyszer "valami más". A héten beszereztem a gyerekeknek egy-egy gumicsizmát is, de arra úgy is szükség lesz, ha megint jönnek a tavalyról megismert özönvíz jellegű esőzések. Gondoltam, hogy imádnak pancsolni, legalább nem fogom a fejem, hogy a cipőjük vizes lesz ;-)
Az előrejelzések szerint szombatra esőt mondott, úgyhogy már majdnem le is mondtunk az egészről, de végül is szombaton ahogy felkeltünk, egész derűs volt, esőnek nyoma se - nosza, mégis elindultunk. Szokásos pakkal felszerelkezve (kaja 5 napra hátha eltévedünk az erdőben :-D, két pótzokni, nadrágok, pulcsi...már egész gyakorlott kirándulók vagyunk!) Kivételesen nem sikerült egészen beprogramoznom, hogy pontosan hol jobbra és hol balra mig eljutunk oda, ahol parkolni kéne, így aztán maradt (volna) a navi, azonban egy idő után persze nem volt a térkép a lemezen. Végül is valamennyire azért a fejemben volt, úgyhogy 3 perc bóklászás után meg is találtam, de aztán a feliratot is, amin igencsak meglepődtem. Bár láthatóan ez egy elég népszerű kirándulóhely, mert borongós idő ellenére is nagyon sokan voltak (pechemre).
Algeciras nem egy szívderítő hely, már a pályáról látszik a sok lepukkant ház; a kis elbóklászás is egy ilyen helyre vitt be. Elképesztő, hogyan élnek itt (is) emberek. Kicsit tartottam tőle, hogy a kocsinak ne legyen baja, úgyhogy egy olyan ház előtt raktam le végül, ahol a kapuban egy kissé bolondos bácsika álldogált (nem tudtam sajnos megkérni, hogy vigyázzon rá amíg jövünk :-D ).
Az út első része csak azért nem unalmas, mert balra lovak és tehenek, jobbra meg kecskék kószálnak, na és ezek útra pottyantott ürülékeit kell kerülgetni :-)
De ahogy elértük a fotóról már ismert régi kőhidat, rögtön egészen vadregényes lett a táj is és persze a gyerekek is odavoltak, hogy milyen jó, hogy eljöttünk ;-) Rögtön szereztek néhány botot meg falevelet és lehetett is úsztatni a leveleken a makkocskákat :-)
Az egyetlen mínusz pont, hogy iszonyú sokan voltak :-( Mindenki fényképezgetni akart, igy aztán egymást kellett kerülgetni a csúszós köveken és kicsit az eső is eleredt. Persze az esőkabátokat a kocsiba hagytuk - mert miért ne :-D -, de annyira csak szemerkélt, hogy mondtam, nem fordulunk vissza, ha már eljöttünk idáig. És nem is bántuk meg, hogy továbbmentünk!





A régi kőhíd


Csak óvatosan!

Hurrá, belemehetünk a vízbe! :-D

A folyó mellett mentünk végig

Gyönyörű! 


Az ablakon bemászni érdekesebb....

Izgalmas a növényekkel benőtt régi malom
Ez volt a régi malom
A végére még kecskesimogatás is jutott


Amikor visszamentünk a kocsihoz, a bolond bácsi megint kijött, aztán visszafordult; bement valamiért, majd odalopózott a kocsihoz és "titokban" a kezembe nyomott egy darab vöröshagymát és intett, hogy nehogy szóljak valakinek :-D

Nyáron - a neten talált képek alapján - többen fürdenek is a tóban, biztos klassz lehet! Mindenesetre nagyon jól sikerült a kirándulás, ezután igyekszem folyóparti útvonalakat csemegézni :-)


2013. november 13., szerda

Mega dicséretek

Linda ma nagyon boldogan jött ki a suliból, mert Pili, akivel elvonulnak spanyolozni szinte minden nap, nagyon megdícsérte: állítólag Ő az első, akivel ennyire gyorsan és jól is tudnak haladni, a "tudáspróbája" is hibátlanra sikerült. Persze nagyon odavoltam, hiszen nekünk most alapvetően ezek az órák számítanak a teljesítménybe így láthatóan nem lesz gondunk. Hétfőnként együtt vannak Patrikkal Pilinél, mert így legalább Linda tud magyarázni P-nak. Láthatóan amúgy P sokkal többet ért már, bár itthon csak olykor merül fel egy-egy szó, én nem szoktam "tesztelni" a gyerekeket, meg szerepeltetni sem :-)
Patrik a mosolygós fejeket gyűjti szorgalmasan, tegnap meg is kérdeztem már tőle, hogy nem lehetne e a jobbik oldalát mutatni NEKEM itthon és a suliban nyugodtan rendetlenkedhet kicsit :-D Micsoda igazságtalanság már?! De mivel 5 mosolygós fej után még plusz dícséret is jár, és már egy van neki, így mondta, hogy szó sem lehet róla, mert megint van 4 smiley-ja amihez már csak holnap kell egy és újabb plusz dícsérőt kap. Hurrá.
Amúgy elképesztően lelkes, sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogja venni az akadályokat (persze tudom, csak a szülők szoktak aggódni). Mondogatja - mutogatja a betűket, vettem neki pici kis gyakorló könyvecskét mindenféle kis feladatokkal, de nem éri meg, mert megcsinálja egy-két óra alatt. :-D Tegnap végre megkaptuk a papírboltban a könyveit is: az első és második osztályban a könyvek ingyenesek és nem kell leadni őket év végén. Normál áron 129 EUR lenne kb. 7 db könyv: matek, nyelvtan, angol, technika, környezet, rajz, ének. Szépek és színesek, nem vitás, nem találtam benne kifogást. A matek elsős egyszerűbbnek tűnik így ránézésre-átlapozásra, mint a magyarországi volt anno Lindánál. De hogy mit csinálnak a suliban, arról sok fogalmam nincs, mert nem beszél róla én meg nem erőltetem.

Tegnapelőtt Lindáék írtak matekdogát, amiből a szöveges feladatokat nem értette és nyilván emiatt nem tudta megcsinálni. Ehhez képest állítólag 5-öst kapott (itt a 10 a legjobb!), a legtöbb gyereké 4-es lett. 10-et, 9-et és 8-at senki nem kapott. Azt hiszem, akkor az 5 nem annyira vész (kettesnek felel meg Mo.-on), bár mondtam neki, hogy tudja jól, ez most még nem érdekes, nem ez a jegy számít. Azért jó lett volna látni, hogy amit megcsinált, az jó lett-e.

Alapvetően a sulival teljesen elégedett vagyok, messze felülmúlja az elvárásaimat ahhoz képest, amire (hallomásból, mások tapasztalatából) vártam. Nyilván az otthonit nem lehet felülmúlni, mert az tényleg etalon nekünk. Nincs sok tonna lecke, Patrikéknak eleve bent van minden könyvük ahogy láttam.
A suliban sokat "buliznak", volt gesztenyesütés múlt héten, aztán jöttek már tűzoltók is és mindenki kapott egy műanyag tűzoltósapit;. ma meg angolórán a Victor  születésnapját ünnepelték, aki vitt be az osztálynak tortát és elosztották...ez már milyen jófej? :-) Azt, hogy ki mit tanít, még nem sikerült teljesen kiderítenünk, mert néha olyan érzésem van, hogy aki éppen ráér, az megy be órára...ez nem vicc. A matekot már hárman is tartották (zömében egy férfi tartja, Linda szerint amúgy jó fej); a szigorú tanárnőnél (Ő olyan ofő-szerű lehet) olvasni (is) szoktak, de ugyanakkor a Patrik tanítónője is bejár hozzájuk olvasásórát tartani (na ezt én nagyon nem értem).

Az igazi az lenne, már látom, ha min. 2 évet járnának, hogy kellően belejöjjenek a nyelvbe - de hogy mit hoz az élet és mi lesz jövőre, azt még bizony nem látom :-)

2013. november 12., kedd

Nem tudom megállni szó nélkül

Már írtam róla, hogy fenntartásokkal kezelem az "okos"-ketyeréket - nem azért, mert régimódi lennék vagy feltétlenül ellenállni óhajtanék a technika vívmányainak.
Tegnap egy vendéget vártam Estepona-ba, szépen elterveztem a napot, de aztán délután kiderült, hogy Badajozból jönnek, és még el sem indultak....Mivel a nő kissé komplikált eset (már találkoztunk mikor végigmutogattam neki a lakásokat), sok jóra nem számítottam. Nem csalódtam :-) Éjfél után hívott, hogy Benalmadena-nál járnak és fél óra múlva lesznek Estepona-ban. Nem teljesen értettem, hogy mit keres arra, de gondoltam valami dolga volt. Persze én nagyon kiváncsi vagyok, úgyhogy nem voltam rest rákérdezni, hogy miért Malaga felől jöttek, mert a Badajoz-Sevilla-Jerez -Gib-Estepona útvonal még a legutolsó térkép szerint is jóval rövidebb. Erre azt mondja, hogy a GPS TUDJA (???????????), merre kell jönni és ezt adta ki nekik. Mondtam neki, hogy kiváncsiságból megnéztem a térképet (már csak azért is hogy kalkulálni tudjam az érkezésüket) de nekem egyértelműen a Jerez felé vezető volt a rövidebb. A témát lezárta azzal, hogy a GPS nem téved..... Úgyhogy csak illusztrálom a könnyebb érthetőség kedvéért:



Azért 66 km nem kevés különbség szerintem és még a lila vonalon is látom, hogy rövidebb....
Igazából tényleg szomorú, hogy az emberek egy része képtelen megtanulni jól kezelni a GPS-t és vakon megbíznak benne. Én speciel imádom a térképeket és szeretném, ha a gyerekek is megtanulnának térképet olvasni. Lehet, hogy soha nem lesz rá szükségük, mert 10 év múlva már papír alapút sem kapok a boltban (de mind eltettem az évek során, úgyhogy elállnak :-D ), én akkor is úgy érzem, hogy hasznos és jó dolog.

Hogy mennyire nem bíznak magukban az emberek (a józan eszükben?!), mi sem bizonyítja jobban egy német házaspár kalandja: Bár a nő a foglaláskor megnézte, hogy hány km-re vagyunk a reptértől és konstatálta a 150 km-t, ehhez képest mikor megérkeztek a GPS-re hagyatkozva elmentek először Sevilla-ba, onnan le Antequera-Malaga-n át jó kis szerpentines úton fel Ronda-ba, majd le Estepona-ba...(471 km volt végül)




Amikor megérkeztek, a kezükbe nyomtam egy térképet, hogy a héten használják egészséggel :-)



2013. november 7., csütörtök

Modern fogtündér

Nem elég a Karácsony, a Húsvét és a születésnap, van már fogtündérünk is, aki minden egyes kiesett fog után (ha éjjel a párna alá tesszük), hoz valami kis apróságot reggelre fogatlan csemetéinknek.
Tegnap Linda húzta ki a fogát, amit már csak a szentlélek tartott és ahogy szokta, este berakta a párna alá. Mondtam ugyan, hogy a fogtündér nagyon elfoglalt, ezért lehet, hogy most este még nem tud jönni, majd hétvégén. Hát nem jött. :-)
Reggel aztán bekucorodtam ébresztő gyanánt hozzájuk az ágyba.
Patrik:
- Anya, hívd fel a fogtündért és mondd meg neki, hogy Lindának kiesett a foga. Mi a fogtündér telefonszáma?
Linda:
- Az titkos, azt csak anya tudhatja ( :-D ).
Patrik:
- Jó de akkor anya hívja fel és mondja meg, hogy hozzon Lindának valamit!
Én:
- Lehet, hogy megvárja amíg a Te fogad is kiesik és akkor nem kell kétszer jönnie...
Patrik:
- De az én fogamat hogy tudnám kihúzni?
Én:
- Sehogy, majd ha eléggé mozog már, akkor kiesik.
Patrik:
- De nekem nagyon sokára fog még kiesni (szomorú).
Én:
- Á dehogy, látod Lindának is egy hete kezdett mozogni.
....
Patrik:
- Anya, a fogtündérnek fogakból van a háza?

:-D

2013. november 6., szerda

Gyerekduma

Szeptemberben Velencén keresztül mentünk haza, mutattam neki fentről, hogy az ott Velence (nagyon jól kivehető még 10km magasból is amúgy, ha tiszta idő van).
Patrik:
- Anya, azért hívják Velencének mert ott sok a medence?

....

Ül a kádban, leengedem a vizet.
- Anya, megvárom míg lemegy a víz mert nézem a törvényt!
Én: az nem törvény, hanem örvény.
- Jó, akkor törvény, na.

.....

Kaja után megkértem, hogy hozza ki a tányérját a konyhába, mire Ő kicsit morgósan:

- Látom nekünk mindent meg kell tennünk neked! (?????!!!!)

.....

Anya, tudod miért van hajunk?
- ?
Hogy ne legyünk olyan csúnya kopaszok.

2013. november 5., kedd

Büntiben

Tegnap fogadóórán jártam, ezúttal Linda szigorú tanítónőjénél. Tolmácsnak ezúttal Victor jött, aki már korábban is segített és aki angoltanár lévén nem tud bizony eléggé nyögi az angolt, külön figyeltem ;-) Mindenesetre amúgy teljesen korrekt meg szimpi, de mondjuk egy tanár ne cserélje fel folyton a she/he-t, ha a lányomról beszél :-D A tanítónő elmondta, hogy Linda teljesen rendben van, igyekszik, de persze nem sokat ért még, úgyhogy ez az év alapvetően a nyelvtanulásról fog szólni neki, nem pedig a tananyag elsajátításáról. Megjegyezte ugyan, hogy matekban lemaradása van, de elmagyaráztam, hogy otthon még csak negyediket kezdett, itt meg rögtön 5.-be ment, tehát logikus, hogy ha egy év kimaradt, akkor valami hiányzik. Rákérdeztem az értékelésre is, hiszen lassan aktuális lesz az is, szeretnék felkészülni rá (pontosabban a gyereket felkészíteni). Itt 10-ig van osztályzás, 5 alatt nem felelt meg (mondjuk nem értem, hogy az 1 és 4 között pl. mi a különbség, ha egyik sem felel meg?! Elmondták, hogy Linda majd nagyjából mindenből elégtelent kap, viszont a mérvadó számára a Pilivel töltött spanyolórák lesznek, amire szintén kap értékelést, tehát csak azt kell majd néznünk. Mondjuk emiatt eddig sem izgattam magam, próbáltam elmagyarázni Neki, hogy ez most csak ilyen "potyaév" és nem számít hanyas a matek, meg a többi, hát remélem nem lesz csalódás neki...lévén, hogy Mo.-on eddig nem volt számos értékelése, amit lényegesen jobbnak tartok.
Ehhez képest ma Linda elég elkeseredetten jött ki, mondván, valami matekházi nem volt kész és ezért a szünetben egy másik, angol kislánnyal együtt a falhoz állították negyed órára (????!!!!). Végül is ahhoz értenek, hogy utáltassák meg a gyerekkel a tanulást. Aztán még hozzám is odajött a tanárnő, hogy nem csinálta meg a matekot ejnye-bejnye, na mondom jól van, nem dől össze a világ :-) Annyi történt, hogy nem tudta mi a házi feladat, mert nem volt egyértelmű; ráadásul tizenakárhány jegyű számok szorzása meg ilyenek vannak, amiket még nem is tanult, gyakorlatilag én sem tudom ránézésre kimondani, hogy az most mennyi....Mindegy, majd  a számológép megoldja aztán jóccakát, megvigasztaltam (a magam módján), hogy ez van,  ezen túl kell lépni, nem foglalkozunk vele különösebben (hogy én mennyi leckét nem írtam meg anno azt is elárultam, bár nem kellett volna :-D ). A másik problémát pedig az okozta, hogy a tollbamondáson sem tudott mindent leírni, és a tanítónő rosszallóan nézett, hogy nem írt le mindent. Mondtam, hogy semmi baj, legközelebb majd mi diktálunk a tanárnőnek magyarul, próbálja meg leírni azt :-D
Az életet nem szabad túl komolyan venni, mondom én....

2013. november 3., vasárnap

Mozgalmas hét után pihenő

A héten nem jutott időm írni, pedig folyamatosan tele volt a fejem, hiszen elég sokminden történt. Itt voltak Tiborék, jól sikerült nagyon a múlt vasárnapi grillezős buli az óceán partján, Atlanterrán, ahol végül 16-an voltunk (ebből 5 gyerek). A hely bár kissé nagyon eldugott és nem volt túl közel, de több szempontot kellett figyelembe venni a választásnál: közel legyen a kocsi (viszonylag), ne legyenek sokan, mert egyes helyeken nagy valószínűséggel ránk szóltak volna, legyen szélcsendes, gyerekeknek lehessen rohangálni úgy hogy látjuk még őket... végül szerintem minden összejött, és bár szombaton ugye esett, vasárnapra kék ég és verőfényes nyárias időben lehetett részünk. Olyannyira, hogy a gyerekek és többen bemerészkedtek a vízbe is, igaz, a fürdőruhákat részünkről sikerült itthon felejteni, ki gondolta volna alapon. Késő délután a naplemente-nézés előtt még bementünk kávézni Zahara-ba is és sikerült az eddigi legolcsóbb kávét-italt kifogni (bár gyanítom, hogy nyári főszezonban nem ennyi az annyi) úgy, hogy még jó is volt (kávé 1 EUR, narancslé 1,50 EUR).  A naplementét aztán már csak kutyafuttában és rohanva értük el, nem is Trafalgar-nál, ahol terveztük, de azért ennek ellenére szép volt, mint mindig.

Hétfőn fogadóórán jártam az iskolában Patrik tanítónőjénél és jött egy tolmács is velem :-) C. elmondta, hogy minden oké a gyerekkel, de ugye még nem érti amit mondanak (ezen nem tudom miért csodálkoztak annyira) és emiatt nem csinálja amit kell. Ragaszkodik az egyetlen tanítónőhöz, aki a legtöbbet van velük és olykor mással nem hajlandó elmenni (ilyenkor hívják Lindát segítségül :-D ). Biztattak, hogy nézzen sok tévét a gyerek (nem fog, mert nem akarom), mert akkor könnyebben tanul.
Kiderült, hogy beiratkozáskor elfelejtettek nekem adni egy "csekket" amivel bármelyik könyvesboltban megkapom a könyveket Patriknak - ezt most pótolták, úgyhogy jövő héten elhozom azokat is. Az első két évben ingyenesek és megtarthatók a könyvek, a többi osztályban "kölcsönkapják" és vissza kell adni. Lindának is van már, egyedül Kitti maradt még ki a szórásból, de holnap kiderül ott is, hogy miért.
Meséltem egy kicsit a magyarországi viszonylatokról, hogy nálunk az óvodában még nem tanulnak írni-olvasni, ezért P sem tud; a többi gyerek már tud olvasni és írni állítólag, de ez engem egyáltalán nem zavar. Kifejtettem, hogy nálunk az óvoda alapvetően a játékról szól (most már ott sem mindenhol?!) és elmagyaráztam az évvesztesség kérdését is, mire egyöntetűen megjegyezték, hogy a mo-i rendszer nekik sokkal szimpatikusabb. Lehet, hogy néhányan már kezdik belátni végre, hogy semmi pluszt nem hoz, ha már 3 évesen betűket irattatnak a gyerekekkel?! Kértek még egy-két dolgot, többek között egy naptárt, amibe minden nap pecsételnek egy vigyorgó vagy egy szomorú fejet, attól függően, hogy viselkedett a ded az iskolában. Gondoltam, hogy akkor egyáltalán nem is veszek-viszek ilyet, mert szerintem demotiváló (nekem az), de végül megvettem mert igen, Verdás volt és első nap már hozott is egy mosolygós fejet büszkén :-)
Linda tanítónőjéhez holnap megyek. Valamelyik nap kiderült, hogy itt a tanárok simán telefonálhatnak órán; ezen kissé kiakadtam.

Csütörtökön beindult a készülődés a halloween-re, az iskolában sem volt már tanulás, hanem mindenféléket készítették. Linda és Patrik nem akartak beöltözni délelőtt, aztán reggel meglepve látták, hogy az iskolát elárasztják a drakulák-boszorkányok-vámpírok meg pókemberek. Este is volt még egy buli a közeli Castillo-ban, de ez kevésbé volt érdekes, mert nem sokat értettünk (pedig a jelenlévők 80%-a angolul beszélt, igazán tarthatták volna angolul is). Amúgy is furcsa volt ebben a melegben egy ilyen hidegbe illő esemény :-)

Este összejöttünk egy búcsúpartira még, elkészült a régóta várt tiramisu, eljöttek Ancsáék, mindenki itt volt, Tiborék meg hajnalban indultak hazafele. Persze megbeszéltük, hogy jövőre velük ugyanitt, mert a hetük jól sikerült minden szempontból és ezt a gyerekeiknek is látni kell ;-)

A három napos hosszú hétvégéből 2 napot pihenővel töltöttük, de azért tegnap elmentünk egyet kirándulni is, mert a mozgás is hiányzik. A wikiloc-on remek túraútvonalakat lehet letölteni illetve megnézni, úgyhogy meg is fogadtam, ha már nem futok, mert nem tud kifejlődni bennem a kellő elhatározás, akkor legalább heti 1x elmegyünk egy túrára. A választást képek is segítik, úgyhogy a következő 1 évre elegendő útvonalat sikerült már lementem a kedvencek közé :-)

Mindeközben a héten tele voltam problémás vendégekkel, akiknek semmi sem volt jó. Végül Tibor nyugtatott meg, hogy nem kell nagy ügyet keríteni, mert vannak, akik tényleg soha nem lesznek elégedettek, akármit csinál az ember. Bár a "magyaroknak" híre van a világban, ezúton nyugtatok meg mindenkit, hogy olykor más országok lakói sem különbek nálunk és hajlamosak kifordulni magukból, ha elhagyják hazájukat......