Valamiért különösen vonz a víz és persze az olyan út, ahol nem egyenesen, olykor kanyarogva kell haladni egy viszonylag sima úton. Abban nincs semmi izgalom :-)
Ezért aztán már specializáltan olyan útvonalakat keresek, amelyek folyó mellett vagy folyómederben haladnak. Múlt héten alig értünk haza, már böngésztem vagy következő húsz útra való tervet...Az idő szerencsére megint kedvezett, hétágra sütött a nap ma reggel is (de tegnapelőtt iszonyú vihar volt erre), a legtökéletesebb idő a kirándulásra. Ezúttal a Rio Padrón völgyét szemeltem ki: a képek alapján élvezetes és változatos túrának tűnt, egy hibát követtem el, hogy a videót nem néztem meg előtte :-D Mostmár mindegy :-)
Az utat könnyen megtaláltuk, természetesen fejbe programoztam be, hogy is kell odajutni, semmi gond nem volt, elsőre mindent megtaláltunk; kocsit is sikerült megfelelő helyen lerakni nem kietlen részen. Két kamasz jött velünk szembe, az egyik lóháton, őket kérdeztem, hogy a folyóhoz megyünk, az alsó v. a felső úton menjünk? Mondták, hogy ott a folyó rögtön alul. Remek. Bár ott motoszkált bennem, hogy a google térképen az Y-elágazásnál jobbra kéne menni....
A folyó alsó része teljesen ki van száradva, kb. onnantól láttunk vizet, ahonnan most elindultunk felfele a folyómederben.
Valahol lehetett a folyó mellett menni, de volt, ahol a köveken kellett ugrálni. Ez a kedvencem amúgy :-D Igaz, gumicsizmám nekem még nincs, de még 2-3x belepotyogok, akkor biztos nagyobb lendülettel keresnék.
Jó 300m után azonban egy kisebb "tóhoz" értünk, ahonnan nem látszott, hogyan tudnánk továbbmenni:
Sajnos azonban úgy tűnt, hogy mivel van némi utánpótlás, átjárható még nem lesz a "tavacska"....így aztán visszafordultunk, hogy a már korábban fejbevert jobb felső úton haladjunk és kikerüljük a nehezebb részt. Csakhogy a gyerekek elkezdtek nyafogni, hogy úristen milyen meredek út (10%-os emelkedő kb. 50m-en át) és nem bírják - Linda, aki 8,5 évesen megmászta a felnőtteknek sem kispályás Montgo-t! -; úgyhogy a "lényeg" előtt, ahol már a meredek tetejétől a folyó felé lefele mehettünk volna, duzzogva visszafordultam. Persze mikor már majdnem a kocsinál voltunk, akkor Linda rákezdte, hogy jó akkor forduljunk vissza, de akkor már kinek van kedve még egyszer 1 km-t gyalogolni? Így aztán kocsiba ültünk és ha már ott voltunk Estepona felett, elmentünk a Rio Castorhoz is. Ez a folyómeder azonban még szárazabbnak bizonyult, a folyóhoz vezető utat sem találtuk meg, mert mindenhol szöges kerítés fogadott jobb és bal oldalon; ráadásul egy elég köves földút vezetett - első nézésre a semmibe. Végül félre tudtunk állni, leparkolni és csak egy-két kanyart terveztem sétálni. A nyűglődés persze megint kezdődött, egészen addig míg meg nem láttak egy lovat a kerítés mellett amelyik rögtön elindult felénk a hangra.
Mondanom sem kell, hogy ezután már egy hangjuk sem volt.....nekiálltak lovat etetni :-) Továbbsétálni nem is mertünk végül, mert a másik oldalon egy véreb vicsorgott ránk és hát a kerítés sem volt túl magas :-D
Itthon persze egyből megnéztem a videót a túráról és ahogy sejtettem, alig 50m-t kellett volna csak továbbmennünk onnan ahol végül visszafordultunk, hogy lefele indulhassunk a folyóhoz.
De így legalább lesz miért visszamenni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése