Ha hétvége, akkor kirándulás!

Mióta suliba járnak a gyerekek, jobban figyelek arra, hogy hétvégenként legalább egy-egy kisebb kirándulásra elmenjünk és persze a kiváncsiság is hajt, hiszen annyi jó hely van a közelünkben. Bár most két kirándulással már így is elmaradtam, csak így utólag nem olyan írni róla: kimaradt a Selwo Safari Park ahol  2 hete voltunk és múlt hét végén, pont a nagy lehűlés napján, még lementünk idén utoljára az óceánpartra, Conil de la Frontera környékére.
A mai kirándulás ötletét a Wikiloc oldaláról vettem, amúgy egy rendkívül hasznos oldal - nekem különösen, mert én lusta vagyok magamtól keresni hova menjünk, de ha tálcán kínálják, hogy ennyi és innen kell menni és oda mész, akkor nincs gond :-)
Kinéztem tehát ezt a folyó(cska) menti kirándulást és a képek alapján is nagyon tetszett, hogy végre egyszer "valami más". A héten beszereztem a gyerekeknek egy-egy gumicsizmát is, de arra úgy is szükség lesz, ha megint jönnek a tavalyról megismert özönvíz jellegű esőzések. Gondoltam, hogy imádnak pancsolni, legalább nem fogom a fejem, hogy a cipőjük vizes lesz ;-)
Az előrejelzések szerint szombatra esőt mondott, úgyhogy már majdnem le is mondtunk az egészről, de végül is szombaton ahogy felkeltünk, egész derűs volt, esőnek nyoma se - nosza, mégis elindultunk. Szokásos pakkal felszerelkezve (kaja 5 napra hátha eltévedünk az erdőben :-D, két pótzokni, nadrágok, pulcsi...már egész gyakorlott kirándulók vagyunk!) Kivételesen nem sikerült egészen beprogramoznom, hogy pontosan hol jobbra és hol balra mig eljutunk oda, ahol parkolni kéne, így aztán maradt (volna) a navi, azonban egy idő után persze nem volt a térkép a lemezen. Végül is valamennyire azért a fejemben volt, úgyhogy 3 perc bóklászás után meg is találtam, de aztán a feliratot is, amin igencsak meglepődtem. Bár láthatóan ez egy elég népszerű kirándulóhely, mert borongós idő ellenére is nagyon sokan voltak (pechemre).
Algeciras nem egy szívderítő hely, már a pályáról látszik a sok lepukkant ház; a kis elbóklászás is egy ilyen helyre vitt be. Elképesztő, hogyan élnek itt (is) emberek. Kicsit tartottam tőle, hogy a kocsinak ne legyen baja, úgyhogy egy olyan ház előtt raktam le végül, ahol a kapuban egy kissé bolondos bácsika álldogált (nem tudtam sajnos megkérni, hogy vigyázzon rá amíg jövünk :-D ).
Az út első része csak azért nem unalmas, mert balra lovak és tehenek, jobbra meg kecskék kószálnak, na és ezek útra pottyantott ürülékeit kell kerülgetni :-)
De ahogy elértük a fotóról már ismert régi kőhidat, rögtön egészen vadregényes lett a táj is és persze a gyerekek is odavoltak, hogy milyen jó, hogy eljöttünk ;-) Rögtön szereztek néhány botot meg falevelet és lehetett is úsztatni a leveleken a makkocskákat :-)
Az egyetlen mínusz pont, hogy iszonyú sokan voltak :-( Mindenki fényképezgetni akart, igy aztán egymást kellett kerülgetni a csúszós köveken és kicsit az eső is eleredt. Persze az esőkabátokat a kocsiba hagytuk - mert miért ne :-D -, de annyira csak szemerkélt, hogy mondtam, nem fordulunk vissza, ha már eljöttünk idáig. És nem is bántuk meg, hogy továbbmentünk!

A régi kőhíd

Csak óvatosan!

Hurrá, belemehetünk a vízbe! :-D

A folyó mellett mentünk végig

Gyönyörű! 

Az ablakon bemászni érdekesebb....

Izgalmas a növényekkel benőtt régi malom

Ez volt a régi malom

A végére még kecskesimogatás is jutott

Amikor visszamentünk a kocsihoz, a bolond bácsi megint kijött, aztán visszafordult; bement valamiért, majd odalopózott a kocsihoz és "titokban" a kezembe nyomott egy darab vöröshagymát és intett, hogy nehogy szóljak valakinek :-D

Nyáron - a neten talált képek alapján - többen fürdenek is a tóban, biztos klassz lehet! Mindenesetre nagyon jól sikerült a kirándulás, ezután igyekszem folyóparti útvonalakat csemegézni :-)