2014. február 26., szerda

Kulcsmizéria

Utólag könnyű nevetni rajta tudom, de szegény Anyukámat sikerült tegnap jól kiborítani vele. Nálunk a családban elég sűrűn előfordul ilyen kulcs-telefon-pénztárcamizéria, és mivel állítólag tiszta Apám vagyok,  már én is elkezdtem követni Őt ebben :-D Történt ugyanis, hogy vasárnap estefele, mikor Anyukáméktól indultunk volna hazafele, állítólag a kulcsot a kezembe adta, de én erre másnap abszolút nem emlékeztem. Szegény hajtogatta, hogy odaadta, én meg azt, hogy nem. Már mindent átnéztünk mindenhol, felforgattuk a lakást mindkét helyen, sehol. Persze én hajtogattam, hogy ne keressük, majd meglesz, ilyenkor már ugye jön az a csakazértse lesz meg feeling. Anyukám mindenesetre kiborult, nekem nem volt időm rá, mert ugye délután farsangra is rohantunk. Ahol persze megint volt egy kis mizéria, félúton derült ki, hogy Linda otthon felejtette a macskafület - a lényeget! - úgyhogy fordulhattunk vissza, viszont így természetesen elkéstünk. Mikor vége lett a  művházban, még akkor is felhívtam Anyut, hogy de tényleg nincs sehol és tuti, hogy nem adta oda, temessük el a kulcsot :-D
Aztán szépen hazajöttünk, jövök a gyerekszobába, odamegyek a könyvespolchoz, látom, hogy tele van kisimított szaloncukorpapírokkal az egyik polc; megfogom a kupacot, hogy kidobjam a kukába, akkor látom meg mellette egy csokidobozban az előző nap Öcsémtől kapott lóvét amit kaptam, hogy legalább pár litert tudjak tankolni a kocsiba, mivel forintom még éppen nem volt....benyúlok, hogy a pénzt elrakjam a pénztárcámban, hát nem ott vigyorog a fránya kulcs?! :-D
Rövidzárlat 2. (2. - mert az első ugye az volt, mikor nem emlékeztem, hogy a húst a közös grillezéshez én fogom megvenni :-D )
Hívom Anyukámat, hogy szegény megnyugodjon végre, és arra gondolok, hogy ha puskát tartanának a fejemhez, akkor sem emlékeznék a pillanatra, amikor a kezembe adta a kulcsot...hiába, vasárnap K.O. voltam a javából :-)

2014. február 24., hétfő

A fedélzetről jelentem

Kemény napnak nézünk elébe, lévén 7-kor indult a gépünk Malagáról. Gyakorlatilag egy percet sem sikerült aludnom - vagy csak álmodtam, hogy nem alszom?! -, a gyerekeknek is 3.30-kor kellett kelni. Bözsit megint babrálni kellett kicsit, hogy induljon, de ha a sors azt mondja menni kell, akkor úgysincs semmi gond, és persze még a benzinkút is nyitva volt hajnali 4 után, mert tankolni elfelejtettem....
A gyerekek meglepően élénkek voltak, Tündiék is jöttek Kittivel, hogy ha már úgyis a kocsival fel kell jönni, akkor ők bemennek Malagára-  idő gyönyörűnek ígérkezett.
A reptéren minden simán ment, a megérzéseim azt mondatták velem, hogy bár nem volt feladandó csomagunk és megvolt az online nyomtatandó beszálló is, mivel nem volt foglalva ülés, gondoltam beállok bemutatni a papírt, hátha kapunk valamit. Össze is jött, a legjobb helyen, a 3. sorba kaptunk kiosztott ülést. Ezúttal Norwegian Airlines volt a soron, igaz, ehhez előbb Varsóig kell repülni (4 órás út...pfff), viszont van wifi a gépen, tehát elvileg csak jó lehet :-) A reggeli első gépek késni sem nagyon szoktak, igy a 1,5 órával később induló Wizz gépet is simán elérhetjük.
Az ülések a Norwegian-nál szuperek, a repülők újak (állítólag az egész flottájuk), állítható-dönthető és jóval nagyobb az üléstávolság is, kényelmesen elfértünk. Kaja persze nincs az árban, de 35 EUR/fő-ért igy is ajándék volt a jegy (aztán a Wizz Varsó-BUD volt kb. 6 EUR). A wifinek köszönhetően a négyórás út gyorsan eltelik, bár ma már el nem tudom képzelni, hogy voltam képes huszonévesen tizenórákat eltölteni a levegőben (szerintem az nem én voltam :-D). Bár én nagyon jól tudom irányítani a gondolataimat, valahogy mégis annyira befeszültem a repülésen, hogy volt két pillanat már bejutottunk a secun túlra, hogy na akkor én most nem szállok fel a gépre mert biztosan elájulok és rögtön összehányom magam.... Ehhez képest tényleg lekopogom nagyon szép sima az út eddig, semmi kátyú :-D
A gépen van néhány tévé is, de igy hogy wifi is van, a flightradaron követem mikor hol járunk.
Folyt.,köv :-)
Varsóban valahol kint a francba szálltunk le és busz vitt az épületig. A tranzitosoknak figyelni kell, hogy ne menjenek ki akkor nem kell újra a vetkőzös jelenet a secunál. A repteret átépítik jelenleg. Van fél óra ingyen wifi, a kávézókban még plusz extra időket nyerhet, aki több időt tölt el a reptéren. Szerintem aludni is lehet a hármas ülések karfa nélkül jónak ígérkeznek (max. hideg). Gondoltam rá, hogy nekem inkább egy reptéri alvás, mint még egy hajnali kelés....
A Wizz gépe a Norwegian-hoz viszonyítva nagyon lepukkadt és sokkal szűkebb, de az út éppen csak egy órás volt, alig felszálltunk szinte már ereszkedtünk újra. Kicsit sok volt a kanyar, de már annyira bekábultam, hogy egyáltalán nem volt semmi parám, teljesen letompultam. Patriknak a füle totál bedugult, igy szegény mindkét leszállást átbőgte, Linda hányt helyettem, neki a fejfájás okozza ezt (gondoljuk mi).
A délutánt Anyuéknál punnyadással töltöttük, valaki mindig éppen szundikált.
Ma meg kezdődik megint a nagyüzem, a volt suliban megyünk a farsangra, még jelmezvarázslás folyik, úghogy ez a pár nap itthon megint gyorsan el fog repülni.....





A hülyeség nem gyógyítható


Mondtam először tegnap este, de aztán ma is zajlanak az események - kár, hogy akikről szó van, azok ezt nem értenék....

Tegnap megint sikerült kifogni egy vendéget, aki nem talált ide (két órán át kóválygott, nem tudom hol). Tudni kell, hogy a tavalyi példákból okulva térképpel és leírással látom el a készülő vendégeket. Van, aki megdícsért érte, hogy milyen jó és részletes leírást kapott - már aki veszi a fáradtságot, hogy megnézi mondjuk a térképet amit linkelek és elolvassa, esetleg kinyomtatja a szöveget is. Van, aki meg rá se bagózik, mint a tegnapi páros. Megbeszéltük, hogy ahogy átveszik a kocsijukat Malagán, felhívnak, akkor tudok kalkulálni, mikorra érnek. Lemegyek 8-ra, oké, sehol senki...Várok már jó ideje, telefonom persze lemerülőben (szar az aksija), végre valamikor hívnak úgy 9 előtt, hogy eltévedtek, fent vannak a faluban (12 km-re van tőlünk és a parttól, még jó, hogy mindenhol szerepel, hogy az apartman meg 300m a tengertől...hm). Kérdezik, hogy jöjjenek le....hát mondom az úton, mondom, melyik számún. Közben hazaszaladtam, mégis vacsorát kéne adni a gyerekeknek, meg hát este van, fürdés, lefekvés. Elkészítem a vacsit, cseng a telefon, nem szól bele senki, hallom csak, hogy ők beszélnek, hiába hallózom hangosan. 2 perc után megszakad. Visszamegyek, mert hát ennyi idő alatt már le kell érniük. Felmentem Tündiékhez, kértem kölcsön egy telót, hogy ha hívnak, ne merüljek le :-) De csak nem jön senki, már lassan 10 óra lesz. Kimegyek a kapu elé, akkor hívnak, hogy lent voltak az út melletti benzinkútnál (ami már jó!) de végül mégis elindultak visszafele a reptér irányába (WTF?! minek????????????). Mondja a pasi, hogy hol jár (túlment mondjuk), mondom semmi gond, itt vagyok már a főút/autópálya melletti benzinkútnál, a következő körforgalomba beér és visszafordul és kijön a benzinkútnál itt vagyok.... Megkérdezem, milyen kocsival van, milyen színű, mondom, itt állok majd integetek és akkor nem kell keresgélni. Eltelik 15 perc - kb. 3-4 perc alatt megjárható ez a kanyar, mert itt sok a körforgalom - sehol senki. Mondom magamban, ilyen nincs, hova ment már megint, mikor hív, hogy ne haragudjak, de Ő hazamegy (??????!!!!!!!!!!!!) mert most felkeveredett egy négysávos autópályára és innen nem tud lemenni....pfffffffffffffffffffffffffffffff én is menjek haza....és itt meg is szakadt a beszélgetés, visszahívni sem lehetett. Hazamegyek, kidühöngöm magam mindenkinek, a gyerekekkel kiabálok egy sort, hogy miért nincsenek még ágyban - 22.16 -, cseng a telefon. A vendégek. Ott állnak a ház előtt SZÓ SZERINT AHOGY ÍRTAM A LEÍRÁSOMBAN!!!! Azta!
Lemegyek. Igyekszem higgadt maradni, bár tudják, hogy kb. 3 órámat cseszték el. A kinyomtatott leírásomat már csak utána vették elő - természetesen! - miután fogalmuk sem volt, hogy akkor hol fognak éjszakázni....az esetet nem kívánták kommentelni, a naviba meg eleve rossz célt adtak meg..... ÁMEN.

A hülyeségek meg folytatódnak tovább .....  (de lehet csak én vagyok túl érzékeny :-D )

2014. február 15., szombat

Ennyi elég egy tökéletes naphoz

Múlt hétvégén elhatároztuk Bettyvel, hogy jóidő függvényében lemegyünk Tarifára. Ők még nem jártak arra, nekem meg már nagyon hiányzott a kedvenc helyünk. Bár egy hétre előre ritkán jön össze a 100%-os időjáráselőrejelzés, ezúttal azonban bejött :-) Igaz, tegnap még írta, hogy eső lehet, de annyira magabiztos voltam, hogy sütni fog a nap és minden jó lesz, hogy így utólag azt kell mondjam, jobb nem is lehetett volna.
Még csütörtök este megsütöttem az újabb - negyedik (!) tepsi citromos kockát, nehogy éhen haljunk majd, tegnap este meg már elkezdtem a bepakolást a kocsiba, mert a reggeli elindulás valahogy nem az erősségünk :-) Jó anyuka mindenre gondol, a váltás ruhán meg a homokozós készleten át kivételesen nem felejtettem el a fényképezőgépet feltöltött aksikkal és memóriakártyával (csak a kártya maradt tele képpel ), telefontöltőt, két poharat, bekerült a sangria, meleg ruha, és még ki tudja...Reggel sikerült már 8.20-kor ébredezni, gondoltam, akkor 10.30 körül talán már el is tudunk indulni de eltököltük az időt . 
Néhányszor elkántáltam a "öltözzetek már fel - egyétek már meg a reggelit azt is nekem kéne megennem helyettetek - kapcsold ki a tévét - tedd le azt a fránya tabletet - pakoljatok össze szanaszét van minden" mondathalmot, majd nagy dirrel-durral azért 11 felé csak sikerült kikerülnünk az ajtón.
A gyerekek kívánságának megfelelően, akik homokpartira készültek, először Punta Palomára mentünk. Nagyon enyhe, szinte szélmentes idő volt, de eleinte a nap még néha-néha elbújt egy-egy kósza felhő mögé. Ha sütött, rövidujjúra vetkőztünk, ha nem, akkor vissza a kardigán. Felcuccoltunk a kajákkal és a homokozós cuccokkal, a gyerekek egyből nekiálltak homokvárat építeni, mi meg egyből nekiestünk a sangriának és a citromos kockának :-)) Bizony, ilyen kevés elég ahhoz, hogy az ember jól érezze magát ;-)





Később aztán eltűnt az összes felhő az égről és hétágra sütött a nap, napoztunk, ettünk meg ittunk ebben a sorrendben és felváltva, kivégeztük a sangriát is; pénteken még  írtam is Bettynek, hogy hozzon azért jogsit a biztonság kedvéért, hátha nem leszek olyan állapotban, mert nálam a kétujjnyi sangria is csodákra képes :-D De mivel gyakorlatilag az egész délutánt itt töltöttük, kellő idő eltelt és sikerült kijózanodni ;-)

Betty és Vali aztán lementek a partra, mire a többi gyerek is észbekapott és csak én maradtam fent egyedül egy rakás cuccal :-) Aztán észbe kaptam, hogy mi van, ha ők ketten kicsit elbóklásznak odalent, nem találják meg Lindáék őket, nem figyelnek Patrikra, aztán jön egy hullám és beborítja a vízbe - úgyhogy felkaptam a hátizsákokat és irány le, cipők és minden más "értéktelen" maradt fent a "Szaharában". Ugyan kinek kell néhány használt cipő és büdös zokni? :-D




Nagy munkák folynak :-)

"Eltemettük a Valit!" :-D




Leérni könnyű, csak csúszik az ember a homokban. Vali már nagyjából teljesen vizes volt, az enyémek is térdig, de ilyenkor már felesleges a ruha és csak jobban hűt, úgyhogy gyorsan ledobálták a gyerekek. Viszont a hullámok rendesen felerősödtek, így történt, hogy mig a gyerekek a parton bohóckodtak, hol egyiket, hol másikat kapta el egy-egy nagyobb hullám és beterítette őket. Először Xio feneke alá folyt be a víz, amiért Linda jót nevetett rajta - jutalmul Xio homokgolyókat készített és azzal üldözte Lindát :-) Majd amíg Linda ide-oda futkorászott a vízben Xio elől menekülve, egyszer csak Őt is levette a lábáról egy nagy hullám és beledöntötte a vízbe rendesen :-D Szegénynek fájt egy kicsit a lába, bár semmi vész nem történt -túl azon, hogy kellemes nem lehetett a hideg :-) - de nem lehetett nem nevetni ;-)





Miután mindenki kellően vizes lett és a víz azért nem 25 fokos február közepén, megbeszéltük, hogy én felmegyek, összeszedem a cuccainkat és kocsival lemegyek a parti parkolóba (ahol nyáron aludtunk is), mert mégis könnyebb nekik ott végiggyalogolni vízszintesen, mint megmászni egy nagy homokhegyet :-) Én felloholtam hát a tűző napon, majd' kiköptem a tüdőmet nem vagyok edzésben és végül egyszerre értünk a parkolóba. A következő kihívás a gyerekek homoktalanítása volt úgy, hogy lehetőleg ne kerüljön a kocsiba több kiló homok :-) Ez nehéz volt, ugyanis vizes lábra bizony tapad a homok, bármilyen meglepő.  A parkoló amúgy tele volt, zömében kisebb de 20 év feletti lakóautókkal, fiatalokkal és nagyon sok némettel.

A gyerekek nem túl kitörő örömére még kimentünk a félszigethez, ahova ugye nem lehet bemenni, de legalább a táblák - jobb oldalon "Atlantico", bal oldalon "Mediterraneo" miatt, mégis mindenki itt szokott fényképezkedni. Nos, a táblákat azóta leszerelték, nem tudom valaha visszakerülnek-e. A hullámok hatalmasak és gyönyörűek voltak, nagy kár, hogy a fénykép azért nem adja vissza ugyanúgy a látványt.








 A délután teljesen kiszívott minket, végül is a semmittevésben fáradtunk el. Bettyékhez már úgy értünk Líneára, hogy simán be tudtunk volna aludni a kocsiban, mi, felnőttek, engem pedig még a nagy adag presszókávé sem tudott igazán felrázni..... :-)



2014. február 13., csütörtök

Nincs idő írni

Anyukám kesereg, hogy senki nem ír mostanában akiket olvas (vagy keveset), úgyhogy csak megerőszakolom magam és míg megérkeznek a gyerekek a suliból, nekiveselkedek az írásnak.

Az elmúlt hetek nagyon gyorsan és pörgősen teltek, pedig míg otthon voltunk az ünnepek alatt, kicsit tartottam tőle, hogy unatkozni fogunk majd mert ha sokat esik ki sem lehet menni annyit, meg vendég sincs.

Ehhez képest lassan itt a nyár - ha kinézek az ablakon most, akkor mondjuk még nem :-D -, a napok szélsebességgel robognak. A hétvégéinket új barátainkkal töltjük mostanában akik La Líneán laknak: Betty ugyanannyi idős mint én, a nézeteink nagyon hasonlóak, tök jól kijövünk és ami óriási szerencse, hogy a lányok is hipphopp összehaverkodtak. Xio sokkal magabiztosabb, úgyhogy Lindának jól jön az erősítés, mert Ő kicsit visszahúzódóbb. :-) Voltunk játszóterezni La Líneán, hosszú idő után átmentünk Gib-re (rá is fáztunk, 2 órát álltunk sorba úgy, hogy alig volt előttünk pár autó), és megmutattuk kedvenc kirándulóhelyünket, a Rio de la Mielt Algeciras-nál. Utána ők jöttök hozzánk, megmutattam Casarest, Estepona-ban sétáltunk, és persze a macskát is a lenti lakóparkban, akit Ők már régebbóta ismertek ;-) de akkor még egy másik kislány volt a gazdája... :-) Este a lányok pizsipartit tartottak, második alkalommal sikerült fél 2-kor elaludniuk :-D







Casares még mindig gyönyörű!


Egy kis hegymenet a fáradt ifjúságnak ;-)

Kávé és tiramisu a teraszon - nálam jó vendégeskedni :-D

Bourbon vaníliafagylalt IGAZI narancslével - kóstoljátok meg, királyság ;-) És még a  napocska is sütött hozzá!

December utolsó napján érkezett egy nyugdíjas pár Németországból az egyik apartmanunkba, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, ritka kedvesek és nem is annyira németesek pedig, annyira lazák és közvetlenek voltak (nem olyan vonalasok, ahogy én nevezem őket). Rendszeresen találkozgattunk, hol ők hívtak minket grillezni, hol én csináltam nekik paella-t magyarosan, tiramisut, csúsztatott palacsintát, citromos kockát és még a madártejet, mert teljesen le voltak nyűgözve mindegyiktől ;-) (én meg tudom, hogy mivel kell bedobni magam :-D ). Felvetették, hogy német származásommal (az őseim valóban a Ruhr-vidékről származnak), a némettudással és a mentalitásommal valahogy jobban illenék Németországban, így odáig "fajult" a helyzet, hogy egy nagyon jó ötletet adtak, miben tudnám hasznosítani magam német földön. Ehhez elkészítettünk közösen egy pályázati levelet, írok önéletrajzot, összeszedem a papírjaimat, aztán meglátjuk....Még emésztem a dolgot, mert én ugye sosem akartam Németországba menni, de ha ez összejönne, erre abszolút nyitott lennék. Legfeljebb majd én is ide jönnék telelni ;-)

A suliban egyre jobban alakulnak a dolgok, Lindát kezdi értékelni az utálatos szigorú tanárnője is :-) 2-3 hete környezetórán babot kellett ültetniük, és mivel ők már otthon elsőben csináltak ilyet, pontosan tudta, hogy mire kell figyelni, hogy a bab ki is nőjön :-) Természetesen az Övé volt az egyetlen, amelyik a következő héten kibújt, úgyhogy nagyon büszke volt magára - és a tanárnő is rá, mert irdatlan mennyiségű fotót készített róla és a babjáról és mindenki előtt megdícsérte, úgyhogy most kitapétázták a termet a képekkel :-D
Januárban fogadóórán is jártam a Victornál, mivel vele tudok angolul beszélni és kicsit közbejártam Linda érdekében, hogy eztán angolórán igenis legyen ott, mert az kell és inkább csak a lengua-ról és a környezetről vigye el Pili, amit a szigorú tanít úgyis és nem ért belőle sokat. (mondjuk már bevallotta, hogy sokszor érti, de de amikor úgy találja jobbnak, rávágja, hogy nem érti :-D )  Azóta megúszta az összes felmérőt is szerencsére, illetve Pili felkészíti most jobban azokra a témákra amiket tanulnak környezetből és lenguaból. Kb. most jött el szerintem a pillanat, hogy már meg is mer szólalni, bár még óvatos, de menni fog ez :-) Matekból változatlanul a legjobbak között van, megint írt egy osztálylegjobb-felmérőt amiért megdícsérték (csak a szövegesekkel van gond, hogy nem érti rendesen).  Matekból amúgy loholnak - nem tudom hova - már a százalékszámítást veszik, minden héten van valami új, ami nekem túl gyorsnak tűnik. Azok után, hogy sokan még az egyjegyű számok többszöröseit sem tudják, kicsit túlzásnak tartom. Szerencsére google barátunk mindig segit, hogy hogy tudom a gyereknek legegyszerűbben elmagyarázni (pl. százalékszámítást), igy ezt az akadályt is sikeresen vette: három példát irtam csak, hogy mégis érezzen rá, de már nyögött érte, hogy minek, érti ő.... :-D
Majd a következő felmérőn kiderül ;-)

Patriknak is egyre jobban megy az írás meg kezdi összeolvasni a betűket; én nem gyakorlok vele soha külön, mert nekem még ezt az 5órát ülünk a suliban témát is emészteni kell, úgyhogy nem vagyok hajlandó még délután is nyúzni. Amikor lehet és nem esik, kicsapom őket a levegőre meg megyünk játszótérre, vagy kirándulni. A múltkor úgy éreztem, hogy kicsit elég volt neki így kivettünk egy szabadnapot :-D Szerencsére egész jól alakult az elmúlt hét, mindenfélét kísérleteztek, hétfőn meg bemutatnak valamit, minden osztály csinál valami "kutatást"  vagy kísérletet és azt bemutatják. Ennek örömére írtak, hogy jó lenne, ha a gyerek "tudós"-nak öltözve menne, fehér ing, bajusz, szemüveg, stb. de mondtam, hogy felejtsenek el, lassan egész délutánokat fogunk ilyen dolgokkal szórakozni.....Mert a babos sikernek is volt ám némi hátulütője, Linda volt az egyetlen ugyanis, aki kapott egy kétoldalast leírást hogy milyen kísérletet végezzen el: a PVC csőtől kezdve az 1x1 cm-es tükördarabig egy csomó vackot kell összeszedni, úgyhogy az embernek elmegy a fél napja mire mindent beszerez. Jövő csütörtökön viszont a nagyok a malagai Tudományos Múzeumba mehetnek, kár, hogy túl rövid lesz az idő, mert a honlap szerint van bőven mit kipróbálni! Kezdek elégedettebb lenni és megbékélni a sulival :-)

Jövő hét végén újra hazamegyünk, újra repülőzés, ezúttal Varsón keresztül, bár városnézésre nem lesz idő, mert alig két óra különbséggel indulunk tovább BUD-ra. Ezúttal a Norwegian-t fedezzük fel, állítólag van wifi a gépen, hát nagyon remélem, mert akkor talán kibírom a majd' négyórás utat. Sajnos hatalmas viharok vannak most mindenfelé Európában, a német vendégeim is írták, hogy táncolva landolt a gép Kölnben, olyan erős széllökések voltak.

A konyhában mostanában többet alkotok, de nem fogok recepteket írni, ezt az egyet osztom meg, mert ez valami elképesztően jó (és könnyű összedobni), másfél hét alatt a 4.tepsit sütöm meg ma... :-( :-D  Az ilyenekkel vigyázni kell ám, mert a szomszédok meg a vendégek is szeretik :-D Anyukám szerint 40 felett nagyon kreatív az ember a konyhában és ekkor teljesedik ki; mondjuk ebben lehet van valami, bár én csak a hipp-hopp elkészülő dolgokban szeretnék kibontakozni, egész nap nincs türelmem ott állni.

Azért a fotót az enyémről is berakom, a citromosról:



Ami még kimaradt, hétvégén mikor Bettyék itt voltak, átmentünk Estepona városnézni, meg a Carrefourba, vettem meleg takarókat ...tudat alatt lehetett, hogy négyet kell vennem, bár akkor még ki gondolt arra, hogy amikor a pénztártól eljöttünk és mind a négy gyerek magáévá tett egy-egy hengert, melyekből a kocsiban már macskák lettek, és amint hazaértünk, csináltak nekik szemet, szájat, nyakörvet meg mindent ami egy macskának kell. Nem is kell játékot vennünk eztán, mindenbe bele tudnak álmodni valamit :-D

Balról jobbra: Linda, Xio, Vali és Patrik macskája
Tény és való, hogy én közel nem voltam ilyen kreatív gondolkodású gyerek, a LEGO-t is szigorúan a leírás szerint építettem össze - volt is belőle bunyó mindig a tesómmal, aki viszont kreatívan mindenféle színes házikókat épített :-)  Jó hír, hogy mostanra viszont már eléggé kiterjedt a fantáziám, ha nem is ilyenekben persze, de ha valamit ki kell találni, meg kell oldani, akkor általában gyorsan jön a megoldás ;-)

Ez a hét is hamar eltelt, már csak azért kell szurkolni, hogy jó idő legyen és akkor irány Tarifa ;-)