Kulcsmizéria

Utólag könnyű nevetni rajta tudom, de szegény Anyukámat sikerült tegnap jól kiborítani vele. Nálunk a családban elég sűrűn előfordul ilyen kulcs-telefon-pénztárcamizéria, és mivel állítólag tiszta Apám vagyok,  már én is elkezdtem követni Őt ebben :-D Történt ugyanis, hogy vasárnap estefele, mikor Anyukáméktól indultunk volna hazafele, állítólag a kulcsot a kezembe adta, de én erre másnap abszolút nem emlékeztem. Szegény hajtogatta, hogy odaadta, én meg azt, hogy nem. Már mindent átnéztünk mindenhol, felforgattuk a lakást mindkét helyen, sehol. Persze én hajtogattam, hogy ne keressük, majd meglesz, ilyenkor már ugye jön az a csakazértse lesz meg feeling. Anyukám mindenesetre kiborult, nekem nem volt időm rá, mert ugye délután farsangra is rohantunk. Ahol persze megint volt egy kis mizéria, félúton derült ki, hogy Linda otthon felejtette a macskafület - a lényeget! - úgyhogy fordulhattunk vissza, viszont így természetesen elkéstünk. Mikor vége lett a  művházban, még akkor is felhívtam Anyut, hogy de tényleg nincs sehol és tuti, hogy nem adta oda, temessük el a kulcsot :-D
Aztán szépen hazajöttünk, jövök a gyerekszobába, odamegyek a könyvespolchoz, látom, hogy tele van kisimított szaloncukorpapírokkal az egyik polc; megfogom a kupacot, hogy kidobjam a kukába, akkor látom meg mellette egy csokidobozban az előző nap Öcsémtől kapott lóvét amit kaptam, hogy legalább pár litert tudjak tankolni a kocsiba, mivel forintom még éppen nem volt....benyúlok, hogy a pénzt elrakjam a pénztárcámban, hát nem ott vigyorog a fránya kulcs?! :-D
Rövidzárlat 2. (2. - mert az első ugye az volt, mikor nem emlékeztem, hogy a húst a közös grillezéshez én fogom megvenni :-D )
Hívom Anyukámat, hogy szegény megnyugodjon végre, és arra gondolok, hogy ha puskát tartanának a fejemhez, akkor sem emlékeznék a pillanatra, amikor a kezembe adta a kulcsot...hiába, vasárnap K.O. voltam a javából :-)