Könyvet kéne írnom?

Nekem úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, hogy utoljára írtam, annyira gyorsan telnek a napok. És persze esemény, na az akad bőven. A helyzet az, hogy mióta a whatsappot használom a nagyon okos telefonon, azóta egészen beleszerettem, és már élni sem tudnék nélküle (függőség 2., a kávé után). Aztán a sztorikat mindig leírom Bettynek, onnan egyszerűen továbbítható, és így a blog meg elmarad, mert oda meg nem tudom továbbítani...vagyis igen, mert mailre is lehet ugye.
Ezeket a mostani sztorikat viszont tényleg megosztom, hátha egyszer tényleg majd összeállítok egy könyvet belőlük, jó lesz emlékeztetőnek ;-) (a könyv ötlete Bettyé volt amúgy).
Május beköszöntével megindult a forgalom, teltház van, minden apartman foglalt. Volt, hogy én tévedtem, és nem vittem be foglalást, mert nem volt egyértelmű a vendég leveléből és volt, hogy a vendég szimplán kijelentette, hogy Ő márpedig akkor jön, mert akkorra van repjegye és ilyenkor muszáj kitalálni, hogy hova legyen elszállásolva.
De kezdjük az elején.
Május 6-án indult a lavina azzal, hogy J lemaradt a gépről - a Ferihegyi gyorsforgalmin baleset volt, lezárták az utat, aztán hiába igyekezett, nem jött se busz, taxit leinteni se tudott, mert nem járt arra. Az első sokk után már keresgéltem másnapra a jegyet, pedig minden nagyon jól le volt szervezve: J lerakja a kocsit a Tesco-nál, felszáll a repülőre, Tesóm ugyanazzal megy hazafele, J átadja Malagán a reptéren a kocsikulcsit, Tesó meg hazamegy a kocsival. Ember tervez, sors végez :-) Fél órán belül megvolt a repjegy másnapra, délelőtti indulással, érkezés du. 3-ra.
Másnap irány a reptér, Patrik addig havernál - ja, a kocsim is megadta magát, ezúttal úgy tűnik, végleg :-( - ezért előző bérautót le kellett adni, és hoztam a másikat. Estére hazaérünk, de alig szusszantunk, jön a telefon az aznapra várt vendégtől....ott áll a reptéren és senki sem várja, mi történt....az úgy volt ugyanis, hogy a kedves vendég transzfert is kért....meg is kérdeztem, hogy akkor mikor jön - május 7-21-ig volt foglalása -, legyen szíves megadni járatszámot, abból én látom, ha késik, mikorra ér, stb., hiszen követem a radaron a gépeket. Megkapom az adatokat: május 21-én érkezik 20.50-re. 6 percen belül megy a visszamail tőlem, hogy az nem stimmel, hiszen 7-től van a foglalása, 21-én már haza kéne mennie. Válasz persze nem jön 3 napon át. Fogalmam sem volt, hogy most akkor melyiket rontotta el, az apartman foglalását vagy a repjegyét. Telefonszámot persze nem tudtam. Hát, ez van, majd jelentkezik. Tehát, jön a teló, hogy nem várja senki a reptéren és mi történt. Én elmondom gyorsan a szitut, amit először nem akarnak elhinni, aztán gyorsan előkerestem a mailjeit, kinyomtattam és már vágtattam is a reptérre. Bár a telefonszámot kijelezte, de persze mikor merüljön le a kártya, ha nem pont akkor. Nem akartam vacakolni a feltöltéssel, ami újabb 5-10 perc a benzinkútnál, így abból indultam ki, hogy annyit tudok, hogy egy (hang alapján) idősebb nő és 7 éves gyerek is van a 4fős társaságban. Parkolóházba gyorsan be, futottam a terminál elé, nézegetem az embereket - kb. 20 másodperc alatt találtuk meg egymást (zseni vagyok). Mutatom a mailt, rögtön belátják, hogy hibáztak. Hamar kiderül, hogy a nagymama intézett mindent, aki magát szenilisnek tartja, csak állítólag senki nem hisz neki (most már sztem igen :-D ). Nézegetem a csomaghalmot- 3 hatalmas bőrönd és 4 kicsi - 5 fő egy Seat Ibizában, érdekes lesz....de persze addig sakkoztam, míg elfért minden, a gyerek lába alatt egy kisbőrönd, a nagymama ölében szintén egy, a lányánál dettó; a kalaptartót is ölbe kapták, hát ez van :-D
Megérkezünk éjfél előtt, de akkor még mindig az a gond, hogy ahova mentek volna apartman, az foglalt, mert előtte a francia családból az Apuka cseszte el a foglalást, véletlenül egy nappal rövidebbet írt...kérdezte, maradhatnak -e, mondtam, hogy sajnos nem fog menni, de mivel a lengyeleimről semmit nem tudtam, ezért utolsó nap azt mondtam, hogy oké, akkor maradhatnak még egy éjszakát.
Szerencsére egy üres lakás még akadt, mondtam, hogy másnap v. azután át kell költözniük.
A nagy izgalmak után másnap reggel jön a Mama, hogy hova fognak költözni. Mutatom, ide. Azt mondja nekem, hogy az nem lesz jó (két hálószobás, két fürdőszobás lakás), mert Ő "ezekkel" nem tud egy szobában aludni (a lánya, és a két unokája, az egyik unoka 7 éves, a másik 18 éves és 6.hónapos terhes).... Kicsit itt kiakadtam...na de nagy levegő, és magyarázom, hogy lehet, hogy neki egyértelmű, hogy a 4 fő 3 hálószobás apartmanba mehet, de ha nem írja meg, hogy hányan jönnek, akkor sajnos nekem nem egyértelmű, hogy hányan vannak.... Kis szájhúzás után végül pénteken este 10-kor átköltöztek a kisebb lakásba.
Először nem voltak túl lelkesek, de aztán valahogy jöttek, hogy hova lehet menni, tudok e segíteni.... Így hoztuk össze végül Gibraltár-t - Őket levittem, J lejött busszal Líneára, és amigy Ők bent voltak, mi is olyan helyre tudtunk végül kirándulgatni, ahol még nem jártunk, fent a vár felett, elképesztő kilátással a reptérre (fotó is lesz :-) ). Este összeszedtem őket, előtte felraktam J-t a buszra - kiváló szervezés, nem? ;-)
Hullafáradtak voltunk persze, másnap meg Jerezt terveztük be - ami össze is jött, a Feria de Caballo volt éppen.
A lengyelekkel teljesen jól összehaverkodtam, a Mama lánya végül amikor nem volt ott a Mama, jó sokat mesélt is; a Mama nem egy egyszerű eset, manipulál mindenkit, azért hívta meg őket erre a nyaralásra, hogy ne legyen egyedül, viszont így azt akarja csinálni, amit Ő akar. Ja, közben kórházban is voltunk, jut eszembe, mert a Mama lánya Tamara lehajolt és kiment valami ideg hátul... úgyhogy múlt hét vmelyik este még kórházba is mentünk. Ott kezdett el mesélni a Mamáról, aki nem tudom miért akart velünk jönni (vagyis tudom, mert mindenhol ott akar lenni), mert amúgy egy szót sem beszél angolul. Én mentem be a lányával a dokihoz, aki sokat nem tudott csinálni, kapott egy szurit, aztán ennyi, a receptet másnap kiváltottam de az csak altató volt.
Mindeközben úgy talán pénteken éppen az egyik apartmant takarítottuk, amikor egyszer csak szól J, hogy úszik a hűtő felől a lakás, ki a nappaliba. Na, ez a jelenség már november óta fennállt, amikor a női G-ék minden tömítést lecseréltek (rejtély, hogy miért cseréltek mielőtt ellenőrizték volna, hogy egyáltalán mi a gond?!). Én viszont gyorsan rájöttem, hogy az egyik fszobai mosdónál ha engedem a vizet, akkor folyik a víz, tehát ez csak falban futó lehet....na persze nem akartak hinni nekem, de egy perc alatt bebizonyítottam... a női G rögtön félig magáévá is tette a dícsőséget, hogy milyen jó, hogy rájöttünk (????????????!!!!!!!!!!!!!!!), hogy ez a gond. Másnap kibontották a falat, kaptam a fotót, meg persze személyesen is megnéztük. J szépen levezette, hogy mi történt - erről külön bejegyzést írhatnék, "építkeznek a spanyolok" címmel...?! Az történhetett, hogy rövid volt egy cső, melegítéssel tágítani akartak rajta de a cső eldeformálódott meg ki is lyukadt. A munkások gondoltak egyet és szimplán a lyukat betonnal betömték, ami mostanra elfogyott, meg attól hogy eldeformálódott a cső, és nem volt teljes átmérőben szabad, dugulás is keletkezett. Majd egyszer arról is írok, hogy az ajtókeretek olykor a levegőben libegnek :-D
A hétvége eseménytelenül telt, J ment a reptérre, hazament. Ma kezdődött az élet újra, az egyik egy angol vendég, aki egy közeli körforgalomban eltévedt, aztán végül idetalált nehezen...na Őt pl. elfelejtettem befoglalni, de azért annyira nem vész, csak ha már egy hete levelezgetünk, akkor jó lett volna, ha nem itt szól, hogy csak 2 éjszakára jön a foglalt 7 helyett, mert akkor máshova szállásoltam volna el...Amúgy jó fej a pasi, egyedül jött, mert a barátja a lábát törte; a parkológarázsba nem tudott igazán beállni egy kicsi Ford Fiestával, azt mondta, az Ő autója otthon kisebb...nem mondom, hogy logikus a garázs, mert tele van értelmetlen oszlopokkal, de mindig ilyenkor derül ki, mennyien nem tudnak vezetni (bocs :-D ). Néha már számon van, hogy elkérem a kormányt... Nehezen megtaláltuk az apartmant (azt a lakóparkot nem ismerem, mert ott van a női G), szám szerint 31G, ott a házon a 31, megvan a G is, remek, kulcs félig elfordul, de semmi. Gyanus volt, végül elsétáltunk tovább, kiderült, hogy volt még egy 31G - logikát nem keresünk Spanyolországban, már írtam? Ezzel csak az volt a gond, hogy az angol vendégem sehogy sem tudta kinyitni az ajtót, nekem 10-ből 10x sikerült, semmi extra nem kellett hozzá. Mondta is, hogy varázskezem van - hát remélem, azóta bejutott :-D
A lengyel vendégeim eközben a Safari Parkba mentek, és 5-re beszéltük meg, hogy megyek értük. Már éppen indultam is, mikor leállított valaki itt az út közepén a lakóparkban - papír volt a közepén, így rögtön láttam rajta, hogy Ő az én emberem lesz :-D Mutatja, hogy a papírján szereplő telefonszámon nem ért el, és már fél órája hív...mondom oké, de minden levelem (emailem alján) ott szerepelt az új telefonszám, két napja írtam neki, hogy kicsit át kellett rendezni a foglalásokat a csőtörés miatt. Piaszag árad belőle és agresszív, mindenáron kötekedik. Gyorsan írtam egy SMS-t a lengyeleimnek, hogy kicsit később érek és elszaladok a németjeimmel (akik amúgy Dénia-ban laknak, arra, ahol mi laktunk régen) az apartmanjukhoz. Ilyenkor szoktam egyeztetni, hogy mikor mennek majd el, mikorra menjek a kulcsátadásra. Mondja a pasi, hogy akkor jövő hétfőn menjek 9-re. Mondom neki, hogy vasárnap, mert vasárnapig foglalt, 19-25-ig. Kérdezi, hogy akkor a 25-e már nincs benne? Mondom, ha 25-ig foglalt, akkor az a távozási napot jelenti, ahogy a legegyszerűbb szállásfoglalási oldalon is az érkezés és a távozás napját adjuk meg..... (ez tényleg nem mindenkinek logikus???). Mutatja, hogy de a kuponja 7 éjre szól...mondom, én azt látom, de ha Ő így foglal, hogy 19-25-ig, akkor én azt nem tudhatom, hogy mi a helyzet, nem akar e esetleg a repülő miatt mondjuk (hiszen 2 nappal ezelőttig nem tudtam mivel jön), hamarabb távozni. Teljesen ki volt bukva, hogy ez micsoda szervíz (??!!), meg hogy meg fogja nézni az emailjeit és nekem annyi, ha nem látja benne a telószámomat.... Végül megegyeztünk, hogy akkor vasárnap megy, hiszen jön vendég utána.
Fél óra múlva csengett ám a telóm (hahaha, megtalálta a levélben a telószámomat) .... :-)
Itthon meg utánanéztem, hogy még ki is hangsúlyozta, nem csak dátummal, hanem hogy hétfőn jön és vasárnap megy, úgyhogy az ilyen jobb, ha csendben marad :-D
Ennyit a vendégekről most hirtelen, amúgy sokakkal nagyon jókat dumálok, de mindig van egy két renitens, ez már igy is lesz. Viszont egyre több a visszatérő vendégem, ami azért csak jó jel ;-)
Gabi (ők új ismeretség) mesélte múltkor, hogy 7 éves szállodás évei alatt két hülye vendége volt - hát mondom, az nagy szerencse, mert nekem az arány sokkal rosszabb :-D Hiába, türelem, türelem, nem mindenkinek forog olyan gyorsan.... ;-)
Csak mert még van bennem szusz, írom, hogy ma leszerveztem a lengyel Maminak a granadai útját, mert teljesen ki volt akadva, hogy a többiek nem akarnak vele menni de Ő meg itt van két hétig és mi az, hogy nem látja Granadát (meg tudom érteni mondjuk).  Először nem bízott magában ( múlt pénteken kimosta az útlevelét a mosógépben, papír alapú, de túlélte), hogy meg tudja csinálni de azért biztattam; egyrészt kell neki egy kis városnézés, másrészt legyenek már egyedül a többiek, erre várnak :-D. De aztán ma a Mama megint alakított, mert az Aldi-ban rumot vett vörösbor helyett és itthon jött rá; pedig nem is néz ki vörösbornak és gondolta 6 EUR-ért már biztos jó bort vesz :-D . Szerencséjére volt nálam egy üveg vörösbor, úgyhogy elcseréltem a vörösboromat a rumjáért, jó lesz a tiramisuba.....
A Mamának a holnapi granadai útjához kinyomtattam mindent, elmagyaráztam, leírtam, buszjáratot, mindent, mit hogy, holnap Estepona-ban felrakom a buszra, szereztem neki telót is, mert nincsen, úgyhogy csak nem fog elveszni. Persze lehet, hogy szerdán még el kell rohannom majd Granadába érte, hogy elérje a repülőt, de megbeszéltük, hogy legalább a többieknek itthagyja a beszállókat, biztos ami biztos alapon. A Mama amúgy nagyon hálás volt, kérdezte, hgoy mindenkivel ilyen kedves vagyok-e, mondtam, hogy én igyekszem, aki velem kedves azzal én is az vagyok :-D Igazából fognak ők még jönni, azt érzem, de biztos, hogy a Mama külön, a lánya meg a férjével és a kisebbik lányával.
A lánya amúgy nagyon neheztel a Mamára azért is, mert 16,5 évesen vitte a családot Németországba, kivette a suliból, de Németországban nem járhatott suliba, 18 évesen meg papírok hiányában vissza kellett mennie Lengyelországba..... a kisebb gyerekeknek még oké, de Ő nem tudta később befejezni a sulit, nem tudott továbbtanulni. Az Ő lánya meg pont aznapra van kiírva, hogy szülni fog, amikor én születtem - micsoda egybeesések :-D
Na hát így zajlik itt az élet, igazából azt mondhatom, hogy egy percig sem unatkozom; valakinek persze már sok lenne ez, hogy én ezt hogy bírom idegileg, de néhány percnyi "mindjárt lelövöm a vendéget" után vagy utólag viszonylag szórakoztatónak fogom fel a szitukat. ;-)