2013. október 27., vasárnap

Rövidzárlat

Jó fél éve készülünk már a mai óceánparti közös grillezésre. Csütörtökön megjöttek Tiborék, eljönnek Ancsáék, Erikáék Cádiz-ból, Krisztiék... ehhez képest, tegnap 21.35-kor Tibor a pizzagyúrás közben megkérdezi tőlem, hogy akkor ugye megvettük a húst? 2 másodperc lefagyás, hogy úristen mit értettem félre, nekiállunk tárgyalni, hogy ki mit mondott, aztán 2 perc után felocsúdás után elrohantunk Tündivel a Carrefour-ba, mondván 10 perc alatt odaérünk, lesz 10 percünk vásárolni :-D
Laci megjegyezte, hogy eljött az a pillanat, amikor a fontos dolgokat és a nem elfelejthetőeket végre az okoskába kéne írni, de mondtam, hogy arról szó sem lehet :-D (hazafele meg kivert a víz, mert Tündi telója megszólalt vízbugyogás formájában, hogy vizet kéne inni :-D ) Szóval nem és nem, nem fogok okostelóba pötyögni semmit;  végül ez sem torkollt tragédiába, megvan a hús bepácolva, megvan a salira való - az emberben az utolsó előtti pillanatban meg bekapcsol a vészjelző ;-) A nap süt, kék az ég  - tegnap esett - úgyhogy minden a kedvünk szerint alakul! :-)

2013. október 23., szerda

Sztrájk

Tegnap amikor a suli elé érkeztünk, ki volt rakva a faliújságra, hogy ma két helyen demonstráció lesz (az offline szótárnak köszönhetően kisilabizáltuk :-D ). A gyerekek nem kaptak papírt, hogy nem lesz suli vagy ilyesmi, úgyhogy amikor megláttam az angoltanárt, akkor gyorsan odamentem és megkérdeztem, hogy ma mégis mi lesz. Azt válaszolta (közben direkt figyeltem már jobban az angolját.....hááááááááááááát!), hogy igen, valóban sztrájkolnak, és nem tudja, hány tanár lesz, de vihetjük a gyerekeket (?!!).
Most csak bízni tudok abban, hogy legalább a 150 cm-es portásbácsi ott lesz a közel kétszázakárhány gyerekkel :-D

Mindenki tanul

Kezdünk belerázódni a sulis hétköznapokba, egyre simábban mennek a reggelek is. Próbálunk az iskolával kapcsolatos dolgokról tájékozódni, mert egyelőre még nem nagyon látjuk, hogy valójában mit is tanulnak a gyerekek (ha egyáltalán tanulnak). Patrikról még nem derült ki, hogy mivel tölti a napjait; könyvei nincsenek és a füzetekbe sem került még semmi. Valami összekötősdiről mesélt, de ezzel ki is merült az elmúlt 5 napja. Mindenesetre el nem kapkodják :-)
Linda végre kapott egy matekkönyvet kölcsön, így legalább már azt látom, hogy ötödikben mi a tananyag. Azt nem tudom, hogy vajon itt is többféle tankönyvből tanulnak a gyerekek és választhat az iskola/tanár, vagy teljesen egységes. De pozitívan csalódtam. Gyakorlatilag Lindának új anyag alig van benne; most éppen a zárójeles műveletek sorrendjét tanuljak, amin már rég túlvannak az otthoni tananyag szerint. Van benne mértékegység átváltás, minimális geometria, tizedes számokkal, törtekkel végzett műveletek - de könnyű kategóriába sorolnám őket. Lesz némi négyzetre emelés, de csak nagyon bevezető szinten. Megtanulják használni a számológépet, vonalzót (?!), a matematikai műveletek pontos kifejezését. Nagyjából ennyi. Nem gondolom, hogy ezzel bármi gondunk lesz, sőt, mivel a nagy részét már tudja, inkább sikerélményekre számítok, hiszen Linda amúgy is nagyon jó matekos, és amit tud, azt tényleg betéve tudja, mert az volt a követelmény. Addig gyakorolták, míg mindenkinek perfektül ment!
Környezetismeretből most a vulkánt vették, de a könyvben szó van még a kontinensekről, vesznek némi topográfiát, Andalúziáról fognak tanulni; a vízről, folyókról, alap földrajzi kifejezésekről, klímáról lesz még szó az első félévben, aztán veszik az állatokat, emberi testet, majd átmennek némi történelembe és indítanak az őskorral. A könyv szerintem elég jó (még ha nem is találom túl logikusnak a menetet), sok érdekes kép van benne.
Erős aggályaim vannak viszont például az angollal kapcsolatban - tegnapi órán a mostani slágereket hallgatták rádión; de nem ez az első, hogy zenét hallgatnak. Valahogy minden nap úgy jön ki, hogy nem tanultak szinte semmit (?!), sárkányt hajtogatnak pár napja, és ehhez hasonlóak. Bevezető kedvcsinálónak persze nem rossz, nem lennék boldogabb, ha este 10-ig kéne lecke felett görnyedni.
Az énekóra Linda szerint nagyon dedós, a testnevelés az udvaron zajlik - semmi extra, nincs külön tornacucc (de ide kell a parfüm :-D), fogócskáznak, szimplán mozognak. Ezzel nekem nincs bajom, jobb, mintha szekrényugrást gyakorolnának, és legalább senkinek nem megy el a kedve a mozgástól.
Hetente kétszer mi is járunk Tündivel angolra spanyolra, ahol mindig szerzünk némi új infót az oktatással kapcsolatban. Sajnos előbb-utóbb mindig oda lyukadunk ki, hogy angolul beszélünk - de legalább az is tovább fejlődik ;-) Megtudtuk, hogy hova nem szabadna berakni a 6.osztály végeztével a gyerekeket, hogy lehet elintézni, hogy a legjobb suliba vegyék fel; mert az alapoktatás után bizony sok iskolával komoly gondok vannak (drog is, például).
Visszatérve a mi tanulásunkra :-) Maga a spanyol tanulás azért is nehezebb, mert a tanárnő nem tematikusan megy lépésről lépésre - igaz, az elején ezt Ő többször is elmondta, hogy nem könyvezünk, nem nyelvtanozunk, beszélni tanulunk :-) Igen ám, csak azért a sok igeragozás miatt, valamennyire muszáj lenne ezt is nagyjából átvenni. Bár jó hír számomra, hogy olvasva nagyon sokat értek - beszédben szavanként összerakva is azért el tudok gagyogni minimális dolgokat. Nem vitás, itthon is több időt kéne rászánni. Ha engem kérdeztek, a német lényegesen könnyebb a spanyolnál - ami a ragozást illeti -, viszont az angol szavakhoz való hasonlóság miatt talán a szókincset hamarabb magára szedi az ember spanyolból. Van egy német nő, vele jól eldiskurálok, de pechére nem tud angolul; meg is jegyezte, hogy olyan tanárt/embert nem talált még, aki jó németes és úgy tanítaná a spanyolt. Ezzel fel is van adva a lecke - megtanulom a spanyolt és mehetek spanyolt tanítani a németeknek :-)))


2013. október 19., szombat

Bosszantó

Fél év telt el, hogy intenzívebb kapcsolatban állok a vendégekkel, úgyhogy ezalatt sikerült megállapítani, hogy nációtól függetlenül százalékos arányban kb. egyforma a nem gondolkodóak és totál figyelmetlenek (csak hogy szép kifejezéssel éljek) száma.
Most éppen azon húztam fel magam, hogy levelezek egy német vendéggel, már kb. 10 levelet váltottunk, de neki még még mindig HERR vagyok, pedig elég egyértelműen FRAU-t írtam alá. Persze ilyen máskor is előfordult már, hiszen a keresztnevemet más nációk nem ismerik, de ha FR.-t írok alá, akkor utána Ők (legalább másodszorra már) úgy is írnak vissza, de arra is volt már példa, hogy valakik elnézést kértek, hogy le-Herr-eztek :-) De most ez a pasi sajnos hajthatatlan :-(

Aztán vannak annyira "jófej" vendégek, akik képtelenek feljegyezni a telefonszámomat, helyette végigkérdezik a nevemet itt (senki nem ismer név szerint sztem). Ez is tök kellemetlen. Múltkor például már a rendőrséget hívta ki egy német pasi, mert nem találtak :-D Az eset azért is volt érdekes, mert a telefonszámom, ami még anno májusban meg lett adva neki, valóban nem élt akkor, de mivel volt egy nyomtatott papír a kezében, amin szerepelt a weboldalunk címe, nekem mondjuk az lett volna a logikus, hogy ha már pár órája (?!!) keresek valakit, akkor esetleg ránézek a weboldalra, hátha van valami más elérhetőség is..... És ez az illető ráadásul rendőr, mint később kiderült (persze lehet, hogy nem nyomozó, de akkor is?!).... Mikor a sztorit elmeséltem egy társaságban, akkor azért én lettem lecseszve, hogy az emberek 95%-a nem úgy gondolkozik, ahogy én, tehát felejtsem el, hogy ez valakinek eszébe fog jutni....hát jó, ezt már tényleg látom.
Múlt héten is jött egy házaspár, véletlenül láttam meg őket és csak sejteni véltem, hogy Ők azok, akiket várok: Nekik előző esti emailváltáskor lett sokadszorra megadva a telefonszámom, még válaszoltak (!!) is rá, erre felháborodva közölték, hogy hát nem volt telefonszám és már majdnem feladták a keresést, nem tudták, hova menjenek. Igazából ezekre nem nagyon tudok ilyenkor mit mondani ;-)

A másik legnagyobb gond a lakóparkunk megtalálása. Mindig berajzolt térképet küldök - de ez sem mindig segít. Pedig a fő-fő úttól alig 100m-re vagyunk és mindössze egy jobbra-balra-jobbra kanyar van - de aki ragaszkodik a GPS-hez, amiben nem vagyunk benne, az mindig ráfázik. Hiába mondom, hogy kapcsolják ki azt a vackot, mert az nem fog idetalálni.... ráadásul rávezeti őket a fizetős pályára, ami tök felesleges és nehezebb idetalálni, mert a fizetős pálya feljebb megy.

Két napja egy vidéki idősebb pár érkezett - volt telefonszámuk, de nem tudtak felhívni (max. azt tudom elképzelni, hogy külföldi tiltás van, mert amúgy oké a számmal minden és a telefonommal is, lecsekkoltam). Ők megint másfél órán át kerestek...Aztán szemrehányást tettek, hogy 4-re beszéltük meg, mire mondtam, hogy nem 4-re beszéltük meg, hanem azt írtam, hogy 4-től lehet becsekkolni :-) Nagy különbség. A nő aztán ki is jelentette, hogy elutazás napján este 8-kor mennének el - szó sem lehet róla, hogy előbb (!!!). Hát mondom, az nem fog menni, mert délután 4 után jönne a következő vendég, és addig ugye még ki is kell takarítani. De persze ez már nem érdekli...Nem tudom mit szólt volna, ha Ő is csak este 10 után tudná elfoglalni a lakását, mert az előző nem hajlandó este 8 előtt elmenni???!!!

A spanyolokkal leginkább az a gond, hogy képesek hatalmas rumlit hagyni; most legutóbb az egyik lakásban egy németjuhász is volt, úszott minden a kutyaszőrben, ráadásul a kutyával bent játszottak néhány golflabdával... Egy lámpa is bánta persze, ha a kutya rohangál, ez nem csoda.

Így zajlik itt az élet, persze vannak nagyon  jó fejek is, akikkel jókat lehet dumálni, akik örülnek a javaslatoknak, hogy mit érdemes megnézni és aztán hálásak, ha tényleg tetszett nekik :-)

2013. október 18., péntek

Piros pont az iskolának

Ma reggel volt egy kis sírás P részéről, hogy nem akar menni. Nagy komolyan kijelentette, hogy "Anya, már mentem két napot, most már kiirathatsz!" :-D Mondtam, hogy oké, de akkor bizony a Verdás-Avion-os bőröndöt vissza kell vinni a boltba, mert az csak ovis nagyfiúknak jár. Erre szimplán közölte, hogy az viszont még jó lesz máskor is ;-)
Végül azért csak sikerült kapun belül jutni, Linda meg átvette az istápoló szerepét: mióta neki kell erősíteni Patrikot, azóta persze nincs ám semmi baja. Sőt, ma már úgy jött haza, hogy kár, hogy holnap nincs suli!!
Néztem hát reggel a kapun át, hogy ott vigasztalja, míg sorbanállnak - és mindig ezerrel figyelem a telefont, hogy mikor hívnak esetleg.
Kijönni már fáradtan, de jókedvűen szokott. Ma például kiderült, hogy nem akart felmenni a focipályára, ahol a tornaórát tartják,  meg sírt, úgyhogy szóltak Lindának, hogy menjen - a tornaórát így P mellett töltötte, cserébe megúszta a matekot :-) Ez kimondottan szimpi. Az első amit betanítottunk P-nak, hogy Linda cinco B, hogy tudja jelezni, ha kéne a Tesó :-)
Lindáék egyetlen szigorú tanára a lengua-t tanítja de mondta, hogy ma nagyon megdícsérte Őt a szigorú néni, mert Ő olvasott a legjobban spanyolul!! Ami azért nagy szó, lévén sok szó kiejtését nyilván nem tudja még 9 nap után....Bár abba bele sem merek gondolni, hogy akkor a többiek vajon hogy olvasnak?

Azt hiszem, sikerült kifogni az egyetlen olyan iskolát, ahol az új, spanyolul semmit nem beszélő gyerekekre nem a vadidegen szövegeket zúdítják, hanem először az alapoktól tanítják a spanyolt. Ezt Kittinél és Lindánál is látjuk. Az iskolában külön tanár van ezekhez a gyerekekhez, így a "nehéz" órákról Ők ilyenkor kivonulnak és külön tanulnak. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert bizony paráztam ezerrel, hogy mi lesz, ha másokhoz hasonlóan majd este 9-ig görnyedünk a lecke felett. Itt erről szó sincs; eleve még könyveket sem kaptak, ha jól tudjuk, akkor majd csak akkor kapják meg, ha már nagyjából belerázódtak a nyelvbe. A brazil nő, aki a beiratkozásnál tolmácsolt, azt mondta, hogy nagyon laza a suli, sokkal lazább, mint Angliában (ami nagy szó, hiszen ott sincs házifeladat, meg gyerekkínzó bebiflázandó olvasmányok). Persze a lazaságnak is van hátulütője, de mivel  nálunk kizárólag a spanyol elsajátítása a cél, ezért kifejezetten jól jön ez nekünk most.

Patrik 3 nap alatt 3 különböző helyen szerzett kisebb sérüléseket: mind a három állítólag annak köszönhető, hogy a lányok csikizték és elesett :-) Úgyhogy az ilyen napok után azzal fogadott, hogy "Anya, nem volt jó napom ma sem" és akkor mutatja a sebeit (semmi komoly amúgy).

Én a plusz 5 órával még nem sokra jutottam a héten, unatkozni nem volt időm. Tündivel elkezdtünk mi is spanyolra járni, ami nem rossz, bár néha olyan érzésem van, hogy az angolunk erősödik tovább :-D (vagy két legyet ütünk egy csapásra). A tanárnő ugyanis született angol és mellékesben tanít spanyolt - igazából beszélni tanít, ami tök jó, nem magolunk nyelvtant, nem görcsölünk ragozáson, de nem tudja megállni (mert mi kikényszerítjük :-D ) hogy ne szólaljon meg angolul.... Igazából az kéne, hogy végre erőt vegyünk magunkon és itthon is nekiüljünk foglalkozni vele - mert a heti 2x1 órának önmagában elég sokára lesz kézzelfogható eredménye :-(
Sajnos, a  lazulós andalúz stílus itt hamar úrrá lesz az emberen, ráadásul remek idő van - szokatlanul remek! -, és hát kinek van így kedve dolgozni meg tanulni??? ;-)

2013. október 17., csütörtök

Reklamáció

Patrik ma reggel: 

- Anya, ez egyáltalán nem volt vicces, hogy iskolába raktál! 

:-)

2013. október 16., szerda

Túléltük :-)

Tegnap végre sikerült nyélbe ütni Patrik beiratását is. A kapuban összefutottam azzal a brazil nővel, aki már Kittinél is segített nekünk tolmácsolni, igy próbáltam még a papírok leadása előtt informálódni, hogy vajon lehet e esélyünk az "óvoda" utolsó évére, vagy kizárt, és irány az első osztály. Próbálta elmagyarázni az admin csajnak, hogy a gyerek még nem tud írni meg olvasni, meg amúgy sem járt még annyit közösségbe, talán első nekifutásra az jobb lenne, de sajnos hajthatatlan volt. Mindegy, én nem problémáztam, bár mondtam a brazil nőnek, hogy szerintem a fiam botrányt fog okozni, meg üvölteni fog, hogy otthagyom, igaz, magamban csak mosolyogtam ezen. Aztán  a mögöttünk álló, angolul szintén beszélő nő félreértett valamit, mert azt hitte, hogy én fogok sírni, de mondtam, hogy szó sincs róla, én végre fellélegzem, hogy egy héten lesz 5nap 5 szabad órával gyerekmentesen :-D Megkaptuk az osztályt is, mármint melyik osztályba megy; még rákérdeztem, hogy ugye legalább első nap bekísérhetem, de még ezt sem engedélyezték. Délután így összeültünk, megbeszéltem a gyerekekkel, hogy Linda kíséri be, elmondtuk jó sokszor, hogy haváriaesetben mit kell mondani, ha pisilni kell, vagy ki akarna menni a tesójához.
Délután beszereztem a legfontosabb cuccokat, amiket kiosztottak; a lelkesedése tetőfokára hágott a Verdás- Avion-os húzható bőrönd láttán, úgyhogy annyira készült, hogy végre mehessen, hogy magam is rendesen meglepődtem. Először ugyanis nagyon hevesen tiltakozott; aztán beleegyezett, de csakis abba, hogy iskolába nem megy, csak óvodába. Úgyhogy miután tegnap biztos lett, hogy iskola, így kénytelenek voltunk azt mondani, hogy itt ilyen az óvoda :-D
A mehetnéke szerencsére reggelre sem csillapodott. Kicsit bajban voltam, megpróbáltam volna becsempészni magam mégis, de a portás árgus szemekkel nézett és rögtön hívta az admin csajt, aki jött egyből. Mondtam, hogy legalább a testvére még mehessen velük, na abba beleegyezett. Gyors puszi, gyakorlatilag fél perc alatt elbúcsúztunk egymástól - semmi gond nem volt. A telefonra figyeltem ezerrel, minden csörgésnél összerezzentem - na ez biztos az iskola lesz, hogy menjek érte. Persze a délelőtt egy részében én azért kicsit ideges voltam, és vártam, hogy végre mehessek értük. Először Linda jött ki - a szünetben Ők tudtak találkozni szerencsére - és már mondta, hogy Patriknak nagyon tetszik minden és nagyon aranyos a tanítónéni. Itt már azért fellélegeztem. Végül megpillantottam a fiút, jött a tanítónéni kezét fogva; de amikor meglátta Lindát, kitépte a kezét és rohant hozzá egyből, aztán meg hozzám. A tanítónéni - aki tényleg elsőre nagyon szimpatikus, látszik, hogy szereti a gyerekeket - csak mosolygott szélesen és mutatta, hogy minden oké volt :-)
Mondanom sem kell, hogy azért túl sokat nem tudtam meg, hogy mik történtek a nap folyamán. Valami összekötősdit emlegetett, meg valami szövegben be kellett karikázni az a-betűt (ez még ment), de a másik betűt nem tudta. Volt sok játék (de ezt csak Linda mondta). És persze egyből lett három "barát" (csak és kizárólag fiúk!), akik, mikor beültünk a kocsiba, ott kopogtattak neki az ablakon. Mit mondjak, nem a legszelídebbeknek néztek ki :-D Úgyhogy mondtam, hogy nyugodtan barátkozhat ám a lányokkal is ;-) Linda szerint egy kislány már lecsapott rá, kimenetelkor felajánlotta Patriknak a kezét - a többi meg titok maradt, hogy a fiam élt e a lehetőséggel. :-)
Mindenesetre a lelkesedés szerencsére nem hagyott alább, készül a holnapi napra. Azt ugyan megjegyezte, hogy ez olyan, mint az iskola, de Lindával csak összenéztünk és nem mondtunk semmit ;-)
Most Lindának is könnyebb, nincs irigység, hogy a Tesó otthon maradhat Anyával, ráadásul a hét első három napja nagyon jól telt neki is, így ma már nagy hangon mondogatta, hogy tök jóóó suliba járni. ;-)


2013. október 14., hétfő

Nem vérre megy :-)

 Amennyire jól indult az első nap a suliban, annyira rosszul sikeredett az utolsó a múlt héten. Linda annyira feszült és ideges volt, hogy megint előjött a szokásos fejfájás a hányással, amivel annyit küzdöttünk anno elsőben (és ami elmúlt ahogy kijöttünk, nagyjából), úgyhogy pénteken nem sokkal azután, hogy kiraktam a suliban, már küldték is haza. Persze én nem csinálok ebből ügyet, nincs leszidva meg semmi ilyen; eleve nem támasztottam semmiféle követelményt, annyit egyeztettünk, hogy járjon be és kész, amennyire ragad rá spanyol, az pont elég nekem. A hőn szeretett régi iskolától azonban fényévnyire van még ez is - és ez még lazának számít, ennél rosszabbakról olvashattunk. Nincs sok oldal lecke, írnivaló, és a főbb órákon is elvonult eddig Pilivel, hogy gyakorolják a spanyol ABC-t, meg a fontosabb szavakat, kifejezéseket. Nem ültünk le délutánonként egy percre sem tanulni, próbáltuk "elfelejteni" az iskola gondolatát is. Lehetett medencézni, mentünk churros-ozni, rollerezni, lehetett korlátlanul játszani.
Ami fájó pont Linda szemében, az a 9.15-től 12-ig való folyamatos ülés - persze lehet inni, meg ki lehet menni vécére, de szünet nélkül ez a közel 3 óra nagyon sok egyben. Náluk ilyen nem volt. Ha a tanítónő látta, hogy fáradtak, akkor 15 perc után álltak fel, lehetett hátravonulni a szőnyegre pihenni, aludni - ennek ellenére a tananyagból mégis sokkal több maradt meg, tehát nem ment a tudás rovására. Itt nem látom, hogy a tempónak köszönhetően "okosabbak" lennének a gyerekek, sőt, a matekból amit eddig láttam, lényegesen kevesebb, mint amit ők már vettek 3.-ban és most 4. elején - pedig ugye itt 5.-et kezdett. Hiába, a kevesebb néha több ;-) Kiváncsi lennék például, hogy a szorzótáblát vagy a többjegyű számok összeadását írásban-szóban mennyire vágják :-) Ez az, amit én személy szerint fontosnak tartok, hogy az alapok legyenek nagyon-nagyon biztosak, akkor nagy baj már nem lehet.
Lindának meg kell tanulni kicsit elereszteni, leadni a maximalizmusából; kicsit lezserebbre venni itt a figurát - aztán majd ha már jól megy a spanyol, akkor ráér belehúzni.
Talán könnyíteni fogja a helyzetet, hogy szerdától már Patrik is járni fog (nem tudom az én helyzetem mennyire lesz könnyebb, mert Ő külön szám lesz, lévén, nem sokat járt eddig közösségbe). Persze, ahogy készültem lelkileg, rögtön első osztályba rakják. :-) Már gondoltam rá, hogy el sem jövök a sulitól haza, mert úgyis biztos hívni fognak, hogy a gyerek kiverte a balhét és nem  hajlandó semmit csinálni :-D Mindenesetre az Ő tanítójának fel van adva a lecke rendesen! ;-)

2013. október 13., vasárnap

Imádtuk!

2 hete terveztük a mai kirándulást Tündiékkel - Novo Sancti Petri, a népszerű üdülőhely a Costa de la Luz-on egybekötve Cádiz-i városnézéssel. Kizárásos alapon sajnos csak vasárnap jöhetett szóba, a többi napon vár és várt a munka. Szerencsére az idő kedvezett, Tündit pedig felkészítettem lelkileg, hogy mire számítson - ha betervezem, mi mindent szeretnék megvalósítani, akkor jólesik, ha teljesítem is ;-) Megbeszéltük a "menüt", este összepakoltam amit lehetett; feltöltöttem a tucatnyi elektronikát, letöltöttem egy Cádiz térképet a tabletre (amit egyáltalán nem használtam végül); meleg ruha, fürdőruha, egy hétre való élelem....(pedig churros-ozni is készültünk!).
Aztán a héten eszembe jutott, hogy ránézek az fb-re és kivételesen én kérdezek, hogy van e valaki Cádiz környékéről, amikor megakadt a szemem Erika kérdésén, aki pont ugyanazt kérdezte, hogy van e valaki Cádiz-ból :-) Megbeszéltük, hogy hívom ha odaérünk és összehozunk egy kis találkozót egy churros mellett - amit szintén a netről kerestem ki, vajon melyik a helybéliek és a turisták kedvenc helye.
Sikerült időben, 10 után picivel elindulni, bár az út viszonylag hosszú volt, igy 12 előtt értünk Novo Sancti Petri-be. Sikerült elsőre meglelni ugyanazt a kis utcát, ahol tavaly áprilisban is parkoltunk, néhány lépésre a Barrossa Playa-tól; összeszedtük a homokozós cuccokat a gyerekeknek, hogy kedvükre túrhassanak. A nap ugyan nem sütött (akkor még), de kellemes volt az idő; a sétány tele volt spanyolokkal és meglepően nagy élet volt a vendéglátóhelyeken is. Rögtön sikerült ötperces kapcsolatot teremteni az egyik kávézó vécéje előtt egy német nővel, aki 25 éve Magyarországra jár nyaralni a Balatonhoz, így értette a beszélgetésünk egy részét aztán fele mondandóját keverve a németet a magyarral adta elő. Viccesek ezek a szituk, hogy az ember a leglehetetlenebb helyeken akad össze olyanokkal, akiknek valamilyen viszonya volt/van a mi országunkkal.
Sajnos itt NSP-ben egy fagyizó is szembejött velünk, aminek nem tudtunk ellenállni - a "dulce de leche" (karamell) viszi a pálmát. Tündi ugyan mondta, hogy ne kóstoljuk meg, mert akkor lehet ide akarunk járni fagyizni és hát mégiscsak messze van, de azért végül Ő sem mondott nemet ;-)

Playa La Barrossa - Novo Sancti Petri

A művésznő alkotott :-)

A sétány

A séta után Cádiz-ba indultunk - a társaság többi felnőtt tagja békésen szunyókált, és csak akkor nyitották ki pilláikat, mikor parkolóhelyet kerestem az Óvárosban a Plaza Espana-n. Nagyjából átnéztem a térképet még tegnap este, mit szeretnék bejárni, bár a parkolóhely hiánya miatt felül kellett írni kissé a programot. Persze, így is a lehető legjobban sikerült a Cádiz-i délután: a Katedrális közelében tudtuk lerakni a kocsit és nem sokkal később össze is futottunk Erikáékkal, majd együtt sétálgattunk a csodálatos kis utcákon. 2,5 éve én már jártam a városban, de akkor valahogy kimaradtak a hangulatos kisebb-nagyobb terek, a szűk kis utcák, így most igazi meglepetésként ért, hogy mennyire rendezett és tiszta a város, milyen hangulatos, élettel teli. Megtaláltuk - vagyis Erikáék megtalálták - a keresett churros-ost, amiről később kiderült, hogy vasárnaponként sajnos zárva van, de sebaj, kaptunk másik címet és egyáltalán nem bántuk meg - isteni volt a frissen sült churros a forró csokival a Roscoking-nál!



A Katedrális



Medence a sokadik emeleten


Egy különleges fenyőfa




2,5 év alatt Cádiz rengeteg változott: a nagy Parque Génoves teljesen megszépült, átalakult; a sétányok burkolatának újjárakását befejezték, nagyjából megszűntek a nagy daruk az Óvárosban, gondolom befejezték a nagyobb építkezéseket. Üdítőleg hatott a sok-sok tér és a sok zöld park; a két hatalmas gumifa is fantasztikus. Kicsit sajnálom, hogy nem jutott több idő, mert még este is szívesen bóklásztam volna, de holnap az ifjúság iskolába megy és hát így is jó későn értünk haza. Egy biztos: Cádiz-t (is) imádjuk és biztos, hogy hamarosan újra visszamegyünk.

2013. október 8., kedd

Mindennek eljön az ideje

Sokan kérdezték illetve értetlenül álltak az "eset" előtt, ha már itt vagyunk, miért nem jár Linda iskolába. Én egészen pontosan úgy éreztem, hogy még nem jött el az ideje; szerettem volna, ha a magyar nyelv alapjait is maximálisan el tudja sajátítani, és a kedvenc iskolánk adta alapok bombabiztosak. Korábban még Linda is teljesen elzárkózott a gondolatától is, hogy spanyol iskolába járjon, de most  - talán Kittinek is köszönhetően - már Ő vágyott rá, hogy menjen. Kérdés volt még, hogy melyik iskola legyen: három lehetőségünk volt, ahova Kittit akarták a szülők először, oda nem vették fel helyhiány miatt (így utólag, ez óriási szerencse!), a másik fent van a faluban, tőlünk 12km-re. Végül megszülték a beiratkozás során, hogy mivel a lakóparkunk előtt megáll a sulibusz, így jelentkezhet oda. Mivel egy helyen lakunk, így adott volt, hogy ha Kitti oda mehet, akkor mi is. Pénteken elintéztem a gyerekek bejelentkezését az Önkormnál, hétfőn 9.15-kor pedig ott álltam a suli titkársága előtt a kőkemény elhatározással, hogy márpedig a gyerek kedden már menni fog :-) Az adminos néni - az adminisztráció kemény 1 óra 15 percen át tart nyitva! - persze nyilván emlékezett ránk még, mikor Kittit irattuk be, mert bepróbálkozott, hogy fent a faluban próbáltam e már; gyorsan leráztam a kérdését, hogy egy helyre vagyunk bejelentve, ha Kitti ide jár, akkor mi is ide fogunk ;-) Adott egy nagy paksamétát, amit gyorsan elkezdtem kitöltögetni, igazából csak 120szor kell leírni ugyanazt, de mivel nem volt 100% tiszta hova mit kell írni, visszarobogtunk Tündiékhez, úgyhogy az Övék alapján gyorsan mindent kitöltöttem, majd 10 perccel zárás előtt vissza is értem, hogy beadjam. Fotó még nem volt, de mondtam, hogy no problem, mañana majd hozok. Végül megkaptuk a pecsétet, és bár a szülőnek kell(ene?) beírni, hogy hanyadik osztályba megy a gyerek, és én a 4.-et karikáztam be, a születési év alapján gyorsan felülbírálta döntésemet és átjavította 5.-re. Mondtam, hogy ez is no problem, csak jöhessen már és akkor ugye mañana majd már jön de hol a terem, melyik osztály (kettő 5. osztály van, mindkettőben 16 gyerek). Délután beszereztünk két füzetet, első napra ennyi elég; a tanszerlistás lap az 5.-6.osztálynak pont el volt csúszva a faliújságon - zárt ajtók mögött, bár a helyi papírboltban van ám lista, hogy melyik suli melyik osztályába mik az elvárások. A tegnap délután így nagy izgalomban telt, este persze nem tudott elaludni. Reggel elég, ha 8-kor csörög a vekker - szerencsére kicsit sikerült visszarázódnunk és nem fekszünk már olyan későn -, és 8.45-kor kell indulnunk. A suli 3-4 perc autóval; de a busz a lakópark előtt áll meg, úgyhogy majd áttérünk arra, de most egyelőre ráérek furikázni. Bepróbálkoztam a portás bácsinál reggel, hogy első nap a gyereknek és felkísérem az osztályba, de sajnos az adminos csajszi szembejött velem és mondta hogy no, no majd Ő felkíséri (igaz sokáig kereste hol az osztály, láttam). Elbúcsúztunk, és bevallom csodáltam Linda bátorságát (mert olykor azért Ő visszahúzódóbb, bátortalanabb, de most nagyon vagány volt). Együtt mentünk a két lányért 2-re, és az első felkiáltása az volt, hogy nagyon jó volt :-)) Aztán persze mindenki kikérdezte, hogy milyen óra volt, milyenek az osztálytársak, meg a szokásos, most este még skype-on is három helyen mesélte ugyanazt (egyszerűbb lenne felvenni magnószalagra :-D ). Az első énekóra volt, amit nagyon dedósnak ítélt meg, ütemet kellett letapsolni - nem értette, hogy nem tudták többen, mert ők ezt már 2.osztályban csinálták. Aztán volt matek, de Ő egy kisfiúval együtt egy Pili nevű fiatal tanítónővel (akivel aztán du. összefutottunk a csájnizban) elvonultak spanyolt tanulni. Volt angol, amin azért akadtam ki, mert kiderült, hogy az a pasi tartja, akivel mi beszéltünk angolul még a Kitti beiratása idején; hát mit ne mondjak,  nálam egy kicsit jobban beszél, de erős akcentussal, és hát nem biztos, hogy én ilyen tanárt választanék, miközben hemzsegnek itt az anyanyelvi angolok.... Amúgy szimpatikus nagyon, csak a nyelvtudása hagy némi kívánnivalót .. ;-) Tornaórán kint játszottak az udvaron, semmi szekrényugrás vagy ilyenek, de Kitti tornaórái is hasonlóan telnek. Szerintem ez tök jó, nem kell kötelet mászni meg bordásfalon lábat emelni...Ami nagyon furcsa, hogy kell vinni parfümöt (nem vicc!), találgattuk, hogy ez mire kellhet, de csak arra tudunk gondolni, hogy mindenki befújja magát tesióra után, hogy ne legyen büdös. Linda persze most elég egzotikusnak számít az osztályban, új, meg külföldi, úgyhogy a fiúk rögtön elkezdték cseszegetni (elvenni a tolltartóját), de a lányokkal már ismerkedik; egy olyan kislány mellett ül, aki szintén nagy lóbarát :-)
Az eddigi tapasztalatok alapján nagy szerencsénk van ezzel az iskolával. Itt arra készülnek, hogy a diákok nagyobb része külföldi, ezért annak előbb meg kell tanulnia spanyolul. Kittinek még egy hónap után sincs pl. könyve - kiváncsi vagyok, Linda mikor kap majd. Nincs sok körmölés, nem ugyanazt kapják, amit a bennszülöttek (bocs :-D ). A félelmeim pedig teljes mértékben elillantak...Ezt a hetet arra szánjuk, hogy Linda ódákat zeng majd a suliról és pénteken vagy hétfőn persze Patrikot is beiratom - hagy nézzen megint az adminos kislány, hogy sorba visszük a gyerekeket (nincs több, megnyugodhat). Gyanítom, hogy Patrik mivel idén tölti a 6. évet, az első osztályba kerül, de a matekkal nem lesz gondja az már biztos, a kétjegyű számok összeadását nyomja a fiú ;-) Nekem meg lesz naponta 5 szabad órám!!!!!

2013. október 3., csütörtök

Az első teljes nyár Spanyolországban

Tudom, már októbert írunk, de valójában itt még mindig nyár van, úgyhogy fogjuk rá, hogy nem késtem el semmivel :-) Az igazság az, hogy a nyár "leszoktatott" az internetről; legalábbis részben, hiszen hol itt, hol ott voltunk, ráadásul azt az időt, amit Krisztiékkel töltöttünk, általában kisebb kirándulásokkal töltöttük ki. Többször voltunk Tarifán, amikor pedig Mijasban laktunk Náluk, akkor lementünk Fuengirola-ba, vagy bementünk Malagára, elutazásuk előtt pedig még El Chorro-t is megnéztük velük.
Munkaügyileg nem volt kiemelkedő, voltak kemény napok, de összességében laza nyár volt; lakásra költségünk nem volt, így nem volt zavaró sem.
Augusztus végén Linda is kijött 2 hét látogatóba a Tesómmal; a fapados árak az egekbe szöktek, úgyhogy kivételesen egy komfortasabbra váltottunk és hát nem bántuk meg, Linda áradozott róla. Az mondjuk vicces, hogy a két útra lebontva az ára kevesebb volt, mint a fapados - igaz, ehhez egy fapados éjszakát kellett tölteniük Zürichben a reptéren, de a mi családunk edzett már, úgyhogy meg sem kottyant :-D (Csak a 7 évvel fiatalabb Öcsém jegyezte meg, hogy Ő ehhez már öreg). A karácsonyi hazamenetelünk is velük lesz majd, de Tesóm 2 hét után azt mondta, hogy inkább kibírja még egyszer, annyira tetszett itt neki.
Érkezésük napján gyakorlatilag egyből rongyoltunk a Mijas-i Aquaparkba, Krisztiék ugyanis másnap mentek haza, igy más lehetőség nem lett volna, hogy együtt töltsék a gyerekek a napot egy vizi vidámparkban. Igaz, istentelenül sokan voltak és utálom a tömeget, de Ők azért élvezték. A sorbanállás a legrosszabb; én úgy szeretek menni ilyen helyre, ha nincs senki és nem kell várni :-)
Egy héttel később aztán megérkeztek Tündiék is, végre eljött nekik is a nagy nap. A gyerekek persze nagyon örültek egymásnak, bár a mókának az iskolakezdés vetett véget illetve Linda is hazautazott, hogy egy kicsit a magyarországi iskolájának padját is koptathassa. Szeptember közepén aztán mi mentünk Patrikkal Velencén keresztül - az "ismerd meg Európa reptereit" akció keretében, hogy Linda születésnapját együtt ünnepelhessük - ez volt ugyanis a nagy kívánság, hogy otthon legyünk. Az 5 nap nagyon hamar eltelt persze, jutott idő a barátokra egy röpke találkozóra, jól sikerült a lányok bulija (a két barátnő együtt tartotta, immáron 3.éve, mert egy nap különbséggel van a szülinapjuk), jókat dumáltunk a rég nem látott ismerősökkel. A visszaút fárasztóbb volt, lévén hajnali 3 után kellett kelni, de a gyerekek hősiesen bírták, főleg Linda; ezúttal Milano Malpensa-n kellett átszállni. Még szerencse, hogy több idő volt az indulásig, ugyanis nem figyeltem, és szépen sorbanálltunk a secucheckin előtt jó fél órát, szakadt rólunk a víz, aztán mire odaértünk közölték velünk, hogy az easy a másik terminálról indul...hurrá. Elslattyogtunk a buszig, a 2-es terminálon elkávézgattam (az olasz capuccino-nál nincs jobb!!!), aztán túl sok idő nem is maradt már. Mivel helyet foglaltam kivételesen, nem rohantunk, ráértünk volna utolsónak is beszállni, de itt az easy-nél a gyerekeseket előre hívták, úgyhogy mégis az elsők között jutottunk fel a gépre. Az eltérő kézipogyóméret miatt (elvből nem fizetek soha nagyobb csomagért, csak ami a megengedett) kissé ki voltunk tömve, de soha odafele, se a visszaúton nem nézte senki a méretünket. Pedig odafele a bőröndöm 2 cm-rel nagyobb volt a Ryannél, de beraktam egy jó kis szatyit ha  netalántalán kekeckedne valaki.... (de senkinek nem jutott eszébe). Elvileg Velence-Treviso-n nem lehet már átmenni kézi mérése nélkül, súlyra és méretre is nézik, de én szimplán nem raktam bele a keretre és nem is szólt a kislány a pultnál (született mázlista vagyok).
A változások nem értek véget, új helyre költöztünk, de nagyon közel a korábbi lakásunkhoz; gyönyörű a hely, sokkal nyugodtabb, igaz, sokkal szelesebb is, de valamit valamiért, a panoráma kárpótol mindenért :-)



A nyár nem volt vészesen forró, sőt. Elmaradtak a korábbi tüzek is szerencsére, teljesen jól viseltem. Cserébe most október 3-án még nyáriasan enyhe az idő (az otthoniak fűtenek miközben mi még itt simán medencézünk :-D ) és ez remélem sokáig is fog tartani, ugyanis ma sikerült előszedni a fürdőruhámat is és október elején először csobbanni is sikerült (kéretik nem nevetni, de nem vagyok az a kifekvős-napozós típus, komolyan!).
További változás, hogy Linda végre iskolába fog járni, most, hogy sikerült elrendeződnünk, beköltöznünk és elpakolnunk, sort kerítek a beiratkozásra is. Már Ő is nagyon várja, bár most ellentétes fenntartásaim vannak: valahogy a kelleténél jóval lazábbnak tűnik minden, fogalmam sincs, hogy ebben a suliban tanulnak e egyáltalán a gyerekek???
Na de majd beszámolok róla, ha végre a gyerekem mesél saját tapasztalatairól.